Esztergom és Vidéke, 1998

1998-09-17 / 37. szám

4 Esztergom és Vidéke Szeptember ötödikén egy szomorú évfordulóra emlékezni gyűltek össze a mai Bottyán gimnázium épületében mindazok, akik-ötven éve-az 1948­ban bekövetkezett államosítás előtt az itt működő bencés gimnázium tanulói voltak. Megőszült, megkopaszodott, hajlott hátú véndiákokkal telt meg a Főapát utca, akik egymást rövid mé­regetés után azonosítva boldogan ráz­tak kezet. Eljött a találkozóra az 1928­ban érettségizett Szakály János és az 1932-ben végzett Boromissza Gyula. A „legfiatalabb" nemzedék éppen a hatvanas éveibe lépő korosztály volt. A meglepően nagy létszámú részvétel Szoleczky Ferencnek, a Bencés Diák­szövetség fáradhatatlan esztergomi titkárának az érdeme. A megemlékezést az 1945-ben érettségizett Mészáros István egyete­mi tanár, a magyar iskolatörténet ki­váló szakírója kezdte. Ismertette az Esztergomban folyó oktató-nevelő munka ezeréves múltját, a Szent Ist­ván által alapított káptalani iskolától az 1808-ban bencés vezetés alákerült gimnáziumig, amelyet 140 éves ered­ményes működés után, 1948-ban ál­lamosítottak. Szólt a professzor úr a kereszténység, a tanító szerzetesren­dek érdemeiről, amelyet a korszerű Egykori bencés diákok találkozója európai tudományok, gazdasági is­meretek, művészetek tolmácsolásá­val, munkára neveléssel, a keresztény erkölcs megszilárdításával szereztek. Hosszú a kiváló tanáregyéniségek és híressé vált diákok névsora. Az iskola korszerűségét nemcsak a jól felszerelt szertárak, gazdag ifjúsá­gi könyvtár tükrözte, hanem az ön­képzőkör munkája is, amelyben 1932-ben fotószakkör, 1933-ban szo­ciológiai szakosztály is működött. Ez utóbbiban olyan aktuális társadalmi, gazdasági kérdések kerültek bonckés alá, mint a fasizmus, hitlerizmus, a kommunizmus vagy a merkantiliz­mus. De nem volt kisebb jelentőségű úttörő vállalkozás az sem, hogy 1932­ben - az országban elsők között ­elkezdődött az iskolafogászat. Mint ahogy a professzor úr elmondta, sok diák örömére, mert így mód nyílt egy­szer-egyszer latin vagy görög óra he­lyett fogászati kezelésre menni. Mészáros professzor úr rámutatott arra is, hogy az elmúlt ezer esztendő alatt az esztergomi iskola sokszor kényszerült épületet - a török hódolt­ság alatt a várost is - cserélni, miköz­ben tanítottak bencések, jezsuiták, fe­rencesek, olykor civil tanárok is az iskolában. A sokszor viharos változá­sokban a folytonosságot az iskolában folyó oktató-nevelő munka jelentette. Mint egykori bencés diák, majd a jogutód Szt. István Gimnázium taná­ra, arra kaptam felkérést, hogy ismer­tessem az utód intézet ötven évének alakulását. Csatlakozva Mészáros professzor úr gondolatmenetéhez, azt hangsúlyoztam, hogy az államosított gimnáziumban folytatódott a jogu­tódlást és a folyamatosságot megha­tározó oktató-nevelő munka. Az el­küldött szerzetes tanárok helyébe lé­pő civil tanárok munkája sem volt zavartalan. Mint cseppben a tenger, az iskola életében is megjelent mindaz, ami az akkori magyar társadalmat ag­gasztotta. A politikai diktatúra zakla­tásai, tanárok felfüggesztése, tanárok, diákok bebörtönzése, a megfélemlítés és a megtorlás számtalan változata vált valósággá iskolánk történelmé­ben. Az elért eredményeink ismereté­ben úgy gondolom, jól sáfárkodtunk a ránk bízott javakkal, ápoltuk az ezeréves iskola hagyományait, meg­A Szeminárium épületének hasznosításáról Tájékoztat Schlosser Attila, az Esztergom-budapesti Érsekség építésze Évek óta kísérhetjük figyelemmel az egykori szeminárium épületének újjáéledését, megszépülését. A felújí­tás tervszerűen, de kötött határidők nélkül folyik, ami a munkálatok mi­nőségének kedvez, másrészt a fel­használást érintő döntések meghoza­talához is elegendő időt enged. Az Országos Műemlékvédelmi Hi­vatal (OMVH) álta jóváhagyott álla­pot felmérő szakvéleményére támasz­kodva először az épület állagának megóvása érdekében a tetőszerkeze­tet renoválták. 1990-től öt éven ke­resztül a zárófödémnek körülbelül a felét kellett kicserélni. A torony a minden ízében új kupolával 1996-ban készült el; jelenleg a Bazilika felőli homlokzat felső két szintjének hely­reállítása folyik, augusztus végéig. Ennek teljes rekonstrukciója után a belső terek kialakítása, felújítása is megkezdődhet, miután ez évben az Érsekség Gazdasági Tanácsa döntésé­vel meghatározta az objektum hasz­nosításának módját. Ézek szerint részben az eredeti feladatát látná el a szeminárium épülete: a két felső szin­tet többéves ráfordítással az egyház közvetlenül saját céljaira hasznosíta­ná. Az első emeletre a Bibliotheca épületéből a Hittudományi Főiskola fog majd átköltözni, átadva helyét a szűk termekben működő Főszéke­segyházi Könyvtárnak. A Papnevelő Intézet, tehát a szeminárium megma­rad az egykori Volán Szállóban. En­nek átépítése, kibővítése korábban az államtól kapott kárpótlás összegéből történt, amit a régi szeminárium épü­letének jogtalan szovjet használatáért cserébe kapott az egyház - ugyanis ez az intézmény mindvégig megmaradt az egyház tulajdonában. A fenti költ­ség fedezte a Bazilika rámpájának szélén a támfalak megerősítését is. A Hittudományi Főiskola tervezett bő­vítésének, egy nagyobb, összevont könyvtár kialakításának ugyancsak az első emelet biztosítana helyet. A második emeletre a Keresztény Mú­zeum raktárban lévő modem képtára, ill. tárgyi gyűjteménye (kerámia, öt­vös- és fémmunkák) kerülnének be­mutatásra - a múzeum törzsanyaga az alapítási okiratának megfelelően to­vábbra is a Prímási Palotában marad. Ugyanezen a szinten, a Bazilika szomszédságában lesz kiállítva a Ma­riazellben őrzött Mindszenty-gyűjte­mény is, ami a mártír hercegprímás tiszteletére rendezett zarándoklatok központjává válhat. Ezek mellett res­taurátor-műhelyek kapnak itt helyet. A földszint és a pincehelyiségek nem közveüenül egyházi funkciót látnak majd el, hatalmas terei előadótermek kialakítását teszik majd lehetővé. Ka­maraszínház, gyűjtemények őrzési helye létesülhet a földszinten, azon túl, hogy a Kincstár kiállítóterme fe­lett elhelyezett levéltárat is ide költöz­tetik. A pinceszint terei zarándokok számára étkeztetési, de akár sportolá­si célokra is alkalmasak. Az építkezés finanszírozását az egyházmegye önállóan vállalja, álla­mi támogatásokban, külföldi segé­lyekben nem bízhat. Az OMVH csak csekély összeggel járul hozzá a költ­ségek fedezéséhez - esetleg az új mi­nisztériumoktól igényelhető majd céltámogatás. A beruházás anyagi kérdéseivel egyébként az egyházi va­gyonkezelő foglalkozik, s a pontos számadatok előtte ismeretesek. Az öreg szeminárium épülete mel­lett húzódó északi kanonoksor ez év­ben szintén felújított tető alá kerül; legalábbis az a négy lépcsőház, amely már most is egyházi gondozásban van. A további házrész az itt lévő 24 önkormányzati lakás kiürítése után kerülhet vissza a tulajdonukba (leg­feljebb húsz év múlva): ezek zárolt ingatlanok. Az épület felhasználásá­ról még nem született döntés - az építész elgondolása szerint hiánypót­ló egyházművészeti restaurátor-aka­démiát lehetne itt nyitni. A hajdani MIKROMED, a déli kanonokházak ezzel szemben magántulajdonosok kezén várják sorsukat. A későbbiekben a Sötétkapu is megnyitásra kerül, ami a gyalo­gosforgalom és a mentőállomás szá­mára egyszerűsíti majd a közlekedést Szentgyörgymező és a város között, a Bazilika megkerülése nélkül. Ehhez azonban meg kell erősíteni a Dózsa György tér felőli támfalat, hogy a Papnövelde utcában is biztonságos lehessen az áthaladás. A Bazilika előtti rámpa alatt lévő pincéket szintén kihasználnák, a Sö­tétkapuhoz hasonlóan elsősorban za­rándok-étterem, vendégfogadó for­májában. Ezek a terek tehát egyházi tulajdonban maradva szolgálják majd az idegenforgalmat. A Főszékesegy­ház díszkivilágítási berendezése vi­szont a Polgármesteri Hivatal tulajdo­na, a továbbfejlesztésekre vonatkozó tervek is náluk találhatók. 1998. szeptember 17. őriztük a tárgyi emlékeket, és mindig arra törekedtünk, hogy tanulóink tör­ténelmünket ismerő, hazájukat szere­tő, korszerű műveltséggel rendelkező állampolgárok legyenek. A találkozó résztvevői számára a ferencesek templomában három egy­kori bencés diák: Valentiny Géza apostoli protonotárius (Bécs), Burián László ebedi, Goda Károly párkányi plébános mutatott be szentmisét. Az emlékező diákok nevében Fü­vesi József, aki nemcsak tanulója, ha­nem énektanára is volt az intézetnek, koszorút helyezett el az épület falán lévő Szt. István, Szt. Imre dombormű­nél és az utca háttérzajából jól kihall­ható volt a rögtönzött kórus dala: „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csilla­ga,..." . Maros József a belvárosi te­metőben helyezte el a hála ko szorúj át, kegyelettel és sok szeretettel tiszte­legve az ott nyugvó tanáraink előtt, köszönetet mondva a tőlük kapott út­ravalóért, tudásért, hazafiságért, er­kölcsi tartásért. Délután koszorút helyeztek el Mattyasovszky Kasszián szent­györgymezői sírjánál is. Bányai Mátyás tanár A millenniumi rendezvényekre egyházi támogatással több kisebb, de nagy jelentőségű építkezés készül. A Bazilika északi tornya mellett a föld­ben lévő Szent István protomártír ká­polnát régészeti feltárása után kíván­ják láthatóvá tenni. Emellett a torony­ban egy kápolnát alakítanak ki Szent István király és hitvese, Gizella em­lékére, benne pedig a királyi pár szar­kofágjainak másolata lesz majd látha­tó. Megoldásra vár a kripta tolókocsis megközelítésének lehetővé tétele ­erre talán egy, a Sötétkaputól induló alagút fog szolgálni. A tervek szerint még az idén meg­nyílik a tisztek háza, kávézóként. Vendéglátó egységeinek választékát több terasz kialakítása bővíti majd a közeljövőben. Az északi bástyánál az utat szegélyező fal rendbehozatala is arról tanúskodik, komoly az az elha­tározás, amely a Várhegy teljes terü­letének idegenforgalmi kiaknázását célozza. De ennek megvalósításához egységes kép kialakítása, a feladatok és a felelősségek meghatározása: együttműködés szükséges az egyház, a Vármúzeum és a város között is. Az egyház szerteágazó építési munkáit ezenfelül a Bazilika több helyen kívá­natos, halaszthatatlan felújítása, hely­reállítása tovább növeli: az anyagi források megnyitása, közös pályáza­tok beadása már csak a Várhegy mű­emlékeinek épületegyüttesként törté­nő értelmezése folytán is elkerülhe­tetlen. A város és az egyház összefo­gása, összehangolása éppen Eszter­gomban és éppen a millenniumi év­fordulóra készülve lenne a legkívána­tosabb. Lejegyezte: Istvánffy Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom