Esztergom és Vidéke, 1998

1998-12-24 / 51-52. szám

HET NAP Be kár, hogy annyira szegény ez a város. Ha ötletekből élnünk és tolla­sodnunk lehetne, mi volnánk a világ egyik leggazdagabb városa. Lepipál­nánk még New-Yorkot is. Jaj, hány­szor álmodtam márvány Pantheont a Szent Tamás-hegyre, új székesegy­házat a szigetre és palotákat a Duna partjára. De hát nem tehetünk róla, ha városunk alatt csak homok, agyag és legfejlebb kénes víz adódik platina­mezők helyett. Ne dobjon ránk senki se követ, ha nem ismerjük még a pénz nélkül való nagyotalkotás bonyolult művészetét. A város azért csak szép. Érthető, ha elsős gimnazista koromban már ver­seket írtam és később is - tanáraim nem nagy örömére - számtan, latin s fizika órák alatt rímeket faragtam ró­la. Vissza-vissza járnak ezek a régi, diákos versek. • •) . T.. ^ . Ujjb! Jövök hát vissza, édes városom. A vicinális prüszköl és szalad. De nem kaparja orrom most a füst Az irgalmatlan alagút alatt. Int messziről sok régi ismerős, Látom Dunád, meg ékes Vaskapud. És lám, az útszegélyi jegenyén Fickándozik egy jókedvű kakuk. Aszfalt itt nincs a hímes földeken, Csak sárgarépa, borsó és retek. Itt boldogság vár, pihenés, öröm És véghetetlen — almásrétesek. Esti dal Kihimzett szép ékszertartó az ég. Gyémántokat, aranycsudákat himbál. És fölkiáltok: nagy vagy Istenem! Ez ám a kincstári Egy főangyal a tárnokmestered, Egy másik meg a föalamizsnásod. Jaj, láss meg engem! Esztergom kopott Kövein állok ... A kincstárodból aranyfonalat Dobass le hozzám, hosszút és erőset.. Pölkúszok rajt s-a kincsek közt helyet Könyörgök Tőled ... (Valvo^C ÍJstoári v-WiköbeXMl) Mm, •oo-et oUdJC'meSq&cZ­'ió'soj^^e.us eszIc/i^er-HU," ( i^S-i^Á'^a." • -HM ow. cto ^ ZuS(A S^e-Ze-U Cfeil£ MtíAWoSdia, ^,'5 ^-owvek oUVkc A'stU ; lv»k"; éle- -ívogtj a.c^íTuSv^ tltióC. Nosf Wg c&X ty C ) -ese-n. teo&c^k­nclc, kíoppqfi vizJc • WwA " 4nSl - e-qyZkvllcM^S+kuM ifp kxol -k,öx4iXk ^ÍAjíivi, ^s/zJcí­H. ^.fa Bö^ainU'-e) e's jsl. ^TTT^'z­— xX^ e'^x evvi. - í?v'z­tosaux i&j&in,, • M-^uollcettc-i^ & fejsze -o^e-w-csak 4c.ato-(AW&xoíc. jzeA ­-tu.olaOos, s^'jfc : tuüWíí wio'olcm,, Voíz-H^clcuS ec-W.fcujok­"te.X0-e7.c-Süt.eit^xú ue'íetmcíiMyt-". „ ö 'tcii dj-to^oUekooüds^ /l&nöUzeft" (-coléit tojeeJ jegtíeitew, ke'­Szúil ^"z ege^z. • ewibOiSdJ­Esztergomi diákok - ma... (Költők, 1998) és költők, 20??... te-e^S^cje^. AUagtj ^e-kew -cV 5* eiA-u-eűte'S e-z. ..." (.M a mónt Bt ^-eí.s-c'rzt's...") Haraszti István A citromízű rét Citromízű volt a rét, s mint a Hajnali pára, gomolygott az erdő Felől a gyógyfüvek románca. A napkorong gyöngyözött, mint az Érett citrom, kibe a felhő harapott Talán... harmat hullt titkon, Illatos virágra, jéggé vált Mentára, s a belőlük Készített hűsítő teára. Újra tél... az ablakon jeges Varázs... gesztenye hűl az Asztalon, s a tűzhelyen parázs... Kezemben hűl bögrében a Citromos rét, s hallgatom azt A nyár-éji tücsökzenét, És gőzölög, mintha rét felett Szállna, ajkaim közt eltűnik A gyógyfüvek tánca, S már én vagyok a nyári rét, a Hajnali pára, mert bennem él a Hajnal illatos románca. Nagy Katalin „Rab-szódia", avagy az elrepült angyalok Sűrű és sötét az éjszaka, Elhalkult már a világ zaja. Csak a halvány hold, ő van A végtelen űr hidegében. ébren, SzenAv-tevn eJúkifcrtiC wef e'ooteiuUk 2^2, eXs/ l<ö? iáíOw^ KeLQS-k^t ­•Vn"tZclaUt /éku-b-k ás .TeWvi^&cgif qíf&ix^-H^etC j-ó'-^'-UeípCVnk feo­-feLLe^&ZLcLitJir : zcwufg ' /tVLj-O^vvUVLKbz^lO. aJCíj^ul Octoolok /cs vieva IzUts­-tÜTL-k. S-o-kX Sxe^'mj" otszaíg ; VA'RO S • i^ÚKtt gc&.ogcjsuo,^-jeleio-Ce.^ sem MÚ'­M£LV o.k ZA'Kj ^ 1 8 4 8/49 # # 150 unt, s^os Az ember alszik szép csendesen, A jóság hallgat gyötrelmesen. Gonosz jár az éj leple alatt, S fogoly bontja a börtönfalat. Könnyes szemmel fogja rácsait, Nézi az éjszaka árnyait... S közben a távolban valahol, Egy lágy hang altatódalt dalol... Szívébe talál a bársony hang, S úgy sír, mint egykor a nagyharang. Akkor rég egy angyal elrepült A Földről, s az ő szíve kihűlt... Múlik már lassan az éjszaka, Távolban vérzik az ég alja, S egy új angyal száll csendben, szépen, A végtelen űr hidegében... Karácsonyi könnyek Ég anya könnyei keringenek a légben, Egymásra találnak, s elválnak a szélben. Bőszen kavarognak és fel-felragyognak, Sziporkázó ékéül a karácsonynak. Lassan ereszkednek, csendesen és szépen, Bár lehet, jobb helyük volt odafenn az égben. Végül elolvadnak, arcomon lefolyván, Mintha én is karácsony szent könnyeit simám. 1848 végén mindenki aggoda­lommal vagy kétségbeeséssel tekin­tett a bizonytalan jövő felé . Ezt csak fokozta, hogy a szenttamási város­részben még 1848 november elején kitört kolerajárvány a kemény tél ellenére egyre szedte áldozatait. Talán enyhített valamit a polgá­rok szorongásán, hogy Pázmán Mi­hály színtársulata késő ősztől a Ma­gyar Király Vendégfogadóban ját­szott. Újév napján hazafias, énekes egyveleggel (Igy álla világ) szóra­koztatták, buzdították a közönséget. Műsoruk harmadik részét „Honvé­Boldog s békeséges új évet kívánunk! ESZTERG ÁM. A .Magyar Király* crfmfl vendéglő leremeben * !M»4 td ). I ••! h^ Hm fi* Htmém Mikit r | |}-<ük ni. 9 4-blő:?.fytjze'sygg — •e •je^cjfe-e^L btLcs, <x-~t 2<­írEtvcE^ZT^' -^ZL^CLcua Á^leVfet Vp-te.te.-fct U-eAu-í SZ^zApU^^ H£LV q!< Al^ v >LJAO Etín, bio, boa, < smmtlfh Hoorfalióik tint*WUuL Jobb jörit ~ ~Zzz, S zZl'n :::: üz^ m 1.1 <r M »—rfí - - - — .i i. Ü dij: EU bJ? « kx. Mimiik U 7 K ki. — ILmámm Ml bátra jCA'M^A'M,^ L A'M : O-Clct'g ^ ^/A'aoS-) dőink tiszteletéül: Jobb jövőt a ha- -alie... v^gg ^.gcj (2tb6ru^)...^B-tz-b5 C£ctk ;íuo^ vineg zának!" címmel hirdették meg. Az jvf-c vvteg ^-z. -Cs, Ao^y ieoo^'- ^^ ( J í __ : —1 Í70V1V+ — „ A - .(H ^ SA'XKA'jMV -j'egweí&e-íé'2.­ÚIHWEPJ E/Vt^-E txí igazgató az ünnepi alkalomra helyi szereplőket is felléptetett, Sze'i-ctx't OiítjdL . • ővo oL Kxé t lyvvvvvvvvvvvvvwvvvvvvvvvvvv vy vvvvvvvvvvvwwwvvvv^^ jZe^zcCo-e.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom