Esztergom és Vidéke, 1998

1998-08-06 / 30-31. szám

NŐI Szeszély 1998. augusztus 6. Nemcsak a múzeumról Amikor július végén - két év után újra megtekintettem a Balassa múzeum esztergomi kolostorokról és templomokról szóló kiállítását, nagyon kellemesen elbeszélgettem az intézmény két dolgozójával Bán Gézánéval, Évával és Eperjesi Jánosnéval, Zsuzsával. A két hölgy nemcsak a múzeum, hanem a város és annak idegenforgalmának sorsát is a szívén viseli. Zsuzsa és Éva mindig kíváncsiak arra, hogy a vendég honnan jött, és vannak visszatérők, akiket már felismernek. Büszkék a vendégkönyvre, amelyből felidézhető, hogy kik is jártak itt a múzeumban. Megfordultak itt például olyan nevezetes személyek, mint Habsburg Ottó unokája vagy Jeszenszky Géza a testvérével. Szlovákiából is sokan jönnek át A látogatásom előtti napon egy belga család is megnézte a kiállítást. Zsuzsának egy holland házaspár még levelet is írt, miután megismerkedtek itt a múzeumban. Eredetileg egyiküknek sem teremőr a foglalkozása Eva például műszaki végzettségű, statikus szerkesztőként dolgozott, de már diákkorában is nagyon kedvelte a történelmet. Mindketten szívesen vannak a Balassa múzeumban, noha fizetésük nem mondható éppen magasnak. (Elnézést kérek a rovatot olvasó uraktól, de ha őszinték akarunk lenni, el kell ismerni, hogy inkább a hölgyekre jellemző az a lelkierő, hogy csekély erkölcsi-anyagi elismerés ellenére is lelkesen végzik azt a munkát, amelyet kedvvel csinálnak.) - Mi sem tárlatvezetők, sem idegenvezők nem vagyunk, - mondja Zsuzsa de azt az egy-két dolgot, amelyet igazgatónktól hallottunk vagy olvastunk, Irodalmi fejtörő 3. ígéretünkhöz híven felsoroljuk most a múltkori mellékletünkben közölt 15 szerző regényének címét. íme: Halál a Nüuson, Jane Eyre, Elfújta a szél, Jó reggelt, búbánat!, Betévedt Európába, Halhatatlan szerelem, A Siva ölelése, Mogorva nyár, Fekete vőlegények, Sárgaláz, Abigél, A körülmények hatalma, VidravasEgon naplója, Levelek a zárdából. És most közöljük sorozatunk utolsó öt regény-részletét. Beküldendő - augusztus 31-ig a szerkesztőségbe - a 15 reszlet írója és a regény címe, amelyből idéztünk Ajutalmak sorsolása szeptemberben lesz, ennek időpontját, helyét, valamint a helyes megfejtéseket szeptemberi számunkban közöljük. 11. Drága Anyucim! Már régen nem írhattam neked, mert Löwi Erzsi kanyaróban volt, másnak pedig félek levelet adni, hogy elárul. Mi, bennlakók, együvé járunk tanulni a városi lányokkal, akiknek itt lakik a mamájuk - de a többi városiak olyan árulkodósak -, mindjárt felállnak és azt mondják: „Kedvesnővér, Lilli cukrpt eszik - Lilli játszik, nem figyel!" - És ha megharagusznak, azt íiják egy cédulára, hogy : „Köszönöm a baratságot!" - azontúl nem akarnak tegeződni, és vissza veszik a bábruhát, amit adtak. 12. Szelíden csókolt meg. Az eget néztem; azután nem láttam mást, csak leszorított szemhéjam alatt a felragyogó vörös fényeket. A hőség, a kábulat, az első csókok íze, a sóhajtások hosszú percekig tartottak. Egy autókürt hangja szétriasztott bennünket, mint a tolvajokat. Szó nélkül elváltam Cyriltől, és elindultam a ház felé. Csodálkoztam ezen a váratlan visszatérésen: Anne vonata még nem érkezhetett meg. Mégis ott talaltam Anne-t a teraszon, éppen kiszállt kocsijából. - Hiszen ez az alvó Csipkerózsika nagyon szívesen elmeséljük a látogatóknak, kérdéseikre is megpróbálunk válaszolni. Valóban, jobb érzés lehet felkészülten fogadni a vendégeket Mindketten szeretnek emberekkel foglalkozni - gyermekekkel és felnőttekkel egyaránt. Örülnek annak, ha az esztergomi pedagógusok a Balassa múzeumban tartanak egy-egy órát. - Mióta dolgoznak Önök itt a múzeumban? És a család szintén élvezi-e a múzeumi légkört? - zúdítottam rájuk kérdéseimet. - Másfél éve lesz, hogy idekerültem - tudtam meg Évától. - A kisebbik lányom többször járt itt, barátnőit is el szokta hozni. Nagy segítség nekem, mert jól beszél angolul. A féljem is vonzódik a múzeumhoz, szinte mindegyik kiállífást megnézi. - Én 1994 májusától dolgozom a Balassa múzeumban - folytatja Zsuzsa. Az én gyerekeim nem Esztergomban laknak, így ritkán fordulnak meg itt. A férjemnek egy kicsit nehéz volt megszokni, hogy pihenőnapokon és ünnepnapokon is dolgozom. Dehát ezt is vállalnunk kell. Majd a kiállított anyagokra terelődik a szó. - A mi múzeumunkban az a jó, tájékoztat Zsuzsa - hogy nem állandó jellegű a kiállítás. - A Balassa név alá oda kellene írni, hogy történeti múzeum - véli Éva - Ez a név jobban eligazítaná az érdeklődőket háza! - kiáltotta - Milyen barna vagy, Cécilp! Nagyon örülök, hogy látlak. - Én is örülök, - mondtam. - Egyenesen Párizsból jössz? - Mégis inkább kocsin jöttem, pedig teljesen el vagyok csigázva. Felvezettem a szobájába Kinyitottam az ablakot, mert reméltem, hogy meglátom Cyril vitorlását, de már eltűnt. Anne leül az ágyra 13. Tomiczky nagyot fújtatott. - Várom fenséged parancsát. - Nos, kegyelmed egyszerűen megkéri Anna királyleány kezét a princ számára. Amint látja, ez a kis föladat nem jár veszedelemmel. - Nem a veszedelemtől tartok én, hanem a fölsüléstől - próbálkozott felülkerülni a lovag. -Candalei Anna sohase fogja a lányát olyan valakihöz adni, aki nem királyi vérből származik Épp elég nehéz feladat elé állít így is, asszonyom. Hedvig a száját biggyesztette. - Barátom, kegyea tul szerény az önbecsülésben. Azonfelül tájékozatlan is. Legyen nyugodt, Candalei Anna azóta már sejti, hogy rrri forog kockán. Nos, a helyzet roppant egyszerű. Még ma hajlandó vagyok segítő kezet nyújtani ahhoz, hogy a lánya trónra kerüljön. Holnap már késő. A királyné választhat János fiam és az úti batár közt Nem nehéz válaszjás, ha van, aki a tényekre rávilágítson. íme, a kegyelmed megbízatasa! Csak annyi, hogy mint a lengyel király követe és egy barátságos hatalom képviselője, az udvart az adott körülmények felől tájékoztassa Élvezetes munka egy vérbeli diplomatának, és hálás szerep a lovagnak 14. A járásbíró botjra támaszkodva még állt egy darabig, aztán felrántotta a vállat és kiment Alig, hogy kiment bejött anyám A néni kipirult, dühös arccal fordult felé: - Itt volt a tekintetes úr... na mit néz rám? Most miért nem gondol maga híZsuzsa szerint is van olyan látogató, aki azt hiszi, a múzeum csupán Balassáról állít ki anyagot, ami esetleg őt nem érdekli. - Jó lenne az is, ha a ki állításokkal kapcsolatban tájékoztató füzetek, prospektusok jelennének meg... Talán túl szerény az igazgató úr, hogy saját írását nem akarja kiadatni - vélekednek. - Van-e valamilyen emlékezetes, személyes élményük a vendégekkel kapcsolatban? - Legutóbb volt itt egy úr és egy hölgy, akikkel jól elbeszélgettünk mondja Éva - A férfi, altira kiderült hogy a Szent György Lovagrend tagja, elmondta, alapítottak egy klubot és egy díjat azzal a céllal, hogy február 14-en, Bálint napon valamelyik írót vagy költőt elismerésben részesítsék: megválasszák az év művészének Ezzel a hagyományteremtéssel a nyugatias Valentin-napi szokást akarják ellensúlyozni. Zsuzsa egy fogyatékosokból és mozgássérültekből álló csoport látogatására emlékszik vissza: - Vakok is voltak közöttük, néhányan pedig alig bírtak a lépcsőn feljönni. Természetesen nem kértünk tőlük belépődíjat Segítettünk nekik, a vakok meg is foghatták a kiállított tárgyakat Nagyon hálásak voltak, elmondtak, hogy nem minden múzeumban ilyen segítőkészek velük. Zsuzsának az a szomorú tapasztalata, hogy a pesti gyerekek akik gyakran jönnek Esztergomba kirándulni, sokkal tájékozottabbak többet tudnak a városról, mint az itteni diákok. Éva azt javasolta, hogy - mivel Esztergom iskolaváros, és sok környékbeli gyerek is tanul itt - aki nem esztergomi, azokat a pedagógusok vigyék el Esztergom múzeumaiba, hogy történelmileg is megismerjék azt a várost ahol négy (vagy mostában hat vagy nyolc) évet fognak eltölteni. A tanárok ingyen bejöhetnek, a csoportok pedig kedvezményt kapnak. - De, sajnos, akkor sem jöttek a múzeumba, amikor még ingyenes volt teszi hozzá Zsuzsa Pedig mindketten megpróbálnak mindent megtenni azért, hogy felkeltsék az emberek érdeklődését és kedvet ébresszenek bennük a múzeumba-járás iránt. Arra is vállalkoznának hogy - ha kapnak tájékoztató anyagot Esztergom szállás- és vendéglátó helyeiről - segítsék az érdeklődőket az eligazodásban. Eva szépen megfogalmazta: - A régész nemcsak a földet túija, hanem sokat segít azzal, amit megtalált. Hiszen a jövőre nézve is jó, ha ismerjük múltunkat. A város múltját figyelemmel kísérhetjük de a jelen és a jövő is nagyon fontos a számunkra. Keserű érzés lehet Évának és Zsuzsának, ha a múzeumba látogató idős emberek arról beszélnek, hogy városunk milyen leromlott állapotban van, s hogy mennyire gyenge az idegenforgalom - Mi is szeretnénk, ha változna ez a mostani állapot - mondja Éva - hiszen vendégkönyvünk bejegyzései szerint is csodálatos adottságokkal, lehetőségekkel rendelkezik ez a város! Szendi Ágnes res, a gyerekeire? Most mutassa meg, hogy szereti őket. Most nem súg maganak semmit a pápista Máriája?... - Ha ilyen nyomorékhoz akartam volna menni, akkor egy milliomos külföldi gyároshoz mentem volna, mert az is megkért engem. - Inkább azt mondja: ha eszem volna.. ha eszem volna... De úgy látszik, azt elvette magától az Isten. - Gúnyolódott a néni. Anyám nevetve kiperdült A néni öszszecsapta a kezét - Ide figyelj, Giza, hallottál már ilyet?... Anyadat feleségül akarja venni a tekintetes járásbíró úr. Az a finom úriember. És ő nem megy!... Még neki áll feljebb... Hallottól ilyet?! 15. Vanessa megérezte, hogy a huga hazudik, de ebben a helyzetben nem volt mit modania. Lassan visszahúzta az edzőcipőket és mindketten elballagtak a ház irányába Este azonban félrehúzta Lit. Elvégre Li volt Anne legjobb barátja -Azt hiszem, Anne-nek viszonya van valakivel. - Micsoda! - Li már hosszabb idge alig beszél a kislánnyal, még mielőtt Vietnamba utazott volna, a kapcsolatuk meggyöngült. Az utóbbi hat hónapot pedig a háborúban töltötte. - Csak egy éizés... nem tudom megmagyarázni, miért., de olyan különösen néz...- Li nevetett és másra terelte a szót - Veled mi van, hugi? Mennyire komoly a kapcsolatod ezzel a hapsival? Vanessa már várta ezt a kérdést és jóízűen elmosolyodott - Nyugi. Épp az előbb ezt kérdezte tőlem Anne is. Neki is megmondtam, hogy ez az ügy mostanra szol. Mit tudhatom, hogy mit hoz a jövő. - Hát ez így túl butácska válasz. Az az érzésem, hogy ez egy rendes pacák. Vanessa vigyorgott ugyan, de kényelmetlenül érezte magát Ezért inkább ugratta Lit - Csak hagyd békén, egyelőre Jason az enyém Füstös tekercs Valamikor a nyár elején jelent meg egy írás e lapban, melyben szó volt a flekken-sütésről is - szabadban, faparázson. Azóta módomban állt megízlelni e húsnak egy továbbfejlesztett változatát. Barátnőm lepett meg vele névnapi partiján. Persze, mindjárt elkértem a receptjét s titkát most Önökkel is megosztom. Próbálják ki, nem bánják meg! A hússzeleteket (legjobb a sertéstarja) a szokásos módon kiklopfoljuk, és mindkét oldalukat bekenjük olaj, mustár, só, fokhagyma grillfűszer-só keverékével, majd állni hagyjuk néhány órát. Egy fej kelkáposztáról lefejtjük a leveleket, és sós-vegetás vízben gyengén megpároljuk Trapista sajtból kisujjnyi vastagságú csíkokat vágunk. A húsokat faszén-parázs felett csak annyi ideig sütjük, hogy ne legyen nyers a hús. A kisült hússzeletbe beletekerjük a sajtrudat, majd a hústekercset a kelkáposzta-levélbe göngyöljük. Az így elkészült sajtos, húsos, kelkáposztás tekercseket beleállítjuk egy kisebb fazékba, melyet előzőleg a maradék kelkáposzta-levelekkel kibéleltünk. Készítünk egy híg öntetet tejfölből, kefirből, olajból, sóval, borssal, pirospaprikával, tárkonnyal ízesítve. Ezzel leönjük a tekercseket majd a fazekat lefedve kb. 1/2 órát sütjük közepes hőfokú sütőben. Köretnek rizst vagy párolt zöldségféléket (karfiol, zöldbab, cukkini, stb.) adhatunk mellé. Ez az étel - ha nincs kedvünk sokat pepecselni - készíthető úgy is, hogy a húst és a kelkáposztát nyersen tekercseljük fel. így - bár a sütési idő hosszabb gyorsabban elkészülhetünk vele, de a hús íze némileg más lesz, hiányozni fog belőle a „füst" zamata