Esztergom és Vidéke, 1999

1999-06-24 / 25-26. szám

1999. június 24. Esztergom és Vidéke II A Nap napja Június 20-án az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület jóvoltából a Prímás-szigeti ökokertben tartották meg az idei Nap napi rendzevényt. A kitűnően megszervezett ökobemutatóra sok kíváncsi látogató érkezett. A nyitóbeszédében Szendi Gábor kitért a Nap igen fontos szerepére az energiafelhasználás területén, valamint az esztergomi egyesület országos szinten is jelentős, kiemelkedően fontos tevékenységére. Ismét új szemléltetőeszközökkel gyarapodott a szigeti okokért. Felavatták az új finn-rendszerű komposztálótoalettet, amely gazdaságosan, higiénikusán, a talajszennyezés teljes mellőzésével működik. Esztergom vonzáskörzetéből többen is hoztak magukkal víz- és talajmintát, amelyben megmérték a szennyezőanyagok koncentrációját. Az esztergomi Regiomontanus Csillagász Klub napmegfigyelő távcsöves bemutatójára is sokan voltak kíváncsiak. Mécs Miklós a Nap működéséről, szerkezetéről, valamint a közelgő napfogyatkozás jelentőségéről, szépségeiről, de veszélyeiről is beszélt. Haraszti István Nemere István REJTEKUTAK 43. Tüz az égből Ez most nem a Szahara színdús homokja, ahol minden megmerevedett tarajnak, hullámnak lágy hajlatnak más és más színe van, hiszen a homoksivatag ezerszínű. A hőség nagyon is európai, esztergomi, szenttamási. De ez is meleg és sokakat kínzó. Az ég kigyulladt, vagy ha eddig nem is, hát hamarosan lángolni fog. A forróság akár a folyékony üveg mindent elönt, kitölti a réseket, alig hagy mozgásteret, levegőt. Beveszi magát a házon kívüli világba, uralma alá hajtja. Csak az árnyékok tartják magukat, sötét foltjaik oázist sejtenek, igaztalanul. Mert hát ott sem lelsz nyugtot, ki a hő elől menekülsz. Milyen jó lenne megadni magamat! Hiszen bírom és szeretem a meleget. De ez már sok. Nem azonos azzal, mit déli tengerek partjain tapasztaltam. A szigeteken meg különösen enyhe volt a hőség is. Mindig fúj a könnyű szél, és a tenger körülöleli a kicsiny földdarabot. Hűti önmagával, és ha felhőt hoz föléje, hamarosan el is űzi onnan. De ez itt nem sziget. Odalent a folyó kanyarulata az egyetlen víz. Messze van, néha valószerűtlen az az ezüst csík, nem idevaló. Itt fent a dombon most a nyár tombol. A hőség eggyé lett a tájjal, aranyával leöntötte, megfojtotta. A házból kilépve mintha másik világba tévednék. Ami odabent elviselhető meleg, az itt maga a lánggal lobogás. Tűz zúdul a házakra, égnek a tetők. Minden cserép maga a forróság, a bádogereszek szélén nem ül egyetlen madár sem - odasülne a lába. Eltűntek a villany drótokról is. Nem énekelnek, nem repülnek. Mindenki elbújt, aki tehette. Hát magányosnak érzem magamat, amikor kimegyek a kertbe. A csöndben a város szokásos zaja is mintha kisebb lenne. Senkit sem látni sem ezen az oldalon, sem a szemközti, jóval magasabb hegyoldalakon. Az utak néptelenek. Már szinte maga a föld is hőt lehel, ég a pázsit, kókadnak a fák. Majd este hozok nektek vizet - ígérem, aztán lustamódra az égre sandítok. Nincs valahol egy felhő..? Kettő, sőt több? Lehetőleg sötétszürkék, netán feketék, esőtől terhesek. Megúsznám a fáradtságos öntözést, amivel pedig tartozom növényeimnek. De felhő nincs, a hőség pedig osztatlanul birtokába vette a hegyet, a v árost. Vibrál a levegő is, különösen ott távolabb. El sem hihető, hogy vannak valahol erdők a szemem, a tekintetem határában, ahol hűsen csoboghat az erdei patak, és mélyfekete árnyékok adnak hűs félhomályt. Ilyen itt nincs. Az én árnyékaim most keveset érnek, keskenyek, erőtlenek. A hőség a falról is levetődik, hófehér tükör minden faldarab, vakító fényfolt. Hallgat a világ, fulladozik, de valahol talán örül is. Robbanóan nyílnak majd a virágok holnap hajnalban, és ha eljön az éjszaka, a hűvösség előlopózik a bokrok közül. A megkönnyebbülés talán egyetlen nagy sóhaj lesz, amit szellőként hallunk majd. Ionizáció, rádloaktivitás, elektromágnesesség Az elektromágneses terek jelentős hatást gyakorolhatnak az élővilágra. Az embernél idegvezetési zavarokat okozhatnak, befolyásolhatják a vegetatív idegrendszer működését, a sebek, a törések gyógyulását Az elektromágneses terek környezeti hatásai között megemlítendő, hogy képesek a szervezetbe beépített szívritmus-szabályozók működését megzavarni, esetleg leállítani. De megzavarhatja az elektromágneses tér a vizsgálati célokra szolgáló, gyengeárammal működő orvosi műszerek mérési eredményeit is. Kisebb méretű elektromágneses hatással a lakásokban is találkozhatunk, e szempontból az elektromos berendezések hatását jelentéktelennek foghatjuk fel, bár az újabb kutatások bizonyos határérték felett az emberi szervezet számára kedvezőtlennek tartják az általuk létrehozott elektromos erőteret. A kozmikus sugárzás, a rádioaktív talajsugárzás, valamint az építőanyagok radioaktivitása a levegőrészecskéket polarizálja, így azok elektromos töltést kapnak. Ezt a jelenséget nevezzük ionizációnak. Ennek foka befolyásolja az elektromos térerősséget, annak biológiai hatását. Az időjárás-érzékeny embereknél például rossz közérzetet okozhat az a tény, hogy a zivatar előtt a pozitív ionizáció fokozódik. Zivatar után viszont felesleg van negatív ionokban, ilyenkor közérzetünk javul. A modern épületekben a mesterséges anyagok jelenléte és a villamoshálózat miatt az elektromos klíma eltorzul és sugárterheltté válik. Ezeknek a sugárzásoknak, elektromos erőtereknek a hatását az ember csak bonyolult szabályozási folyamatokon keresztül, a vegetatív idegrendszer által érzékeli, és ilyen úton reagál rá. Ennek alapján érzi magát az ember jól, vagy fáradtnak, letörtnek. Az újabb kutatások az erőterek, a pozitív és negatív ionok jelenlétét öszszefüggésbe hozzák a különböző betegségekkel, illetve azok élettani hatását egy-egy szerv működésével. A villamostöltések generálásából és felhalmozódásából számos elektrosztatikai probléma is adódik. Az elektromosan feltöltődött test a levegőben lévő port, szennyeződést magához vonzza, így sokkal hamarabb szennyeződik el. A töltés felhalmozódása miatti iontöbbletet az ember kellemetlennek érzi, fejfájást, szédülést, ingerlékenységet, depressziót okozhat, és ilyen környezetben csökken a szervezet ellenállóképessége is. (Lénárt István írása nyomán) A köszméte Méltánytalanul háttérbe szorult gyümölcsünk az egres. Pedig termése levesnek, szósznak, befőttnek, más gyümölcsökkel keverve lekvárnak, sőt még bornak is kiváló. Bő pektintartalma és egyéb értékes tulajdonságai miatt a konzervipar is nagy mennyiségben használja fel. Előnye még, hogy jól szállítható és sokáig eltartható. Sem talajban, sem az éghajlatban nem válogat, de szárazság esetén termése apró marad. Ellenálló gyümölcsfaj, betegség csak ritkán támadja meg, ezért permetezést alig igényel. Termesztésében a régebbi, kizárólagos bokros változatot egyre inkább felváltják a könnyebben művelhető törzses köszmétefácskák. Ezek aranyribizkéből nevelt oltványok. Olcsóbb - hiszen dugványozással is szaporítható - a bokros változat, de ennek nehezebb a művelése, mivel a bokrok tövéhez nem könnyű hozzáférni. A dugványozásra augusztus, az ültetésre az október-november a legalkalmasabb hónap. Ha a törzses változatot választjuk, gondoskodnunk kell támrendszerről - karóról - is. Ismertebb fajták: Gyöngyösi piros (nagy szemű, pirosra színeződő, kellemes ízű, vékony héjú), Szentendrei fehér (középnagy bogyójú, zöldes-fehér színű, bőtermő, bólevű), Zöld óriás (nagy szemű, sárgás-zöld színű, csak törzses művelésre alkalmas), Pallagi óriás (az előbbi fajta értékesebb változata, rendkívül bőtermő, ellenálló). Valamennyi fajta július elején és közepén érik, de konzerv céljára már június végén is szedhetők.