Esztergom és Vidéke, 1998

1998-07-09 / 26-27. szám

E SZÁMUNK FŐLEG A NŐKNEK KEDVEZ LAPUNK KÖVETKEZŐ KIADÁSÁT JÚLIUS 23-ÁTÓL KERESSE! A Várszínházban felgördült a függöny! DUNDO DUKÁTJAI Horváth Bélának, az esztergomi Vármúzeum igazgatójának - mint házigazdának - köszöntője után dr. Könözsy László polgármester nyitotta meg immár hivatalosan az idei nyári színházi évadot, majd Tarján Tamás irodalomtörténész szólt néhány bevezető szót a,.szakma" nevében. Aztán képzeletünkben felgördült a Várszínház varázsfüggönye, s máris Rómában találtuk magunkat. Megelevenedtek az ódon kőfalak: nemcsak előttünk, de mellettünk, mögöttünk s felettünk is zajlott Marin Drzic harsány komédiája, a Várszínház évadnyitó-bemutató előadása. Az alig ismert horvát szerző — afféle Villon-i figura - könnyen emészthető, szabvány történetét az esztergomi Várszínház és az Európai Reneszánsz Tisztelői közösen vitték színpadra, Lengyel Ferenc rendezésében, akinek legfőbb érdme, hogy nagyszerűen használta ki a helyszín adottságait. A színészek között nem találtunk nagy neveket, s nem láttunk kimagasló alakításokat sem - bár Magyar Attila és főleg Hajdú István jól használták ki a szerepük kínálta bolondozási lehetőségeket. A címszereplő Körtvélyessy Zsolt kissé mesterkéltnek tűnt, a női szereplők között egyedül Juhász Rózát éreztem hitelesnek. A nézők mindenesetre jól szórakoztak, a hosszantartó taps sem csupán udvarias gesztus volt. (Kár, hogy nem teltek meg a padsorok; a tavalyi évad tapasztalatai után az idei megnyitóra tolongó tömegre számítottak a szervezők, a díszvendégek számára három teljes sort is lefoglaltak, de városunk, a környék és a színházi élet „nagyjai" ezen az estén otthon maradtak.) Azsugori kalmárokat, szerelmes fiatalokat, furfangos szolgákat felvonultató reneszánsz darab nem hozott „felhőtlen" szórakozást: néhány cseppnyi „áldás" hullott is az égből, de ez sem a színészeket, sem a nézőket nem zavarta. Átvitt értelemben azonban igazán felhőtlen volt az est. Drzic nem ígért nagy dolgokat: „Kurta ember feje nem veri a mester gerendát" - írja ajánlásában. A szervezők mégis jól választottak, amikor Dundo Marojé-t felvették - mégpedig nyitódarabként - az Esztergomi Nyár színházi palettájára. Sz.B. ESZTERGOM és VIDÉKE 1998. júl. 9. - 26-27. sz. * POLGÁRI HETILAP * Ára: 50 Ft Pénteken délután a Megyei Levéltárban kiállítás nyílt a Sobieski vízi túra 40 éves történetéről. A megjelent vendégeket Csombor Erzsébet igazgató köszöntötte, majd dr. Könözsy László polgármester és Bársony András, az MTSZ elnöke mondtak megnyitó beszédet. Ott volt Grzegorz Lubczyk lengyel nagykövet is. Koszorúzás a Sobieski emlékműnél A barátságdanul hulló eső ellenére népes társaság gyűlt össze július 3-án este Sobieski Jánosnak az Erzsébet-parkban lévő emlékművénél. Magyarok és lengyelek, helybeliek és vendégek, közöttük a 40. évfordulóját ünneplő Sobieski Vízi túra résztvevői. Csombor Erzsébet, az Esztergomi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke ünnepi beszédében méltatta a lengyel-magyar történelmi kapcsolatokat; a törökverő Sobieski János lengyel király, Bécs és Esztergom felszabadítója mellett megemlékezett közös védőszentünkről, Szent Adalbertről, a Lengyelországban született Szent Lászlóról, Nagy Lajos király lányáról, Hedvigről, aki lengyel királynő lett, Rákóczi Ferencről, a szabadságharc népszerű Bem apójáról, Teleki Pálról, a világháborús lengyel menekültek befogadójáról s az esztergomi „lengyel" polgármesterről, Etter Jenőről. Szól t a két nép kultúráj ának egymásra gyakorolt hatásáról, az irodalom, a képzőművészet, a népművészet kapcsolatáról is. Elmondta, hogy nagy költőnk, Balassi Bálint többször megfordult Lengyelországban, harcolt Báthory István seregében, és szép verset is írt a „nagy Oceánum" partján. „ 1933-ban Esztergomban a török uralom alóli felszabadulás 250. évfordulója alkalmából emlékoszlopot állíttatott a város, a Magyar-Lengyei Egyesülettel és a Vármegyével közösen" - folytatta az emlékezést a levéltár igazgatója. - „A második világháború alatt a Magyarországra menekült lengyelek zarándokhelyévé vált ez az emlékmű, hiszen itt a menekültek erőt, hitet merítettek ahhoz, hogy nincs még veszve Lengyelország. Az esztergomi polgárokkal közösen tartott ünnepségek a barátság, a szolidaritás szép eseményei voltak." Beszédét így fejezte be: „A jószomszédság, a testvériség és barátság eszméje mindig újjáéledt, nem halványult el az évszázadok alatt. És ehhez most már 40 éve a Sobieski vízitúrák is hozzájárulnak - köszönet érte a lelkes szervezőknek". Köszöntötte a megjelenteket és hangsúlyozta a két nép barátságának fontosságát, s e barátság egyik szép megnyilvánulási formájának, e vízi túrának a jelentőségét Grzegorz Lubczyk nagykövet, valamint Bársony András, az MTSZ elnöke is. Dr. Juhász Ágnes, a vízitúra vezetője szólt még néhány közvetlen szót a megjelentekhez, majd az említett szónokok helyeztek el koszorút aLengyel Nagykövetség, a Magyar Természetjáró Szövetség, aLengyel Kisebbség Önkormányzat nevében. Végül dr. Könözsy László polgármester koszorúzta meg az emlékművet, leróva ezzel városunk önkormányzatának és lakóinak tiszteletét a nagy lengyel király előtt. Jubileumi kiállitása Megyei Önkormányzat Levéltárában