Esztergom és Vidéke, 1999

1999-07-08 / 27-28. szám

220 Esztergom és Vidéke 1999. június 24. Két évvel ezelőtt már írtunk a Pető­fi iskola újszerű kezdeményezéséről: a Somodrin sóoldat felhasználásával készített „gyógybarlangról". Akkor többen kétkedve fogadták ezt a pró­bálkozást. Most két év elteltével - hogy la­punk megindította ezt a termé­szetgyógyászati cikk-sorozatot - kí­váncsiak lettünk az eredményre, ezért felkerestük Miskolczi Csabánál, az is­kola igazgatóhelyettesét, e gyógy­program egyik kezdeményezőjét, hogy számoljon be olvasóinknak a tapasztalatokról. - Mint köztudott, két éve gyógyító célokra berendeztünk egy alagsori he­lyiséget: sótéglákkal falaztuk fel, só­oldatot párologtató edényeket helyez­tünk el a falak mentén, és kényelmes székekkel, asztalokkal rendeztük be. Tanulóink azóta minden héten leg­alább egyszer bejutnak e gyógybar­langba: ott tartják valamelyik tanítási óráikat. De jönnek ide más iskolák­ból, óvodákból is a délutáni órákban. Azt tapasztaltuk, hogy a megfázá­sos, influenzás időszakokat könnyeb­ben vészelték át tanulóink, a légúti betegségekben szenvedők pedig egy Gyógybarlang a Petőfiben rövid kúra alatt is látványosan meg­gyógyulnak. De jó hatással van a bar­lang a bőrbetegségekre, az allergiára is. Az idegrendszerre gyakorolt nyug­tató hatását pedig azonnal megtapasz­taljuk, ha egy-egy gyermekcsoporttal bemegyünk a helyiségbe. Itt nincs ugyanis fegyelmezési probléma, szin­te megtisztulnak ebben a csodálatos levegőben. -Úgy tudom, mindez tetemes ki­adásokkal jár, hiszen az oldatot ha­vonta frissíteni kell. Nem gondoltak még arra, hogy ennek egy részét meg tudná szerezni az iskola, ha belépti díj fejében a felnőttek számára is hozzá­férhetővé tennék a gyógy barlangot! - Lehet, hogy előbb-utóbb rákény­szerülünk. De ennek először meg kel­lene vizsgálni a jogi lehetőségeit. Az az igazság, hogy ezt a szolgáltatást a gyerekek számára, az ő egészségük érdekében kezdeményeztük, és a to­vábbiakban is az ő számukra szeret­nénk fenntartani. Különben a felnőtteknek is van le­hetőségük Esztergomban e szolgálta­tás igénybevételére, a Kálvária utcá­ban nyitott ugyanis egy vállalkozó egy hasonló barlangot, úgy hallom, sokan járnak oda. - Annak idején beszéltünk arról, hogy ez a gyógybarlang része az isko­la nevelési programjának. Hallhat­nánk valamit e különleges program­ról? - Egészségvédő programmal az egész megyében csak 2-3 iskola ren­delkezik. Városunkban a Balassa is­kolának volt még hasonló célú pró­bálkozása, de az ő programjuk némi­leg eltért a miénktől. Mi nemcsak a testi, de a lelki egészség megőrzését is célul tűztük ki. Ennek érdekében beállítottuk a tantárgyak sorába az emberismeretet, amely az amerikai si­keres stressz-kezelő programon, a CHEF (csef)-en alapszik. Ez megta­nítja például a gyerekeket arra, hogy képesek legyenek helyes döntéseket hozni, nemet mondani az egészségre káros dolgokra. - Kapcsolódik ez a program a ter­mészetgyógyászathoz ? - Inkább úgy mondanám: a „termé­szetes" gyógyászathoz. Hiszünk az ember és az őt körülvevő természet gyógyító, egészségmegőrző erejében. Egyre több kollégánk ismerkedik meg az autogén és az NMV progra­mokkal, és használja ezeket a gyakor­latban is. Népszerű lett a jóga, a ter­mészetes, egészséges élelmiszerek használata, a füstmentes életmód. - Úgy tűnik - és szerintem ez a természetes - hogy a Petőfi iskolá­ban a nevelők nemcsak a gyerekek személyiségét kívánják fejleszteni, de elkötelezettek egy egészségesebb élet­szemlélet meghonosítása mellett. Az elmúlt hetek elszomorító esemé­nyei után ismét rá kell jönnünk, hogy némely kisiskolában - a Balassa isko­la mellett a Petőfiben is - olyan érté­kek rejlenek, melyek rideg szám-ada­tokkal nem fejezhetők ki, s melyek po­züív hatásait figyelmen kívül hagyni nagyfokú szüklátókörüségre vall. Ta­lán nem ártana néhány politikai-gaz­dasági testület üléseit a gyógybar­langba kihelyezni! Szába Sózáshoz tengeri sót, jódozott konyhasót és házilag őrölt durvasót használjunk. Vegetát és Delikátot ­mértékkel. Sokféle kerti és gyűjtött (vadon növő) fűszernövény sós ízha­tást kelt. Ilyenek pl. a borsikafű, roz­maring, majoranna, koriander-, petre­zselyem-, kapor- és zellerzöld, a les­tyán, tárkony, gyömbér és kakukkfű, szurokfű. Kenyér: kezdetben párhuzamosan fogyasszunk fehér és rozsos kenyeret s csak utána térjünk át a fekete, sűrű­bélű kenyérre. Vékonyra szelve együk, mindig csak keveset! (Dzsem­hez jobban megy a fehér kenyér.) Kenyér- és kalácspótlók: a búzacsí­ra, búzakorpa, a Korpovit-keksz, kor­pás kiflik, cipócskák, az otthon sütött rozsos és Graham-lisztes kenyérlepé­nyek, kenyérkék, zsemlék. Ivóvizünk: legyen forrásvíz, jó mi­nőségű (kerti) kútvíz, ásványvíz, melynek címkéjén feltüntették az ás­ványianyag-tartalmat, igyunk házilag készült gyümölcsleveket! Sütemé­nyek helyett fogyasszunk minél több hazai, főként a saját vidékünkön ter­mő gyümölcsöt, édességnek kavar­junk gyümölcshabokat! Nassolás helyett magvakat rágcsál­junk: diót, mogyorót, mandulát, hán­tolt napraforgót és mákot (mézzel-va­níliával reggeli- és vacsorakrém). A magyar konyhától a reformkonyháig Annak, aki természetgyógyász-kezelést vesz igénybe, étrendjén is változ­tatnia kell. A magyaros konyhától a reformkonyháig vezető átmenet eléggé rögös út: több, vagy sok évtizedes étkezési szokásrendszertől kell megválnia. Ezért mindig ki kell kérni a természetgyógyász konkrét, személyre szóló kulináris tanácsait. Szakkönyveket is vehetünk a további tájékozódáshoz. Ilyenek pl.: Császárné Benke Mária: Eletünk és éte­lünk; dr. Oláh Andor - Kállai Klára - Vadnai Zsolt: Reformkonyha; Monspart Éva - Salamon Magda: Főzzünk másképp is című biokönyve és a különféle gyógynövény-enciklopédiák. Az alábbi, személyes tapasztalaton alapuló jótanácsokkal az átmeneti időszakot szeretnénk megkönnyíteni s mindezeket a fogyni vágyó olvasók szíves figyelmébe is ajánljuk. Ételeinket alma-, tárkony- és ve­gyes zöldségecettel savanyíthatjuk, de 8-10 %-os bioecetből otthon is el­készíthető. Pl.: a szörpkészítésből megmaradt egreshéjból igen ízletes salátaecetet erjeszthetünk. Kertünk zöldségeiből remek nyers növényi ételeket - előételt, saláta- és vacsoraféléket - apríthatunk, melye­ket sokféle, fűszeres és füves öntettel ízesíthetünk. Majonéz helyett pár mozdulatnyi keveréssel koleszterin­mentes, saját gusztusra készült JO-' GONÉZT készíthetünk joghurtból, kefirből, aludttejből. Fekete tea he­lyett fogyasszunk gyümölcsteát, ci­kóriakávét és gyógyteákat. Hatásukat szakkönyvben kell megtalálnunk, aszerint kell megválasztanunk. Tejfélékből a kecsketej a legegész­ségesebb (hetipiacon kapható!), aludttejnek is ott vásároljunk tehénte­jet. Bolti tejből a csökkentett zsírtar­talmút igyuk. A tejtermékek közül ré­szesítsük előnyben a természetes aludttejet, a kaukázusi kefirt, az ízesí­tés nélküli joghurtokat, a sovány tej­föl-, túró- és sajtféléket. Desszertnek készíthetünk gyümölcsös tejturmi­xot, tejszínhabos gyümölcsparfét! A füstölt hús és szalonna ízének pótlására fogyasszunk füstölt sajtot és halat! Cukor helyett ízesítsük ételeinket, italainkat mézzel (ami csupán 1-2 evőkanálnyi lehet naponta, nem több, mert hosszú távon allergiát okozhat). Egyes fűszerek és gyógynövények édes ízhatásúak, ilyenek pl. a turbo­lya, édeskömény, édesgyökér, fahéj, csillagánizs, koriandermag. Ma már­szerencsére - igen bő választékban kaphatók a nem rákkeltő, jóízű édesí­tőszerek. Tojást csökkentett mennyiségben (heti 2-3 darabot) együnk. Részesít­sük előnyben a kapirgáló házityúk to­jását! Disznóhúst, marhahúst egyre keve­sebbet fogyasszunk (azt is inkább főz­ve vagy párolva), majd váltsuk fel darálthús ételekkel, később pulyka-, csirke-, tyúk-, kakas-, liba-, kacsahús­sal, gomba- és tökfélékkel (ezek: a beles, fehér kistök, cukkini, kokocel­la, pattiszon, padlizsán). A folyami halat könnyebben befogadja a gyom­runk, mint a tengerit. Szójaterméke­ket először hússal vegyesen, majd fo­kozatosan és fűszeresen, az előírt konyhatechnikáknak megfelelően kell főznünk. Aki képtelen megszok­ni, vagy a gyomra nem bírja meg­emészteni, az ne egye! Az ételek sűrítését (rántás helyett) étkezési keményítővel, joghurtos vagy sovány tejfölös habarással, vagy rápirított kevés liszttel végezzük. A búzalisztet keverjük Graham-liszttel! Levesekben tészta helyett árpapely­het is főzhetünk. Köretnek zöldséges barnarizs, kukorica-, köles-, árpa-, hajdina-kásaféléket együnk (A Piac­üzletházi Bioboltban kaphatók és a Herbária gyógynövényboltban). Zsi­radékok: disznózsírt csak tepsi kike­néséhez használjuk. A,/áradt" napra­forgóolaj-maradékot külön üvegben gyűjtsük, dugaszoljuk és tegyük a ku­kába. Nyers salátákba, jogomézbe hi­degen préselt napraforgóolajat (Héli­osz), ha van rá pénzünk, kukoricacsí­ra-, tökmag- vagy olívaolajat csepeg­tessünk. Pároláshoz, főzéshez barom­fizsírt a boltokban kapható kacsa, és libahájból olvaszthatunk. Kenyérre baromfizsírt, csökkentett zsírtartalmú margarint vagy teavajat kenjünk. Kertünk terméseiből ősszel aszal­junk minél többet! Téli időszakban pincében és veremben tárolt zöldfélé­ket főzzünk (ne mirelitet), és ezekből készítsünk friss káposzta-, cékla-, hagymasalátát és savanyúságot. Ta­vasszal türelmesen várjuk ki a zöldsé­gek természetes és folyamatos megje­lenését. Az átmeneti időszakban al­kalmazzuk a régi magyar paraszti élet és a tájjelegű konyhák igen ésszerű és takarékos szokásait! Ajánlott könyvek: Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyé­ben a XX. század első felében, Makay Béla: Szabadtűzön; Knézy Judit: So­mogy régi ételei stb. Horváth Gábomé dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom