Esztergom és Vidéke, 1998

1998-02-12 / 6. szám

4 „SZAKMAI (Folytatás az 1. oldalról) dóért, a környezeti károk helyrehozataláért harcolunk, ók az elmaradt áramtermelés miatti többmilliárd dolláros kárukat szeretnék megfizettetni velünk. Úgy tűnik, sikerül egy ún. nullszaldós megállapodásra jutnunk. Emellett vizet kérünk a Szigetközbe, hogy visszaálljon a biológiai egyensúly, sportolásra alkalmas vízfelületet a Dunakiliti tározóba, kérjük az öreg Duna teljes rehabilitációját. Vállalnunk kell viszont a Duna vízszintjének megemelését, a folyó hajózhatóvá tételét. Bizonyos dolgokban már eddig is született megegyezés, például, hogy Bősnél nem lesz csúcsrajáratás, hanem csak egy alacsonyabb szintű, ún. „frekventált modulálás". A mostani tárgyalás-sorozaton csupán egy keretmegállapodás megkötése a cél. Erre kaptunk megbízatást a kormánytól. Ez csupán támpontokat fog tartalmazni, amelyekre támaszkodva majd tovább lehet tárgyalni. Ez még nem jelent semmilyen elkötelezettséget, inkább csak időhúzás jellege van, hiszen a tárgyalások folytatására már egy új kormány fog megbízást adni. Hangsúlyozni kell azonban: ez nem politikai döntés, hanem szakmai! Gát vagy sarkantyú? Vagy valami más? A Duna medre egyre lejjebb sülylyed, s ezzel párhuzamosan egyre alacsonyabb lesz a vízszint is. Ez így nem maradhat, ez lenne a legrosszabb megoldás. Mit lehet hát tenni? A szakmai követelmény: egyaránt érvényesüljenek a hajózási, az ökológiai, a vízgazdálkodási és az energetikai szempontok. A Magyar Tudományos Akadémia e követelmények alapján két alternatívát dolgozott ki a Duna vízszintjének emelésére: vagy több ún. sarkantyút kell építeni, vagy egyetlen duzzasztógátat. Ez utóbbit vagy Nagymarosnál vagy Pilismaróinál. Az előbbi olcsóbb ugyan, de csak ideiglenes megoldás, ráadásul nem termel áramot, s a szlovák fél sem hajlandó az ő oldalán megépíteni e vízbe nyúló kőépítményeket. Marad hát a másik alternatíva. A két helyszín közül a nagymarosi kb. 40 milliárd forinttal kevesebbe kerülne. Itt 120 milliárddal számolnak, míg Pilismaróinál 150-170 milliárd a tervezett építkezési költség. Bármelyik helyszínt fogadják is el, ehhez még kb. 150 milliárdos tételt is hozzá kell adni: ennyibe kerülnek a környezet infrastruktúrájának, a táj rehabilitációjának a költségei. A kormány hajlik a koncessziós megoldásra, így kb. 3040 év alatt megtérülnének a kiadások. Meg lehet érteni azokat, akik elítélik a gátépítést, mert féltik a tájat. De, sajnos, más mód nincs! Az államtitkár mindenkit biztatott, ha tud más, olcsóbbjobb megoldást, mondja el, írja le. Szakértőkkel fogják megvizsgáltatni a hatását. Dehát ilyen javaslat sem itt, sem korábban nem hangzott el. (Illetve volt egy korábbi elképzelés, mely szerint sóderrel kellene feltölteni a megsüllyedt medert, de a részletes elemzés után kiderült, ez nem kivitelezhető, és a problémák jó részét nem is oldaná meg.) Nem eszik oly forrón a kását! Egy esetleges megegyezés a közeli hetekben még nem jelenti azt, hogy azonnal megkezdődik az építkezés. A márciusi döntés után - ha sikerül megegyezni a szlovák féllel - részletes hatástanulmányokat kell készíttetni, ezt széles körben meg kell vitatni, mégpedig nemcsak a szakemberekkel, de az érintett terület lakosságával is. Ennek az időtartama minimum 270 nap. Ez után kezdődhet el a tervezés. Az építkezés kezdete aligha képzelhető el 2001 előtt. S ha a lakosságot a vizsgálati eredmények, a tervek nem tudják meggyőzni, senki nem fogja rájuk erőltetni a gátrendszert. Lényeges döntés, hogy az építkezés okozta károkat nem utólag mentik, hanem még az építkezés előtt sort kerítenek az infrastrukturális beruházásokra, megoldják a csatornázás, a szennyvíztisztítás, a partvédelem, a várható vízszint-emelkedés gondjait. Felvetődött: mi lesz a főváros alatti Duna-szakasszal? Hiszen előbb-utóbb ott is szükség lesz egy vagy több gátra. E folyamat valóban megállíthatatlan: a Duna felső szakaszának duzzasztógátjai csökkentik az alsó szakaszok vízszintjét. Feltehetően 20-25 év múlva újabb gátra lesz szükség - talán valahol Dunaújváros térségében. VIz alatti pincerendszer? Sajnos, Magyarország lakosságának a többsége nem Esztergomban él - mondta nagy derültség közepette Bánhidy László önkormányzati képviselő -, így az ország érdeke ellentétbe kerülhet városunk érdekével. Ki törődik velünk? Kit érdekel, hogy víz alá kerülnek-e a házak pincéi, hogy feltárhatatlanná válnak a régészeti leletek? - vetette fel dr. Horváth István, Török József, Szalma József, Kipke Tamás és néhány további felszólaló. E sorok írója is megkérdezte, milyen környezeti károkkal számolnak Esztergomban a korábban elkészült hatásvizsgálati tanulmányok. Sajnálatos módon nem kaptunk választ. Kiderült, az államtitkár nem készült fel Esztergomból. Egyetlen dologra emlékezett: „a Duna a medrébenfog maradni." Azt megígérte, rövid időn belül szakértői csapattal jön le Esztergomba, s akkor a szakmai kérdésekre is választ kaphatunk. Azzal a kijelentésével is próbálta csillapítani a kedélyeket, hogy bármilyen műszaki megoldás is lesz, a kulturális és természeti értékeket meg fogják védeni, s az építkezés nem lesz tájromboló. Mások is próbálták eloszlatni az aggodalmakat. ígyMármarosi Győző is, aki kijelentette: „Nem kell félni attól, hogy elegendő víz lesz a Dunában, s hogy végre rendezett lesz a partja!" No és a híd?! A duzzasztógát - bárhol épül is fel - biztosít ugyan átjárást a két part között, de semmiképpen nem oldja meg a közlekedési problémákat. Nemcsak az esztergomi régi hídra lesz szükség, de több új hidat is kell építeni. „E csonka híd szörnyű merne ni ója a megszakadt kapcsolatoknak - mondta az államtitkár. - Ez nem tartható!" A jelenlegi delegációnak nincs kompetenciája erről tárgyalni, de az esélyeket jónak ítélik meg. Nem ment el üres kézzel Esztergomból az államtitkár: Dr. Könözsy László átadta a Dunakanyar Területfejlesztési Társulás programját, melyben a Duna menti települések kérik, hogy a kormány nyilvánítsa „ különlegesen védett területté" a Dunakanyart, segítsen megvédeni annak történelmi, kulturális és természeti értékeit. Szába Esztergom és a vízlépcső Esztergom város Polgáregylete február 3-án lakossági fórumot hívott össze azzal a céllal, hogy szakértők bevonásával megvitassák, milyen hatásai lennének egy Esztergom alatt felépülő vízlépcsőnek a város életére. Ez a beszélgetés ugyanazokat a problémákat vetette fel, mint amelyek annak idején a nagymarosi vízlépcső megépítése előtt is felmerültek. A víz-építő mérnökök elképzelése szerint a megépítendő új vízlépcső (Pilismarótnál?) ugyanazokkal a paraméterekkel rendelkezne, mint a nagymarosi. Ezért Esztergom polgárai hasonló hatásoktól félnek, mint 10 évvel ezelőtt Melyek ezek a gondok? A Duna vizének felduzzasztása a város mélyebben fekvő részeinek elvizesedésével járna, a pincékben feljöhet a talajvíz, a házak falai nedvessé válhatnak, a lakások tönkremehetnek. A város lakosságának kb. 50-60 %-a él ilyen helyen. A műemlékházak, templomok is veszélyeztetettek. A mérnökök szerint a talajvíz szintentartására elegendő megoldás a Kis-Duna két végének lezárása, és szivattyúzással mesterségesen alacsonyan tartott „kis víz" létrehozása. Ebben az esetben a Kis-Duna megszűnne folyó lenni, és egy elposványosodott holtág jönne létre, melyben a záporcsatomákba illegálisan bekötött szennyvizek beömlenek és felhalmozódnak. Hasonló helyzet jönne létre a Nagy-Dunán is, mivel a gát lelassítaná, illetve megállítaná a Duna folyását, ezáltal nagyon lecsökkenne a folyó öntisztuló képessége. Márpedig Esztergom közvetlen közelében két jelentős kapacitással üzemelő szennyvíztisztító „tisztított" vize kerül a Dunába A szlovák oldalon lévő ipari területek, gyárak szennyvize is terheli a folyót. (Vág menti ipartelepek, Komárom, párkányi papírgyár.) Mi lesz ezzel a szennydugóval Esztergom alatt? A város környéki karsztvíz és a Duna vízmozgása között szoros kapcsolat van. Ha a felduzzasztott víz elszennyezi a karsztvizet, az ivóvíz nehezen lesz biztosítható a környéken. Esztergom városa történelméből és idegenforgalmából is él. A Ml' megépítése hátrányosan érintené a túrizmust is, hiszen egy ilyen monstrum és következményei nem éppen turista-csalogató látványosságok. Múlt év decemberében avatták fel az ország 9. nemzeti parkját, a Duna-Ipoly Nemzed Parkot. A tervek szerint ennek a nemzeti parknak a kellős közepén építenék a duzzasztógátat. Nemzeti park egy erőművel és egy pusztuló folyóval?! Érdekes párosítás! Tehát ezektől a hátrányoktól félnek ismét Esztergom polgárai, és a vitaest végén egyértelműen kiderült: ismét fel kell emelnünk a szavunkat! Városunk jövőjéről, környezetének megóvásáról, utódaink sorsáról van szó! Papp Zsolt Benkovics László, Pilismarót polgármestere érvel 1998. február 12. Esztergom és Vidéke DÖNTÉS LEGYEN, NE POLITIKAI!"