Esztergom és Vidéke, 1998

1998-10-15 / 41. szám

8 Esztergom és Vidéke 1998. október 15. Sok templomot megnéztünk - áhítattal hallgatva idegenvezetőnk és szerkesztőtársunk, Bánhidy László színes ismertetéseit. Volt köröttük díszes és szerény, régi és új épület. A székely templomok többsége kívül egyszerű, belül célszerű, a díszítést a már említett faragott bútorokon kívül többnyire a népi hímzések adják. Különleges élmény volt látni a bögözi egykor katolikus, ma református templom freskó töredékeit, melyek szinte képregény szerűen mesélték el Szent László és Szent Margit életének egy-egy epizódját. A nagyváradi vár temploma a külső restaurációs munkálatok miatt zárva van, csupán Gittai István költő, a Bihari Napló művelődési rovatvezetőjének közbenjárására sikerült bejutnunk az épület-együttesbe. A templom belső terét számunkra az teszi különösen érdekessé, hogy az esztergomi születésű Morvay László tűzzománc-képei díszítik: az oltárkép is, valamint a később készült stáció-képek egyedivé varázsolták az amúgy puritán fehérségű, dísztelen belső teret. Egyedülálló a maga nemében Csíkkarcfalva temploma is: magas várfalak veszik körül, a fal belső oldalára temetik a halottakat, a felirat pedig a falra kerül. Három falu épült itt szinte teljesen össze, valamennyien katolikusok és magyarok. Plébánosuk elmondott erről egy anekdotát: „Idegen érkezik a faluba, lerobban az autója a falu szélén. Nem boldogul vele, szerelő kellene. Megszólít egy arra haladó idős asszonyt: — Nem lehetne itt valahol egy mechanikust találni? Mire az asszonyr - Mechanikust? Aligha! Ej'sze itt mindenki katolikus!" * Bár a székelykapuk teteje galambdúcnak van kialakítva, galambot egyet sem láttunk. Fecskét sem, verebet is alig. Volt viszont varjú a határban csapatostól. Kutya nem sok háznál van - nem kell őrizni a portát. A réteken legelő állatokat viszont annál inkább. Van is a gulyák, csordák mellett nem is egy belőlük. A legértékesebb honos kutyafajtát, az erdélyi kopót Ceausescu, „a legnagyobb vadász", szinte teljesen kiirtatta, mondván: zavarja a vadakat!(?). A kuvaszok és komondorok megúszták, rájuk fogták ugyanis, hogy ezek ősi dák pásztorkutyák. Medve is, farkas is bőven akad az erőkben, de állítólag nem veszélyesek, jobban félnek az embertől, mint az tőlük. A medve - akárcsak a rengeteg vaddisznó - be-bejár a falvakba egy kis elemózsiáért Nagy kárt tudnak termi a vetemény ben, de nem szabad őket lelőni, azt szigorúan büntetik * Az erdők nagy része ezen a magasságon főleg fenyőkből áll, s szinte kizárólag lucfenyőből. Hallani néha az „ árvafenyő", meg a „ királyfenyő" elnevezéseket - Tamási, Nyíró regényeiben is olvashatunk róluk ezek azonban nem rendszertani fenyőfajták. Árvafenyőnek azokat az egyedül vagy kis csoportokban álló fenyőfákat hívja a nép, melyek a vihar okozta pusztulásokat túlélve - mivel gyökérzetük erősebben kapaszkodik a sziklás talajba - megmaradtak, „árván maradtak" (mint a székely), míg társaikat a szélvész kidöntötte. Ilyen pusztítás nyomait láttuk is a Keleti Erdélyi anziksz (II.) Kárpátokban. A királyfenyő elnevezést azok a 30-40 méter magas fenyőóriások érdemelték ki, melyek kimagaslanak társaik közül. Valószínű, a talajból itt-ott előtörő gázok az okai, hogy az azon a helyen lévő fák erőteljesebben nőnek. Magunk is kirándultunk e fenyvesekben. Nehéz, embert és autót egyaránt próbára tevő utak vezetnek fel a csúcsokhoz, de megéri felkapaszkodni, mert a kilátás például a Hargita 1800 méter körüli ormáról egyszerűen lenyűgöző. Legalább is idegenvezetőnk szerint. Merthogy ott jártunkkor szinte csak percekre állt el az eső, köd és felhő takarta a tájat. Kollégánk a Csíki-medencén áthaladó autóbuszunkból kitekintve így mutatta be a vidéket: „Az a ködös szürkeség ott balra a Hargita, jobbra pedig - abban a kékes homályban - a Kelemenhavasok." Majd nevetve így mentegetőzött: „Higyjétek el, Erdély felett is létezik egy olyan égitest, amelyet Napnak neveznek." Ezt azonban csupán az utolsó napon, hazafelé utazva pillantottuk meg néhány percre. A gyönyörű tájról még csak annyit, hogy kedvenc nyaralóhelye Románia lakosainak. Ceausecunak is volt itt egy jól őrzött vadászháza - minden megyében volt neki hasonló -, most jó pénzért nyugati vadászok tanyáznak benne. Ám számunkra sokkal fontosabbb: itt, ezen a csöndes, nyugalmas tájon, a néhány kilométerrel fennebb fekvő Sikaszón írja halhatatlan remekműveit Sütő András. Épülnek itt jelenleg is kisebb-nagyobb faházak, Magyarországról is nagy az érdeklődés, füszen mindehhez olcsón hozzájuthatnak, és építési telket magyar állampolgárok is vásárolhatnak. Félmillió forintért már telket is, kisebb házat is kaphat, akinek kedve szottyan e vadregényes, távoli tájon tölteni a nyarait. Csakhogy az a bizonyos nyár errefelé alig több egy hónapnál, az odautazás pedig 14-16 órát is igénybe vesz, ráadásul olyan utakon kell zötykölődni, amilyenek nálunk legfeljebb Tinnye környékén találhatók. A hegyi utak még ennél is rosszabbak, jóformán csak dzsippekkel, erős teherautókkal járhatók. Egy ilyen dzsipp vitte fel szerkesztőségünket az 1600 méter magasan lévő Madarasi Hargita menedékházhoz. A 20 kilométeres utat csaknem másfél óra alatt tettük meg... * Sok híres magyar emlékművét, szobrát csodáltuk meg utunk során, fejet hajtva emberi nagyságuk előtt. Nagyváradon Szent László, Kolozsvárott Mátyás király, Csíksomlyón a híres csángó-kutató, Domokos Pál Péter szobránál (fotónkon) tisztelegtünk. Megálltunk Orbán Balázs és Márton Áron emlékművénél, Tamási Aron sírjánál, Segesvár,mellett pedig azon a helyen, ahol a feltételezések szerint Petőfi elesett - vagy legalábbis eltűnt, ahogyan sokan állítják - a gyászos emlékű ütközet forgatagában. Petőfinek Kolozsváron is áll egy emléktáblája. Őt, a Nemzeti dal költőjét sem letagadni, sem románosítani nem tudta a hatalom. Az emléktábla legutóbbi megkoszorúzása során kénytelen volt elviselni a magyar zászlót és a nemzeti színű szalaggal átkötött koszorút is, de csak rövid ideig: fél órával az ünnepség után már egyik sem volt ott... A múlt nagyjai mellett élő „nagySzerkesztői Műhelyünk tagjai egy körösfői kapualjban Balról jobbra: Bánhidy László, Nagyfalusi Tibor, Gáspár Éva, Bencze Cs. Attila, Koditek Pál és Szánthó Barna jai" is vannak Erdélynek. Kétség kívül ilyen a zeteváraljai plébános. Templomépítő tetteiről már szóltunk. Gábor atya mindenre képes. Még arra is, hogy imára kényszerítse a legkonokabb ateistát. Az illetőnek nem kell mást tennie, csak beleülni az atya autójába, s átmenni vele a Hargitán. A „székelyek szent hegyének" hajtűkanyarjaiban aztán dermetten pillantgathat a sebességmutatóra, amely meg- meghaladja a 80-ast. Nos, akkor sürgősen elkezd imádkozni. A mi agyunkban is felvillant, hogy talán mégis jobb lett volna megkötnünk az élet- és balesetbiztosítást. Az Atya persze csak nevetett rosszul leplezett félelmünkön: „Ne féljetek! Velünk az Úr s az összes angyalok."... Szegény őrangyalaink! Volt dolguk bőven azon a napon! Bátran Zetváralja ismert alakjai közé sorolhatjuk a plébánia egyik szakácsnőjét, „szófukar" Margitot is. Őt sokminden jelzővel lehetne illetni, csak szófukarsággal nem. Gondolom, éppen ezért ragasztotta rá a tréfás kedvű Gábor atya ezt a nevet. Mivel az egész csoport nem fért el a parókián, hárman - valamennyien szintén szerkesztőségi tagok - e derék asszonyság házában kaptunk szállást. Nem írom le, milyen ékesszólóan ecsetelte az ő testi adottságai és a hármunk elszállásolása által létrejött lehetőségeket. Ketten fülig vörösödtünk, míves veretű mondatairól ismert szerkesztőtársunk pediglen aggodalmasan érdeklődött: vajon nem esik-e folt férfiasságunkon? Margit asszony emigyen zárta le a társalgást: „Mifene!? Hát én ugyan nem nézek ki magikból semminemű férfiasságot, de ha mán úgy féltik, egye fene, megígérem, nem esek kísértésbe!" Állta szavát: nem is estünk... Viszont a főztje...! így aztán nemcsak szellemiekben és lelkiekben, de testsúlyban is gyarapodva térhettünk haza, Esztergomba Köszönjük, székely barátaink! Szánthó Barna ESZTERMM es VIDÉKE Megjelenik Esztergom Város Önkormányzatának támogatásával Főszerkesztő: BENCZE CS. ATTILA Telefon: 06 (30) 95-36-538 Szerkesztő főmunkatárs: Szánthó Barna Munkatársak: Bánhidy László, Koditek Pál, Nagyfalusi Tibor, Pálos Imre, Sebő József (Veszprém), Szállási Árpád dr. Szerkesztőség: Esztergom, Bajcsy-Zs. u. 4/214. Telefon/fax: 06 (33) 401-601 Felelős kiadó: Dr. KÖNÖZSY LÁSZLÓ polgármester Kiadó-megbízott: Gran Tours, Esztergom, Széchenyi tér 25., Pf. 148. Tel ./fax: 06 (33) 413-756 Nyomda: D-PRINT HU-ISSN 0864-7054