Esztergom és Vidéke, 1998

1998-06-11 / 22-23. szám

// NOI Szeszély Az Esztergom és Vidéke nyári melléklete NŐKRŐL - NEM CSAK NŐKNEK! Szerkeszti" KIS-SZÖLGYÉMY EMILÍ A Beköszöntő Női szeszély? - Hát persze, hogy férfi volt, aki e címet kitalálta! Nyilván arra az értékes tulajdonságunkra gondolt, ami olyan egyénivé, kiszámíthatatlanná, s ezáltal olyan érdekessé teszt nemünket, a gyöngébb nemet. (Gyöngébb?! Nem tudom, mit szólna e jelzőhöz Szilányi Diána, karate bajnokunk, aki - gondolom -• jónchány puhány férfinak könnyedén: ellátná a baját!) Női szeszély?... Nos, ez a melléklet nem lesz kiszámíthatatlan, mint a címből gondolnák! Ne is erre a bizonyos szeszélyre asszociáljanak! Merthogy van egy másik „női szeszély" is. Az a finom, ízletes sütemény* amelyekkel a férfiakat oly könnyen le lehet vermi a lábukról. (Persze, van meg többszáz más b, amivel ez elérhető!) E melléklet címe inkább erre a süteményre utal. Csemege lesz - legalábbis ezt szeretnénk - , melynek olvasása közben kiderül: lám, mi nők is tudunk olyan jól, sablonosait, érdekesen, unalmasan, szellemesen (a nem kívánt rész törlendő!) írni, mint a férfiak. Egyelőre három alkalomra kaptunk felkérést, a három nyári hónap első lapszámaiban jelenünk meg 2-3 (esetleg 4!) oldalon, attól függően, milyen terjedelemben tudunk érdekeset, olvasmányosat írni. Hogy ez sikerüljön, ahhoz kérem Kedves Nő-olvasóink segítségét Aki érez Önök kö/.ül némi „írói vénát" magában, vagy egyszerűen csupán holmi közlési kényszer feszíti, ragadjon tollat és siessen segítségünkre! Kedves Férfi-olvasók! Önök, akik titokban élvezettel olvassák a Nők Lapját, a Kiskegyedet s a média más, nekünk szóló „termékét", ne lapozzanak tovább, hátra, a sportoldalra... Hátha ez a Női Szeszély is fogyasztható! K-S/lE. Egy boldog édesanya Mudrák Ulrikét bizonyára sokan ismerik Esztergomban. Ulrike Bécsből származik, de nagyon jól beszéli nyelvünket. Néhány éve ismerkedtem meg vele, ő tartotta azt az intenzív német nyelvtanfolyamot, amelyre én is jártam. Akkor ötödik gyermekét várta. Azóta már hét gyermek édesanyja. A legkisebb április elején született. Isten éltesse! - Most lesz tíz és fél éve, hogy Magyarországra jöttem - válaszolja, mikor arról faggatom, mikor került ide. - Nyaralni érkeztem, de miután megismerkedtem későbbi férjemmel, e nyaralás alaposan megnyúlt. - Hogyan sikerült ilyen jól megtanulnod a nyelvünket? -Nem mondhatnám, hogy mindent jól tudok, mert még mindig csinálok hibákat, és sokszor a hároméves kislányom javít ki. Amikor itt az ember, teljesen természetes, hogy minden nap hallja ezt a nyelvet, és előbbutóbb megtanulja. Emellett Pestre is jártam egy intenzív tanfolyamra. - Sikerült-e jól beilleszkedned Magyarországon? - Igen. Nincs nagy különbség az osztrák és a magyar mentalitás között. Bécs közel van, 220 kilométer szinte semmi. Elég gyakran haza is járunk, így aztán abszolút nincs honvágyam. - Már korábban is ilyen nagy családot terveztetek, vagy ez folyamatosan érlelődött meg Bennetek? - Nem terveztünk ilyen sok gyereket. Mindig azt mondom, hogy egy gyerek és két gyerek között nagy a különbség. Eleinte nem is tudtam beosztani a napomat. De utána mindig könnyebb lett, amikor már három, négy, öt... gyerek lett. A nagyobbak vigyáztak a kisebbekre, a kicsik pedig tanultak a nagyoktól. - Úgy tudom, egészségügyi pályán kezdtél, nővér voltál. Teljesen felhagytál ezzel a hivatásoddal? - Magyarországon már nem folytattam ezt a pályát. (Folytatás a következő oldal') Szerencsés ember, aki személyesen nem ismeri dr. Bérces Magdolnát, mint belgyógyász-reumatológus szakorvost. Azt jelenti ez: még nem fordult meg betegként a rendelésén. Ám aki mint embert nem ismeri, az szegényebb valamivel. Emberi tartást, erőt és valami kecses bájt ötvöz magában. Érdemes ellesni. Törékenysége nem jelent gyöngeséget: tudja, hogy mit akar. Fájdalmat megszüntetni, gyógyítani, segíteni, tanácsot adni a betegeknek. Minél szélesebb körű ellátást biztosítani. Ennek lehetőségéért szívósan küzd évek óta. Valamikor abban az épületben, ahova most reumatológiai rendelésre és fizikoterápiára járnak a betegek, gőzfürdő üzemelt. Az alagsorban működő szauna és súlyfürdő az egészségre törekvés szimbóluma volt. A felső részben apró, kádas fürdőszobák sorakoztak, gyógymasszőr várta a lazítani vágyókat. Aztán - az idő múlt, a karbantartás elmaradt - a fürdőt a KÖJÁL bezáratta. Később az épület felső részét átalakították, baleseti utókezelő, fizikoterápia és reumatológia lett. ígéretet kaptak, hogy az alagsor is sorra kerül, vizes egységet alakítanak ki, ahol balneoterápiával gyógyítják a betegeket. Jött a rendszerváltás, a pénz is elfogyott. És megszűntek azok a vállalatok, amelyeknek az anyagi támogatására, társadalmi munkájára számítani lehetett. Azóta eltelt jópár év, az épület állaga tovább romlott. - Milyen kezelések folynak a fizikoterápián? - Elektromos kezelések: iontoforézis, izomerősítés szelektív ingerrel, Nemere Ilona: A reumatológus (I) Nyereséges lesz, avagy vesztességes? ultrahang, rövidhullám, nemsokára masszázs is. Ha rendesen kialakítanánk a rendelkezésünkre álló helyet, sokkal többek tudnánk dolgozni. És modernebb készülékek is kellenének, de a kórháznak nincs pénze. - Mekkora körzetet lát el ez a rendelő? - Ide tartozik Pilismarót, Dömös, Esztergom-kertváros, Pilisszentlélek, Tát, Mogyorósbánya, és két éve Nyergesújfalu, Bajót, Lábatlan és Süttő is. Kezelésre is, rendelésre is sokan jönnek. Próbálunk türelmesen végighallgatni mindenkit, de a betegeknek is türelmeseknek kell lenniük. Ez a betegségcsoport nagyon nagy, szerintem nincs olyan 40 év feletti ember, akinek időszakonként ne lenne mozgásszervi panasza. - Vannak-e kifejezetten dömpingidőszakok? - Igen. A tavasz és az ősz. A nyár talán nem annyira, a tél változó, attól függ, milyen az időjárás, milyen a közlekedés. - Mennyi a létszámuk ehhez a hatalmas területhez? - Reumatológus orvos egyedül én vagyok itt Esztergomban, mellettem hat lány dolgozik. Ritkán van itt mind a hat, mindig akad gyesen vagy betegállományban lévő. Iszonyú sok az adminisztráció, rengeteg időt elvisz, számítógépünk pedig nincs. Ha sok a beteg, két lány csak az adminisztrálással van elfoglalva, hogy peregjen a rendelés, mert naponta 60-an, 80-an is megfordulnak itt. Volt, hogy 110 beteg jelent meg egyetlen rendelésen. - Föorvosnő, most, hogy a kórházban felépült az új sebészet, és a baleseti utókezelő odaköltözött, könynyebb lett itt a helyzet? - Kétségtelen, hogy sok előnye van. Itt maradt a tornaterem, és kértem, hogy a gyógytornász is maradjon a reumatológiai mozgásszervi betegeket tornáztatni. Maradhatott, de a felszerelések egy részét elvitték, így gyógytornászunk nagyon nehéz körülmények között dolgozik. - ígértek legalább valamit? - Hogy alkalomadtán pótolják. De ameddig a kórház ilyen anyagi helyzetben van, nem sok remény van rá. - Lehet, hogy beköltöztetik a reumatológiát is a kórházba? - Igen, a kórháznak ez a terve, amit én minden áron meg akarok akadályozni. Egyrészt plusz költséget jelent, hogy nekünk a gyerekosztályon helyet csináljanak, ami ráadásul kisebb is lenne ennél. A gyógytornám azonnal megszűnne, a sebészet vagy ellátja, vagy nem. Itt gyógymasszázs is lesz nemsokára, oda azt sem vihetnénk, bővítésre nincs mód. Nagyon sok jó elképzelésünk kútba esne a költözéssel. -Például? - Régi tervem az alattunk lévő egykori fürdőrészt felújítani, hogy legyen súlyfürdő, víz alatti torna és sugármasszazs... - Honnan lenne erre pénz? - Évek óta beszélnek a szakrendelőkprivatizációjáról. Szeretném megvalósítani. A beteg ugyanolyan ellátást kapna, mint a családorvosnál, csak szakrendelői szinten. A társadalombiztosítás az én munkámat támogatná, nem a kórház kapná a pontok értékét, hanem mi gazdálkodnánk vele. így saját erőből mindent fel tudnánk újítani. Évek óta gazdaságosan működünk. Ha a pénzt ide forgattuk volna vissza, már régen megépültek volna elképzeléseink. Mindent olcsón meg lehetett volna csinálni, de a kórház nem engedte. - Van-e az országban példa az ilyenfajta működtetésre? - Rendszabályozva még nincs, de már több helyen működnek vállalkozás formájában szakrendelők, akik saját maguk gazdálkodnak. Bizonyára nincsenek olyan gondjaik, mint nekünk, akiknek például már fél éve nincs rövidhullámú készülékünk. Mindkettő javítás alatt van, de nem csinálja meg a szerviz, amíg a kórház ki nem fizeti tartozásait. - Gondolom, ez csak egyetlen példa. , - így van. Tudom, hogy a kórháznak nagyobb gondjai is varinak, mint a mi készülékeink, de mindennapi munkánkban nekünk ez nagy problémát jelent. Ha beköltözünk a kórházba, esélyeink, lehetőségeink tovább romlanak. Ez a még mindig gazdaságos részleg ugyanúgy csődbe menne, mint a kórház... Ha tehát lesz lehetőség a leválásra, azonnal lépni fogok.