Esztergom és Vidéke, 1998

1998-01-22 / 3. szám

1998. január 22. Riport... (Folytatás az 1. oldalról) kellene sokat módosítanunk, korábbi elképzeléseink nem csorbulnának ko­molyabb mértékben. Egy zebegényi megoldás az említett csatornával megváltoztatná településünk egész arculatát. 1962-ben már volt egy ha­sonló elképzelés, szerencsére akkor elvetették. - Most milyen ökológiai, társadal­mi és gazdasági hatása lenne az utób­bi megoldásnak? - Csendes településünk az építke­zés folyamán egy zajos, poros, feldúlt vidékké válna, melyet messze elke­rülnének a turisták. Legfeljebb a kí­váncsiskodók látogatnának el ide egy-egy röpke órára. Utána sem lenne jobb: eltűnne a község üdülő jellege, felerősödne az ipari-kereskedelmi jel­leg. Sokszorosára nőne az átmenő forgalom, lehet, hogy a 11-es utat is ki kellene vinni jelenlegi nyomvona­láról. De nemcsak minket, a környező településeket sem kerülné el az épít­kezés, a tájrendezés hatása. Gondo­lom, Esztergomban sem örülnének annak, ha az éveken át tartó építkezés szállító eszközei a város főútvonalán dübörögnének éjjel-nappal. Mert­hogy aligha van más használható fel­vonulási-szállítási útvonal. - Mit szólnak mindehhez a helybe­liek? - Az üdülőtelepiek aggódnak leg­inkább. Ok ezt már megélték egyszer, nem volt könnyű. S most megint fél­tik ingatlanjaikat, nyugalmukat, a bé­kés tájat. Információink szerint fölös­leges ez az aggodalom, ott nem vál­tozna lényegesen a táj képe. Terep­szint-emelést már korábban hajtot­tunk végre, amikor a nagymarosi épít­kezések kapcsán várható volt a víz­szint emelkedése. Most sem kell ag­gódni amiatt, hogy víz alá kerül az üdülőtelep, vagy magas gáttal lesz el­szeparálva a Dunától. Mi, a község vezetői sem örülünk a gondolatnak, hogy újból, sőt most még fokozottabb mértékben kell foglalkoznunk e témá­val. Hiszen ez rengeteg gondot, ve­sződést jelent nekünk. Mindennek va­lódi hatását teljességében ma még ne­héz felmérni. Különösen, mivel nagy a bizonytalanság. Mint már említet­tem, nekünk van egy átgondolt, a la­kosság által is támogatott távlati fej­lesztési tervünk. Ennek középpontjá­ban az a vágyunk áll, hogy községün­ket kiemelt üdülőközponttá tegyük. Most az a kérdés, ez a jelleg megma­radhat-e. Ez attól is függ, a tervezők, a döntéshozók mennyire veszik ko­molyan a természetvédelmet... Egy alföldi község polgármestere­régi ismerősöm - hívott fel a minap. Irigykedve mondta, hogy míg ők a csendes unalomban tespednek, mi né­hány éven belül virágzó ipari várossá fejlődünk. Dehát ki akarja ezt?! Mi a nyugalmat szeretnénk! Hazafelé jövet a buszon egy eszter­gomi mérnök-ismerősöm ült le mel­lém. (Velem együtt ő is ahhoz a kor­osztályhoz tartozik, amely már in­gyen utazhat.) Az üdülőtelepen van egy kis faháza, ott járt most is meg­nézni, nem törtek-e be a lakásba. Amikor a leendő duzzasztógátra tere­lem a szót, csak legyint. Aztán nagy nehezen megoldódik a nyelve: - Nemcsak a nyugalmunk ér véget, gond lesz a megközelíthetőséggel is. A legnagyobb probléma azonban az, hogy a várható vízszint-emelkedés annyira megemeli a talajvíz magassá­gát, hogy a kutak mind használhatat­lanná válnak. Ezt már korábban is felvetettük, még a nagymarosi építke­zés kapcsán. Akkor egy „szakember" azt a választ adta, hogy ez nem gond, majd ledózerolják a telep alacsonyab­ban fekvő részeit, feltöltik, aztán min­denki újra építheti, telepítheti, amije volt. S mindezt halál-komolyan mondta... Aztán itt van a dömösi szik­lás meder kérdése. Erről most min­denki mélyen hallgat. Annak idején azért esett a választás Nagymarosra, hogy a megemelkedő vízszint követ­keztében ez a kritikus Duna-szakasz is hajózható legyen nagyobb merülé­sű hajók részére. Ha most Pilismarói­nál épülne a duzzasztógát, ennek Dö­mösnél nem lenne meg az említett hatása. Azt a sziklás medert pedig nem lehet kotrással mélyíteni, mint egyéb helyeken. Az a véleményem, ezzel a gátépítkezéssel sokan jól jár­nak. Egyesek kártalanításból, mások különböző vállalkozásokból komoly pénzösszegekhez juthatnak. Nem­csak itt, helyben, de országos szinten is... Hiába itt minden tiltakozás, úgy is az lesz, amit ők akarnak. Lehet, hogy igaza van?! Szába és Vidéke Nyílt levél... (Folytatás az 1. oldalról) ményű duzzasztómű épül a városhoz közelebb, Pilismarót, vagy a Helem­ba-sziget térségében, hiszen még ma­gasabb vízszint-emelkedésre lehet számítani! Arról nem is beszélve, hogy a magas gátak mögé szorított város lakói, a magasabban folyó Du­nát ezen túl már csak a gát tetejéről láthatnák, a Kis-Dunába legfeljebb zsilipeléssel lehetne hajóval, csónak­kal bejutni, oda jelenleg (szabálytala­nul) befolyó szennyvizek elposvá­nyosítnák azt stb. Egyszóval Eszter­gom város polgárságát és jelentős épületállományát a város alatti duz­zasztás helyrehozhatatlanul, és örök időkre megkárosítaná! A fentiekben csupán a lakosságra nézve legjelentősebb veszélyre utal­tam. Emellett több, hasonló súlyú, és a döntéshozók, de az itt élők felelős­ségét is felvető következményei le­hetnek a duzzasztásnak. Ezek közül csupán egyet emelek még most ki, amely - bár egyesek lehet, hogy meg­mosolyogják vagy legyintenek rá — országos, vagy kicsit patetikusan „nemzeti", sőt egyetemes emberi " üg y'\ A város mélyebben fekvő része az újkőkor óta folyamatosan lakott terü­let. A házak és az utcák alatt több évezred emberi kultúrájának emlékei (településmaradványok, temetők, stb.) fekszenek. A közelmúltban (1993-95) pl. a Kossuth Lajos u. 14­16-18. sz. házak telkén és az Arany János utcában, az úttest szintjétől szá­mított 150-460 cm mélységben 7 ős­kori, 19 kelta, 72 római kori, 45 Ár­pád-kori, 27 középkori, 29 török kori, 14 db XVII-XIX. századi és 5 db XIX-XX. századi, összességében 169 objektum került elő egy szűk terüle­ten. Számunkra, magyarok s • ám ára azonban a magyar középkor szem­pontjából nem csupán helyi, hanem országos (nemzeti) jelentőségű az a régészeti emlékanyag, amely váro­sunk alatt található. Államalapításunk (egyik) királyi székvárosa, az Árpád­kori Magyarországnak legjelentő­sebb és a késő középkornak is jelentős városa volt Esztergom. A kis szám­ban megmaradt írott emlékeken (ok­3 levelek, stb.) túl a magyar várostörté­net legfontosabb tárgyi forrásanyaga 4-5 m mélységig városunk alatt rejtő­zik! Csak a jelentősebb építményeket említem (amelyek nagyobb hányada az érintett „laposon" található): a kö­zépkori Esztergomban 38 templom ­a ferencesek templomában IV. Béla király és családjának még feltáratlan síremlékével -,11 kolostor, 3 pré­postság, pénzverde, a polgárság épü­letei: városháza, árucsarnokok és a lakóházak százai álltak, amelyeket ta­tárok, törökök, keresztények egyaránt pusztítottak az évszázadok során. Ezek és a bennük folyt életet tanúsító tárgyi leletek, a temetkezések stb. tör­ténelmünk egyedülálló és csakis itt feltárható emlékei. Jelenleg még feltárhatók! De mi lesz a duzzasztás után?! Ha a talajvíz szintje megemelkedik-történelmünk fehér foltja fehér folt is marad! Nem­zeti múltunk (és a számunkra épp oly fontos őskori, ókori történeti-régésze­ti forrásanyag) hozzáférhetetlenné, kutathatatlanná válik. Gondoljunk Kölcsey intelmére: „Minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét Semmivé teszi, vagy semmivé tenni hagyja, saját nemzeti életét gyilkolja meg." Lehet erre is legyinteni, de gondoljuk el, milyen veszteség lenne az, ha a Ma­gyar Országos Levéltár budavári Palo­tájának egyik emeletén őrzött sok ezer oklevelet vízbe süllyesztené valaki­Városunk említett déli részét, az ún. Királyi város területét éppen a fent elmondottak miatt a kulturális kor­mányzat régészetileg is és műemléki szempontból is kiemelten védett terü­letté nyilvánította. Ezt a védettséget megerősíti az Országgyűlés által a kö­zelmúltban elfogadott Műemlékvé­delmi és Nemzeti Kulturális javakról szóló múzeumi törvény is. Ezek alapján is, de legfőképpen az itt élő lakosság érdekeit nézve - véle­ményem szerint - sürgősen (még mi­előtt kijelölik a tervezett duzzasztógát helyét!) objektív szakértői vizsgálatot és véleményt kellene kérni a Magyar Tudományos Akadémiától, hogy a fenn vázolt (és az itt még nem is em­lített egyéb) veszélyek valóságosak-e és ha igen, a város nevében fellépni az illetékes helyen azok elhárítása érde­kében. Egyúttal azonnal jelezni kelle­ne az államtitkár felé, hogy a vizsgá­latok lezárulta előtt ne jelöljék ki az újabban tervezett duzzasztómű he­lyét! A fenti - és más - okok ismereté­ben Esztergom város tanácsa (mint az erőműépítés által leginkább érintett és veszélyeztetett település vezetése) 1988-ban úgy döntött, hogy a vízierő­mű ellen szavaz. S ezt a döntést dr. Nemes Tamás országgyűlési képvise­lőnk 1988. október 7-én tolmácsolta és ellenszavazatával nyomatékosítot­ta is a Parlamentben... Városunk jövőjéről, utódaink sor­sáról van szó! Nagy felelősség terhel tehát minden esztergomi (és nem esz­tergomi) döntéshozót! Dr. Horváth István régész, múzeumigazgató, az Esztergomi Polgáregylet elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom