Esztergom és Vidéke, 1999

1999-07-22 / 29-30. szám

II)ő«Mí» HELY NYAR • SZENT JAKAB HAVA S;íe;tt Jakab hava (Július), vagyon 31 Vsrn«9v. 1995. gobelin, i-n l»lrtt«s. 12Oi210 ím (/<ito- Molnár Ceio) VÁROS •VILÁG NAGYFALLSI TIBOR szerkesztésében (Az „1&4Ü. szökő évre" szóló gazdasági kalendáriumból.) A VÁROS NAPJAI: I I Július 14. • 150 • 1849-ben az osztrák csapatok ismét f megszállták a várost. I Július 22. • 80 • 1919-ben a csehszlovák oldalon ;; felrobbant a Mária Valéria híd egyik íve. I Az ESZTERGOM és VIDÉKE melléklete IV. évf. 13. szám-1999. július 22. Prohászka ébresztése Nemrég Prohászka Ottokár naplójába lapoztam bele - csak úgy kíváncsiságból, miért idézik őt ismét oly sokszor s szívenütött egy mondata: „Hazamegyek Esztergomba..." S itt fölvetődött bennem a kérdés: ki is volt s hogyan kötődik Esztergomhoz ez a maga korában oly népszerű püspök? - Életrajzából kiderül, hogy itt volt bencés diák, majd a római teológia elvégzése után, férfikora legjavát (1881 -1904 között 23 évet!) szintén Esztergomban töltötte. Előbb a Belvárosi plébánián szogált, majd a szemináriumban. Innen, mint egy őrtoronyból, figyelte Európa szellemi áramlatait, s azokról rendre tudósította a honi sajtót. És 1895 végétől itt írta-szerkesztette a város magas színvonalú hetilapját, az Esztergomot, a Vidéke méltó párját. Szabadidejében a szenttamási szegényekkel törődött, esténként pedig a gazdakörben tartott előadásokat. Miközben országos hímeve egyre nőtt. Kedvelt városából aztán egyetemi tanárnak Bu(...) mennyi még a holt betű s mennyi a rideg, lehadart adat a magyar történelemben! így ha tudósaink műveit, például a Pilisről olvassuk, azokban se szerit se számát találjuk a pöröknek s veszekedéseknek, malmok, vámok, révek, dézsmák körül; se szerit, se számát olvassuk legátusoknak, bírák kiküldetésének, határ-bejárásoknak, ítéleteknek s fellebbezéseknek; de mikor életet s lelket keresünk, alig találunk egy csepp vizet az emlékek kiszáradt árkában, alig egy fénybogárkát a múltnak éjszakájában. Mi más az, ha ilyenkor mi magunk elmenekülünk a pilisi völgybe, s ha lálunk megigéző látomásokat, s hallunk hétszáz éves múltból felénk csendülő antifónákat! Ha elvonulnak előttünk csontig aszott, fehér kámzsás barátok, mint elvonultak II. Ince pápa előtt Clairvaux-ban, szemlesütve, pápáról s bíbornokokról tudomást sem véve, ami a pápát s környezetét könnyekre indította. Mi más az, nem betű s nem statisztaság, ha királyi temetések vonulnak el előttünk; meráni Gertrudot ugyanis itt temették; ha látjuk Szent Erzsébetet, ki férjével, Lajos thüringiai gróffal, atyja második házasságára 1222-ben Magyarországra jön, s anyjának sírjához lovagol. Idejártak a szent királyleádapestre, majd püspöknek Székesfehérvárra kellett mennie. Ott is halt meg; sírja a róla elnevezett emléktemplomban található. A szocialista időkben persze őt is - a keresztényszociális mozgalom hazai úttörőjét - sokáig teljesen egyoldalúan, „klerikális-reakciós" ellenségként minősítették. 1997-ben püspöki városában tudományos konferenciával idézték őt, művei pedig ismét szép számmal sorjáznak. Esztergom pedig - egy 1995ben kiadott kis füzet kivételével - hallgat róla. Pedig számos érdekes, feltárásra érdemes esztergomi vonatkozású írása lappanghat még a helyi lapok, folyóiratok papírsírjában. Idézésként hadd álljon itt most néhány részlet A Pilis hegyén című esszéjéből, amelyet nem sokkal halála előtt, 1927-ben olvasott fel a Kisfaludy Társaság ülésén, székfoglalóként. Sebő József Emléktábla a Belvárosi plébánia homlokzatán (ÍV. Béla király utca) p-fmészMa Ottokár . . • . - : nyok, boldog Margit, Kinga és Jolánta. Itt időzött szívesen Nagy Lajos király a francia barátok közt. Látni aztán itt magyar sorsot is, pusztulást s enyészetet, melyet a tatár, majd meg a török hozott ránk. (...) ez a vidék, ezek az erdők, ez a pilisszentkereszti szakadék más nagy emlékezést is őriznek, azt, hogy valamikor fölöttük jártak a XIII. századbeli misztikának fényei és árnyai. A Pilis ugyanis nemcsak antidialektikus, hanem misztikus hegy is, s az erdők illatába itt a régi misztika kenetei is bele varrnak keverve. Csendjükben meg-megszólalnak az Énekek énekének szólamai, azok a hatványozott dalfélék, mikor a dalt dalos lélek kommentálja Szent Bernát kommentárjaiban, melyeket az Énekek énekéről írt, (...) A csend tőlük csengővé lesz, a homályok kivilágosodnak s a lélek a világ zajából s önmagának káoszából menekülni iparkodik; emelkedik fölfelé s magával emeli a világot. Mikor erre gondolok, nem nézem a Pilist mélázó alkonyban; nem nézem holdvilágos éjben, mikor ilb/ill t é SÍOM Tl.1 VEftSI ' GYWKUÍÍW PROHÁSZKA ÍR PMÜMM STTOÍR v 10 - I92r i\ . sikKUMimRi SSXTÉIJ rü UNtyiwtiMi r, mmm isk2 *E\ iiirimiriwifflrii az energiák pihenőre térnek, hanem inkább akkor mereng rajta szemem, mikor energiák járják; nézem júliusi napsütésben, mikor a tölgyek, a bükkök s kőris fák sejtjeiben millió rokka perdül, s mikor a természet millió szövőszéken sejtszövetté szövi a napsugárt. Ez a csendes s mégis belső energiáktól átjárt erdő a lelki elmélyedésnek legalkalmasabb képe. Csendes az elmélyedt lélek, s csendes a júliusi erdő is. Madár nem dalol benne, levél sem rebben, s mégis feszülnek a belső energiák. Ilyen a misztikus lélek is; gondolatainak s érzéseinek aranyos szálait rögökbe s csillagokba akasztja, s ezt az aranyos pókhálót borítja magára, Istenre s a világra. A lélek e hálónak művésze s boldog foglya egyaránt. A júliusi erdőn s a misztikus lelken az élet s az alkotás szelleme üli a maga ünnepét. Ebben a júliusi hévben s tűzben kell járnunk a Pilisen s hallgatóznunk, mint éneklik az erdők, a csend s a titokzatosság az Énekek énekét, mint élvezik saját elragadtatásukat, a több-élettel való ölelkezésüket s a nap hevének fölcsókolását. (Folytatás a II. oldalon)