Esztergom és Vidéke, 1999

1999-05-27 / 21. szám

1999. május 27. Esztergom és Vfcléke 1919 1999 KEGYELETI MEGEMLÉKEZÉS PÁRKÁNYBAN A 80 évvel ezelőtt, az 1919-es Tanácsköztársaság idején, május 30. és június 1. között lezajlott párkányi csatában az esztergomi „vörösőrség" és a magyar „Vöröshadsereg" katonái ütköztek meg a csehszlovák ún. „légionárius" csapatokkal. A marxista ideológia akkor és később is a ,/iemzetközi proletariátus és a burzsoá imperializmus világméretű osztályharcának" egy helyi mozzanataként minősítette az összecsapást. A történelmi valóságnak megfelelő elemzés azonban nem tekinthet el a nemzeti érdekektől, amelyek területfoglalással remélték befolyásolni az akkor még készülőfélben lévő trianoni békeszerződést, módosítani a győztes nagyhatalmak országhatárokat megszabó diktátumát. Az akkor elesett katonák Esztergomban és Párkányban nyugszanak. A 80. évforduló alkalmából testvérvárosunk régi temetőjében holnap, május 28-án délelőtt 10 órakor olyan síremléket fognak felavatni, amelynek - a szentgyörgymezői Honvédtemetőéhez hasonló - üzenetét legszebben József Attila közismert sorai fogalmazták meg: „A harcot, melyet őseink vívtak,! békévé oldja az emlékezés / 5 rendezni végre közös dolgainkat,! ez a mi munkánk; és nem is kevés". A sírhelyek teljes felújítását, a közös emlékművet és az avatóünnepség rendezését Jozef Slabák, a párkányi Szlovák-Magyar Baráti Társaság társelnöke kezdeményezte, akivel testvérlapunk, a Párkány és Vidéke áprilisi számában Hinvrüer György készített interjút. Ebből idézünk néhány részletet, remélve, hogy az emlékmű-állítást városunk polgárai is saját ügyüknek érzik, és minél többen kívánnak résztvenni a holnapi rendezvényen. ,A már szinte szétomlott sírok fölé közös síremléket emeltünk földből, amely mészkőszegéllyel van körülhatárolva. Az elvetett fü már kisarjadt, és készek az új emléktáblák is, az itt nyugvó tizenkét csehszlovák és hat magyar katona nevével. Elkészült egy közös emléktábla is, azonos szlovák és magyar nyelvű szöveggel, amely a korábbi emlékköre kerül föl. (...) Jelen lesznek Szlovákia, Csehország és Magyarország magasrangú katonai küldöttei és a hadügyminisztériumok képviselő. Várjuk a cseh és a magyar nagykövetet is. (...) Az emberek és területek meghódításának gondolata, sajnos, ma is életképes. Az ünnepélyen való részvétellel mindenki kinyilváníthatja, hogy a nemzetiségi kérdés 'koszovói' típusú megoldása számunkra mindörökre kizárt. A 80 év előtti történelmi események tanulsága is erre int." N.T. Zenei csemegék a jövő héten A Budapesti Monteverdi Kórus meghívására Magyarországon turnézik és június 2-án, szerdán Esztergomban ad hangversenyt a világhírű Kings Singers Együttes alapító tagja, Simon Carrington által vezetett University of Kansas kamarakórus. Prof. S. Carrington évek óta a kansasi egyetem zenei tanszékvezetőprofesszora, aki az egyetemi kórusból nemzetközileg is elismert együttestnevelt. Műsorukban 16., 18. és 20. századi olasz, francia, angol és amenkai szerzők egyházi kórusművei csendülnek fel. A hangverseny este 7 órakor a vízivárosi Plébániatemplomban kezdődik. Jegyek elővételben a falragaszokon és a szórólapokon feltüntetet helyen szerezhetők be. * * * Június 6-án (vasárnap) európai turnéjuk keretében egy másik amerikai kórus koncertezik Esztergomban (fotónkon). A Williamsburgból (Virginia állam) érkező William és Mary Kollégium kórusa a fél 11-kor kezdődő bazilikai szentmisén énekel, majd a misét követően 40 perces koncertet ad Mozart, Palestrina, Mendelssohn és Haydn kórusműveiből. Ez a koncert ingyenes, a szervezők szeretettel várják a kórusmuzsika iránt érdeklődő esztergomiakat! A fák szerelmese Megnyitójában így nevezte Bánomyné Kovács Ildikó tanárnő a májusi kiállítás fotóművészét a Dobó Galériában. A tematikus kiállítás címe: Üzenő természet. „A művész az emberiség szeme. Megtanítja látni, amit nézünk s ezáltal tanít máshogy is élni. Erre - korunkban - igen nagy szükség lenne. Sok embert gyógyítana meg, ha leereszkednének a szenvedélyek Parnasszusáról. Megfigyelnék a természetet, ahol nyugalom és szépség uralkodik. Nem él olyan ember, aki a fák közt járva - ne találná szépnek az ágak formáit, a köztük játszadozó fényeket." Kiállítónk - Papp Tibor, a budapesti vajdahunyadi Magyar Mezőgazdasági Múzeum fotósa. A természet iránti kötődése gyermekkorára tehető, amikor a Rába és Marcal-parti kirándulásokból megtérve otthoni feldolgozás követte az élményeket. Véletlenül és kíváncsiságból kezdett el fotózni 18 évesen, amely később nemcsak kedvteléssé, hanem hivatásává és foglalkozásává is lett. És hogy a természet országából miért éppen a fákat választotta? Volt úgy, hogy hazatértében, erdőjáráskor talált egy-egy figyelemkeltő formát. Irodalmat olvasott hozzá. A másikat a ritkaságok jegyzékében lelte meg. Mostani lakóhelye, Gödöllő térségében pedig nem egy tölgyfamatuzsálem őrzi a történelmi események, hagyományok, népi legendák emlékét. Érdemes volt tehát fényképeken megörökíteni a múlt e néma tanúit! A felvételek jó része így dokumentális értékkel szolgál az utókornak. Ilyen pl. az Erdőlegények fája Valkón. Az erdészet helyi székhelyén álló fa tövéhez építették fel a favágók, vadőrök, vadászok emlékművét. (Őket illeti meg a szép tájszó, amely az Értelmező Szótárban sem található.) A vadászkastély melletti Baglyas fa Valkón a hajdani fészkelő fülesbaglyok emlékét őrzi csonka ágaival immáron ötszáz éve! A Storcz-fát (vagy Mátyás-fát) a gödöllői koronauradalom 1939-ben elhunyt fővadászmesteréről nevezték el. Még életében, nyugdíjaztatásakor bensőséges ünnepség keretében történt a keresztelő; a fát névre szóló emléktáblával és Mária-szobrocskával díszítették. Az Égig érő fa ugyancsak a gödöllői vadászterület Disznószállásán áll. Életkorát az öregek hatszáz évre becsülik. A Tanúfa I. a dombság gerincén végigvezető, ún. uralkodói ebédlőút jelölésére szolgál, ritkásan ültetett fasor utolsó és pusztulásnak induló szólófája. A Képesfa, Isaszeg a Magyarországon jelzett hatodik legnagyobb csertölgy. Dús lombja alatt lelnek pihenőhelyet a búcsújárók. E szerepét a törzsre illesztett Szűz Mária-szobor jelzi. (Hasonló, ám az 1600-as évekig kitartó, pogány hitvilágból maradt hagyományt őriznek ma is a litván erdőkben a szentekkel díszített régi bálványfák.) Képzettársításos fogalmat kelt a tárlatlátogatóban a mohával belepett, darázsfészekkel átjárt, kidőlt tölgyfa Forrongó polip - alakja, a Törések öreg törzsének téglarakás-szerű és színű repedés-sora, a gödöllő-perőci óriás fatönk Kos feje, az Apokalipszis alsó perspektívából fényképezett termeszvár-szerű dudora. Trianoni aszszociációkat idéz a Történelmi körtefa ág-koronája és a csonkolt, kidőlt törzsű Tanúfa-torzó. Az életerő és az elmúlás hatalmát jelenítik meg a fa-ritkaságokról készült képek: a százötven éves Magányos vackor, a regiszterből kiszedett, legnagyobb hazai, éppen-hogy virágba borult Cickái mandulafa, a balatonakarattyai, szilvavészt túlélt, borostyánnal befutott Rákóczi-szilva, a Perőci akác-óriás, az Éljen az élet szörnyekre emlékeztető, elszáradt ágvégei - és a tetején győzedelmeskedő élet-igenlés - az egyetlen nagy cseresznyeág-virágcsokor! Tragikus élet-véget példáz az Utolsó üzenet fájának egyetlen, megmaradt vízszintes ága, a Szent Jakabi fűz elkorhadt, villámcsapott, kiégett oszlop-maradványa. Napszakok, évszakok fényhatásait őrzi a tarvágásból meghagyott egyetlen Hagyásfa esti fényben kirajzolódó sziluettje, a Szokolyai hárs téli naplemente-háttere, a Bethlen-fa napsütéses téli napjának sokféle kéksége. Fotóművészünk is szót kért a megnyitón, köszönetét örömmel tetézve: - Képeimen keresztül megosztom másokkal az ellesett pillanat élményét. Osztozzunk hát örömében. Kérem, tekintsék meg e szép kiállítást, amely június közepéig tart nyitva. Horváth Gáborné dr. Ünnepi Könyvhét: június 3-7. (VL.M.) Hírek szerint közel 170 mű szerepel az idei könyvhét hivatalos listáján. A kiadók most is erre az alkalomra időzítették a legfontosabb kiadványaikat, amelyekből csupán ízelítőt adhatunk. A 22 beharangozott verseskönyv közül két erdélyi költő, Szilágyi Domokos Leltár az évszakokról (Magyar Könyvklub) és Hervay Gizella Az idő körei (KriterionKolozsvár) című kötete kétségkívül jelentős kiadói teljesítmény. A két háború közti nagyok közül szintén ilyen a Reményik Sándoré (Összegyűjtött versek -Erdélyi Híradó), de érdekesnek tűnik Borbély Szilárd Ami helyet (Jelenkor) és Varró Dániel első munkája, a Bögre azúr (Magvető) is. A 45 prózai kötet közül nehezebb lesz válogatni: Füst Milán Teljes Naplója (Fekete Sas), s Máriai Sándor 1984-89 közti Naplója (Helikon), Mészöly Miklós Párbeszédkísérlete (Kalligram), Szabó Magda Mézescsókja (Osiris) bizonyosan kikerülhetetlen. Ahogy Bodor Ádám új regénye is, Az érsek látogatása, vagy Tandori Dezső: Nem lóverseny!