Esztergom és Vidéke, 1998

1998-03-12 / 10. szám

10 Esztergom és Vidéke 1998. március 12. Kovács Melinda tájképei a Duna Múzeumban Szabóné Tamás Mária festményei a Zöldházban Március 6-án nyílt meg a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában Kovács Melinda fotóművész Tájképek című kiállítása. Kaján Imre múzeumigazgató köszöntötte az érdeklődőket, majd Jász Attila, Tatán élő kóltő, az Új Forrás szerkesztője mondott lírai hangvételű megnyitót. A művész elmondta, hogy nagyméretű „tájképeit" fotózás előtt makettben 5 maga készíti el, természetes anyagból: földből, cserépből, fából, gipszből, festett deszkából. Fekete-fehér filmre fényképezi és utólag színezi őket. Kovács Melinda Esztergomban él, ahol középiskolásként kezdett el fotózni. Érettségi után elvégezte a Dési Huber Fényképészeti Szakiskolát, majd tagja lett a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának és a Magyar Fotóművészek Szövetségének, 1993-ban pedig felvették a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe. Három évig volt a MKM Pécsi József Fotóművészeti ösztöndíjasa. Kiállításai: Budapesten a Fotóklubban (1991), a Fészek Klubban, a Bolt Galériában, a Pécsi Vasarely Múzeumban és a Gromek Galériában (1997). Díjai: a Budapesti Fotóbiennálé „Legjobb kollekció díja", a VIII. Esztergomi Országos Fotóbiennálé fődíja, Budapesti Fotóbiennálé „Aranykamera nagydíja", a IX. Esztergomi Országos Fotóbiennálé „Magyar Fotóművészek Szövetsége díja". Kiállítása április 5-éig tekinthető meg. PJ. Az Esztergomi műhelyek című beszélgetés-sorozatnak a városi könyvtárban legközelebb két vendége lesz. Március 20-án, pénteken 1730 órakor DR. LEELŐSSY LÓRÁNT és DR. SZÁLLÁSI ÁRPÁD új könyveik bemutatójára, párhuzamos interjúra váija az érdeklődőket, - a házigazdával, Nagyfalusi Tiborral együtt. Mindketten városunk - lapunkból is - jól ismert személyiségei, akik orvosként, valamint szaktudományos, hely- és művelődéstörténeti munkák szerzőiként egyaránt közmegbecsülést szereztek; akik „nyugdíjban vannak, de nem nyugalomban". — Pénteken este a Szabadidőközpont földszinti csarnokában nyílt meg Szabóné Tamás Mária Tahiban élő naiv festő kiállítása Dr. Halász Géza fővárosi közgazdász mutatta be a nálunk még eddig nem ismert alkotót és azt a 38 darab akvarellt, tusrajzot, amit magával hozott Kérdésünkre a szimpatikus fiatalasszony elmondta, hogy autodidakta módon sajátította el az akvarell technikáját és a realista stílust 1991 -tői a Mártélyi Alkotótáborban rendszeres résztvevő és itt szerezte az esztergomi ismeretséget Kollár Györggyel, Nagy Lászlóval, Berényi Lászlóval, Bangó Miklóssal, Takácsné Szabó Júliával, melyet sorsa alakulása szempontjából meghatározónak tart. Sokat köszönhet Szalay Pál fővárosi képzőművésznek, aki egyengette útját. Tagja lett a Pestmegyei Amatőr Művész Egyesületnek. A napi munka, a házimunka mellett mindig volt ereje a festészetre és ennek köszönhetőek ezek a kiállított festmények. A legszebbek: Híd, Kráter, Tuskó, Hidegtáj, Mártély, Tiszapart, Tériszony. Kiállítása volt már Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban, a Szolnoki Galériában, a Tatai Festőfesztiválon, Vácott, valamint Szentendrén, a Tasi Galériában. Az élénk színű, bátor vonalvezetésű képeket március végéig láthatjuk. P. ART KINO Március 16-án Hal Hartley: Egyszerű emberek. Afilm egy testvérpárról szól, akik illegalitásba vonult apjuk keresésére indulnak... Március 18-án a cseh „újhullám" egyik filmét, a Gyöngyök a mélyben címűt láthatjuk. A film öt különálló részét Menzel, Nemec, Schorm, Chitilova ós Jires rendezte - Bohumil Hrabal művei alapján. A 150 évvel ezelőtt kezdődött forradalom, majd szabadságharc - bukása dacára - nem volt eredménytelen. Hallatlan erőfeszítései közepette a magyarság nemzetté kovácsolódott és visszavonhatatlanul megnyílt a lehetőség a polgári fejlődés előtt. Ennek a fejlődésnek egyik mintaképe a polgár Heckenast Gusztáv élete, akinek neve összefonódott Pilismarót községével is akkor, amikor nyaralót vásárolt itt. A kassai pap fiaként 1811-ben született Heckenast Gusztáv pesti könyvkereskedő, kiadó és nyomdatulajdonos - a nyugodt, megfontolt ifjú - az üzletvezetés művésze volt. Olvasóközönség megteremtését tűzte ki célul, melynek érdekében terjesztőkkel hálózta be az országot Kölcsönkönyvtárat alapított. A szerencséjét azonban a kiadói üzlet kiterjesztésével alapozta meg. 1840-ben vállalkozása egyesült Landerer Lajos kiadói szabadalommal is rendelkező nyomdájával. Az egyesült vállalat - a szépirodalom mellett - tudományos művek és lapok kiadásával foglalkozott. Ezek közül különös jelentőségre tett szert a közéletben és a politikában a Pesti Hírlap, melynek Kossuth Lajos volt a szerkesztője. Kossuth Hírlapja az ébredő magyar lélek egyik leghatalmasabb ösztönzője, a dicsőséges forradalom előkészítője, a nemzet vágyainak és jogos követeléseinek szóvivője, amelyen keresztül a legjobbak jelenhettek meg. így a Landerer és Heckenast vállalatnak cselekvő szerep jutott a reformkor döntő éveiben. A cég másik nagyjelentőségű vállalkozása az Életképek című szépirodalmi folyóirat kiadása. Az 1843-ban induló lapnak Petőfi és Jókai is szerkesztői voltak. A folyóirat célja a nemzeti nyelv és szellem, valamint a közízlés alakítása volt. Igen előkelő kiállításban jelent meg, legjobb íróink közölték benne írásaikat. Különös tekintettel viseltetett a hölgyközönség ízlése, annak formálása iránt. A legjelentősebb magyar írók, költők alkotásait szintén kiadták: Jósika Miklós, Kisfaludy Sándor; Kölcsey Ferenc, Eötvös József, a német Adalbert Stifler, Fényes Elek stb. művei jelentek meg itt 1848-ra a közös vállalat a főváros legjelentősebb nyomdája és könyvkiadója lett. A szerkesztői munka révén a márciusi ifjúság vezetői és résztvevői közül számosan kapcsolatban álltak a céggel, ezért nem csodálkozhatunk, hogy a nagy megmozdulás első óráiban éppen ehhez a nyomdához fordultak, hogy kinyomhassák az első cenzurázatlan írásműveket, a 12 pontot és a Nzmzeti dalt. Sőt, Kossuth megbízását teljesítve, Landerer vezetésével 1848 júniusában megindította termelését a bankjegynyomda is. A szabadságharc leverése után Heckenastnak minden összekötetését, pénzét latba kellett vetnie azért, hogy megmentse vállalatát. Az a körülmény, hogy minden politikai szerepléstől távoltartotta magát, lehetővé tette, hogy a nyomda az elnyomatás éveiben zavartalanul tovább működhessen. Felkarolta a tankönyvkiadást, a vallásos irodalom megjelentetését. Lexikonok, naptárak, zeneművek stb. szintén kerültek ki a nyomdájából. Bámulatos ez a sokoldalúság, üzleti lelemény. Az 1860-as évekre már egy igen tehetős - Pesten két háza, Pilismaróton nyaralója - üzletember áll előttünk, aki harmonikusan egyeztette össze üzleti és politikai elveit Heckenast és baloldali köre a Béccsel való megegyezés taktikáját választotta. Barátai gyakran felkeresték a pilismaród romantikus stílusban épült kastélyt ahol helye volt az ország sorsán gondolkodó politikusoknak éppúgy, mint az íróknak, művészeknek. Volkmann Róbert budai zeneszerzőpéldául itt mutatta be 1859 kora nyarán, egy estélyen „Maróthi emlék" című zongoraművét Vállalatát 1873-ban eladta, beolvadt a Franklin Társulatba. Maga pedig pompás pozsonyi villájába költözött, ahol kedvtelésének, - festésnek, szobrászkodásnak - élt az 1878-ban bekövetkező haláláig. Gazdag szellem volt igaz rajongója és értője az irodalomnak: nehéz és viharos évek során, történelmi megrázkódtatások közepette is szívósan és önfeláldozóan dolgozott a magyar irodalomért Csombor Erzsébet Történelmet „nyomtatott".