Esztergom és Vidéke, 1998

1998-12-10 / 49. szám

199a, december m EsztergomésVidéke s íme az író, aki „új vizeken" evez... - Interjú Onagy Zoltánnal tó

4 - Olyan másfél, két éve eltűntél, alig-alig bukkansz fel a városban. Sokakban felmerült, hogy elköltöztél, ne adja Isten, ennél is nagyobb a baj: beteg vagy, becsuktak, egyebek. - Nem történt semmi drámai. Illetve nemhogy drámai eset nem történt, semmi nem történt, semmi a világon. Azt hiszem, negyven fölötti férfiúval bármi szokatlan történik, az mind drámai. Azon imádkozom, ne történjen semmi. Az ember megöregszik, lelassul, átrendeződnek a dolgai, megváltozik az értékrend. Hogy valami abszurd példázattal érzékeltessem: egyszer csak kénytelen kiszámolni, belőle már nem lesz Komárom-Esztergom megye emeszempés párttitkára korlátlan pénzzel és hatalommal, tehát nem viselkedhet úgy, mintha benne volna a lehetőség, hogy ő húsz évre a párttitkár. Ez van. Az „eltűnés" oka csupán annyi, hogy a számítógép beköltözött a családba. A szövegszerkesztő megváltoztatta az életemet, rendezte a viszonyt az íráshoz. És persze sok egyébhez is. - Amennyiben? -Én egy szőröző író vagyok, aki soha nem fejezi be az anyag alakítását. A számítógép ezerszeresen javított a helyzetemen. Közben ráébresztett, hogy mindig is szerettem írni, csak az írógépet, a radexelést, a ragasztgatást nem bírtam. - Több mint kilenc éve jelent meg utolsó köteted, a Balladák lányai. Mit csináltál közben? - 1990, apám halálának éve óta folyamatosan írtam a Huszonhatodikákat. A változás menetrendjét. A főszereplő fickó lassan megérti, miről szól az élet, ami rendszerint a halál megjelenésével válik felfoghatóvá. Novellák, elbeszélések. Cirka ezer gépelt oldalnyi anyag. Egy évet pihent az Új Forrás Könyvek szerkesztőségében, amikor a kiadó nagy elképedésemre visszaadta, mondván, csődbe jutott. A kötet egynegyedéből állítottuk össze Géczi Jancsival a Halat (Nem kell hal). Amikor a Huszonhatodikákat lezártam, ami nagyon nagy munka, féltem, soha nem jutok a végére, ott álltam évekre szóló program nélkül. Rendszerint évelőre szóló programom van, mint egy hazamentő pártnak, vagy - hogy aktualizáljuk - mint Mészöly Kálmánnak, a zseniális szőke sziklának. Azért működtetem magam hosszú távú munkatervekkel, mert egy ennyire ciklikus figura, mint én, aki hol tud írni, hol mást csinál helyette, így nem szakad bele, ha éppen rossz passzban van, ha nem megy a munka. Szóval, egy maróti hajnalon beugrott a Szerelmi Szófejtő ötlete. Huszonhat kötetecske, szótárral, levélregénnyel, továbbá dokuregénnyel, szerelmesregényekkel, illetve mind a huszonhat kötet szerelmes-regény. Szerelem és ráció. Love és talajszint. Egy nő története huszonhat köteten át. A nő maga nem főszereplő, de mindig ott mozog, dünnyög, él. Ez van most, ez megy most. Ezt csinálom. - Az írók boltjában tartott könyvpremieren Tarján Tamás mutatta be egyik új könyvedet, a Leevezni a Lókoson címűt. Milyen volt a hangütése? Mit szólt a neves irodalomtörténész a számomra meglehetősen vadnak tűnő antialkoholista naplóregényhez vagy regény naplóhoz, minek nevezzem? - Maradjunk a regény elnevezésnél. Tarján Tamás nem mondott rosszat, miért is mondott volna, a Fekete sas kiadó kérte fel, ebből következően értékmérő kritikára nem is számíthattam. Egy ilyen bemutató a könyv árujellegét, eladási lehetőségét szolgálja, hogy a kiadó ne járjon nagyon rosszul. Egy országban, ahol a pedagógusok annyit keresnek, amennyi egy lakótelepi ketrec rezsije, a kiadó a kortárs irodalom megjelentetésével rendszerint rosszul jár. Az író is rosszul jár. Mindenki rosszul jár, kivéve a kormányokat. A pénzügy ugyanúgy forgalmi adóval, tébévámmal nyomja le a könyvkiadókat, mint a kerti törpék gyártóját. Emiatt elképesztő áron kerülnek piacra a könyvek. De az írók boltja, meglepetésemre, tele volt. Nem hittem volna. Nem lehetett mozdulni a kedves olvasóktól. - Evek óta írod az Esztergom és Vidékének a Nap. című „nyájas" és haragos olvasókat egyaránt szerző jegyzeteidet. Ha jól számolom, ebből már összeállhatna egy kis kötet. Egy kötet felerősíti a hangot, megváltoztatja a minőséget. Olyan jellemzőit is kiemeli, amelyeket nem érzékelünk az újságban. Nem jutott eszedbe, hogy megjelentesd? - Nem csak ennyi jegyzetem van, mint a Nap.-ok, ezzel párhuzamosan dolgozom egy Hét európai nap című, nógrádi kiadású hetilapnak, ahová hetente hat flekkrotf Nem kell hal nyi anyagot faxolok el. A jegyzetekből A pajzán szegényember címmel, már több mint egy éve a kötetet is megszerkesztettem, mert szó volt róla, hogy Esztergom és Vidéke - Horváthy szép Esztergom-könyve után - ki fogj a adni. Csakhát a pénz, mindig a pénz... Én nem tudom állni a kiadás költségeit, ezért aztán a Szegényember legföljebb valamely pajzán kedvű mecénásról álmodozhat. - Az írója, remélem, addig is dolgozik, és netán újabb tervei is vannak? - Nap mint nap a régi terv gályarabja vagyok: csinálom, dagasztom, építem a Szerelmi szófejtőt. Ha valami megakadályoz benne, - mert persze közben vannak kötelezettségek, élni kell, pénzt kell keresni, meg ilyenek úgy érzem magam, mint egy szerelmes, akinek nincs ott szerelme tárgya, hogy megérinthesse. Valamikor 2005-ben végzek vele, és akkor következnek a pótkötetek. Egy rendes enciklopédia nem lehet meg pótkötetek nélkül. - Régóta itt élsz, de mintha mégsem benne, hanem kívül a városon. Milyen a viszonyod Esztergomhoz? - Plátói, ha egy szóval kell válaszolnom. Több szóval nehéz is volna. De hát éppen ez a megfogalmazatlan és tisztázatlan viszony az oka egy könyvtervnek, amit évek óta halasztgatunk Tamási (Tomasz) Péterrel. Az én Esztergomom munkacímmel született ez a terv egy vallomásjellegű dolgozatról, a páros oldalakon Tomasz grafikái a kedves városrészleteiről, a páratlanokon szövegeim, ami a megrajzolt városdarabról eszembe jut. Történelem, irodalom, pletykák, csaták, harcok, Dózsafalva, mindennapok, civil élet kétezertől vissza a római korig. Azt remélem, hamarosan nekilódulunk a munkának. Azt is remélem, ez az utolsó kísérlet megváltoztatja a viszonyt, megszűnik az áldatlan egyoldalú szerelem. Húsz éve, amióta itt élek, erre nem került sor. Időszerű. Nagyfalusi Tibor Megjelent „MAGYARORSZÁG TANNYELVI ATLASZA" Vámos Ágnes, az ELTE Neveléstudományi Tanszékének docense sok évi kutatási eredményeit adja közre ebben a maga nemében egyedülálló kötetben, amelyet a Kerakan Kiadó a napokban jelentetett meg. Az atlasz a görög, a horvát, a német, a román, a szerb, a szlovák és a szlovén nyelvre, illetve az idegen nyelvek terén az angolra, a franciára, a németre, az oroszra, az olaszra és a spanyolra vonatkozóan prezentálja a kutatással feltárt 1994/95. tanévi tanulói és intézményi alapadatokat, azok nyelvi, települési összehasonlítását, illetve bontását. Időrendben ismerteti az 1945-től kiadott óratervek nyelvi tartalmát. Részletezi az 1995. évi tantárgyi-tannyelvi megoszlást és a tannyelv használatot, betekintést ad a kétnyelvű oktatás alakuló módszertanába. Az adatok segítségével a legkülönbözőbb vizsgálati szempontok összevethetők, a multidimenzionált kérdések a maguk teljességében vizsgálhatók. Az adatokból térképek és többszáz diagram készült. A kötet tartalmazza az érintett általános és középiskolák ABC szerinti felsorolását és megyei bontását az 1994/95. tanévre, az 1996/97. tanévi elemi változásokat, az alapvető adatok táblázatát. E könyv ma az egyedüli forrás, amely ellenőrzött információkat tartalmaz a kisebbségi és magyar-idegen nyelvű iskoláztatásról. Elsődleges adatbázisként szolgálhat további kutatásokhoz, iskolai, regionális fejlesztésekhez, pedagógiai programok készítéséhez, segédlet lehet valamennyi érintettnyelv oktatásában, amultikulturális értékekre épülő tananyag tanításában. A kötethez dokumentum és forrásgyűjtemény tartozik: több, mint 200 forrásértékű esettanulmányban az iskolák saját kutatásaik vagy idős tanárok elbeszélései alapján leírták településük, kisebbségi illetve idegennyelv-oktatásuk történetét, vázolták a jelenlegi helyzetet, terveiket. A könyv tannyelvpolitikai és tannyelvpedagógiai elemzéssel teljes, amely áttekinti a tanítási nyelvek neveléstörténeti szerepét és jellemzőit, megvizsgálja, mikor milyen pedagógia és /vagy politikai szempontok érvényesültek. Pedagógiailag elemzi a kisebbség nyelvén és a két nyelven folyó oktatást, leírja a magyar tannyelvű, a kisebbség nyelvét tantárgyként oktató forma jellemzőit. Elsőként foglalkozik az 1987-ben kialakult magyar-idegen nyelvű iskoláztatással, a fő jellemzők, tapasztalatok összegzésével. A tanulmány egységes elméleti alapon közelíti meg a tanítás különböző nyelveit, felsorolj a a leggyakoribb idegen nyelvű tantárgyakat, az alkalmazott nyelvhasználatot, s körvonalazza a tannyelvpedagógia legfontosabb kérdéseit is. Megrendelhető: KERABAN KIADÓ, 1022 Bp., Marczibányi tér 9. (Ára: 1.800 Ft + postaköltség.)