Esztergom és Vidéke, 1998

1998-01-15 / 2. szám

6 Esztergom és Vidéke 1998. február 12. Esztergom az eucharisztikus kongresszus előtt Jnnen-onnan észre sem vesszük és már itt is van 1938. Ez az év az, ami­kor az egész világ katolikusai a mi szegény, szétszaggasztott csonka ha­zánkban fogják tartani eucharisztikus nagygyűléseiket." - írja az Esztergom és Vidéke 1937 augusztusában. A közelgő jelentős esemény sokfé­le gondolatot ébresztett: romantikus költői képeket, a hibák kijavítására irányuló teendők szükségességét, kreatív ötleteket. Nézzünk ezekből rövid ízelítőt! ,Mi sem természetesebb, mint hogy a magyar katolikusok egyházi legfőbb méltóságának, a magyar hercegprí­másnak lakóhelyét-katedrálisát, a mi gyönyörű bazilikánkat is látni akar­A DUNAKANYAR HÍRADÓban olvastuk Lándori Gyuláné írását Szezonzárás után címmel. Alább közöljük a cikk rövidített változa­tát Az 1997. évi idegenforgalmi sze­zonban (...) a legnagyobb negatívum a két dunai árvíz volt, mely Eszter­gomban és a környező Duna menti településeken nagy visszaesést oko­zott a forgalomban. A korábban már megrendelt szálláshelyeket (...) vagy a vendégek mondták vissza, vagy a vendégfogadók voltak kénytelenek visszamondani. (...) Összegezve el­mondható, hogy a forgalom szem­pontjából jó hónap volt május, szep­tember, október, és kiemelkedő volt augusztus második fele. Sajnos a jú­nius a fenti okok miatt szinte teljesen „kiesett". A szervezett csoportokkal érkező vendégek motivációi egyér­telműen sport és hobby turizmus (...) jellegűek, az egyénileg utazók is csak a nagy sport illetve kulturális rendez­vényekre érkeztek nagyobb számban (...). Jó forgalmat indukálnak a tele­pülések testvérvárosi kapcsolatai mind az egyéni, mind a csoportos vendégek körében. E tapasztalatok alapján a jövő évi tervezéskor ezeket a szempontokat kiemelten kell kezel­nünk. Az idei szezon megerősítette azt a korábbi tapasztalatot, hogy könnyebb a vendégek érdeklődését felkelteni, ha több település kínálatát ajánljuk részükre. Ezek alapján in­dult az a kezdeményezés, mely célul tűzte ki a kisrégiós összefogás létre­hozását Táttól Visegrádig (...). Jó szezont tudhat maga mögött 1997-ben a Gran Tours utazási iro­da.(...) Új tevékenységek kerültek be­vezetésre, (...) fejlődött a forgalmunk a beutaztatásban, megerősödött ügy­nöki tevékenységünk. Megközelítő­leg 30 túraszervezővel állunk napi kapcsolatban. Ennek köszönhetően városunkból és a környező települé­sekről 1017 fő fizette be nálunk nya­ralását, társasútjait. Az idegenvezeté­sek száma sajnos nem növekedett. (...) Akirándulások költségvetésében ezt akiadást hagyják el leghamarabb, nem mérlegelve azt, hogy ezzel mi­lyen élményektől fosztják meg az utazókat. A fizetővendéglátást (...) október elsejétől kormányrendelet szabályozza.(...) Sajnos (...) kevesen ják majd. A főváros, ahol a kongresszus le fog zajlani, oly közel fekszik gyönyö­rű, ősi városunkhoz, Esztergomhoz, hogy bízvást hihetjük, sok-sok ezer ember fog idezarándokolni." A cikk írója azt szorgalmazza, hogy Esztergom feladata, mint egy gondos háziasszonyé: a takarítás, csinosítás, annak érdekében, hogy majd szép vá­ros fogadhassa az ide érkezőket. Felhívja a figyelmet a „sötét kapu"­ra: ,Megdöbbentő állapotban van az a szegény kapu. A kövezet, a fal mel­letti járda nem bír ki semmi bírála­tot7" Pedig azon a környéken minden idegen megfordul. ismerik a rendeletet (...), ezért még nagyon sok félreértélmezéssel talál­kozunk. A kereslet az egyéni vendé­gek részéről az ilyen szálláshelyek iránt folyamatos. (...) Terveink sze­rint ezért ezt az üzletágat fogjuk első­Az „Esztergom és Vidéke"-ből azt is megtudhatjuk, hogy az 1937/38-as tanévben a budapesti XXXIV. eucha­risztikus világkongresszus hivatalos jelvényét viselhették mindenfajta is­kola katolikus tanulói. A jelvény ára 30 fillér volt. Hoffmann Lajos írásában ahhoz ad ötleteket, milyen programokat lehet­ne Esztergomban megvalósítani. ,JRendezzük meg a Világkong­resszus idejében az esztergomi eucha­risztikus ünnepi hetet. r - kezdi gon­dolatait. A következő mondatában nem ne­héz felfedezni az akkor uralkodó esz­meiséget: Jme a kereszt és a trikolór ember­formáló erejének, életalakító hatásá­nak, világnézetalkotásának nagysze­rű együttműködése, amely az őszintén rint még szívonalasabb programokat fog kínálni a városban lakóknak és az idelátogatóknak. Az előkészítési munkák már megkezdődtek, a belföl­di és külföldi népszerűsítés is kezde­tét veszi tavasszal. LAPSZEMLE sorban megerősíteni. (...) Jelentős esemény volt irodánk éle­tében, hogy önálló standdal vettünk részt az Utazás '97 turisztikai kiállí­táson és vásáron 1997 márciusában. Külön örömet jelentett, hogy a kiállí­tás kezdetére megjelent az Esztergo­mi Nyár '97 műsorfüzet, valamint el­készült négy nyelven egy esztergomi szórólap és egy reprezentatív borító. (...) A jövő évben megjelenő kiadvá­nyok tervezését már kora ősszel el­kezdtük. A tavalyi évhez hasonlóan az Utazás '98 kiállításra szeretnénk megjelentetni azok egy részét. A Dunakanyar kiemelkedő idegen­forgalmi jelentősége mindenki szá­mára ismert, csupán a megítélés mér­tékében vannak eltérések. Az itt élők elégedetlenek, míg a kedvezőtlenebb természeti, történelmi és építészeti adottságokkal rendelkező települé­sek lakói némi irigységgel állapítják meg: könnyű nekik! Valóban könnyű? (...) Megfelelően élünk-e a lehetőségekkel? E kérdésre sajnos azt kell mondani, hogy nem! A Dunakanyar idegenforgalmi ki­használtsága elsősorban a tartózkodó turizmus terén ma még nagyon gyen­gének mondható.(...) Irodánk az egyik szervezője volt az Esztergomi Ünnepi Szent István Na­pok című rendezvénynek, mely au­gusztus 18. és 20. között került meg­rendezésre (...). A város idegenfor­galmi koncepciójában fontos pont­ként szerepel a turisták „lecsalogatá­sa" a Várhegyről, s az átmenő idegen­forgalom többnapossá változtatása. Ezért kerültek a rendezvények nagy­részt a város főterére és a Prímás-szi­getre. Jó programmal lehet csak turis­tát ,.megtartani". Ezt bizonyítja, hogy a rendezvények előtt és alatt egyetlen üres szálláshely nem volt Esztergom­ban és környékén. 1998-ban augusz­tus 19- 23. között ad helyt a város ennek a rendezvénynek, mely két nappal hosszább, és reményeink sze­A „FRANKA" a Ferences gim­názium lapja. Benne tallózgatva akadtunk rá Fekete Gábor szelle­mes cikkére. Ebből csíptünk ki né­hány részletet. ,MP1 ÁHÍTATUNK" SZÍNPADI MEGJELENÍTÉSE Múlt héten pénteken mutatta be a II. évfolyam Bánhidy András, Papp Attila és Kiss Balázs saját szerzemé­nyű és nagysikerű Mikulás-napi da­rabját. Szellemi munkájukkal nagy­ban segítették őket Kozma András, Kiss Gergő, P. Rajmund és Preksen Csaba. Úgy gondolom, hogy az igen későn megkezdett előkészületek és próbák ellenére is nagy sikert arató előadáson mindannyian jól éreztük magunkat. A látottak kellemesen el­szórakoztattak bennünket, nézőket. (...) Az első jelenetben Vencel testvér hatékonynak nem minősíthető éb­resztőjét is megcsodálhattuk. A szí­nészi alakításáért Oscar-díjjal nem jutalmazott Búzás Attilának maradt az évszázadokra visszatekintő hátba­veregetés, az eddig be nem írt, mond­hatni elfelejtett prefektusi dicsérettel együtt. A latin és földrajzi ínyencsé­gek befejeztével, bátran állíthatom, hogy a kis-Bánhidy remekül alakítot­ta édesapját, (...) jót kacaghattunk a tanár úr néhány karikatúrázott poén­ján. (...) Bátran mondhatjuk, hogy Bánhidy László az iskola egyik szí­nes egyénisége, művészi bajuszával, raccsolásával együtt. (...) A színda­rabbeli jelenet Trabantos befejezése kiváló csattanónak bizonyult. A következő színben a mi Bense doktorunk szerepében Papp Attilát tisztelhettük, akinek kissé borostás, drabális termetű, szilikonnal felfújt keblű segédje Ferenczi Richárd „doktornő" volt. A betegségben szen­vedő, prefektusuk által is körözött ne­bulók a meleg betegszobában találták meg időleges kikapcsolódásukat a valóságnak megfelelően. Az est fénypontja a prefektusi gyű­vallásos lélekben őszintén hazafias szívet dobogtat." Azt javasolja, hogy az Euchariszti­kus Világkongresszussal párhuzamo­san rendezzenek Esztergomban egy világi ünnepséget is. Jó lenne nagy­szabású kiállítást rendezni - írja -, amelyen minden művészeti ágban be­mutathatnák a magyar művészetet. Tudományos előadássorozatot is ja­vasol. Irodalmi pályázatot is kiírna Szent István élettörténetét bemutató darab megírására, melyet szabadtéri előadásban mutatnának be. A Várszínház mostani produkcióit, a Technika Házában tartott tudo­mányos konferenciákat látva, ismer­ve a 2000. év megünneplésére vonat­kozó terveket, Hoffmann Lajos úgy érezheti, hogy álmai megvalósultak. Szendi Ágnes lés volt, ahol Baglyas Péter (János atya) atyáskodása mellett végigszem­lélhettük korunk legfontosabb törté­néseit. (...) Végezetül Bánhidy András - itt már Mikulás szerepében - átadja a többi szereplőnek jól megérdemelt ajándékaikat. Reméljük, P. Rajmund új csészéje, P. Bálint vadonás kicsi könyve, P. Zoltán duracellje, P. János mordálya, P. Barnabás edzőcipője, P. Róbert poroltója jól viseli gazdája hóbortjait, s rendeltetésének megfe­lelően használva kitart legalább a kö­vetkező Mikulás-ünnepélyig. (...) A PILISMARÓTI HÍREKben olvastuk a „Régi karácsonyok"-ról az alábbi sorokat A régi dokumentumokat tanul­mányozva érzékelhető, hogy amaróti lakosság körében sok volt a szegény ember. A jobbmódúak adományain kívül a községi képviselő-testület is igyekezett enyhíteni az elesettek, ma­gatehetetlenek, szegények nyomorú­ságán. A képviselő-testületi jegyző­könyvekben 1886-tól nyomon követ­hető, hogy törvény és megyei rende­letek alapján „Szegényalap"-ot hoz­tak létre a község vezetői, és ebből nyújtottak segélyeket árváknak, bör­tönbe jutott apák gyermekeinek, va­koknak. Kifizettek kórházi költsége­ket, eltemettettek szegényeket, felru­háztak árva gyerekeket, átvállaltak árvaházi költségeket, ruhát, szállást adtak a falu koldusának. (...) Részlet az 1904. októberi képvise­lő-testületi jegyzőkönyvből: „... a Magyar Turista Egyesület idei karácsonyfája ünnepélyét a köz­ségben óhajtja megtartani, s ez alka­lommal 24 tanköteles gyermeket fel­ruházni szándékozik. (...) A 24 tankö­teles gyermek kiválasztásáról az elöl­járóság a két lelkész úrral együtt gon­doskodott, s a gyermekek névsorát az egyesület már közölte is. (...) A képviselő-testület a turista egye­sület nagylelkű ajándékát köszönettel elfogadja, s kimondja, hogy a ruha­nemüek s az egyleti vendégek szállí­tásával felmerült költségeket a köz­pénztár terhére fedezni fogja. Kifeje­zést adandó a község hálájának, az ünnepélyen részt óhajt venni..."

Next

/
Oldalképek
Tartalom