Esztergom és Vidéke, 1999

1999-06-24 / 25-26. szám

Í999/2. MÚLTiMz* Az Imaház utcai óvoda épülete Naponta járok a szenttamási Szent István kápolna és az Imaház (volt Ifjúmunkás) utcai óvoda épülete előtt. Meglepett, amikor láttam, hogy az elmúlt néhány évben kihalt épület körül emberek mozognak. Szedik a tetócserepet, bontják a folyosó üvegfalát. Néhány nap múlva már leszedték a tetőgerendákat és bontani kezdték a falakat is... Ismét eltűnt egy múltunkat őrző épület, mely története során sok természeti és emberi vihart vészelt át. Mióta állt az épület, milyen célra használták? Erre kerestem a választ, de sajnos hiteles írásbeli adat igen kevés áll rendelkezésemre. Az adatok egy részét Horváth István, H. Kelemen Márta, Torma István Magyarország Régészeti Topográfiája 5. kötetében találtam, a többit a még élő, idős emberek elbeszéléséből tudtam meg. Az említett kötet 160. oldalán olvastam, hogy a Szenttamás-hegy alatti Hévíztó forrásánál ül. Béla felesége, Anna királynő közfürdőt (BaLnea communa) létesített, melyet a hozzátartozó földdel együtt IV. Béla király 1238-ban a keresztesek esztergomi házának adományozott. Valószínű, hogy a keresztesek már a XIQ. században kórházat építettek a fürdő mellé és annak vizét gyógyításra használták. A rendház, kórház és a templom Esztergom török által történt elfoglalása (1543. augusztus 10.) idején pusztulhatott el. A Hévíz melletti épületeket és a fürdőt a törökök is használták. A törökök végleges kiűzése után a Lazarénus atyák létesítettek itt rendházat és ispotályt (kórházat). Tudott, hogy már a rómaiknál, de a későbbi időkben is jobbára papok gyógyítottak. Valószínű erről nevezték el a közelben emelkedő hegyet Ispita (ispotály) hegynek. A mai szenttamási Szent István kápolna fala mellett egy vörösmárvány sírkő és közel 3 méter magas kőkereszt állt, rajta a felirat: „Jacobi Victorini Rosenbach atya 17601836". Ez a tárgyi bizonyíték a kápolna 1975-ös felújításakor az építők kezén tűnt el. Az alatta lévő sír még jelenleg is ott van, azt nem bolygatták meg. Az Ispotály vízellátását a hátsó udvar közepén mély kút biztosította. Keményffy plébános - mivel az ott működő napközi gyerekei részére életveszélyes volt - betemettette. Hogy az épület ispotály volt, bizonyítja a folyosó falán lévő márványtábla, melynek felirata: HOSPITALE HONORIBUS S. STEPHANIR. DICATUM CURA M. CAPITULI RESTAURATUM ET AMPLIATUM AD 1882 Magyarul: „ Szent István király tiszteletére szentelt kórház, melyet a káptalan restauráltatott és kibővített 1882-ben." A kórházból a Kolos Kórház 1901. december 12-ei megnyitása után vitték el a betegeket. Az épületből idősek elfekvő háza, ún. szegényház lett, az I. világháború alatt katonakórházként működött. A világháború után ingyenkonyha, majd paplak lett. Keményffy Kálmán vízivárosi plébános csak az épület hátsó részét használta, az első részből a szenttamási szegénysorsú gyerekeknek napközi otthont létesített: konyhát, tisztálkodó helyiségeket, foglalkozótermet alakított ki. Bár ő foltozott, stoppolt reverendában járt, de a gyerekeknek saját jövedelméből és „ Isten fizesse meg!" adományokból előteremtette az étkezéshez szükséges nyersanyagot. Az ott ellátottak - ma már felnőttek - mesélték: „Három, négy napközis gyereket bevitt a Szaczlauer cukrászdába és megvendégelte őket. Amikor fizetésre került a sor, megdicsérte a finom süteményeket és Isten fizesse meg köszönéssel távozott." Az épület padlását régi, fakockás burkolat fedte, az épület alatt hatalmas terméskőből kialakított boltozatos pince volt, melyből - még nincsen feltárva - alagutak ágaztak szét. AII. világháború elején, amikor a pincéket óvóhelyekké alakították ki, ezt a pincét téglaboltozattal erősítették meg. Ide húzódtak a bombázások alatt és itt éltek az ostrom idején a környék lakói. A háború után, mint egyházi napközis óvoda működött az irgalmas nővérek vezetésével. Az államosítás után a kedvesnővéreket elbocsátották és tanácsi óvoda lett belőle. Az óvoda és a szülők rendbehozták az épületet, parkosították az udvart, bontási anyagokból babaházat építettek. Akésőbbi években a nyitott (tornácos) folyosót az üzemek brigádjai beüvegezték, udvari játékokat készítettek, így a gyerekek az árnyas fák alatt játszhattak. A régi mosdókat, WC-ket újakra cserélték, felújították a konyhát. Tíz éven keresztül a Soproni Óvónőképző Főiskola végzős hallgatóinak gyakorló óvodája volt. A rendszerváltás után még egy ideig működött benne az óvoda, de műszaki szakvélemények alapján életveszélyessé nyilvánították. Az ovisokat a Bánó mi lakótelepen ún. lakás-óvodában helyezték el. Az évszázados falak között csöndes lett a korábban gyermekzsivajtól hangos épület. Bűnös kezek a mozdítható felszerelést széthordták, még a szalagparkettát is felszedték az alatta lévő hajópadlókkal együtt. A patkányok az épületben és a pincében átvették az uralmat. A „szórakozni vágyók" kövekkel betörték az utcára néző ablakokat. Először úgy hírlett, a cserkészek kapják meg az épületet, de a törvények értelmében az Egyház kapta vissza, mivel korábban is egyházi tulajdon volt. Az Egyháztól a Máltai Szeretetszolgálat Esztergomi szervezete kapta meg 99 évi használatra. Idén áprilisban indult meg a mozgás az épületben. Megkérdeztem Nemeskéry Edvinnét, a szeretetszolgálat helyi vezetőjét: milyen terveik vannak az épülettel, illetve a telekkel kapcsolatban? - A régi szerkezetek miatt a ház bontása indokolt és helyén új épül, az eredetihez hasonló formai megjelenéssel. A hajdani kórháznak készült épületet 1882-ben újították fel először. Azóta több felújítás és megerősítés történt, amelyeket a szerkezetek tönkremenetele indokolt. Az épületbe később óvoda költözött, ám a fő károsodási ok az épület vizesedése, a tető beázása; a közművek hibája miatt a vegyes, nagy részben vályogfalak átáztak, a faanyagok (tetőszerkezet, födém) elöregedtek. Állapotfelmérésre több terv készült: 1975-ben a tetőszerkezet állagjavítása, 1978-ban Varga Ernő statikai szakértői véleménye, majd 1983-ban Besey László statikai szakértői véleménye alapján történtek megerősítések. A ház hasznosítására korábban alkoholmentes klubot, cserkészközpontot terveztek. Most a Szeretetszolgálat irodáját és tanácstermét szeretnék itt felépíteni. Az alábbi tervrajz szerint az új épület az eredeti ház léptékéhez igazodva oldalhatáron álló, hosszfőfalas, földszintes lesz. A meglévő pincéket kitakarítják, bejárata az új épületben a mostam helyén biztosított és raktározásra (alma, burgonya, stb.) hasznosítják. A ház előtt fedett-nyitott tornác húzódik majd, amely formailag a régi épületet idézi, és fedett átjárást biztosít a raktárak és az iroda között. A hátsó részben egy galériás nagyterem épül, amelyben iparcikkeket tárolnak, illetve rendezvényeket tartanak. Az előtér-közlekedőben kis teakonyha lesz, a gyűlésteremet (max. 30 fő) megbeszélésekre, segélyek kiosztására teszik alkalmassá. A kialakított fürdőben mosdási és mosási lehetőség is lenne. A melegvizet és a fűtést gázkazán szolgáltja majd. A távlati tervekből szerepel hálóhelyek kialakítása a padlástérben, hogy nyáron különféle táborok résztvevőit tudják elszállásolni. Az udvaron elhelyezett padokon töltenék idejüket az emberek. A téli időszakban egy-egy karéj zsiroskenyérrel, forró teával enyhítenék a rászorulók életét. * Sajnálom a régi, műemlék jellegű épületet, de vigasztal a tudat: a jövőben is azt az emberséges feladatot látják el benne, amit annak idején a régi épületben is, Bélay Iván