Esztergom és Vidéke, 1998

1998-07-09 / 26-27. szám

1998. július 23. Esztergom és Vidéke 7 EMLÉKEINK VÉDELMÉBEN Bővül a múzeumi törvény tével és történetével kapcsolatosak, múlt század végén és a 20. század 28 magyar gyűjteményben található elején készített szemléltetőeszközök. 800 taneszköz vizuális bemutatásán Többségük nemesfából, esztétikus túl, ismerteti azok tudománytörténeti hatású rézötvözetből készült. Kiviteelőzményeit, és vázolja az elterjedé- lezésük gondos, tartós. Feltűnő az ötsükre vonatkozó információkat. Eb- letgazdagságuk. Nagyon sok ma kében a katalógusban városunk legré- szült taneszköz ötlete ezekből táplálgibb múlttal rendelkező tanintézeté- kőzik. Régóta időszerű értékmentés jogi alapjának megteremtésén munkálkodik az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. Nemzeti vagyonunk eddig nem kellő figyelemben részesülő kincseiről: az iskoláink, a magyar oktatás műhelyeinek tárgyi emlékeiről, muzeális taneszközök védelméről van szó. Rohamosan fejlődő világunkban megjelenő újabb és újabb oktatástechnikai eszközök nemcsak átformálják az átadásra kerülő ismeretanyag tartalmát, módszerét, hanem egyre több és több helyet igényelnek. Egyre több iskola küszködik elhelyezési gondokkal. Ez a kényszerítő körülmény teszi bizonytalanná a nagymultú iskolák régi szertáraiban meghúzódó muzeális értékű szemléltető eszközök sorsát. Könnyen válhatnak selejtezéssel az enyészet martaléká vá. Jobb sorsot érdemelnek, hiszen ezek a magyar művelődéstörténet pótolhatatlan emlékei, bizonyítékai egy kor oktatási színvonalának, szellemének, pedagógiai felfogásának. Az Országos Pedagógia Könyvtár és Múzeum vállalta azt a törvényelőkészítő munkát, amely siker esetén régi iskolatörténeti emlékeink nyilvántartásba vételét, törvényesen biztosított védelmét eredményezhetné. Kidolgozzák a védettényilvánítás mechanizmusát. 1997-ben három iskolában, a folyó esztendőben az esz tergomi Szent István gimnáziumban, majd a tervek szerint még további 6-8 iskolában történik ez az előkészítő munka. Az értékmentésre többféle módon kerül sor. A magyar iskolarendszer ezeréves évfordulója kitűnő alkalmat adott arra, hogy múltunk emlékei reflektorfénybe kerülhessenek, konferenciák, alkalmi kiadványok, kiállítások terelhették az érdeklődést ebbe az irányba. Városunk is több alkalommal lehetett házigazdája ezeknek a rendezvényeknek. Az ELTE TTK Oktatástechnikai Csoportja egy CD ROM segítségével mutatja be a muzeális értékű taneszközök egy részét. Ez a hagyományostól eltérő katalógus lehetővé teszi mindazon háttér-információk feldolgozását, melyek az eszközök elmélenek, a Szent István Gimnáziumnak az országosan is ismert tantárgytörténeti gyűjteményéből öt darab, a 19. század közepén készült villamosgép szerepel. Gyűjteményünk értékeire való tekintettel kaptunk felkérést arra is, hogy járuljunk hozzá a törvényelőkészítő munkához a nyilvántartási lapok tartalmi és formai részének megtervezésével. Ennek kapcsán a Szent István Gimnázium gyűjteményéből hét darab eszközről készítettünk ismertető nyilvántartó lapot, amely tartalmazza az eszköz műleírását, működési elvét, rendeltetését, eredetét, a vele kapcsolatos irodalmi forrásokat. Hozzátartozik az előzményekhez, hogy ebben már rendelkeztünk bizonyos tapasztalatokkal, mert mi már az 1980-as évek elején elkészítettük ennek a gyűjteménynek a szakszerű leltározását, nyilvántartásba vételét. A muzeális taneszközök védelmének a kérdésével már az 1970-es években szembesültünk, folyamatosanjelentettünk meg ismeretterjesztő írásokat helyi és országos lapokban egyaránt, és ezzel - ha kismértékben is - hozzájárulhattunk a KM 59117/1979.sz. rendeletének megszületéséhez, amely elrendelte az iskolatörténeti emlékek felkutatását, azok nyilvántartásba vételét. A gyűjtemény alapjait 1852-ben a főgimnáziummá válás évében Kühn Rajmund fizikatanár rakta le. Az akkor beszerzett eszöközök közül nagyon sok épségben átvészelte az elmúlt másfél évszázadot, benne a háborúkat, költözéseket, személycseréket. Sok esetben feltűnően szépek a A 60-as évek végén (1968-ban) megkezdődött a gimnáziumi osztályok fokozatos elsorvasztása. 1972ben fejezte be tanulmányait az utolsó gimnáziumi osztályunk. Az iskola profilváltásával együttjáró mélyreható változások kétségessé tették a régebbi taneszközök sorsát. Ezért 1970ben a muzeális értékű szemléltetőeszközök biztonsága helyezése érdekében nagyobb mennyiségű könyvtári anyaggal együtt 37 db műemlék jellegű fizikai kísérleti eszközt adtunk át a Balassa Múzeumnak. Tizenegy esztendő múlva, 1981ben az elektromágneses indukció felfedezésének 150 éves fordulója alkalmából iskolánk új, híradástechnikai profiljához illeszkedő kiállítást rendeztünk a múzeumnak adott kísérleti eszközök felhasználásával. A megtisztított, szépművű eszközök nem várt sikert eredményeztek. Rájöttünk, hogy megértek a feltételek arra, hogy ezek a műkincsek - iskolánk múltjának évszázados hordozói - szerepet kapjanak hagyományaink ápolásában, ifjúságunk nevelésében. Az iskolavezetés felismerte az ezekben az eszközökben rejlő új pedagógiai lehetőséget. Az eszközöket a tanulók segítségével visszaszállítottuk az iskolába, szerencsére a múzeumnak sem igen volt módja ezekkel foglalkozni, s ezért ugyanabban a szekrényben találtuk valamennyit, amelybe 11 évvel előzőleg raktuk. Az eszközöket megtisztítottuk, katalogizáltuk, valamennyiről fényképfelvételt készítettünk, amely kezelhetőbbé tette a gyűjteményt. Régi tankönyvek, tanszerkatalógusok segítségével a legtöbb eszköz funkcióját sikerült meghatározni. 1988-tól kezdődően intézetünk fokozatosan visszatért előbb a négymajd a hatosztályos gimnáziumi képzésre. Kis házi kiállításunknak rendszeres megtekintői (a tanulókon kívül) az iskolánkba érkező vendégek, érettségi elnökök, szakfelügyelők, sőt volt rá több példa, hogy az Esztergomban tartott továbbképzés egyik programpontja e tantárgytörténeti gyűjtemény megtekintése volt. Ma a gyűjtemény 215 darabból áll, de a készlet állandóan bővül napjainkban muzeálissá váló eszközökkel és másoktól kapott ajándékokkal. A legutóbbi ilyen eszközök az iskola első számítógépe mellett egy korábbi, Servotest típusú oszcilloszkóp, egy Gamma logarléc és egy hatalmas, 1 méter hosszú demonstrációs logarléc. Mai tanulóink számára a logarléc kezelése már éppen olyan ismeretlen, mint a másfél évszázaddal korábbi tűzgyújtó szerszám. Az eredetileg fizikai tantárgytörténeti gyűjteményként induló kis múzeumunk ma már több, az iskolai élethez kötődő használati tárggyal egészült ki. így megtalálhatóak a gyűjteményünkben egykori diáksapkák, iskolatáskák, tolltartók, tintatartók, tollszárak, tollak, iskolai jelvények, különböző díjakat jelentő vörös vándorzászlók, az iskola típusának változását tükröző iskolai fém címtáblák is. Néhány korabeli bútordarab is idézi a múltat, mint pl. a század elején készült, a tanuló növekedésének megfelelően változtatható iskolai pad, székek, szekrények. Eszközeinkről nyilvántatólapokat készítünk, amelyben az eszköz eredete - ha ajándékba kaptuk, akkor az ajándékozó neve -, használatának kezdete, funkciója, fényképe, valamint a használatával kapcsolatos leírásokra történő utalások találhatók. Bányai Mátyás tanár