Esztergom és Vidéke, 1999

1999-05-27 / 21. szám

1999. április 22. Esztergom és Vidéke Tanácsok kertbarátoknak Az esős tavasz bizony sok munkát adott a kertészkedőknek. Bőven akad gyomlálnivaló, a füvet is gyakrabban kell nyírni, a legtöbb gondot azonban a növényi kártevők megjelenése okozza. A nemsokára virágzásnak induló szőlő fürtkezdeményei fokozottan ki vannak téve a szürkepenész támadásának, de ajánlatos védekezni a peronoszpóra és a lisztharmat ellen is. Többféle szerkombináció is elképzelhető, legjobb talán a Buvicid és a Thiovit együttes alkalmazása. (Nem árt hozzákeverni tapadásfokozó szert és levél trágyát!) Az őszibarack-termelők biztosan nem örülnek a tafrinás levélfodrosodásnak, ami most alapos pusztítást végzett e fák lombozatában. A tafrina ellen leghatásosabb az Orthocid, de ajánlatos a permetezés előtt leszedni és eltüzelni a beteg leveleket. Sokan panaszkodnak, hogy kevés alma mutatkozik az idén, különösen a téli almafajták esetében. Kérdezik, mi az oka? Nos, a gyümölcsfák egy része hajlamos a szakaszos termésre, tehát az idén mutatkozó kevesebb almatermés a fajtától is függ. A kajszibarackfák az idén azért teremnek a szokásosnál jóval többet, mert a tavalyi fagykárok miatt a fák energiája a tavalyi termés meg érlelése helyett az idei termőrügyek kifejlesztésére fordítódott. Az almafák esetében fordított a helyzet: a későn érő fajták energiája felhasználódott a termésérésre, így csak kevés tápanyag maradt a termőrügyekre. Ajánlatos az idei kevéske termést megvédeni a terméskötődést elősegítő különféle permetező szerekkel. Nemere István REJTEKUTAK 42. A Nagy fenyő (2.) Az a fa lassan már négy-öt éve állt a kertben. Az új helye éppen a ház sarkánál volt, attól nem is messze. Három irányból is érhette szél, a napsugarat pedig senki sem vehette el tőle. Gyűjtötte magába a meleget. Elnéztem néha vékonyka törzsét - az ember egyetlen mozdulattal eltörhetné, és megállna, megszűnne minden. A fa halála azért is olyan szomorú, mert esélye sincs a menekülésre. Ami életét adja - a föld - egyben börtöne is. Aztán nagyon gyorsan fölém nőtt, már elérte az eresz magasságát. Nyurga volt, mégis szabályosan széles. Csodálta is mindenki. Jártak itt japánok, németek, svédek, olaszok, amerikaiak. A vendégek egyike sem tudott elmenni mellette szótlanul. Láttam, néhányan lopva megsimogatták. Mások csak álltak egy percig, nem jött belőlük szó. Annál inkább sugárzott néma örömük. Akkor már büszke voltam rá. Közben a fa beleszokott a látványunkba, egy lett tudatunkkal. Mind nehezebb volt őt észrevenni, hiszen „ott volt mindig". A többi fa is így járt, de ezt azért nem lehetett elfelejteni. Gyakran kimentem hozzá. Volt úgy, kemény teleken, hogy magam is fázva léptem hozzá és kérdeztem: szenvedsz? Fázol? A társam vagy ebben is. Komolyan vastagodott a kérge, világosbarna lett, néha ezüstösen csillant. Gyanta csurrant a kéreglapocskák alól, és ma is csurran. A fa egészségesen élt, hangyák másztak-másznak rajta. így múltak el a nyolcvanas évek. A világban oly sok változás történt, körülöttünk is minden megváltozott. A fa is tán, de csak annyiban, hogy nőtt és terebélyesedett. Régen elhagyta már a háztető magasságát. Komoly lett az árnyéka, az ágak pedig elérték az. ereszt, minden nagyobb szélnél beleakadtak, szenvedtek. Olykor egy-egy makacs ágacska lesegített egy-egy cserepet is. Sérültek a kis ágak. Nagyon nehéz szívvel másztam fel olykor a létrára, csonkítani kellett. Sebésznek hittem magamat, ki jó céllal vág. Mert kénytelen, és mert talán így lesz jó a páciensnek is. Feküdtem a házban viharos éjszakán, és hallottam, hogyan súrolják az ágak a tetőt. Másnap vágás következett. Aztán ahogyan nőttek az alsó ágak, úgy másztak bele szokásos útvonalunkba. Ha hagyom tovább, a kert egyik feléből nem tudunk átmenni a másikba. Ismét fűrészt kellett fogni, bocsánatot kémi a fától, és vágni lassan. Mintha így kevésbé fájna mindkettőnknek. Olyan nagy lett! És még mindig nem hozott termést. Amikor utánaszámoltam, mióta áll ott, elrémisztett az évek száma. Az is növekedett, nemcsak a fa. Már nagy volt, akkora, mint társai az erdőben. Igaz, soha többé nem jártam abban az erdőben, már meg sem találnám, ahol ő^született. De ez nem is fontos. „O" most is van, nekünk növekszik, lesz egyre szélesebb és szebb. A törzse már olyan vastag, mint egy vitorlás hajó árboca. Igazi fa, és még mindig nő! A messziről jött vendégek, akár egy egész család is elfértek már alatta. Körberakhattuk székekkel, élet zajlott alatta. O pedig most csak állt, néha lustán lendített egyet valamelyik ágával. És ha a fűbe feküdtem mellette-alatta, hallottam, hogyan fütyül a szél a csúcsa körül. Ezt a kellemes hangot eddig csak külföldi, hatalmas, évszázados igazi fenyőerdőkben hallottam, ahol - bár sűrűn állnak a fák - a lehullott tűlevelek miatt nem nő semmi, és messzire ellátni. Itt is ellátni messzire, és a fát is látni messziről. Halsaláták, hideg halételek Szlovák tengerihal-saláta Hozzávalók: Vegeta, 1 szál sárgarépa és petrezselyemgyökér, 1 kg délamerikai tengeri halfilé, pár csepp ecet; sós-cukros-ecetes salátalé, 1 kis fej vöröshagyma, 1-2 db savanyú uborba, babérlevél, tört bors, majonézes öntet (1 pohár tejföl, 1 tubus majonéz). Enyhén vegetás-sós vízben a megtisztított gyökereket puhára főzzük, beletesszük a halat, pár csepp ecetet és készre főzzük. Kihűtjük, szűrőkanállal kiszedjük a halat és a zöldséget együtt, húsdarálón ledaráljuk. Beletesszük a salátalébe, beleszeljük a hagymát, tormareszel őn belereszeljük a savanyú uborkát. 1-2 babérlevéllel, tört borssal ízesítjük. Egy éjszakán át lefödve, hűtőben pácoljuk. Másnap a babérlevelet kidobjuk, a masszát tésztaszűrőn leszűrjük, a majonézes öntettel összekeverjük, 2 óra hosszát állni hagyjuk és vacsorára vagy előételnek tálaljuk. Kb. másfél liternyi lesz belőle. Hűtőszekrényben pár napig eláll. Főtt burgonyás halsaláta Hozzávalók: héjában főtt burgonya, só, (bor) ecet, bors, salátaolaj, hagymazöldje vagy snidling, üveges ruszli. A burgonyát megtisztítjuk és hosszú hasábokra vágjuk hidegre hűtjük és lapos jénai tálban elterítjük. Meghintjük ecettel, sóval, borssal, olajjal. Villával megmozgatjuk de nem keverjük Rárakjuk a ruszlit, a savanyú hagymát és a hagymazölddel vagy snidlinggel díszítjük Önálló vacsoraétel. Paradicsomos hal Hozzávalók: Négy adag csont- és szálkanélküli rántott tengeri vagy folyami hal, 1/2 kg édeskáposzta, 25 dkg sárgarépa, só, cukor, 3-4 evőkanál olaj, 10 dkg sűrített paradicsom (vagy 3 dl házi paradicsomlé), pár csepp citromlé (1 babérlevél). A tökgyalun lereszelt sárgarépát, kockára vágott káposztát az olajon megfuttatjuk, sózzuk, cukrozzuk majd víz hozzáadagolásával puháza pároljuk. Hozzáadjuk a paradicsomot (babérlevelet) és forralással sűrítjük. Tűzről levéve citrommal ízesítjük. Fele masszát azon forrón mély üvegtálba tesszük. A halakat 5x3 cm-es darabokban rárakjuk, ráöntjük a paradicsomos zöldség másik felét és jól megszurkáljuk Kihűtjük, lefödjük hűtőbe tesszük. Másnaptól fogyasztjuk. Természetgyógyászat Környezetbetegség Napjainkban egyre gyakoribb egy új betegség fellépése. Ez a TKT, vagyis a többszörös kémiai túlérzékenység. Ez az ismeretlen eredetű kór még az orvosok számára is sok kérdőjelet rejteget. Megállapítható, hogy a TKT krónikus betegség, ami igen gondos odafigyelést igényel, és az sem várható el, hogy máról holnapra megtalálják az ellenszerét. E betegség egyre gyakrabban vezet munkaképtelenséghez, s ezért komoly szociális problémákat is eredményezhet. A betegséget az Egyesült Államokban már 1951-ben leírták, s azóta hivatalosan is elismerik. E környezetbetegség kialakulásának okát közvetlen környezetünkben kell keresnünk. A növény- és állatvilágban már évtizedek óta ismert fajritkulás jelensége, úgy tűnik, kiterjed az emberre is. A károsodott környezet visszavág. „Hosszú évek óta szenvedek a környezetemben lévő vegyianyagok, kipufogógázok, a nikotin, a különféle parfümök, spray-k, tisztító- és mosószerek hatásaitól. Gyakran szédülök, rosszullétek gyötörnek, hányingerem van, rendszeresen fáj a fejem" - nyilatkozik egy 43 éves asszony a Zeitung für Umweltmedicin egyik tavalyi számában. Ilyen vagy hasonló panaszokkal sok ember • küszködik. Egyes szagok, amelyeket mások szinte észre sem vesznek e betegeknek fájdalmat okozhatnak. S ha végül orvoshoz fordulnak, gyakran még ott is meg nem értéssel és elutasítással találkoznak. A legnagyobb problémájuk tehát, hogy még az orvosok sem veszik őket elég komolyan. Kétségtelen tény, hogy mind ez ideig nem állnak rendelkezésre kidolgozott laboratóriumi tesztek, megbízható mérési eredmények, amelyekkel a kémiai tűrőképesség rejtélyes hiányát pontosan meghatározhatnánk. Az emberek különböző módon reagálnak az egyre jobban megterhelt környezet hatásaira. Egyesek megbetegednek, míg mások egészségesek maradnak, jóllehet pontosan ugyanazokkal a károsító anyagokkal kerülnek kapcsolatba. Ebben kereshetjük az okát annak, hogy a kömyezetbetegeket az orvosok, de saját környezetük is gyakran pszichésen zavartnak tekinti. Még azok az orvosok is, akik felismerni vélik a kömyezetbetegség tüneteit, rögtön feladják elképzeléseiket, ha megismerik a beteg életvidám, egészséges családtagjait. Hiszen azok az emberek is ugyanolyan körülmények között élnek, ugyanazokat a károsító anyagokat lélegzik be, és mégsem történik velük semmi. De akkor mi az oka a rejtélyes megbetegedésnek? Sok orvos úgy véli, hogy a többszörös kémiai túlérzékenység csupán képzelt betegség, divatjelenség, a környezeti ártalmakat dramatizáló tömegkommunikáció eredménye. Az igazság ezzel szemben egészen egyszerű: a TKT-t nem ismerjük eléggé. A betegség mindenesetre létezik. Kísérő tünetei a krónikus kimerültség és fáradtság, gyakran előfordul szemgyulladás, orrviszketegség, szagérzékenység, depresszió, gyakori fejfájás, különböző bőrbetegségek, valamint az orr, a fül és a gége kóros elváltozásai. E tünetek jelentkezésére tehát oda kell figyelni! Az Esztergomi Környezetvédő Alapítvány rendelkezik olyan műszerrel, amellyel a fent jelzett környezeti ártalmak mérhetők, és az alapítvány hasznos egészségügyi tanácsokkal is ellátja a hozzájuk fordulókat.