Esztergom és Vidéke, 1998

1998-09-17 / 37. szám

4 Esztergom és Vidéke 1998, szeptember 17. Esztergomi diákok - ma... VISSZATEKINTŐ EGY JUTALOMUTAZÁSRA ígéret szép szó - kevésbé szép, hogy igencsak régen tettük. (EVID, 1998. aug. 6.) Mindenesetre most, hogy elkezdhetjük beváltani, elég jó alkalom is kínálkozik. A nemzetközi francia verseny hazai győztese, Holop Csaba néhány napja lett Budapesten egyetemi polgár. A kitartóan hűvösre, esősre fordult nyárvégi időben az ö élménybeszámolóját olvasva, bizonyára jólesik vele együtt fellapozni a saját családi fotóalbumunkat is, hogy az elröppent vakáció örömeivel vigasztalódjunk. Egy esős, borongós, június végi reggelen utaztunk az Air Francé járatával Párizsba. A világ 117 országából 650 fiatal találkozott nyertesként Párizs központi diákszállodájában, a Fiap-ban. Itt tudtuk meg, hogy az elkövetkezendő két hétben a magyar fiatalok mexikói, iráni, holland és jugoszláv diákokkal lesznek egy csoportban, és 7-7 napot Marseille-ben, illetve Párizsban töltünk. A marseille-i csoport volt a legnépesebb (300 fő), a többiek Lyonban, Nantes-ban és Párizsban - az elődöntők helyszínein - töltöttek egy-egy hetet. A szálláshelyünk elfoglalása után a Pére Lachaise temetőbe látogatott el csoportunk. Itt minden nemzet képviselői, országuk nevezetes, ebben a temetőben eltemetett halottjainak a sírját kereste föl - mi Nagy Imre emlékművét tekintettük meg. Este a kivilágított és feledhetetlen élményt nyújtó Eiffel-tornyot csodáltuk meg, sajnos, szakadó esőben. Felettébb érdekes volt számomra irániakkal egy szobában lenni, akik minden hajnalban imádkozással kezdték a napot - mexikóiakkal, akik minden este kifáradásig énekeltek, mulattak - és hollandokkal, akikkel csak csapatuk győzelméről lehetett beszélni. A második napon Párizs nevezetességeit tekintettük meg autóbuszból idegenvezetővel, majd este a kultuszminiszter-asszony fogadására voltunk hivatalosak, ahol újra együtt volt a 650 fiatal. Különleges élmény volt a világ minden részéből érkező fiatalokkal franciául beszélgetni, az este folyamán nekünk szervezett diszkóban együtt mulatni. A következő nap délelőttjét aLouvre-ban töltöttük, délután pedig a TG V-vei utaztunk Marseille-be, ahol az esti órák ellenére (19.30-kor) nappali fény és 30 fokos hőség fogadott bennünket. Egyhetes tartózkodásunk alatt a helyi orvostudományi egyetem kollégiumának egyágyas szobáiban voltunk elszállásolva. Bár alig tudtuk kivárni, hogy fürödjünk a Földközi-tengerben, erre csak másnap délután, egy autóbuszos városnéző túra után nyílt lehetőség. Csodálatos volt a tenger, szép kék, és annyira sós, hogy szinte lebeghettünk a felszínén. Az aznapi vacsora különleges volt: pikniket rendeztek számunkra a tengerparton, ahol frissen fogott szardíniát ettünk, és kirpóbálhattuk vízisíző képességeinket is. A következő nap, július 4. már a világbajnokság jegyében zajlott: a holland-argentin találkozót nézhettük meg a Marseille-i Vélodrome stadionban. Ezután két napon keresztül a dél-franciaországi vidékkel - a Provence-szal - hangulatos kisvárosokkal, népi múzeumokkal ismerkedtünk meg. Részt vettünk utcabálokon, helyi rendezvényeken. Többségünk örömmel kóstolta a helyi specialitásokat, például a sajtos hallevest és a Pastiss nevezetű rumot. Ujabb tengeri strandolás következett, majd a marseille-i polgármester adott fogadást tiszteletünkre. Meglátogattuk Dumas híres regényének színhelyét, If várát, fölmehettünk és végignézhettünk egy nagy olajszállító tankhajót, és strandoltunk a Földközi-tenger szigeteinek egyikén. Holop Csaba (Folytatjuk)