Esztergom és Vidéke, 1998

1998-05-28 / 21. szám

MELLEKLET Az Esztergom és Vidéke ráncsimító melléklete, az érdekességek tárháza II. évf. 4. szám Szerkeszti: SZÁNTHÓ BARNA BAKLÖVÉSEK Ebben a mellékletben az olvasó azt olvashatja, amit szeretne. Feltéve, ha azt szereti, amit mi írunk. A történelem tele van baklövésekkel. (A jelenkori történelem is, dehát azt inkább most hagyjuk, nem szeretnék a jelenlegi politikusokkal összetűzésbe kerülni. Méginkább. Merthogy már amúgy is...) No de térjünk csak inkább vissza a régmúltba! Már a római birodalom is kínál néhány vaskos baklövést. Gondolták volna Önök, hogy ezt a hatalmas világbirodalmat annak idején nyilvános árverésen meg lehetett venni?! Pedig így történt! Csakhát kellett hozzá egy olyan balek, mint a nagyravágyó, dúsgazdag Didius Julianus. Történt mindez idószámítunk 193. esztendejében, Pertinax császár meggyilkolása után. A fellázadt praetorianus gárda kihirdette, eladó a római birodalom, az lesz az új császár, aki legtöbbet kínál érte. Julianus mintegy hatezer drachmát ígért minden gárdistának, le is tették neki a hűségesküt. Uralkodott is 66 napig. Aztán megölték. Nem volt jó befektetés császárságot vásárolni. Az irodalmi alkotások is telis-tele vannak baklövésekkel. Már egyes biblia-fordítások is okoznak némi meglepetést. íme egy példa: ,JCijöve az Ur angyala, levága az asszírok seregében száznyolcvanötezer embert. Es mikor ezek felkeltek vala reggel, íme mindnyájan halva feküdtek." Kansas állam régi törvénykönyvében is akadt furcsaság: ,Jia két vasúti vonat találkozik valamely sínkeresztezésnél, mindkettő köteles megállani, s egyikük sem indulhat el mindaddig, míg a másik el nem haladt."... Nofene! Lehet, hogy még most is ott állnának, ha a törvényt meg nem változtatták volna?! A pongyola fogalmazás is előidézhet megmosolyogni való baklövéseket. A Pesti Hírlap egy régi számában olvasható: ,.Szombati föérdekességünk a Pesti Színház bemutatója, a Feleségem nadrágja, amely sok-sok meglepetést tartogat." El tudom képzelni! A Budapesti Hírlap szerint: foglalkozzunk már egyszer behatóan azzal az erős kézzel, és nézzünk a szemébei" A következő lakáshirdetés is aranyos: ,J(iadó a második emeleten három utcai szoba, előszoba, konyha. WC benn a lakásban, amely ügyvédi irodának különösen alkalmas." (Furdall a kíváncsiság, hány peres ügyet sikerült nyélbe ütni az ominózus illemhelyen!) Még Goethénél is előfordul jónéhány baklövés. Igaz, ezek nem a fogalmazásból vagy a fordításból adódnak: tárgyi tévedésekről van szó. A Faust-ban például pezsgőt isznak, dohányról, parókáról, hetilapról, gyóntatószékről beszélnek, holott a 15. században, amikor is a történet játszódik, még ezek egyike sem volt Európában megtalálható. Egyfajta baklövés a ballhornizálás is. Nevét egy lübecki nyomdásztól kapta, aki elsők között követte el azt a balfogást, hogy az eredeti hiba helyébe helyreigazításkor még nagyobbat kreált. A Magyar Világ szerkesztője 1938-ban ilyen helyreigazítást közöl: „...a második bekezdék második sorába - sajnálatos nyomdahiba folytán - heórikus szó helyett teórikus szót szedtek. A mondat tehát helyesen: Micsoda hősi eposz telne a magyar hon védőinek heórikus tetteiből." Pedig bizonyára egykori szerkesztőtársam is ismerte a heroikus szót! Nagy írók is írtak néha butaságokat. íme egy csokorra való! Chateaubriaud: most íme, közelebb vagyok Önhöz, mint Ön énhozzám." Dumas: ,Ah! Ah! - mondta Don Manuel portugálul". Le Chaudelier: „... sohasem jutott eszébe, hogy a szív egyébre is való, mint lélegezni." No de nem kell külföldre menni, magyar újságokban is olvasni néha fura baklövéseket. íme néhány: .JDániel nem felelt. Ez volt az első eset, hogy így beszélt az apjával." ,Kramár Jáarcvonásait." Az amerikaiak nagyszerű szónokok. Ámbár tárgyi tudásuk...! No de ne bántsuk, inkább hallgassuk őket!... „Valamennyien hatása alatt állunk Beethovennek... Úgy hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy városunkban talán 20 ember sincs, aki ilyen szimfóniát tudna komponálni." S ha már a zenénél tartunk, a Léner-kvartettet így üdvözölte a helybéli polgármester: ,A mai rekordbevételnek remélhetőleg az lesz az eredménye, hogy Mr. Léner a jövő évadban már megduplázhatja nagyszerű művésztársainak számát." A milói Vénusz is szép karriert futott be az Államokban. Egyik másolatát például egy árverésen így kommentálta a kikiáltó: ,//a megtaláljuk a hiányzó karokat, a vevő meg fogja kapni." (Egy másik amerikai műbarát állítólag beperelte a szállító céget, mert a Vénusz-másolatot kar nélkül szállította. S az ügy poénja, hogy meg Lőttek Önök már bakot? No nem az őzbakra, a hímszarvasra gondolok! {Melynek egy másik mondás szerint „szarva közt a tőgyéf szokták eltalálni a kocavadászok.) Szóval nem a vadászatról lesz szó. Csakhát azt az embert, aki téves dolgokat hangoztat, „melléfog", az olyan vadászhoz hasonlítja a címbéli szólás, aki a nőstényt célozza, s a bakot találja el. nos földmíves rövid szóváltás után egyetlen fejszecsapással agyonsújtotta testvérbátyát, a süketnéma Kramár Józsefet." Végül elhagyta a termet. A tanácsosok jó része már előbb követte példáját." Egy hideg decemberi éjszakán látta meg először a napvilágot." Teljesen elvesztette fejét, fölt ette kalapját és távozott." Vegyük mi is a kalapunkat, és búcsúzzunk el az irodalomtól. A szónokok is produkáltak néha pukkasztó ostobaságokat. (Ó, nem a mostaniak! A régiek! - sietek leszögezni, mielőtt valamelyik honatya perbe fogna!) Hadd nyújtsak át egy csokorra való parlamenti baklövést! ...,Ezekben a kopott bőrnadrágokban a bátrak szíve dobog." (Vajon mi mocoroghatott akkor az ingük alatt?) ... ,J*Jem engedhető meg, hogy elszakítsák a férfiakat feleségeiktől, gyermekeiktől, özvegyeiktől." ... „Miért kell áldozatokat hoznunk az utókor javára? Vajon tett már valamit az utókor a mi érdekünkben!?" A bíróság is melegágya a szónoki baklövéseknek: „Ügyfelem állandó látogatója volt egy nyilvánosháznak, amelyet a törvényszék jól ismer."... „Bizonyos részletek elkerülhetik a legokosabb és legtapasztaltabb emberek figyelmét is, hát még a tisztelt törvényszékét"... „Esküdt Urak! Figyeljék meg jól a vádlott ábrázatát! Olyan ez, mint egy tükör, amelyben Önök közül bárki felismerheti egy bandita is nyerte a pert.) Zárjuk le az idézetek sorát egy hivatalos nyilatkozattal: „... a tűzvonalban elesett, meghalt, s azóta nem adott életjelt magáról." A kortárs kritikusok baklövéseiről is érdemes említést tenni. Mit gondolnak, kiről írta a Honderű kritikusa az alábbi sorokat? Jia az ember sem logikai éllel, sem kifejezési humorral nem bír, ha az ember kénytelen prózai mindennapi dolgokat apró tételekben elmondani, az oly stíl épp úgy néz ki, mint a szecska... A kifejezés, az érettség bélyegei teljesen hiányoznak..." Nos, Jókai az, aki Jly szecskastílusban" ír. Nemzeti nagy költőnk is megkapta a magáét: ,J*etőfi úr még igen fiatal költő, s így megbocsátható, ha ízlése még nem oly tiszta, nem oly művelt, minőt költőtől igénylünk, mi nélkül minden tehetség köszörűiét len gyémánt, nem egyéb." Szemére veti kritikusa Petőfinek, hogy nem olvasott „elismert classicitású" műveket, holott költőnk ekkor már ereceti r;n olvasta Victor Hugót, Beranger-t, Shakespeare műveket fordított... A János vitéz megjelenése sem lágyította meg kritikusai szívét. A vitriolos tollú Zerffi ekkor így ír a költőről: „... nem veheti rossz néven a kritika bírószékétől, ha ez öt- minden tiszteletre méltó politikai nézetei dacára is rossz költőnek kénytelen nyilvánítani." Shakespeare sem kerülte el a ledorongolást. Egyik német kritikusa, Gottsched szerint: Valószínűtlen, képtelen, túlzó, dagályos, keresett, affektált, obszcén, erkölcstelen." (Ehhez képest szinte csekélység, s mármár dicséretnek számít, hogy kedvenc hetilapom, a Kupola főszerkesztője kedves közvetlenséggel csúsztatás pribékének" titulálja az Önök kezében tartott lapot.),Megint valami, ami szégyent hoz napjainkra. Minő ábrázattal mer valaki ilyen értelmetlenséget leírni és kinyomatni!" (Ezt már nem az előbb említett laptársunk írja!) Mindezzel a „dicsérettel" egy kevesbbé ismert lap Schillert illeti az Ármány és szerelem kapcsán. Wagnerről is leszedték „értő" kritikusai a keresztvizet: ,£arlatán, dilettáns, agyalágyult, nagyszájú, tudatlan, vandál, őrült... A modern művészet hóhéra... Törpe alak Gluck vállán..." stb. (Azért ez már nem semmi! - ahogy manapság mondanánk.) S hogy az orvostudorok sem maradjanak ki a „baklövők" sorából, egy kis „ínyenc-medicina" a 17. századból: a nevezetes és népszerű fegyverkenőcs". Nincs itt hely felsorolni számtalan bámulatos alkotóelemét, csak néhányat hadd említsek ízelítőül: kandisznó hája, égetett giliszta, emberi koponyán nőtt moha, stb. Ezzel kezelték a sérült hadfiak sebeit. Csakhogy - szerencsére - nem a sebre kenték, hanem a fegyverre, amely a sebet ejtette. Ha pedig az ellenfél nem hagyta ott gyilkos szerszámát, kerestek helyette egy hasonló méretű fadarabot. Persze nem volt mindegy, hogy az orvos szélirányba kente-e kenőcsét vagy ellenkezőleg, s fontos volt az is a gyógyulás szempontjából, hogy hol tárolták az így kezelt fegyvert. No és a paciens? - kérdezik Önök joggal. AiTa ráparancsolt a doktor, hogy maradjon veszteg, tartsa tisztán sebét és diétázzon. A fegyverkenőccsel kezelt betegek nagy százaléka feltehetően azért gyógyult meg, mert sebéhez lényegében nem nyúlt az orvos. Nem úgy, mint az, akinek sérülését szárított lótrágyából és tömjéből készített porral kezelték, s hogy a hatás biztosabb legyen, söriel kevert „album graecum"-ot is itattak vele. Ez utóbbi ,gyógyitaF mindenütt könnyen elkészíthető volt, ahol kutya is akadt a háznál. Csak keresgélni kellett egy kicsit a fűben... A gyógyulási statisztikát nem ismerjük... Egy biztos: a leghatásosabb gyógymódot kétség kívül Ferenc doktor, Báthori Zsigmond udvari orvosa ajánlotta 1595-ben a török ellen hadba vonuló fejedelemnek: „Az, aki a Havasalföldön csattogó fegyverek vágásaitól és az ágyúgolyóbisok csapásaitól mentes kíván maradni, üljön veszteg Brassóban." Ez esetben nem az orvos, hanem a harcias fejedelem lőtt bakot: nem fogadta meg a javasolt gyógymódot". Szába (Ráth-Végh István adatainak és idézeteinek felhasználásával)