Esztergom és Vidéke, 1998

1998-08-13 / 32-33. szám

4 Esztergom és Vidéke 1998. szeptember 6. A múlt század végefelé az esztergomi helyi Gőzhajó Részvénytársaság egy üdülőhely létesítését határozta el, amely néhány év elteltével valóra is vált. A századforduló utasa már egy fejlődésnek indult nyaralótelepet talál a Duna és a Kovács-patak torkolatában. A közigazgatásilag Garamkövesdhez tartozó helyen ez idő tájt már a nyaralók fogadásán kívül az egész évben várják a vendégeket. Egy 35 szobás szálloda és az étterem állandóan rendelkezésre áll, míg az előbbi alagsorában berendezett kádfürdő és több villaépület továbbra is csak a szezonban funkcionál. Természetesen, az idényben lényegesen nagyobb a forgalom, nem csekély azoknak sem a száma, akik csupán egy napra érkeznek, a tiszta levegőjű, erdős hegyek által koszorúzott folyóparti helyre. Nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen a kor színvonalát tekintve kitűnő a közlekedés. A közeli Esztergomból csavargőzös pöfög át ingajáratban mindössze 40 fillérért, ami egy ilyen szép kirándulásért akkor sem tűnt túl magas költségnek. A fővárosból közvetlenül lehetett eljutni személyvonattal, sőt naponta egyszer a gyorsvonat is megállt a kis állomáson. A hely varázsa sokakat Dédszüleink fürdőhelye Kovácspataki anzix megfogott, mind többen tértek vissza rendszeresen. A fürdőhely jellegének megfelelően, jókarban tartott sétautak hálózták be a környéket, kúsztak fel a hegyoldalakra. Ezeken a sétányokon, rövid kirándulások keretében kapaszkodhattak fel az érdeklődők a különböző magasságokban létesített pihenőhelyekig. A legközelebb a Duna vízszintjétől mindössze 35 méteres magasságban lévő Hermina-kilátás volt. Azok, akik a korlátozott panorámával nem érték be, tovább sétálhattak a gondozott úton a Glorietthez. Innen már tágabb panorámát élvezhettek a száz méterrel mélyebben hömpölygő folyam környékéből. Még egy kicsit feljebb az Anna-kilátás csábította a látogatókat. Az utóbbitól is 50 méterrel magasabban kialakított Ilona-pihenőjéről már korlátlanul elkalandozhatott a szemlélő tekintete. Az üdülni vágyókon kívül, a környéken mások is a magasságokba törtek. Őrajtuk szöges bakancsok, kötelek alatt roskadozó nehéz hátizsákok voltak. A többnyire Budapestről érkező tuNyár közepén, július 27-től 31-ig a Montágh Imre Általános Iskola óvodásai és foglalkoztató iskolai csoportja vidám tábort rendezett az iskola területén. Néhány lelkes gyógypedagógus, gyermekfelügyelő és dajka biztosította öt napon keresztül a táborozó sérült gyermekek felügyeleltét és szórakoztatását reggel 8-tól este 6-ig. Az időjárás is kedvezett a táborzóknak, így főleg az udvaron zajlott az élet. A gyermekek szabadon játszhattak az udvari játékkal, a felállított sátorral. Pancsoltak a medencében. Volt aki rajzolt, vagdosott vagy kavicsokat festett. Nagy sikert aratott a közös edébkészítés is. Hála a kukták ügyességének, hamar elkészült a paparikáskrumpli, a gyümölcssaláta, a turmix. Még a mosogatásra is akadt jelentkező. A táborban szívesen látott egésznapos vendégek voltak a sérüli gyermekek testvérei is. Boldogan segítettek és játszottak. A nap mindig rövidnek tűnt és a hazamenetelt sem sürgették egyszer sem. A tábor első alkalommal került megrendezésre, a szervezők szándéka szerint azzal a céllal, hogy felmérje mennyire igénylik a szülők ezt a foglalkoztatási formát, ületve a sérült gyermekek mennyire viselik ezt a fajta együtüétet. Az öt nap során bebizonyosodott, hogy a gyermekek és szülők között osztaüan sikert aratott a tábor, és a testvérek is örültek a közös szabadprogramoknak. Nagyon örülnének, ha a következő nyáron, akár több héten át is sikerülne ismét megrendezni. Immáron új hagyományt teremtve a sérült óvodások és iskolások nyári pihenésének színesítésére. Reméljük, lesz folytatás! Egy diák risták a közeli sziklás hegy bordákat keresték fel, hogy hegymászó gyakorlatukat erősítsék. Leginkább az A Ima-Mater-torony 40 méteres, Dunára néző letörése vonzotta őket, de a gigantikus kőszál két ormának keresztezése is gyakran esett mászóútjukba. Magában a Kovács-patak völgyében is számos regényesen szép helyet kereshetett fel a turista. Á Baba-forrás, a Margit-forrás és az Ámor-forrás szomjat oltó üde vize kedvenc célpontként szerepelt a környékre rándulok körében, de a Katinka-pihenője és a hasadékrendszert képező Medve-barlang is közismertségnek örvendezett. A telep az időközben kitört első világháború ellenére tovább működött, sőt a szálló előtti ápolt parkban 1915-ben felállították a vízmérő juhász szobrával díszített kutat. A Párizsi békeszerződéssel a telep Csehszlovákiához került, az új országhatár azonban megakasztotta a fejlődésben. A korábbi látogatók zöme a fővárosból és Esztergomból érkezett, akiknek a határmódosítás után már körülményes lett volna ide utazni. ... Ha a Vaskapuról vagy a Hideglelős kereszttől északra nézünk a szlovákiai Burda-hegység tövben ma is láthatjuk a hajdani fürdőhely nagyobb épületeit. Rajz és szöveg: Kertész István Alma-Mater-torony Hurrá, strandolunk! A nagyokosok órája szerint reggel hat - valójában öt - óra van. Férjem, Géza, megjött a bevásárlásból. Olyan, mint egy mozgó ABC. Kirakodik: kenyér, zsömle, kifli, szalámi, túró, vaj, paradicsom, paprika, gyümölcs stb. Fiam, Laci, rosszul beállított szeletelőgépként működik, vastagon. Lányom, Mici, csomagol. Zsákbamacska: ki mit talál majd, az az övé. A két iker lázasan pakol. Babi a házőrző kuvaszt hozná, hogy úszni tanuljon. Meg kb. 20 mesekönyvet és az új hajasbabát is házastól. Gabi csak a biciklit, mert az vizén is jár, autókerék-belsőt úszóguminak, egy csúzlit kellékekkel, no meg a strandlabdát. Nagyi a fürdőruháját keresi, Nagypapa a szemüvegét bár a Nagyi szerint fölösleges, mert minden 120 cm-es feletti tyúkot szemüveg nélkül is megtalál. A lecsökkent állományú rakománnyal sikeres érkezés után megkezdtük a kirakodást. Uram, Isten! A hűtőládából kimaradt a hűtőelem! A vaj folyékony, sebaj, kiadósabb, megromlani úgy sem ér rá. A baracklekvár, a kecsap, a torma közös alanya lett a parizer, a szalámi. Kínai menű. Szaké nélkül. A kockasajt kenhető, de csak az ezüstpapírral együtt. A paradicsom, a sárgabarack, a zöldpaprika, dinnye, meggy - hála Micinek egybe-és összecsomagolva,-törve: kész a vegyessaláta. Most úgy is divat. A kefir lassan csorog rá a szomszéd csomagból. Mici, gyűrd be magad jobban abba a duplasoros spagóca bikinibe! Laci, ne fogdosd a lányokat a víz alatt! Nagyi, a fürdőruhád legalább hat számmal kisebb, de a lepedő ennyivel nagyobb. Anyu, megcsípett egy csíkos lepke! Gabikám, a lepke nem csíp és nem is csíkos. De ez egy csíkos fürdőruhás lepke volt! Az méhecske, és ne sírj, nem vágom le a lábad, csak hűsítem a késsel. Géza, hozzál a fiadnak vigaszdíjként fagylaltot! Jó, hozok, de hosszú a sor és te szólni fogsz majd, ugye, ha elérem a nyugdíjkorhatárt. Babi, nincs kóla, és ne igyál a strandvízből, elég lesz majd a bárányhimlő! Maradj a zuhanyozó alatt, ott még nem fulladt meg senki. Indulás! Laci, szedd össze az ismerkedési tanúkat: az üres kólás bobozokat! Mici, fejezd már be a századik legújabb ismerkedést! Olyan vagy már, mint egy most bontott olajos hal. Szent ég! Babi, hogy nézel ki?! Mintegy ördögfióka most növő szarvakkal. Ne izgulj anyu, a Rubik-kocka sokkal jobb volt mint a strandlabda, mindenki jobban visított tőle. Anyu, állítsd már meg azt a szőke csajt, mert nem én bontottam ki a bikinéjét a víz alatt! Nagyi, hol égtél le ennyire? Az úszómester mellett hűsöltél? De hiszen az olyan vékony, mint egy fogyókúrás güiszta. Nagyapa, állítsd vissza a szemeidet, mert mind a kettő másfelé néz! Géza, csomagolj be! Furcsa, amikor jöttünk, minden belefért. Most meg nem. Mikor kiszedtük, azt találgattuk, mi micsida. Most majd otthon azt, mi kié és hogyan k érült hozzánk. Hogy remek volt a mai nap? Mindenkinek? Lehet. De hogy legközelebb jövőre, mert addig csak kipihenem a mai napot - csak én EGYEDÜL fogok strandra menni, család nélkül, az már most holtbiztos! És az is marad - a legközelebbi családi kirándulásig. Trexlerné Z. Gizi