Esztergom és Vidéke, 1998

1998-03-12 / 10. szám

1998. március 12. Esztergom és Vidéke 12 1889 Márcsius 15-1 k 9. KH/(ei£Oin, mim'?.. 14. Nem inílló o IÁ, lio«v n hiu/i S/ivéton liorilo/ra minik pmlékól, Ki a ha/Át B/.ívúlitíii lionloíá ? . . . (k. I. 'Ír.) Szabad-e megfeledkezni azokról, íi kik vériik bíborával vilitől lik meg n szebb jövőt, a kik mindonökot. föláldozni, meghallak érültünk, mint az 1848. márczius lfi-én szülőiéit legmagasztosabb eszmék apostolai és vértanúi ? 11a még egyszer olyan fagyos szívvel ós rideg szemekkol is tokinlonénk a negyven esztendő előtt végbenionl. csodákra ; ha a mindennapi önzés haszonlesés, még egyszer oly hatalmas lenne, hogy elfordítaná szemünket a bősüktől a hősködőkro, a félistenektől a hamis bálványokra, a nemzet halhatatlanjaitól saját, magunk apró háziistonkóiro : még akkor is meg kellene hallailunk, értenünk és tudnunk, hogy volt tiiárczius tizenötödike s öröluo élni fug annak emlékeznie, mép akltPl'.is, midőn képzelt nagyságunkat, önző jólétünkot s mindennapiakért megalkuvó szoUoiniinket már régosrég ell'ol ej lőtték . . . Mert a ki nem tud lelkesülni márczius 15-iko ünnepén, a ki immár nem akarja megérteni azon eszméket, melyekért négy évtized előtt vérüket ontották, nz nem méltó arra, hogy csak annyi része is legyen a dicsőségben és halhatatlanságban, mint egy lehulló falevélnek . . . * Más idők, más emberek voltak nzolc. Akkor mindenki a hazára gondolt, most, mindenki Önmagára gondol. Akkor mindönki mindenét feláldozta a hazáért, most mindenki mindenét a haza áldozataitól várja. Alikor egy szívvel, és egy lélekkel siolelt mindönki a dicsőség vérmezejére, most, egy szivvol és egy lélekkel mindenki csak Önmagáért akar élni s közönséges cselekedetek árán hiu kitüntetésekhez jutni. Más idők más emberek voltak azok. Nem értjük mi már azokat. * Mikor egymást szemtől szembe koll magasztalnunk, mikor valami bankettoii eszmék helyett hi'olgésl. szolgálunk s nagy emberek helyett hiu mindennapi alakokat, kell megaranyoznunk, akkor felhúzzuk a kolliiirnusokat s elpocsékoljuk gondolatainkat, érzelmeinket hamis pálho.szszal . . . Nem érijük mi már 18-18 márcziiisI I 5-ét. Demagógok martalékául ejijiik aj szent napot, molyot véresszájú korlosoki aknáznak ki a maguk javára. Hideg szivvol, hideg szemmel nézzük a dicsőséges feltámadás nagv napját, mely a mi hétköznapi napiárunkban még csak piros lioliikkol sincsen jolezvo . . . Do azért még leszünk néhányan az első magyar szűnt, király szülővárosában, a kik nem tartunk a megfagyott szívű többségijei, moly már csak megrondelés szerint tud lelkesodui s kizaráudokolva a nóvlolen bősök mogszontell hantjaihoz legalább néhány forró imát küldünk márcziiis 15-én a magyarok Istenéhez, hogy tartsa meg lel kosodésíink tisztaságát s hitzafiságunk erejét most és mindörökké ! (március 14.) — Márczius (5-ike. Van lelkesedésünk, van hazafiságunk, van keiryeleiünk. Ezt bizonyltja a péntek délutáni orkán is, mely az ünnepséget egészen meg akarta hiúsítani. Valóságos Isten kisérlés volt pénteken délután kivonulni a honvédteinetőbe és mégis több száz férfi, asszony és gyerek gyülekezett össze a nevezetes síremlék körül. A kegyelet adóját azonban nem impozáns egységben, hanem karavánokban róttuk le és ez az, a mi a nagy ünnep megülését hézagossá és egyenetlenné let te. Széttagoltságunk még itt is éreztette a maga visszásságait. A városi tűzoltóság, nz iparosifjak egyesülete, a magyar asztaltársaság, a megyei legényegyesület, a szenttamási asztaltársaság, a főgynin. tanulóifjúság mind kivonult, do csak részletekben. Az egyik részletnek Dr. Földváry István mondott lelkes máreztusi szónoklatot, a tanulóifjúságnak Rényi József főgynin. I un ti tó szavalt. A honvédemléket a nemzeti lobogók alatt kivonult karavánok igen diszes koszorúkkal ékesi'ették. Van lelkesedésünk, van hazafiságitnk, va.i kegyelelünk. Csak összetartásunk nincsen. Azért teljesedik rajtunk minduntalan a szétvált rőzse meséje. Milyen erősek volnánk, ha nem egyenkint mérkőznénk meg társadalmi vagy hazafiúi kötelmeinkkel, hanem összeforrva, megerősödve, egy sziwel és lélekkel lelkesednénk a legmagasztosabb eszmékért. Ez a tanulságunk maradt márczius 15-éről. (március 17.) wmw. m^m^immmmmm 1898 Ilogy olvasóink a keddi ünnepség minden részletével tisztában legyenek, itt közöljük az egész hivatalos program mot : Március 1.] én este : I. este fél 7 órakor a főgymnásiumi ifjúságnak díszelőadása a «Fiirdő> szálloda nagytermében; este 8 órakor a ^polgári olvasókör* ünnepi díszelőadása saját helyiségében ; este 8 órakor a «azt.-györgy mezei olvasókört ünnepi előadása saját helyiségében ; este 9 órakor zenés menet. Március hó rj-ctt : 2. reggel 6 órakor ébresztő zeneszóval- és mozsár lövésekkel ; 3. reggel fél 8 órakor gyülekezés a Széchenyi-téren, a hol a díszmenet előre megállapított terv szemit sorakozik s fél 9 órakor a Ferenc József és Vár-uton a főszékesegyházba vonul. 4. délelőtt kilenc órakor ünnepi istentisztelet a főszékesegyházban ; innen a menet a feljövetel sorrendjében a Széchenyi-térre jön vissza ; 5. délelőtt 11 órakor a város közönségének ünnepi díszközgyűlése a városházán, a hol a polgármester megnyitó beszéde után l'rey Ferenc országgyűlési képviselő ur az erkélyről beszédat tart. Délután : 6. 2 órakor gyülekezés a Szécsenyi téren. Itt Tálus jános városi képv. ur beszédet tart, mely után a díszmenet a délelőtti felállás rendje szerint sorakozik, s fél 3 órakor a Ferenc Józ.scfuton, Vár-uton, Sötét kapun s a Templom utcán keresztül a honvédtemetőbe kivonul. 7. a honvédtemetőben : a) a kü'döttségek koszorúinak elhelyezése rövid jelmondatok kíséretében; b) t'I'alpra magyar !» előadják az összes dalárdák; c) fTalpra magyarít szavalja Csch)cnő, főgynin. Vflt. oszt, tanuló ; d) ünnepi beszéd, mondja dr. Földváry István, városi főügyész ur ; e) fohász, mondja főt. Perget' Lajos plébános ur ; fj «Szózat" előadják az összes dalárdák. 8. F.ste : 7 órakor a város ünnepi kivilágítása zenés lakarodóva! ; 8 órakor ünnepi áldomás az öreg honvédek megvendégelésével a «Fkrdő» szállodában és ünnepi vacsora az összes egyesületekben. A szabadság ünnepe. Felhívás. A polgármester az ünnep fényének emelésére a következő felhívást intézte falragaszokon a lakossághoz : • Március 12-én lesz ötven éve annak, hogy a magyar nép szabaddá tette önmagát 1 F nagy nap dicső emlékének méltó megünneplése minden hazafinak szent kötelessége ! Fsztergom szab. kir. város képviselő testülete a magyar népszabadság félszázados évfordulóját méltó ni^don óhajtván megünnepelni, e végből elhatározta, hogy 1898. évi március hó 15-én az 1848-ik nagy események ötvenedik évfordulóján hazafias ünnepélyt rendez. Hogy pedig c nagy nap jelentősége külsőleg is kiemeltessék, felkérem Fsztergom szab. kir. város hazafias közönségét hogy : 1. a házaikat fcllobogózni ; 2. általános munkaszünetet tartani ; 3. üzleteiket d.c. fei 9 órától déli 12 óráig zárva tartani és 4. az ünnepnap estéjén 7 órakor házaikat kivilágítani szíveskedjenek. Lengjen büszkén a nemzeti zászló, mely hirdetője a népszabadság diadalának ; pihenjen c napon a munka-eszköz, s égjenek örömtiizek, a melyek fennen hirdetik, hogy szabad hazában szabad a magyar 1 Polgártársak ! Legyen cz az ünnepnap hirdetője az örömnek és szószólója hazafias érzületünknek ! Jelenjetek meg ez ünnepélyen minél számosabban, hogy apáink dicső érdemeinek méltó módon adhassunk kifejezést, hogy korunk lelkesedése követendő példaként álljon az utódok szemei előtt !» A szah. kir. város Inníiesa nevében : Mulinu Lajos, polgármester. (március 13.) VWVWVWWWWWWV 1848/49 # 50 # 100 # 150 Egykorú sajtóközleményekből, levéltári dokumentumokból öszszeállított mellékletünkkel sorozatot nyitunk: a jövő év végéig kéthetente, havonta jelentkező helytörténeti krónikát. Mégpedig nem csak 1848/49 eseményeiről, nevesebb szereplőiről, hanem örökségéről is az előző nevezetes jubileumok: 1898/99 és 1949/49 „évfordulós" tükrében. Az első két írás tíz évvel korábbra tekint vissza, tiszteletadásul lapelődünk főszerkesztőjének, dr. Körösy Lászlónak (k.l.dr.). Sorozatunk bemutat majd eddig publikálatlan dokumentumokat is, a Megyei Önkormányzat Levéltárának gyűjteményéből. (Ezek a holnap nyíló kiállításon megtekinthetők, és jövőre kötetben is napvilágot látnak.)