Esztergom és Vidéke, 1998

1998-07-23 / 28-29. szám

LEÉGTÜNK? - MEGTUDHATJÁK négyoldalas, vidám, tarka(-barka) mellékletünkből ESZTERGOM es VIDEKE 1998. júl. 23.-28-29. sz. POLGÁRI HETILAP Ara: 50 Ft Lassan a feléhez ér az Esztergomi Nyár. Túl vagyunk tizenkét várszínházi estén, jónéhány hangversenyen. Lezajlott a Mazsorett-, majd a Sör-fesztivál, továbbevezett a jubileumi Sobieski emléktúra mezőnye. Sikeresek voltak a templomi hangversenyek, a különböző kiállítások. Alig fejeződött be, máris kezdődött az újabb nyári szabadegyetem. Mindezt még a barátságtalan időjárás sem tudta megakadályozni. Félidei visszatekintésként - korántsem értékelő, összegző szándékkal - néhány véleményt tárunk most Önök elé. LÁNDORI GYULÁNÉ, a Gran Tours Városi Utazási Iroda igazgató­ja: Kevés az érkező turista, pang a vendéglátás, nehezen indul be a sze­zon. Elsősorban a ladbarúgó-világ­bajnokság monstre, 33 napos rendez­vényének tulajdonítom, hogy szerte az országban, így a Dunakanyarban is jóval kevesebb külföldi érkezett júli­us közepéig, mint az elmúlt években. Főleg a holland vendégeknél feltűnő ez, ők a májusban induló előszezont már ki szokták használni. Egy francia csoportot fogadtunk a napokban, ná­lunk töltenek tíz napot a Cambrai kör­nyékéről érkezett fiatalok. A német csoportok később, július második fel­ében és augusztusban várhatók. A korábbinál több egyéni turista érkezik az Egyesült Államokból, őket panziókban tudjuk elhelyezni. Na­gyon hiányzik a Fürdő Szálló, sokan keresik a hagyományos szállodai ké­nyelmet. A beutazó turistákkal ellentétben nagy ütemben nő a kiutazók száma. Tavasszal kötöttünk szerződést a fő­városi Jorgos Travel Utazási Irodá­val, aminek következtében a kiutazók száma már most megduplázódott. El­sősorban Görögországba, Spanyolor­szágba és Horvátországba varrnak igen kedvező ajánlataik. CSAPÓ ZSOLT, a Gran Kemping vezetője: Felújított faházakkal, szo­bákkal, 20 x 10 m-es vízforgatós me­dencével várjuk a vendégeket az idei turista szezonban. 130 főt tudunk el­helyezni a faházakban, 500 főt lakó­autókban, sátrakban. Éttermünkben szlov ák nemzeti ételeket is fel szolg ál­nak, élelmiszerboltunkban minden megtalálható, ami a turistáknak szük­séges. A korszerűsítés már eddig is meg­hozta az eredményét: lényegesen több turista fordult meg nálunk a ta­valyi év hasonló időszakához képest. Fájlalom, hogy - bár aktívan hoz­záj árultunk a Duna-part rendezéséhez - a Rumpold locsológépei messze el­kerülik a kempinget. Jogosan várjuk el, hogy befizetett idegenforgalmi adónkból ilyen formában is vissza­kapjunk valamit. A főszezon most in­dul, augusztus végéig több ezer ven­dégre számítunk. (P-I-) KM)®! PÁSZTÓ ANDRAS, tanár, drama­turg: A Várszínház műsorának szervezői évről évre arra törekszenek, hogy le­hetőleg minden nézőnek kedvében járjanak, olyan programot állítsanak össze, amelyben mindenki megtalálja a kedvére valót. így aztán műfaj és művészi színvonal tekintetében is végletesen változatos produkciókat láthat a nagyérdemű. E sorok írója­ként nem vállalkozom arra, hogy a Várszínház több éves munkáját mér­legre tegyem, értékeljem. Csupán egyetlen várszínházi estével kapcso­latos élményeimet, gondolataimat szeretném megosztani az olvasókkal. Tavaly is láttam a Légy jó mindha­lálig című musicalt, amelyet a Vár­színház az idén ismét színre vitt. Nincs itt most módom a Móricz-mű musicalváltozatának elemzésére, de talán nincs is rá szükség, hogy meg­kérdezhessem: miért éppen ez. A Vár­szíház technikai adottságai, a játszó­hely hangulata nem indokolják a vá­lasztást. Akkor hát mi? Más okot el­képzelni sem tudok, mint hogy azt mondták az illetékesek: Jó cím ez a Légy jó mindhalálig, erre bejön a kö­zönség! Meg aztán a sok gyereksze­replőnek sok a rokona, biztos a si­ker/" Igazuk lett. Többet nem is tett Pinczés István rendező, minthogy vá­lasztott néhány nagyon tehetséges esztergomi és környékbeli gyereket, szerződtetett néhány színészt. Arra már nem futotta igyekezetükből, hogy az általa már jó néhányszor ren­dezett előadást az esztergomi körül­ményekhez igazítsa. Munkatársai ­az ötlettelen koreográfiával, a követ­kezetlenül összeszedett .raktári" jel­mezekkel, rossz minőségű hangtech­nikával - sem nagyon segítették eb­ben. Az előadás végefelé a „fegyelmi tárgyalás" jelenetében - a játéktér adottságait kihasználó beállításnak és a szereplőknek köszönhetően - meg­született az igazi színházi pillanat. Sajnos nem tartott sokáig. Az előadás végén az „operettes" finálé és taps­rend kioltotta a megrendítő jelenet hangulatát. Igaz, siker volt, vastaps, meghatott mosolyok. A tehetséges gyerekek mégis többet érdemeltek volna. Azt, hogy igazi jó színházi elő­adásban vegyenek részt. Munkatársunk, NAGYFALUSI TIBOR. INRI - Az előadást Máté, Márk, Lukács és János evangéliumaiból ösz­szeállította és elmondja Bálint And­rás. Ezt olvastam a Várszínház idei műsorfüzetében, és elhatároztam, hogy elmegyek a (Budapesten még tavaly bemutatott) önálló est itteni előadására. Mivel erős igényem a tüzetesebb tájékozódás, s mert időm is volt rá, a további néhány sort is átfutottam, mi­szerint: „Thalia szabadtéri templo­mában ihletett környezetben, nagy ér­deklődésre tarthat számot az előadás, melynek stílusával, művészi értékei­vel fémjelezheti az Esztergomi Vár­színház színházépítési törekvéseit." Ez utóbbin az ajánló szöveg megfo­galmazója bizonyára a műsor (tarta­lom és szerkezet) tudatos kialakítását érti. Valószínűleg arra óhajt utalni, hogy a magyar történelmi (főként Ár­pádházi királyaink idejében játszódó) drámák mellett a vallásos-biblikus, egyházi tematikát is megköveteli a hely - a Várhegy, a ,Magyar Sión" ­szelleme a műsor tervezőitől. Lévén, hogy 1991 óta magam is közéjük tar­tozom, és valamelyest helytörténész­kedem is, a legteljesebb egyetértéssel igazolhatom: ez itt szinte magától ér­tetődő törekvés, amely jelentős helyi hagyományt folytat. 70 éve, 1928­ban például az Igazi Passióval a Nem­zeti Színház vendégszerepelt Eszter­gomban. Még odalenn, nem a Várhe­gyen: - itt legelőször 10 év múltán helyi amatőrök (költő, zeneszerző, di­ák-énekkarok, szavalókórusok) éb­resztgették Thaliát a Bazilika oszlop­csarnoka előtt bemutatott három „val­lásos élőképpel" és két Szent István­oratóriummal. Nem véletlen tehát ez sem, hogy a három várszínházi újra­kezdés (1962,1986,1990) közül akét utóbbi egyaránt hangsúlyosan érvé­nyesíti műsorában ezt a tematikát (Le­genda a dicsőséges feltámadásról, 1986 - Godspell, 1987 - Parasztbib­lia, 1990). A „legújabb korból" pedig a Jézus Krisztus szupersztár (1991), az Assisi Szent Ferenc legendáriumá­ból készült musical (1992), Sütő And­rás Káin és Abel c. drámája (1996); majd végül két - a maga nemében nagyszerű - előadás: tavaly újra a Godspell, idén pedig a Csíksomlyói passió (a Franka Színkör bemutatója Pásztó András rendezésében) teljesíti folyamattá a fontos hagyományt. Idáig érve a színháztörténeti múlt idézésében, elérkezünk a jelenhez: 1998. július 17-éhez, amikor is felbal­lagtam a Várhegyre. Velem együtt mintegy száz néző várta az előadást, ennyit a műsorfüzet bizakodó jóslatá­ról: „nagy érdeklődésre tarthat szá­mot"... Dehát ,Jísztergom különös vá­ros" - ahogy ezt az előttem szóló, Kassáról idetelepült Pásztó András (is) megállapította. Erről és magáról az előadásról azonban majd legközelebb.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom