Esztergom és Vidéke, 1999

1999-04-29 / 17. szám

Esztergom és Vidéke BARÁTOK KÖZÖTT Szatmári útilapok 6 A párciumi vegyeslakosságú megye három hercegprímást adott az ország­nak. A mohácsi síkon elesett Szálkái Lászlót Mátészalka, Bakócz Tamást Er­dőd, az 1848/49-es szabadságharc ide­jén nem éppen dicsőséges szerepet vál­laló Hám Jánost Szatmár, akinek azért volt „önkritikája" érseki székéről le­mondani. A szatmáriak szerencséjére, mert az elhanyagoltságában is impozáns főtér neki köszönheti mai arculatát. Mindezek egy északkeleti határmenti utazás kezdetén jutottak eszembe, ami­kor Németh László szülővárosának ma­gyar tagozatú iskolája, a Nagybányai Liceum előadást tartani hívott, a nagy író születésnapja alkalmából. A határig ifjúkori pajtásom és kitűnő kollégám, Katona Sándor doktor vitt el kocsival, mindnyájunk időtakarékosság ára. Dip­lomata táskámmal diplomata útlevél nélkül percek alatt átsétálhattam, ami autóval araszolgatva órákba tellett vol­na Odaát már várt testvérlapunk, a Szat­mári Friss Újság főszerkesztőhelyette­se. a Németh László-kutató tanárember Máriás József, akivel három mondat után rögvest azonos, szellemi hullám­hosszra kerültünk. O állította össze a sűrített programot, kalauzolt végig azo­kon a helyeken is, ahol több mint félszáz éve nem jártara A személyes zarándokút első szaka­sza természetesen egykori iskolámba a nagykárolyi volt piarista gimnáziumba vezetett, kopott küszöbét 1944. március 19-e óta nem léptem át. Sokáig azt hit­tem, persze felnőtt fejjel és jogosnak vélt büszkeséggel, hogy esetleg Ady Endre, vagy Jászi Oszkár padjában is ülhettem volna de Visnyai Csaba tanár úr, a Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója megmutatta az eredeti ke­gyesrendi középiskolát, amelynek bejá­ratánál 'hálistennekotta kétnyelvű név­tábla, az Értől az Óceánig jutott költő jellegzetes portréjával. Majd elsétáltunk az újabb iskolába Az épületre nem volt nehéz ráismerni, mert azóta aligha látott vakolókanalat. Még működik benne magyar tagozat. Történelemórára nyi­tottunk be, ahol érdeklődő leányok és fiúk figyelték egy idevetődött öreg diák visszaemlékezéseit, a nagyszüleik ide­jéből. A károlyiak üres zsebbel is telve vannak reményekkel. Várják, olykor kapják a nyugati tesvéregyházaktól a segítséget Útközben megálltunk a A Táti Német Nemzetiségi Fúvósze­nekari Egyesület júniusban negyedik al­kalommal utazik Schrattenbachba, au­gusztusban pedig a romániai Kaplony fúvószenekarát látják vendégül Táton. E két esemény kapcsán kérdeztem Rózsa­völgyi Károlyt, az egyesület titkárát. - Milyen külföldi kapcsolataik vannak? - Szinte megalakulásunk óta vannak külföldi kapcsolataink. Már 13 éves az a barátság, amit a bajor Schrattenbach zenekarával, illetve lakóival kötöttünk. 1994-ben egy ottani fúvószenekari fesz­tiválon első díjat kaptunk. Több éves a baráti kapcsolat a németországi Söhns­tetten, Burtenbach és Mönchsdeggin­gen, valamint az ausztriai Ollersdorf és Wiesen települések zenekaraival. 1997­ben ÍZspoo város meghívására hét napot töltöttünk Finnországban is. Fellépéseink igazolják: egy magyar falunak is lehet olyan fúvószenekara, amely Európa bármely országában megállja a helyét! - Hogyan kezdődött kapcsolatuk a schrattenbach iakkal ? - 1985-ben az ottani zenekar elhatá­nagymajtényi síkon, ahol 1711 április végén a rongyos dolmányú kurucok földbe szúrták a zászlókat. Kitűnő kísé­rőm szerint a szerény emlékművet a bokrok rejtették el a vandáli rongálok szeme elől. Nagykárolytól egy kis börvelyi kité­rővel visszautaztunk az egykori megye­székhelyre. Ott még létezik - igaz, né­hány évtizedes rejtegetés után - Köl­csey-szobor, a nagykárolyit már a har­mincas években lebontották. Szatmáron legmeghatóbb zarándokhely a sokáig befalazott, de szépen felújított püspöki kápolna, amelynek gyönyörű oltára előtt esküdött egymásnak örök hűséget Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. Másnap elindultuk Nagybány felé, nem akármilyen útvonalon. Színérvá­ralja már rég színromán, ez azonban nem változtat azon a történelmi tényen, hogy ott látta meg a napvilágot a 16. század elején az első magyar grammati­ka írója, az Új Testamentum első fordí­tója: Erdősi Sylvester János. A protes­táns puritanizmust idéző feketemárvány emlékművét születésének négyszázadik évfordulóján, 1903-ban emelték. A megrendüléstől még magamhoz sem térve már Misztótfalu templomának erődszerű kőkerítése mellett álltunk meg. A kis gótikus katedrális a nyírbá­torit idézi fel, nem a méreteivel. A dél felőli oldalbejárat a támpilléres falak, belső kiképzésben a 14. század jegyei, mind a reformáció előtti időkre emlé­keztetnek. Szemközt a régi református parókia a helység Európa-hírű fiának, Misztótfalusi Kis Miklós nyomdásznak az emlékmúzeuma. Először egy helybé­li lokálpatrióta lelkész, Molnár József tiszteletes úr kezdte gyűjteni a relikviá­kat majd tőle függetlenül egy másik Molnár József, a müncheni Új Látóha­tár lelkes szerkesztője ajándékozta oda nagy szakértelemmel összeválogatott gyűjteményét E beszámoló írójának volt szerencséje a bajor főváros magyar nyomdájában járni. Ki gondolta volna a hetvenes évek elején, hogy a vendéglátó emigráns álma egyszer valósággá válik: a nagy példakép Misztótfalusi Kis Mik­lós emléktárgyai hazatérnek. Alatin, gö­rozta, hogy megpróbál kapcsolatot ki­építeni egy magyarországi fúvósze­nekarral. Az akkori elnök, Engel Hans úr egy budapesti rokonát kérte meg, hogy segítsen ebben. Érdeklődésére a Magyarországi Németek Szövetségé­nek elnöke minket ajánlott Bemutatko­zó levelünk nyomán a bajor zenekar ve­zetői ellátogattak Tátra, s átadták a hiva­talos meghívólevelet mely lehetővé tet­te, hogy 1986-ban, életünkben először egy nyugati államban vendégszerepel­hessünk. - Milyen hatással volt ez a zenekarra? - Ennek az utazásnak az élménye még ma is elevenen él sokunkban. Schrattenbachban igazi barátokra talál­tunk. Zenekarunk fejlődésére is kedve­zően hatott ez a vendégszereplés. A két együttes tagjai eddig háromszor talál­koztak bajor földön és háromszor Táton. Mivel minden alkalommal jól akartunk szerepelni, sokat próbáltunk, s így ter­mészetesen javult is a játékunk. rög, héber, grúz és örmény betűk matri­cái, amelyek az egyetemes nyomdatör­ténet aranylapjaira kerültek. Angol és német szakkönyvek tanúskodnak róla Levélmásolatok a falon, eredeti kiadvá­nyok a vitrinekben. Verbőczi Tripartitu­ma, valamint a Biblia címlapja, össze­hasonlításul amszterdami Elzevir re­meklések. Az új paplakot Kós Károly tervezte, fiatal, rokonszenves tisztelete­se is van. A hívek sajnos fogynak, de legalább a látogatók száma nő. Az Er­délybe tartó turistacsoportok ne feledje­nek el ott egy félórára megállni! A bibliofil bódulatból Nagybánya lát­ványa józanított ki. A millenium éve óta a festők városa, az új magyar piktúra bölcsője. A magyar irodalom egyik mekkája. Itt vágták át a köldökzsinórját Tersánszky Józsi Jenőnek és Németh Lászlónak. Szülőházuk a városrendezés áldozata lett, de áll még a templom, ahol Németh József tanár úr László nevű fiát a keresztvíz alá tartották. Ezt a szatmá­riakjobban számon tartják. Beke György és Máriás /ózse/írásaiban e bányaváros szellemi tárnáiból bukkan elő az ércnél maradandóbb kincs, amellyel a helybe­liek okosan sáfárkodnak. Az ipari Líce­um magyar tagozata felvette a minőség­eszmény megfogalmazójának nevét, és évente áprilisban megünneplik a szüle­tési napját. Tisztább szívvel, mint az anyaországban. Vida igazgató úr előa­dókat hív, így került szerény személyem is - az Esztergom és Vidéke és a Szatmá­ri Friss Újság baráti kapcsolata révén ­a látókörébe. Az orvosról és az emberről szóltam, hiszen az írót az a száznál több csillogó szemű fiatal meglepően jól is­meri - a Gallilei, valamint a Villámfény­nél című színdarabot két leányka nyom­daérett szinten elemezte. Az utóbbinak egyik jelenetét színészi képességekkel megáldott diákok adták elő. A magyar­országi vendég emlékezetébe az ottani tanárok és iskolások őszinte érdeklődé­se vésődött be elsősorban. Felemelő volt tapasztalni a leszorítottak élniakarását, szívfájdító a pápa erdélyi látogatásának elmaradását. A szerves vüágból kivonulva meg­csodálhattuk az ásványtani múzeumot, -Úgy tudom, márciusban Kaplony­ban járt. Mi célból? - Bajor barátaink közül többen a mai romániai Nagykároly környékéről, Te­remről települtek Németországba. Már régóta foglalkoztat az a gondolat, hogy kapcsolatot keressünk egy, ezen a kör­nyéken élő, német nemzetiségi zenei ha­gyományokat őrző fúvószenekarral. El­mondtam ezt az Esztergom és Vidéke Táton élő főszerkesztőjének, aki a Szat­mári Friss Újság főszerkesztőjével, Ve­res Istvánnal közösen ajánlotta Kaplony fúvószenekarát. Ezután telefonon meg­kerestem a község polgármesterét Mánz Dezsőt, aki örömmel fogadta ajánlatunkat. Petrás Tiborral, egyesüle­tünk vezetőségi tagjával együtt látogat­tam el Kaplonyba - templomát Ybl Miklós tervezte és építette! -, ahol meg­ismerkedtünk a falu vezetőivel, hallhat­tuk a zenekar játékát is. Ez az együttes fennállása óta, 1903-tól őrzi a német nemzetiség zenei hagyományait.Néme­1999. április 29. amellyel hegyvidéki világvárosok sem vallanának szégyent A jelen és remélhetőleg a jövő leg­szebb pillanatait a fiatalok látványa je­lentette, míg a múltét a kohói kirándu­lás. Áll még a Teleki-kastély, amelynek kertjében a legszebb magyar szerelmes költemény született. Április végén leg­feljebb a kökény virág ok és ibolyák nyíl­tak, de aGutin hegyen mint akkor, most is hó takará el a bérci tetőt. A nevezetes fa már kiszáradt, helyére páros szobor került A talpazati felirat szerint a szol­noki Acs Tiborné álmodta meg és gyűj­tötte össze az összeget a felállításhoz. Lelkes kísérőm szerint az egyeden szo­borkompozíció, amely ezt a csodálatos emberpárt együtt ábrázolja. A készítő Pogány Gábor Benő a mintát Ferenczy Béni híres Petőfijéről vette, de ülő póz­ba helyezte. Ölébe hajolva Szendry Júlis olvassa a verset, amely őt a sír fenekéről az égbe emelte. Igen, ez előtt a szobor előtt minden magyarnak legalább egy­szer az életben illik fejet hajtania! Felsőbánya vidéke, ahol új barátom született, akár a régi Klastrompuszta le­hetne, mikor még nem zsúfolták tele hétvégi házakkal. Az utazás két napig tartott, szerencsé­re nem ismeretlen helyeken. Mégis min­den az újdonság erejével hatott. A csengersimai határátkelőig Máriás József hozott, ott adott át fehérgyarmati barátomnak. Egy délutánt az árvízsúj­totta szülőhelyemen töltöttem. A Krasz­na és a Szamos már visszaszelídült a medrébe. A belvizeket még borzolja a szél, de a magasabb részeken már kettő­zött erővel végzik a tavaszi munkát... Ha az ember viszonylag sokáig él, sok mindent megél. Az évi dupla kuko­rica* szüretet, a vámvizsgálat nélküli ha­tárátlépést, az odaát is szaporodó ameri­kai reklámokat, a kis szekták nagyszá­mú jelentkezését A turista-bevásárlást oda-vissza alapon. Miközben a közeli Balkánon valami más történik. A Mo­narchia széthullásának évtizedekre idő­zített bombái most robbannak. A sokat szidott Bécset a Lajtától keletre egyre többen irigylik. Ausztria Németh László minőségesz­ményét igazolja Másoknak a jobblétre, nekünk mellette a megmaradásra ez az egyetlen esélyünk Szállási Árpád tül, sajnos, már nem beszélnek, de ma is az eredeti, kézzel írt kottákból muzsi­kálnak. Zenéjük eredetisége élmény volt számunkra. - Rövidesen a kaplonyiak is elláto­gatnak Tátra... - Igen, május közepén apolgármester úr és néhányan a zenekar tagjai közül felkeresnek bennünket Megismertetjük velük az itteni körülményeket, zeneka­runkat, és egyeztetjük a nyári vendég­szereplésüket - Tehát elmondhatjuk: újabb tartal­mas barátság van kialakulóban? - A kölcsönös látogatások során - egy­más zenekultúrájának megismerésén túl - lehetőség van a mindennapok megis­merésére is. Ezek a látogatások hozzájá­rulnak a népek közötti kulturális és em­beri kapcsolatok erősítéséhez, a nemze­tiségek híd-szerepének megéléséhez. így építik tehát a maguk hídjait a tátiak, s kapcsolataik zenei élményéből nekünk, esztergomiaknak is jut: nincs olyan vendégegyüttes, melynek muzsi­káját ne hallhatnánk itt, a Várhegyen vagy a Széchenyi téren. (los) Schrattenbachtól Kaplonyig

Next

/
Oldalképek
Tartalom