Esztergom és Vidéke, 1998

1998-09-10 / 36. szám

4 Esztergom és Vidéke 1998. szeptember 10. Az integráció „joggyára" Európában hagyományai vannak a felfogásnak, miniszerint a jog egységesítése kívánatos, a jog tagoltsága viszont ellentétes az értelemmel. Az Európai Közösség jogát az alapítók folyamatosan kialakuló és fejlődő rendszerként képzelték el. Az EK joga és jogharmonizációs tevékenysége elsősorban integrációs vonatkozású. Alapját a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásával, vagyis a Közös Piaccal kapcsopaltos szabályok képezik. A Közös Piac, illetve - az integráció előrehaladtával - az egységes belső piac veszi át a korábban elkülönült nemzeti piacok helyét. A tagállamok közös belső piacán megszűnik a különbség a nemzetközi és a belső jogviszonyok között, mint ahogy a közösség vonatkozásában eltűnik a különbség a nemzetközi és a nemzeti jog között is. Az Európai Közösség egyedülálló a nemzetközi jogban, ez az első igazán nemzetek feletti szerveződés. Az EK több, mint a tagállamok puszta közössége - a közösség új jogrendszert is alkot a nemzetközi jogon belül. Ez a jogrendszer a szuveranitásukat a közösségre részben átruházó tagországok javára működik. A világ legnagyobb ,joggyára" Brüsszelben található. Erőteljesebb jogalkotási időkben évente körülbelül négyezer rendelet és száz irányelv születik. A rendeletek kilencven százalékát az Európai Bizottság, tíz százalékát a Miniszterek Tanácsa alkotja. Az irányelvek esetében ez az arány fordított. Az EU-jog témái Az Európai Közösség fennállása alatt a jogharmonizáció témaköre nagymértékben kibővült. Az európai integráció korai szakaszában főként a hadiipar kérdései álltak az érdeklődés homlokterében. Az 1950-es évektől a vámjog, a versenyjog és az agrárjog is fontossá vált. Arra viszont aligha Az EU jogszabályai és az állampolgárok (V.) számított bárki is, hogy a csokoládé összetételét vagy a sportolók és sportegyesületek viszonyát is EK-jogszabályok határozzák majd meg. Az EK jogharmonizációs programjának fő témakörei a jog gazdaságikereskedelmi területéhez tartoznak. A polgári jog klasszikus részeihez a közösségnek egyelőre kevés köze van ezekre inkább közvetett módon, nemzetközi egyezmények révén igyekszik befolyást gyakorolni. Míg a közösségi jog szintjén kialakult a közösségi kereskedelmi jog rendszere, addig a tagállamok nemzeti jogrendszerében önálló jogként már nem jöhet létre a nemzeti kereskedelmi jog. Brüsszel „jogharmonizációs mágnese" ugyanis magához vonzza a kereskedelmi jog elemeit. Az EU-jog és az egyének A közösségi jogrendszemek nemcsak a tagállamok, de az egyének is alanyai. Az EK olyan jogokat és kötelezettségeket teremt az egyének számára, amelyeknek érvényt lehet szerezni a bíróságok előtt is. A közösségi jog alapján a tagállamokban az egyéneknek és a magántársaságoknak is lehetnek alanyi jogai és igényei. A közösségi jog által a tagországokra rótt kötelezettségből jogosultság keletkezhet a tagországok állampolgárai és a magántársaságai számára. A jogharmonizációs kötelezettséget figyelmen kívül hagyó, hibásan vagy késedelmesen teljesítő tagállammal szemben a kárt szenvedő állampolgár kártérítési igényt érvényesíthet Az egyik tagország állampolgára ugyanis nem lehet hátrányosabb helyzetben, mint egy másik tagországé. A közösségi jog azátal hat a tagországok állampolgáraira, hogy beépül a tagországok jogrendszerébe. Ez két egymással szoros kapcsolatban álló doktrína alkalmazásával valósul meg: a közösségi jognak a tagállamok jogrendszerében érvényesülő közvetlen hatálya, illetve a tagállamok jogrendszerével szembeni elsődlegessége réKülső vagy belső jog? A jogharmonizáció szempontjából fontos az úgynevezett záróhatás. Ez azt jelenti, hogy a tagállam az adott szabályozás tekintetében lemond jogalkotási szuverenitásáról. Az EK nélkül ugyanis a tagállam a közösség által szabályozott tárgyat a nemzeti jogalkotásban többé nem érintheti. A közösség által létrehozott jogi anyagot a tagállamok jogászai többnyire még „külföldi jognak" érzik, azt mégis belföldi jogként alkalmazzák. Ahogy a jogharmonizációs tevékenység intenzívebbé válik, a közösség által létrehozott jogi anyaggal a tagállamok mindinkább mint belső joggal kell számolniuk. Az irányelvek A közösségi jogharmonizációban az irányelvek központi szerepet játszanak. Az irányelvek az EK-szerződés értelmében a tagállamok olyan törvényeinek és rendeleteinek összehangolására szolgálnak, amelyek közvetlenül hatnak a Közös Piac működésére. Az irányelvek szerepe 1987-ig, az Egységes Európai Okmány hatályba lépéséig kizárólagos volt a jogharmonizációban. Azóta viszont a közösségi rendeletek is a jogharmonizációs eszközök közé tartoznak, sőt - kivételesen - az ajánlások is szerephez jutnak. A tagállamok jogrendszerét bizonyos esetekben „védeni" kell a közösségijoggal szemben. Ezért a tagországok szabadsága arra is kiterjed, hogy választhatnak saját korábbi szabályozásuk és az irányelvekben foglalt rendelkezések között. Az EK-szerződés egyes jogterületeken növelte a tagállamok szabadságát: nem kell átvenniük a közösségi jogot, ha annál a nemzeti jog magasabb szintű védelmet nyújt. Többségi döntéssel hozott intézkedés esetén a kisebbségben maradt tagországok továbbra is alkalmazhatják nemzeti jogukat az EKszerződésben felsorolt területeken (közerkölcs, közrend és közbiztonság, emberek, állatok és növények életének és egészségének védelme, művészeti, történelmi vagy régészeti szempontból értékes nemzeti kincsek védelme, ipari és kereskedelmi tulajdon védelme), továbbá a környezetvédelem és a dolgozók munkahelyi védelme érdekében - feltéve, hogy a tagállamok rendelkezései nem eredményeznek önkényes megkülönböztetést vagy a tagországok közötti kereskedelem leplezett korlátozását. Erősödő jogi jelleg Az Európai Uniót megalapító maastrichti szerződés hatályba lépése után a közösségi jogharmonizáció valamelyest lelassult. A szerződés általános elvként kimondta a szubszidiaritás elvét. Eszerint a közösség olyan területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagosan a hatáskörébe, csupán akkor hoz intézkedést, ha a javasolt intézkedés céljait a tagállamok nem érhetik el kellő mértékben, és ezért a közösség e célokat jobban meg tudja valósítani. Az Európai Közösség tagállamait érintő jogharmonizációs kötelezettségek jelentősége 1958 óta folyamatosan nő. Az Európai Közösség a jogtörténet eddig legátfogóbb és legösszetettebb jogharmonizációs programját hozta létre. Kultúrtörténeti jelentősége talán csak a római jog európai elterjedéséhez hasonlítható. Onagy Zoltán Nap. 53. Aki a nyelvvel nyelvel Böngészgetve a legutóbbi TarkaBarka "leégései" között - ahová jómagam is beküldtem egy "bosszanatot", lecsapolva felborzolt idegeimből a vrlasztások óta ott gyülemlő dühöket - eszembe jutott egy régóta tarsolyomban húzódó "leég", amivel soha nem kezdtem semmit, nem illeszkedett csak forgott helyezkedett ráadásul ez a leég a legkülönösebb, legpáratlanabb leég, amivel csak találkoztam. Es ekkor még szerény is vagyok. Aki a nyelvvel nyelvel, ráadásul az elképesztően bonyolult, szépséges és ezer rejtekhellyel bíró magyar nyelvvel nyelvel, számára örömet okoz a feladat: körüljárni egy szó jelentésárnyalatait Elkeresgélni, megvane a sajátja, a választottja, használhatóe a köznyelvben, netán értelmező magyarázatot szükséges mellékelnie az üzemvitelben. Keresem a Kovalovszky-féle Értelmező Kéziszótárban, nem tartalmazza öregapám formációját. Sorolja bőven tárgyatlan igeként a bőr, a település, a gyertya leégése változatot, nem hagyja ki a szégyenkezést (leég a bőr a képéről), ha kifogy az ember pénze, ha kudarcot vall, ismeri főnévként a leégést, tárgyas igeként ha valaki leéget bennünket ami kellemetlen. A leégés rendszerint igen kellemetlen, bár helyes módszer alkalmazával elfelejthető. (Ha mi égetjük le magunkat totálba, egyenesbe, mentővonalak nélkül, az ám a valami.) Nevezett leég néhai nagyapámé, aki szemérmes ember volt. Szemérmes és okos. Ha tizennyolc alatti ifjú embert vagy nőneműt látott hallótávolságon belül (öreganyámat kivéve), szitokszó el nem hagyta a száját. Soha nem káromkodott. Nyilván tudta, amit követel, magának is be kell tartania. Isten nevét szájra fölösen, soha. A szenteket sem. Az angyalokat pedig véletlenül sem. A nőket a palócföldi nőket, különösen a harminc alatti palócföldi nőket az angyalok földi megtestesülésének tekintette - „barna legyen vagy fekete vagy vörös vagy szőke, csillogó, titokzatos szeme legyen, legyen rajta mit fogni, ha a nézésbe belefáradtál, legyen mit érinteni rajta, és örüljön neked és szeressen téged", így az alapelmélet, az apai ági örökség, az öreg nem tudta még, hogy kopasz is lehet azzal sincs nagy baj, ha a többi feltételnek megfelel -, akik előtt illetlenség az illetlen szó, (kivéve öreganyámat persze). Hogyan is nézne ki angyalfülben egy goromba négybetűs? De oka akadhatott. Mondjuk ujjára vert kerítésszögezés közben. Az elszabadult malacok kiborították a moslékosvödröt. A kandúr elmókázott a kiskacsákkal, annyira, hogy belepusztult a fele. Ezer és ezer példa lehetne még, amiket egy parasztudvar hordoz. A jégesőre, mialatt széthasogatja egész éves munkáját parasztember nem mondhatja azt: Arókarágja meg! A dühöt valahogyan le kell vezetnie egy olyan vitalitású férfiúnak, mint az öreg volt (aki még hatvanöt évesen is harmincas szeretőt tartott). Ez a kettősség, hogy előttünk és a nők előtt nem szentségeit, ráadásul betartotta, ráadásul, ha egyedül volt nyilván nyomta olyan cifrán, ahogy többezres szókincse bírta, szóval, hogy szét ne robbanjon, ha az adott baj, baleset tetejére ráadásnak még ott voltunk mi is, az öreg egy nagylevegős, hörögve előadott medvebrummogástól az orkán bömböléséig tartó, kétperces leég-gel fújta ki a mérgét. így valahogy: Le égi Hogy & le és az ég közt mit találni, azt csak a jóistenke és az öreg tudja ilyen távolból. És persze öreganyám. Az ég talán az ég, az ájer, a fejünk fölött. Mi, gyerekek, futottunk a veszélyes pillanatokban. Káromkodni ugyan nem káromkodott az öreg, de az ostorral végigvert rajtunk, ha nem tűntünk el a szeme elől. Ha idegen nő látta a különös, szokatlan kitörést állt elvarázsolva, csodálva, milyen szép, jókiállású ember az öreg, ha ennyire dühös. Persze nem öreganyám, aki ezt gondolta elvarázsolva. Mami, amikor a mennydörgő leég rázendített, velünk együtt menekült. Nem volt egy harcos feminista. Tudta, miért nem az.