Esztergom és Vidéke, 1998
1998-02-19 / 7. szám
6 Esztergom és Vidéke 1998. február 12. Olvasóink írják Tisztelt dr. Horváth István! Olvastam cikkedet (Esztergom és Vidéke 1998. január 22.), ami a Dunával, annak újbóli felmerült lépcsőzésével, Esztergom városára gyakorolt általad kedvezőtlennek ítélt hitt hatásaival foglalkozott. Sajnálom, hogy cikked kissé megkésett, mert jó szolgálatot tehetett volna Bécs városának. Azt bizonyára Te is tudod, hogy Bécs - Ausztria fővárosa - alatt megépült egy újabb vízlépcső a Te gondolatmeneted alapján, veszélyeztetve kb. 1,5 millió, a fővárosban élő állampolgárt. Nem Bécs felett építették róeg, hanem alatt, vállalva a duzzasztás miatt szükségessé vált dunai hidak megemelését is. Ok már csak ilyenek, talán így mulat egy osztrák Ur, talán ott is az a bizonyos vízügyi lobby. A Duna vízlépcsőzését nem mi kezdtük el, de a hozzáértők tudják, hogy a vízlépcsők építésével a folyó megfosztott természeti egyensúlya, vízkészlete medereróziója, árvédelme, hajózása stb. csak a folyó teljes szakaszának lépcsőzésével állítható helyre, ill. stabilizálható. Égy hordalékától a vízlépcsők által megbontott folyó egyensúlyát csak a meder mélyítésével - berágódásával - éri el újra, hiszen a lépcsők alatti szakaszok esésviszonyai, a víz hordalékszállító képessége - energiája - nem változik. A Duna folyamatosan megújuló dinamikus vízkészlettel rendelkezik, és ebben ez a „folyamatosan megújuló" a lényeg. Hogy az energiáját hasznosítják, igazuk van, ez a legtisztább energia. Vagy jobb a szénerőmű, atomerőmű, gázerőmű? Vajon melyikük mellékterméke gyakorol kisebb hatást a természeti környezetre? A vízbázisok védelme pedig a Duna menti országok közös ügye, mert egy adott országba beérkező víz minőségén csak a dunai élővilág tud segíteni. Miért van az, hogy ami jó Európa azon részén, amerre tartunk, az nekünk nem jó, miért csak nekünk lehet igazunk. Komplex dolog ez, ezért hozzáértő szakértőkre kell bízni a feladat megoldását Az egészről politika, indulat és érzelem mentesen kell beszélni, ill. tárgyalni, törekedve arra, hogy a művek által érintett háttérterületeken a legjobb tudásunk szerinti beavatkozások ne kárára, hanem hasznára legyenek az emberi környezetnek, alázattal szolgálva az ezáltal átalakuló - megújuló természetet A felvetett szakmai aggályaiddal nem tudok egyetérteni, azok cáfolhatók. - Kis-Duna, talajvíz stb. Egyben biztos vagyok, bármi történjen, a sziget és ezátal a város árvízvédelmét, vagy a vitatott beruházással, vagy önállóan, de meg kell oldani. Miért nem kell vízlépcső? Az Esztergom Barátainak Egyesülete vezetőségének véleménye és állásfoglalása A tudományok - benne a vízépítő mérnököké is - mindenkor az emberiséget szolgálják. Ma azonban szinte teljes a bizalomvesztés a vízépítő szaktudományok művelőivel szemben - sajnos nem is alaptalanul! Nem alaptalanul, mert a gátépítés lehetőségének újbóli felvetésével a Duna térségünket érintő szakaszának mindkét partján mintegy 200 ezer polgár természetes életterét kívánják gyökeresen megváltoztatni bizonytalan jövőt kínálva a gigantomán terv megvalósulás utáni évtizedekre. Nem alaptalanul, hiszen a Duna Nagymaros feletti településein élők megélték a sebtében elkezdett gátépítés okozta (táj)rombolást, majd annak felfüggesztését követően a félbehagyott munkák vonakodó helyreállítását, az ígérgetéseket. Nem alaptalanul, mert már a 80-as években is tudott volt: az EsztergomDorogi-medence térségében utódaira is gondoló épeszű ember nem kíván generációkon át feje felett - árvíz esetén 2-3 méteres vízoszlop fenyegető árnyékában élni (a duzzasztási viszonyokat mellékelt rajzunk érzékelteti!). Nem alaptalanul, mert a „nemszakember" is tudja: az emberi alkotás sohasem lehet tökéletes, a természet rendjébe való beavatkozás beláthatatlan kockázattal jár! (Ezt a vélekedést csak megerősítik Mikolits Sándornak, a korábbi és jelenlegi? - nagymarosi gát egyik vezető tervezőjének gondolatai, melyeket a Magyar Hírlap újságírójának, Szilágyi A. Jánosnak a minap mondott: „... Igyekeztünk a legaprólékosabb gonddal felkészülni építményeink távlati következményeire. Sajnos, a beruházói fukarsá^ot gyakran összetévesztik a tervezői szűkmarkúsággal. Előfordul, de erről nem mi tehetünk, hogy a jó tervekből a silány kivitelezés vagy spórolás miatt nem megfelelő megoldás születik..." MH. 1998.Ü.09.14. old.) Nagyon-nagyon fontos dolgot mondott Mikolits mérnök úr! E ponton térünk rá a politikusok felelősségének kérdésére. A (kormány)politikus az ország, a nemzet érdekeit hívatott képviselni. Úgy tűnik, mintha Nagymarostól (Pilismaróttói?) felfelé, a Duna jobb partján élő, a gát hatása által érintett mintegy 80-100 ezer polgár nem lenne e nemzet része, hiszen azt nem lehet mondani, hogy részükre áldáshozó a szlovákokkal folytatott tárgyalások jelenlegi iránya. Vajon gondolt-e csak akár egy döntéshozó politikus is arra, hogy Esztergomnál egy nemzet történelmének nagyszerű emlékeit (köztük IV. Béla király, felesége és fia föld alatt szunnyadó sírját) kényszerítik örökre (talaj)víz alá? Vajon az olasz kormány Róma alatt építene-e duzzasztógátat a Tiberisen?! Az orvos sem ad olyan gyógyszert melynek mellékhatásai nagyobb kárt okoznak, mint annak jótékony hatása, és ő legalább felhívja a figyelmet a lehetséges veszélyekre. A gátépítő mérnökök, politikusok - tisztelet a kivételnek - azonban csak a „csábító" előnyöket mutatják fel az ország előtt, a veszélyekre azonban nem figyelmeztetnek, vagy bagatellizálják azokat. Hol van, hol lesz ebben az országban az eljövendő 10-20 évben annyi pénz, annyi mérnöki, kivitelezői, politikusi tisztesség, hogy a természet rendjébe történő gigantikus beavatkozás összes következményét - akárcsak az emberi belátás lehetséges mértékéig is - kezelni lehessen? Eltelt évtizedeink, napjaink történései nem adnak ehhez bizalmi tőkét! Az ausztriai Hainburgnál az 1970-es években tervezett síkvidéki erőmű-építkezés leállítása már akkor és ott példát mutatott a tudomány korlátaira a szakembereknek és a politikusoknak. Tehát nemcsak Bős, de Hainburg is szolgálhatna példával! (Egyben biztosak lehetünk: a „nagy mű" esetleges megépültét követő évtizedekben a körötte bábáskodó szakemberek, politikusok egyikét sem fogjuk a gát feletti „virágzó" települések egyikében sem adófizető polgárként, üdülőtulajdonosként köszönteni.) Ezért nem lehet - mégha szeretnénk is - a gátépítés ügyét „csak szakmai" kérdésként Kezelni! Vizsgáljuk meg szűkebb környezetünkben a várható ökológiai, gazdasági hatásokat: A talajvizesedés abszolút reális veszély, erre dr. Horváth István régész az EVI 1998. évi 3. számában hívta fel a figyelmet. Az ökológiai veszélyek kézenfekvőek - legalábbis számunkra -, kérdés, azok-e a tárgyaló delegáció tagjai előtt is. Elsősorban nem a magyar-oldali veszély-forrásokra gondolunk, bár azok is számosak. A Vág, a Garam, az Ipoly adja majd a tóvá duzzasztott Duna víz-utánpótlásának 85-90 %-át Szinte esélyt sem látunk arra, hogy ezen folyók hatalmas vízgyűjtő területén az emberi és ipari szennyeződéseket a gát megépítéséig megszüntessék. Kik és milyen jogon tudják majd ezt ellenőrizni, ráadásul külföldön? A párkányi papírgyár napi cca. 100 ezer liter szennyvize lényegében tisztítatlanul ömlik a Dunába jelenleg is. A Várhegy alatt, a régi vízivárosi csatorna betorkolásából (pedig állítólag évekkel ezelőtt a városrészt az új főgyűjtőre átkötötték!) ma is patakként ömlik a szennyvíz a folyamba, de nincs ez másképp a Molnár-sori „ideiglenes" kitorkollómű esetében sem Ezek tények, bárki láthatja! Mi lesz akkor, ha a folyam sodrása lelassul?! Néhány szót a turizmusról, a gazdaságról is kell ejteni. A duzzasztás, a gátak alapvetően megváltoztatják Esztergom turisztikailag vonzó természetes városképét, vízzel való kapcsolatát. A művi könyezet pedig nem vonz, inkább taszít; világjelenség, hogy az ép természeti környezet válik a legnagyobb turisztikai vonzás tényezővé! A Prímás-sziget, az Esztergom-környéki szigetvilág, a ma még természetes partszakaszok alapjaiban megváltoznak, eltűnnek. Esélyt sem látunk arra, hogy a beavatkozások eredményeként végbemenő kömyzet-átalakítást követően Esztergom valaha is a világörökség része lehessen! A termálvízkincs jövőbeni hasznosítására a geológusok szerint a megváltozott (talaj)vízháztartás eredményeként nem lesz esély, ami pedig a jövő évezred legnagyobb turisztikai erőforrásának ígérkezett. A gátak közé szorított Duna a vízi turizmus lehetőségét is csökkenti, a vízminőség romlásával meg is szüntetheti. E vonzástényezők elveszítése pedig magával hozza majd a turisztikai - még talán az ipari - fejlesztések, a működő tőke elmaradását, ezáltal a város jövőbeni fejlődési perspektívájának elvesztését. Mindezekért Esztergom városa sohasem kaphat akkora, forintban számszerűsíthető kárpótlást, mely pótolni lenne képes a reálisan már most is felmérhető hátrányokat. Gondos mérlegelés után nem tudunk mást javasolni a polgárok és a város jövőjéért felelősséget érző képviselőtestületnek, mint azt, hogy minden lehetséges fórumon tiltakozzanak egy Esztergom alatti duzzasztógát megépítése ellen. KoditekPái elnök, Esztergom Barátainak Egyesülete i Tisztelettel Széher László oki. mérnök A veszélyeztetett utcák és pincék jelenlegi szintje Tervezett duzzasztási szint: 107,8 m Széchenyi tér 106-108,6 m pincék: 105,0 m Kossuth L. u. 107,6-109 m pincék: 104,5 m DeákF. u. 107 m pincék: 104,0 m Jókai u. 107,6-109,8 m pincék: 104,6 m Mikszáth K. u. 108m pincék: 105,0 m Kis-Duna sétány 107,5-108,4 m pincék: 104,5 m Ároku. 107,3-108,4 m pincék: 104,3 m Szentkirályi u. 106-107 m pincék: 103,0 m Sziget 105-106 m pincék: Erzsébet park 106-107 m pincék: gátmagasság: 3,5 tn Mattyasovszky bástya 108 m pincék: 105,0 m