Esztergom és Vidéke, 1998

1998-12-24 / 51-52. szám

ír. IDŐ-MŰ-HELY # 1848 # 1898 • 1948 VÁROSI ISTVÁN Költő, műfordító, teológiai doktor, kanonok. 1905. november 23-án született Esztergomban. 1929-ben szentelték pappá. Ezután a Nógrád megyei Endrefalván, majd Budapesten volt káplán. 1933-tól haláláig -1978. december 17-éig - újra Esztergomban élt: a Hittudományi Főiskolán tanított, a szemináriumban a gimnazista kispapok spirituálisa volt, 1942-ben az Érseki Tanítóképző Intézet internátus ának rektorává, 1961-ben Érseki Főszentszéki bíróvá nevezték ki. Mint szépírónak 1932-1942 között három verseskötete, 1947-ben pedig egy Hét nap című prózai műve jelent meg. Ez lírai jegyzetekkel kísért beszámoló egy utazásról, Esztergomból Endrefalváig és vissza, 1944 forró nyarán - a háború dermesztő közelében... HET NAP (...) Járom a várost, mely szülővárosom és közben a primicia körül keringőzik a lelkem. De hamar visszatér a város köveihez. A vízivárosi templom két tornyát sokáig nézem. Szelíden, mint két égbemutató, esküre emelt ujj áll e két torony és régi jezsuiták igazságára figyelmezteti a dunai hajókat. A magyar barokk pelyhes, színes és puha fészke ez a templom, melyet a kitakarodó török nyomában lelkes apostolok raktak. Ha Isten egy szép napon elrendelné, hogy pusztuljon minden a földről, ami emberi hiúságból létesült: iszonyú robajjal tűnnének el kastélyok, templomok, szobrok, képek és könyvek. Ez a kéttornyú istenháza akkor is megmaradna. Mint világítótorony a kopár sziklaszigeten. Benne kereszteltek engem is. Benne primiciáztam. Régen volt, tizenöt éve immár. Hirtelen fölvillan előttem az a csodálatos napfény, amely szentelésem és primiciám két napján szétfolyt a városon. Soha még annyira tündöklőnek nem láttam a napot. Szent áhitattal hittem: a napsugárban akkor maga az Isten ihletett. A Szentlélek. Ha valaki azt mondaná, hogy ez a kéttornyú templom hat hónap múlva romokban hever, s oltárai porba hullanak és még a kripta csontjait is szétszórja a bomba, csendesen azt felelném: bolond.(...) Szép kis város ez. Kegyelettel hajtom keblére fejem, mint a gyerek édes szülőjére. A szépség itt sokszor fönségbe olvad s még a törmelékek is nagy dolgokról beszélnek. Nem, nincs benne különösebb szellemi zajlás és jellemzőbb városi életforma. Ijedt kispolgárok, garasoskodó parasztok és kissé zárkózott papok lakják, kik őrzik a szent tüzet, de futótűz gyújtsához nem elég erősek. Ha nem a Géniusz és a szent Király szülőhelyén élne ez a mostani húszezer lakos, talán semmi se tenné indokolttá, hogy városlakóknak nevezzék őket. Ők az okai, hogy kevesen szeretik Esztergom lakóit, de a városért mindenki rajong, aki csak köveit járta. Mert a városnak külön lelke van, amilyent más magyar fészekben sohase találtok. Ez a lélek nem emberi szívekben, hanem a kövek között izzik: a Géniusz lehellete s a szent Király csókja ez... Azt is tudom, hogy fűszálaiban apáink pora rejtőzik s e fűszálak simogatják az unokák szívét, tehát a jövő virrasztói s vigasztalói is. A Bazilika megkövült fohász, de kemény kőkérge alatt édes melegség árad s e lassan tüzesedő áradásban Istent imádják az emberek. Jaj, ha most valami baj émé, megpattannának lelkem húrjai. Ha angyal jönne hozzám a szomorú hírrel, hogy pár hónap múlva tíz bomba és több mint háromszáz gránát tépi testét: haraggal utasítanám el s az ég hazug angyalának mondanám. (...) *** Kip-kop, kip-kop. Sok kicsi lépésből állnak a történelem nagy útjai is. Lakásomban vagyok. Igen, pihennem kellene s jó volna némi előkészület is az endrefalvi primiciára. Este tíz óra körül azonban fölüvölt a légvédelmi sziréna. A két utolsó évben, de főleg most április óta éppen eleget hallottam. Itt van ablakom előtt, a kislévai völgy túlsó részén, a Kálvária hegyének oldalán. Ha kinézek íróasztalom mellől: Krisztus keresztjét és a szirénát egyszerre látom. Pár méternyire vannak. Ha a Golgotán is állt volna már légoltalmi sziréna, arra kötötték volna talán a megátalkodott lator testét. Az emberi gonoszság rendjele s egy eldurvult történelmi korszak aljas szimbóluma ez a sziréna. Ha a háború után valóban meglelik a háborús bűnösöket s halálra ítéli őket a földi igazságszolgáltatás: e szirénákat kell igénybe vennünk, mint alkalmas eszközöket, a társadalom rothadt tagjai ellen. Más kérdés, vájjon megtalálják-e az igazi bűnösöket és vájjon lesz-e elég sziréna Európában? *** De hol vagyunk még ettől. Egyelőre kakasok járnak a földön és új hajnalt kukorékolnak. Az új s főleg szebb hajnalt kevesen hisszük, azt azonban sokan gyanítjuk, hogy óriási szemétdomb a föld, ha már ennyi kakasa van. Nálunk is akad e kakasokból. Egyik a parasztra esküszik és kukorékolja, hogy annak lajbizsebében lappang a hajnal. Másik a polgárt dicséri, kinek jellemében már ott bujkál a reggeli nap. Harmadik a proletárról hirdeti, hogy izmos két kezével a virradat pirosságát festi fölénk. Ó, kakasok! Mikor döbbentek rá az igazságra: Istentőljöhet csak új hajnal s tőle is akkor, ha ismét gyermekeivé leszünk. 1848 legjelentősebb eseményeinek sora Európában nem a polgári forradalmak, nemzeti függetlenségi küzdelmek márciusi fellobbanásával kezdődik, hanem egy hónappal előbb: a szocializmus ideológiai-politikai üzenetének olyan írói „felszikráztatásával", amelyet a következő évtizedek hosszú sora táplál (torzít?) majd pusztító tűzvésszé... Február közepén jelent meg - Marx és Engels közös munkájaként - a kapitalista magántulajdon „társadalmasítását", „a burzsoázia zsarnoksága" elleni „osztályharcot" meghirdető Kommunista Kiáltvány. Az akkor huszonéves társszerzők írása több mint egy évszázadra szólóan mint egy új tömeghit „bibliája" - az „elnyomottak" evilági „(ön)megváltásának" alapművéül szolgált, a világirodalom egyik legnagyobb hatású alkotásának bizonyult Aki sohasem olvasta, valamennyire az is ismeri. Sőt, aki egyáltalán nem hallott róla, legalább egy-két mondatát az is használja mint szállóigét A legelsőt meg az utolsót szinte bizonyosan. ,JCísértet járja be Európát - a kommunizmus kísértete"... „Világproletárjai, egyesüljetekr 1898 Esztergomban például - a megjelenése utáni 50. tavaszon - így bukkan fel ez a veszedelmes .kísértet": — Szocializmus a megyében. Egyre jobban bebizonyosodni látszik nz, «• szomorú tény, liogy a szocializmus varosunkban is tért kezd hóditaui. Az eddigi vizsgálatok bizonyítják, hogv munkások majd mindegyikének zsebében v&n A budapesti központnak „Proletárok"Jíezdetü izgató felhívása, amelyet in. hó 25-én a Kerektemplomban az ünnepi istentisztelet alatt is osztoguttak, további Mezőft'y Vilmos inkriminált népiratkái s Csebrenyák József „Vürüs rém" című veszedelmes tákolmánya. Ez izgató iratokbúi a napokban Selymes Szabó Istvánnál nagyobb mennyiséget foglaltak le s szocialista izgatásért letartóztatták Várady Gábort s illetőségi helyére toloncolták. Vasárnap pedig Bátorkesz községben a piacon egy gépszerelő gyári munkás tartott felolvasást a „Népszava" 11-ik számából, amelyet már március 19-én kontiskáltak. Hisszük, hogj' a veszedelmes mozgalom még csak csirájában van, de hogy meg van, azt a tények eléggé bizonyítják, miért is a hatóság éberségére nagy szükség van. Esztergom és Vidéke, 1898. április 7. SZABAD ESZTERGOM ! 4946.^*8. TAH.SAD\L.-ni r.s POLITIKAI HETILAP Hu népességi szempontot veszünk figyelembe; akkor azt látjuk, hogy sokkal nagyobb városok jelontéktedeuobbaknek tűnnek jel a mi Esztergomunkkal szemben. Esztergomnak történelme vau. Mióta Magyarország létezik, azóta Esztergom írva van a történelemben. A történelmi múltja azonban nemcsak Írva van, hanem élő valóságként láthatjuk itt a történelmi időket. Igaz, hogy romokban, de ezek a romok azok, amelyekből olvasni lebet a történélaict. {»«»)• Ma azonban ez a nevezetessége eltörpül a másik híre mellett, amely ugyan még nem történelem, de nem is szeretnénk, ha azzá lenne. Ha Budapesten, Miskolcon, Debrecenben, Nyíregyházán, Makón, Szegeden, Kecskeméten, Pétwen, Szombathelyen, -Sopronban, • vagy Győrbeu megkérdezem, hogy mi a véleményük, hol van a mai magyar reakció főrészke, a válasz egyöntetűen az, hogy Esztergomban. Esztergomból indul el Q bomlasztani akaró reakció, hogy megfertőzze a magyar demokráciát, f. .7) innét indult el a harc a föld visszaszerzéséért. Ionét indult el az a megtévesztő gondolat Is. hogy a dolgozók* De politizáljanak. Mert a politika összeegyeztethetetlen u vallási élettel. S ftt megállapíthatjuk, hogy éppen nzok politizálnak, akiknek a vallás hirdetése a hivatásuk. Csodálatos, hogy Esztergom közömbös népét eanyiro bele tudták olvasztani a demokrácia elleni küzdelembe. Ezt a népet, amely minden időkkel szemben nemtörődöm maga* tartást tanúsított Természetesen a demokráciával szemben is. De most azt kell látnunk, hogy b demokráciával szemben tanúsított nemtörédömség már nem némtörődömség, hanem egyenepen. harc a demokrácia ellen. (*«• j C* - -') Mi nem tudjuk elviselni azt a< szégyenítő megbélyegzést, C-» O.hogy az ország bármely v/ilüsábnn, ha megmondjuk, hogy. honnét jöltüuk, nem' akarnak csak azért szóbaállni velünk. S neiu akarjuk azt, hogy emiatt a renkciés megbélyegzés miatt a kormányzat kihagyjon bennünket a szociális juttatásokból. Mert már Budapesten ilyenről ÍH beszélnek. Hogy nem érdemlünk meg semmit. Sőt. Oiyaa kijelentést is hallottunk már nem is egyszer, hogy egy atombombát érdemelne meg Esztergom. Ha ezf mi tűrjük tovább raindeu ellencselekedet nélkül, akkor valótyau megérdemeljük az atombombát, mert akkor nem érdemeljük meg az életet. « 1948 . fyxíjus 23. Egyesült a két munkás-] pirt megyei szervezete Komárom-Esztergom vármegye koramuniata és szociáldemokrata alapszerveinek és vároti szervezeteinek egyesülése után pünkösd hétfőjén a megyei szervezet alakította meg a Magyar Dolgozók Páríját A gyűlés szónokai a MKP részérói Orbán László, a Szociáldemokrata Párt részéről pedig Vajda Imre voltak, akik beszédeikben ismertetlék a Dolgozók Pártja programját, külön kiemelve a program megvalósításának legközelebbi pontját, az iskolák államosítását Beszéltek a 3 éves lervről. a munkaversenyekről, a parflszimur.kás szövetségről és más fontos politikai kérdésekről. A dolgozók hatalmas lelkesedése mellett mrglartott egyesülő, alakuló gyűléssel méltó befőzést nyert az * folyamat, ameiy új fejezeiet nyilott meg Komárom-Sjzíírgom vármegye munkásmozgalmának lórténetében.