Esztergom és Vidéke, 1998

1998-08-06 / 30-31. szám

// NOI Az Esztergom és Vidéke nyári melléklete NŐKRŐL - NEM CSAK NŐKNEK! Szerkeszti: Kis- Szölgyémy Emília I. évf. 3. szám - 1998. augusztus 6. A szabadság valami remek dolog! Még jobb, hogy meg lehet tervezni (papíron vagy szóban... egyre megy), be lehet osztani, hogy mindenre jusson idő, elsősorban természetesen a pihenésre. No, nézzük csak! Holnaptól három hétig szabadságon leszek! Háromszor hét az ugye huszonegy nap! Huszonegy nyugodt, szabadon beosztott huszonnégy óra, amikor nem kell korán kelni, időre rohanni, tízórait csomagolni a gyerekeknek, este valami harapnivalót összeütni... Nem. Mindezt nyugodtan mellőzhetem három egész héten át. Ja, és mindez már holnap kezdődik! Reggel a szokott időben a vekker hangja ver fel békés hajnali álmomból, ugyanis elfelejtettem előző este leállítani... No, akkor már fel is kelek, hisz úgy sem jön újra álom a szememre. Ám, miközben a hűtőszekrényből előkotrom a tejet, eszembe jut, hogy ki kellene olvasztani, mert már egy hete halogatom, de sosem volt rá időm. No, gyorsan, amíg a kávé kifő, kezdjük el az Kicsit másképp! Megyek a városban, és nem látok a könnyeimtől. Nem vagyok a múltban elásott ember, de a régi gyönyörű Esztergomra sokat és szívesen gondolok. Mint most is. Arra az időre, amikor mindenhol épségben, bőségesen, mint óriási csokor nyílott, pompázott az ezerféle gyönyörű virág. Reggel: harmatcsepp-ékszertől csillogón, délben: mint a melegtől elpüledt, pihenni vágyó szépasszony, és este: tündöklő színpompában, illatfelhőben. Mint szép leány a szerelmét az első randevúra, úgy várta a város minden lakóját az esti találkozóra a milliónyi ragyogó-szép virág. És mi jöttünk a néma hívásra: a Duna-parton meghitten, családiasan együtt hallgattuk a Zokogó Majomból a csöppet sem „zokogó" Kajánná szabadságon olvasztást, a kipakolást... Jé, ez a sok maradék hogy fért a mélyhűtőbe? Fel kell használni mielőbb, hogy meg ne romoljon. Nosza, megfőzöm a pörköltet, a karfiollevest, átforralom a maradék töltöttkáposztát, s az olvadozó meggyből levest főzök... Hűha, már tíz óra felébredtek a srácok s a féljem is előbújt a frissen főzött kávé illatára. Közben ugyanis a második adagot is lefőztem, ha már úgy is konyhában van dolgom... Mi lesz a reggeli? - kérdéssel ülnek le szemüket dörzsölve csemetéim az asztalhoz, ahonnét éppen csak elrakodtam a kiolvasztott hűtőszekrénybe. - Ehetnénk valami finomat? Természetesen összeütök egy pompás rántottát, mert hogy úgy is szabadságon vagyok és ráérek... Legalább nem lesznek olyan gyorsan éhesek, s ráérünk később ebédelni... Miután a mosogatót telerakták a kiürült tányérokkal, csévidám sramli-zenét, a Halászcsárda édes-bús cigányzenéjét, és az egészet úgy fonták körül a parton csacsogó hullámok, mint aranykeret a művészképet. És jó volt látni az együtt megöregedett, meghitten beszélgető, fehérhajú öregeket és az egymás kezét fogó szerelmespárokat az összetartozás némaságában álmodozva sétálni a Duna-parton vagy bárhol a városban. Valamikor Esztergom tele volt virággal, tele nyitott szívű, békés, egymást tisztelő emberekkel. Mi, a még élő, emlékező régi öregek, nagyon bízunk abban, hogy Esztergom egyszercsak felébred Csipkerózsika-álmából, és újra az lesz, ami volt: félelem nélküli, kedves, barátságos, virágokkal telistele város. Gizi néni székkel, eltávozik a jólakott csapat, s én a fürdőszobába szaladok, hogy a mosógépet bekapcsoljam. A lekapkodott függönyöket, törölközőket és konyharuhákat rakom bele, egy gyors mosás a szabadság első napjába még belefér. Amikor elmosogatok, meglátom a teraszon kókadozó virágokat, s félénken szólok kisebbik fiamnak igazán meglocsolhatná, ha már felöltözött Az ajtóból szól vissza hogy akkor lekési a helyi járatot, s a Palára csak ritkán mennek buszok... Mégis mikor várhaüak vissza ebédre? - érdeklődőm tapintatosan a bátyjától, ami óriási léptekkel szalad utána. Csak négy óra körül jövünk haza.. No, akkor van időm ablakot mosni, legalább ezen is túl leszek. Alighogy belekezdek, betoppan a barátnőm: Hallom, szabin vagy. De jó, legalább egy kicsit tracsolhatunk! Lefőzöm a harmadik kávét, Nusika elszívja cigarettáját, és kereszthuzatot csinálok, hogy a család ne érezze az utált füstszagot.. Alig másfél óra múlva már haza is megy. (Közben leíratta velem a megygyespite receptjét is.) Lejárt a mosógép, gyorsan teregetek, aztán keverem a nokedlinek valót Jó lesz a reggel elkészített pörkölt mellé. Nocsak, salátának való meg nincs itthon. Átszaladok a közeli zöldségboltba Egyúttal egyéb vásárolnivalóimat is elintézem. Megrakott szatyrokkal, lihegve érek haza négy órára. Szerencsére a srácok még nem jöttek meg. Terítek, s már itt is a család. Jó ez a kötetlen nyugalom, nem délben ebédelünk, hiszen már fél öt van. Elvégre szabin vagyok, üyenkor nincs megkötve az ember... Mire elmosogatok és felmosom a konyhát, hat óra van. No, akkor most újságot fogok olvani. Újságot? Azt éppen most kapkodják egymás kezéből családom hímnemű tagjai. Te itthon voltál anyu, egész nap ráértél! Miért nem olvastad el?... Igaz is, majd holnap. Hiszen még akkor is szabadságon leszek. Sőt még húsz napig! Még húszig!? Az elnökasszony elment... Tömérdek virággal érkeztek egykori kollégái, tisztelői a fővárosból s szinte valamennyi megyéből. Búcsút vettek Esztergom és a megye településeinek közéleti személyiségei, p kollégák bírák, ügyészek rendőrök, ügyvédek. DR. NEMETH KLAR4, a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság elnöke már nem láthatta mindezt. O már ott volt, ahonnan nincs visszatérés. Jogászcsaládból származott. Már kislányként apját akarta követni a pályán, ahogy most őt követi egyetlen gyermeke, egyetemista lánya. Családjára, gyermeke felnevelésére és saját munkájára tette fel életét Ez a két, szívének oly kedves szolgálat tette őt boldoggá, adott erőt neki. Első nagy elismerésként élte meg, amikor 1978-ban a Megyei Bíróság felebbviteli tanácsába kinevezték bírónak Pár évre rá az Igazságügyi Minisztérium főmunkatársa lett. Tíz éve tért vissza megyénkbe, ahol a megyei bíróság büntető ügyszakos elnökhelyettesének nevezték ki. Tavaly január l-jétől a megyei bírói kar többségének támogatásával elnyerte a megyei bíróság elnöki tisztét Tele volt tervekkel, ötletekkel... Egy nemes lélek szállt el... De nem múlunk el nyomtalanul. Amíg élnek azok, akik szerettek minket, mi is élünk. És sokan vannak, akik az elnökasszonyt szerették s őrzik emlékét az idők végezetéig. Madarász Anna Szaggat a reumám, időváltozás lesz! - halljuk sokszor a családi „levelibékától", és csak akkor komolyodunk el, amikor már szinte minden mozdulat elviselhetetlen fájdalommal jár. Irány a reumatológia ahol dr. Bérces Magdolna főorvosnő fogadja a szenvedő embereket. -A szakember így fogalmaz; degeneratív betegségekkel jönnek Önhöz az emberek. Mit foglal össze ez az elnevezés? - A kopásos, és a meszesedés betegségeket. Vannak ízületi gyulladások, fejlődési rendellenességek, protézisok, ezek már mind a degeneratív betegségeknek a következményei. Nagyon sok a csonttörés utáni meszesedés. Például egy bokatöréssel, vagy combnyaktöréssel operált betegnél két-három éven belül bokaízületi artrózis, ízületi betegség lép fel. A beteg előbb-utóbb itt köt ki. - Maradjunk annál a változatnál, amikor nem mikét uíáni mozgásbeszűkülés okozza a bajt. Nem ennyire megfogható, hogy mitől alakul ki kopás, és meszesedés. Melyek lehetnek az egyéb okok? - A degeneratív betegségeknél egyrészt van egy erős családi hajlam. Áz ember a génjeiben hozza azt, hogy mi várható. A másik ok a foglalkozás: miAz a fránya ízület! lyen munkát végez, mennyire terheli meg magát. Közismert, hogy a bányászoknak vagy egyéb nehéz fizikai munkát végzőknek előbb alakul ki degeneratív betegsége, De ha valaki abszolút nem mozog, az sem jó, mert az ülőfoglalkozásúaknál a lumbális gerinc és nyakcsigolya kopása lehetséges: ez a kényszertartásból adódik. A fodrászoknak a fogorvosoknak a vállízületük érintett, tehát amit legjobban és rendszeresen megterhel, az az ízület betegszik meg. - Ezek szerint mindenkit elérhet ez a betegség? - Azt, aki soha nem mozgatja ki más irányban az ízületeit, csak ami a munkavégzéshez kell. Például sokat hajol, de ritkán fordul oldalt, és soha nem köröz a gerincével. Ha nem tornázunk, akkor az ízület degenerálódik, ahol túlterheljük ott elkopik, ahol egyáltalán nem terheljük ott meszesedik. Sokszor kérdezik is: hogy lehet, hogy itt mészlerakódás, ott meg mészhiány van? Ez a magyarázat. - Az egyoldalú mozgáson kívül milyen veszélyforrások vannak? - Ha vadaki huzatos, nedves helyen dolgozik, akkor is könnyen előjönnek a degeneratív betegségek. -Hogyan tudunk vigyázni magunkra? - Ha valaki időt és figyelmet szán rá, akkor lehet, bár manapság nagyon nehéz. Nagy a hajtás, ez a vállalkozói vüág követeli, hogy éjt napallá téve dolgozzunk Mégis, mértéket kell találni. A munkavégzés során kellene egy pár perces toma. Jó lenne, ha nem 12-14 órát dolgoznának az emberek és tudnának sportolni, úszni. Tudom, örül mindenki, ha munkája van, nagy válogatásra nincsen lehetőség. De munkavégzés közben is oda kell figyelni magunkra - Konkrétan mire kell figyelni? - Meg kell tanulni, hogyan hajoljon, forduljon, emeljen. Inkább forduljon ötször, mint egyszerre nagyon nehezet Amennyire lehet, a huzatot kerülje. Ezeket talán egy kis odafigyeléssel meg lehet oldani. Ha hazamegy, akkor helyesen étkezzen, ha ülőmunkája volt, akkor délután minél többet mozogjon, ha sokat mozgott, akkor délután lehet kicsit lazítani. Mindenki tudja, hogy müyen irányú megterhelésnek vannak kitéve az ízületei, akkor ellensúlyozni is tudja, mozgassa ki tornával, ússzon, jógázzon. - Itt, az esztergomi reumatológián van lehetőség nem csak oszteoporózis-, hanem gerinctornára is. Meg lehet tanulni, mit, hogyan kell csinálni. Főorvosnőtől pedig gyakorlati tanácsokat is kapnak az életmódjukhoz. Kik a „ szófogadóbbak" a betegek közül? - A nők jobban odafigyelnek a diétára, a tonára. Érkedes, hogy mióta az oszteoporózis- és gerinctornát elkezdtük, csak egy-két férfi akad, aki eljár. És a nők nagyon lelkiismeretesen csinálják a férfiak kevésbé. Ok nem törődnek annyira az egészségükkel. - Nagyon szerteágazó az Önök munkája, rengeteg odfigy élést, türelmet és erőt igényel. A körzetük nagy, a betegek rengetegen vannak, a körülményeik pedig nem a legideálisabbak. Mégis nagy szeretettel csinálják... - Szeretjük ezt a munkát Azt hiszem, hogy ha az ember nem adja bele szívétleikét, akkor nem is lehetne bírni. De elképzelni sem tudom, hogy mást csináljak! Nemere Hona