Esztergom és Vidéke, 1999

1999-07-08 / 27-28. szám

1399. július 8. Esztergom és Vidéke I Felgördült a függöny a Várszínházban Visszatekintő: június 18-an VÁR(T) A SZÍNHELY A bemutató-sorozat első meghirdetése, 1992 óta már nyolcadszor, de sajnos, nem a Várban. Mint tavaly ilyentájt, a fenyegető esőfelhők ellenében ismét a Szabadidőközpont nyújtott biztonságos fedelet a helyi amatőr színpadok hagyományos „gálaestjének". Medárd túlbuzgósága folytán a műsor is felére rövidült, a Frankások kitűnő Goldoni-előadását ugyanis nem lehetett a Zöldház szűkös játékterére „átrendezni". így a mintegy 100 fős közönségnek az idén éppen 200 éves Karnyónéval kellett beérnie. A komádiát csurgói tanárkodása idején írta Csokonai, és 1799. szeptember l-jén elő is adatta tanítványaival az iskolában. ,AkÍ többet várna, menjen a londoni theatrumba" - mentegetőzött tréfásan az ősbemutatóhoz fűzött utóbeszédében. Akik itt és most sem az angol fővárost választották, vastapsukkal tanúsították: nem is jártak olyan rosszul... Nem kellett csalódniuk a Dobo-gós diáktársulat agg klasszikusokat is megiljítani képes színjátszói erejében. A díjak összege szerencsére (ületve dehogyis: a városi önkormányzat és a Várszínház Alapítvány jóvoltából) nemhogy a felére csökkent volna, de valamelyest az idén is növekedett. Az április 23. és június 16. között öt iskolai premier helyszínére látogató zsűri értékelését Nagyfalusi Tibor foglaltta össze; ő és Juhász Albin alpolgármester adták át a jutalmakat és díjakat. (Ezek a csoportok számára az egyenlően elosztott éves támogatáson felül 7-18 ezer Ft összegű „prémiumot" jelentenek; az egyéni versmondó, szerepformáló teljesítmények elismeréseként pedig 1500-3500 értékű könyvutalványt osztottak szét.) A csoportok közül jutalmat kapott a József Attila Altalános Iskola Maskarások Színköre (rendező-tanár: Meggyes A Fesztivál Esztergom Alapítvány július 23-25 között nagyszabású könnyűzenei, művészeti, sport- és gyermekfesztivált rendez városunkban. A rendezvény előkészületeiről érdeklődtünk Petrovics János főrendezőtől. - A FESZTERGOM '99 július 2325 között első ízben kerül megrendezésre Esztergomban. A FESZTERGOM '99 több helyszínen zajló rendezvény. A könnyűzenei koncerteknek kb. 30.000 négyzetméter alapterületű, mintegy 4.000 fő befogadására alkalmas, az esztergomi Prím ásszigeten elterülő Ifjúsági Centrum biztosít területet (itt kerül felállításra a sátorral fedett koncertszínpad). Másik helyszín a Petőfi Filmszínház, ahol július 23, péntek délután 16 órától, július 24-én és 25-én (szombatvasárnap) 16 és 22 órától filmvetítések lesznek. A rendezvény harmadik helyszíne a Széchenyi tér, a város főtere, amely a szombat és vasárnap délelőtti, koradélutáni gyermekprogramoknak ad helyet. A fesztiválon mintegy 25 hazai zenekar lép fel, többek között a Nyers, aLadánybene27, a Kispál és Borz, a Korai Öröm és a Korai's Banditos, az Üllői Úti Fák, a Miklósné) az együttes-játékért (Egyszervani király kenyere), illetve egy zenés darab választásáért (Óz, a varázsló), továbbá a Szent István Gimnázium színjátszó köre (rendező-tanár: Durzák Anna) szintén az együttes-játék színvonaláért (Herczeg Ferenc: Gyurkovics-lányok). A Bottyán János Szakközépiskola színpadának bemutatóját (a.Nem égnek, sem angyaloknak című összeállítást rendező-tanár: Varga Péter) a színpadra alkalmazás és az együttes-játék összevont díjára érdemesítette, a rendezés díjára pedig a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium Franka Színkörét (C. Goldoni: Két úr szolgája - rendező-tanár: Pásztó András). A zsűri a rendezés és az együttes-játék összevont nagydíját a Dobó Gimnázium Dobo-gó Színpadának (rendező-tanár: Meggyes Miklósné) ítélte. A 16 egyéni jutalmazott: Kosztolányi Anikó, Orosz Róbert, Szabó Márton, Szabó Málé, Szilágyi Kata (Maskarások); Bakai Márton, Dzsotján Dávid, György Balázs, Mogyorósi Márton (Szent István); Bakai Bence, Barta Katalin (Bottyán); Bánffy Farkas, Boross Viktor (Franka); Gódor Orsolya, Márton Zoltán, Szántai Vecsera Orsolya (Dobo-gó). 8-an kaptak díjat: Huszár Zsuzsanna, Mogyorósi Lilla, Watzek István (Szent István); Kacser Melinda, KassaiZoltán, Willinger Ágnes (Bottyán); Bánhidy András és Rácz István (Franka). 5-en pedig nagydíjat vehettek át: Erdős Ferenc (Szent István); Willinger László (Bottyán); Kanizsai Ágnes, Lőrinci Levenete és Magyara Henrik (Dobo-gó). Újvári Kimnowak, a Heaven Street Seven, Ferenczi György és a Herfli Davidson, a Quimby és a Másfél. A gyermekprogramok keretében egyebek mellett Kemény Henrik bábművész, a Maszk bábegyüttes, a Pinokkió bábcsoport, Levente Péter és barátai műsora látható. A gyerekeket és szüleiket emellett játszóházra, játékos sportvetélkedőkre is várjuk. A rendezvény a drogellenesség jegyében telik. Afesztivál ugyanis ideális terepet biztosít ahhoz, hogy felhívjuk a fiataiok (és az idősebbek) figyelmét a kábítószerezés veszélyeire, bennük elutasító magatartást alakítsunk ki. A rendezvény fővédnöke és vendége Harrach Péter szociális és családügyi miniszter. A fesztiválon a gyermekprogramok ingyenesek. A koncertekre a napijegy 700 forintba kerül. A háromnapos bérlet ára 1.800 forint. Az alapítvány irodája a Bánomi ltp.-en a 26. szám alatti fölszinti helyiségben van. Telefonon és faxon is hívható: 33/403-819. A főrendező a 06 (30) 996-0279-os telefonon ad felvilágosítást az érdeklődőknek. P. Feledhető kezdet.. Június 25-én este újból megnyitotta kapuit a Várszínház. A nézőtér mintegy háromnegyed részben megtelt, és a házigazda, Horváth Béla üdvözlő szavai, valamint Pomogáts Béla írószövetségi elnök megnyitó beszéde után kezdetét vehette az új színházi évad. Még az időjárás is kegyes volt az est résztvevőihez, Medárd atya, úgy tűnik, megelégelte az öntözést. Sokak szerint ez volt a színházi est egyetlen fenntartás nélkül dicsérhető momentuma, merthogy Kiss Anna: Basarózsák című költői játéka alatta maradt az elvárásoknak. Mások szerint azért a darabnak is volt egy pozitívuma: a rövidsége. Jómagam már a színdarab korábbi elolvasásakor kételkedtem e költői játék közönségsikerében. A színészekkel beszélgetve megtudtam, ők is komoly fenntartásokkal és kétségekkel készültek a bemutatóra. Egy költői képben felvillantani Balassa korának egy személyes mozzanatát - önmagában dicsérendő vállalkozás. A szöveg „veretes", a színészek - viszonylag jók. Mégis óriási hiányérzetem van! Úgy vagyok ezzel, mint az ún. művészfilmekkel: azért mert egy alkotás művészileg igényes, még lehetne akár szórakoztató is! Már az előjátékkal (eszement rendezői ötlet!) elvették a kedvem: két gyermek összesen hatszor mondja el Balassa Katonaénekét, mialatt a harmadik személy némán olvas; közben a két srác papírhajókat csinál, amikkel már amúgy is tele van a színpad - az Isten tudja, miért, hiszen egy kiégett épület udvarán vagyunk. Aztán a háttérben, fent, aranyszínben ragyogó gályán megjelenik egy reneszánsz festő és modellje: egy kb. 120 kilós madonna, csaknem meztelenül. A festő fest, az amazon elterül és lantozik. (Hogy hogyan bírta ki a később előtőrő szúnyogokat csapkodás nélkül, az számomra örök talány marad!) S míg lent a romok közt folyik a cselekmény, ott fent a - Nyugat pompáját szimbolizáló - háttérben végig irritál minket a dús idomú hölgy látványa. Az is bosszant, hogy kevéssel a Balassa Emlékhetek után - ahol a város hódolt a költő poézisa és emberi nagysága előtt - most e darab a sárba tiporja e glóriát. A cselekmény amúgy igen egyszerű, bonyodalom- és fordulatmentes: Zsuzsanna, Balassa Bálint lengyel kedvese Esztergomba tartván - segítőivel, a bábával és a kocsissal együtt - megpihen egy romos épület udvarán, szidja a költőt, s megszülvén annak gyermekét, belehal a szülésbe. Közben be-betér a színre a kor néhány jellegzetes figurája, elmondja a maga ,költői" szövegét, majd odébb áll... Kétség kívül van a darabnak hangulata, a művészi átélés is átlagon felüli, de... Nos, akad ennek az ősbemutatónak az említett kettőn kívül még egy harmadik pozitívuma - már ami a műsorpolitikát illeti -: ennél már csak jobb következhet. ... Reményteli folytatás És valóban jobb következett: július 2-án a Merlin Színház egy fiatal magyar szerző, Hamvai Kornél érdekes, modern színdarabjával lepte meg a Várszínházba látogatókat. A Márton partjelző fázik című darab őszinte mű (talán túlzottan is, hiszen helyenkénti trágársága indokolatlannak tűnt, lévén hősei zömmel klasszikus műveltségű férfiak, a durva szavaknak nincs tehát „dramaturgiai" funkciója). Címszereplője szilveszter éjszakáján egy talponállóban - ivócimborája társaságában - eleveníti fel sikertelen magánélete, házassága epizódjait. A két figura alig hallja egymás szavát, csak saját gondjaikkal, emlékeikkel vannak elfoglalva - mint ahogyan azt a valóságban is tapasztalhatjuk. Mindketten {Jordán Tamás és Soltis Lajos) kiemelkedő alakítást nyújtottak, a női főszereplő (Meszléry Judit) viszont kevésbé tudta beleélni magát szerepébe - igaz, ebben a szerző is ludas. A rendező (Lengyel Pál) és díszlettervezője (Csanády Judit) ötletesen oldotta meg az időben és térben csapongó ironikus játék színrevitelét. A nézők - akik csaknem megtöltötték a nézőteret-jól szórakoztak. Forró siker Másnap este - az Esztergomi Várszínház önálló bemutatójaként - került színre Mozart ismert és kedvelt operája, a Don Giovanni. Mozart zenéje mindig jó befektetésnek tűnik. Ezen az estén is ezt igazolta a talán kevéssé ismert, ám szép hangú énekesekből álló, alkalmi társulat (élükön Bátki Fazekas Zoltánnal, Gábor Gézával, Csavlek Etelkával és Farkasréti Máriával), az ötletes rendező (Szilágyi Gábor) és a zenekar (Szunfonietta Hungarica) a tehetséges karmesterrel (Csányi Valériával). A „befektetés" persze nem anyagilag értendő bár a nézőtér zsúfolásig megtelt, még a lépcsőkön is ültek -, szellemi befektetés ez, mely kétség kívül öregbítette a Várszínház hírnevét. Don Jüan témáját a legkülönbözőbb nemzetiségű és műfajú írók és zeneszerzők dolgozták már fel. De a Don Juan-figurák forgatagából mégis a mozarti hős emelkedik ki legmaradanbóbban. Don Jüan - Mozart felfogása szerint - az életerő démonikus szimbóluma. Ez az életvágy uralja most is a színpadot, melyen ugyan csak néhány brokát-drapéria a díszlet, s melyből a zenekar csak szűk teret hagyott meg a játékra, még sincs hiányérzetünk, tapsolunk, élvezzük a muzsikát. Horányi László, a Várszínház művészeti vezetője, úgy tűnik, jóban van az égiekkel, mert ezen a hétvégén is ragyogó időt imádkozott ki tőlük. Ráadásul a szerencsével sincs hadilábon, mert a Bazilika harangjai ezen az estén szinte „megrendelésre" szólaltak meg: a kilenc órás kongatást a leszúrt kormányzó lélekharangjaként érzékeltük, a karmester is megvárta a beintéssel az utolsó harangütést. Félelmetes egybeesés volt! Szába FESZTERGOM '99 ifjúsági fesztivál