Esztergom és Vidéke, 1998

1998-04-09 / 14-15. szám

Esztergom és Vidéke Az ünnep első napján mindig húsle­ves került az asztalra, ám az asszonyok akkoriban csak éppen annyit főztek, amennyi egy evésre elfogyott. Húsvét­hétfőn azonban a locsolkodásból haza­térő férjeknek, fiaknak savanyú leves dukált, amely mindig a főtt sonka levé­ből készült Ilyen voltpl. a kaszásleves. Hozzávalók: sonkáié es víz, személyen­kéntfél szem burgonya, a szokásos adag gríznokedli, az ízesítéshez: tejföl és bor­ecet vagy citromlé. Ha a sonka leve túl sós, vízzel felhígítjuk. Kb. másfél liter­nyit felteszünk forrni, belefőzzük az ap­ró kockára vágott burgonyát Ha már Nagyanyáink húsvétja megpuhult, - a gríznokedlit. Amikor ;n megfőtt, lefödve 10 percig pi­hentetjük. Tejföllel és citromlével íze­sítjük. Az öregleves hozzávalói: sonka­lé és víz, főtt sonkavagdalék, szemé­lyenként fél keménytojás. A habarás­hoz: tejföl és liszt, kevés víz. Az ízesí­téshez: ecet és friss zöldfélék: tárkony, metélőhagyma, zöldkapor vagy petre­zselyemzöld. A hígított sonkalevet fel­forraljuk az apróra vagdalt sonkával, majd behabaijuk. Tálalasnál beletesz­szük a metéltre vágott tojást és az ízesí­tőket. A kunsági rokonságban a húsvéti vas­tag étel (a második fogás) mindig bá­rányhús volt. Sütve, pörköltnek vagy juhhúsos káposztának készítették. A birkahúst a faggyújától megtisztították, aztán leforráztak. A gyenge bárányhúst azonban előkezelés nélkül használták fel a főzéshez. A juhhúsos káposztához kell: 40-50 dkg báránycomb, 1 kg friss édeskáposzta, 1 evőkanál zsiradék, 1 kis fej hagyma, fél kávéskanál kömény­mag, só, bors, 2 db nyers paradicsom vagy egy kis doboz paradicsompüré vagy másfél dl házilag eltett paradi­csomlé, 1 kiskanál cukor. A húst falatnyi darabokra aprítjuk. A hagymát apró koc­kákra vágjuk és a zsiradékon megfuttat­juk. Rátesszük a húst, megszórjuk só­val-borssal, köménymaggal és fedő alatt kb. 15 percig pároljuk. Annyi vízzel eresztjük fel, amennyi jól befödi. Bele­tesszük a kisujjnyi csíkokra vágott ká­posztát, a paradicsomot és a cukrot. Ala­posan elkeverjük, ha kell, még vizet te­szünk hozzá és fedő alatt, lassú tűzön puhára főzzük. Hagyományosan húsvéti étel volt hajdanán a nyúl is. Ha régimódi fűsze­res nyúlpecsenyét készítünk, a csontos részeket tegyük el máskorra zöldséges ragulevesnek. A pecsenyéhez a nyúl 4 combjára és a gerincére van szüksé­günk. Kell hozza még egy jó evőkanál zsiradék, 10 dkg sárgarépa, 10 dkg pet­rezselyemgyökér, 1 kis fej hagyma, 3 dkg (egy evőkanál) áztatott csipkebo­gyóhús, só, bors, citromlé vagy borecet, csipetnyi őrölt szekfűszeg, 1 kiskanál cukor. A habaráshoz: fél pohár tejföl, 1 kiskanál étkezési keményítő vagy fi­nomliszt, másfél dl víz. Köretnek: bur­gonyagombóc, burgonyafánk, vagy knédli. A zöldségfélét tökgyalun lere­szeljük. A húst nagyobb darabokra vág­juk, a zsiradékon minden oldalán meg­kapatjuk, hogy színét veszítse, majd ki­szedjük. A zsiradékon megpároljuk a hagymát, a zöldséget. Rátesszük a hús­darabokat és néhány órán át hideg víz­ben áztatott csipkebogyó-húst 2-3 dl vizet öntünk rá, sózzuk és fedő alatt lassú tűzön puhára főzzük. A húst mély jénai tálba átrakjuk. A mártást mixer­géppel pépesítjük, cukorral, szekfű­szeggel, borssal ízesítjük és behabarva összeforraljuk. Citromlével ízesítjük és a húsdarabokra öntjük. Burgonyafánk­kal vagy burgonyagombóccal tálaljuk. Ha maradt a disznótorból olvasztott háj, Teca nagyanyám kőttes hájas-ka­lácsot sütött Húsvétra. Hozzávalók a tésztához: fél liter tej, 10 dkg margarin (vagy egy evőkanálnyi fagyos disznó­zsír), ízlés szerint 2-3 evőkanál cukor, csipet só, 1 evőkanál zsíros tejfel, 4 dkg élesztő, liszt, amennyit felvesz (fele ré­tesliszt, fele simaliszt legyen), és 35-40 dkg tisztított, darált disznóháj. (Húsbol­tokban kapható, de biztosabb, ha előre megrendeljük és a mélyhűtőben tarta­lékoljuk.) Az édes töltelékhez kemény lekvár, cukros darált dió vagy mák sz'ik­séges, a sós sodrotthoz: durvasó, Kö­ménymag, lenmag vagy szezámmag. 1998. április 23. A kalácstésztát a szokásos módon el­készítjük és duplájára kelesztjük. Köz­ben a hájat kétfelé osztjuk. A kelés után a tésztát átgyúrjuk és a gyúrótáblán ujj­nyi vastagra ny új ti uk. A háj felét uji hegy­gyei óvatosan rákenjük, ezután Dalról­jobbról a közepéig, alulról-felülről ugyancsak a közepéig hajtjuk, majd ­rrrint a könyvet - összecsukjuk. Szalvé­tával letakarjuk és fél órát kelni hagyjuk. Ekkor újból kinyújtjuk, az előző kenést és hajtogatást megismételve félórát ke­lesztjük. Ezután ujjnyi vastagra nyújt­juk. Edessüteménynek különböző for­mákra vágjuk, kemény lekvárral betét­jük és háromszögalakra hajtjuk. Gereb­lyének husszúkás téglalapokra vágjuk, az egyik végén kb. egyharmadát félcenti szélességben megvagdossuk. A dió­vagy mák tölteléket széltében a közepére tesszük és felcsavarjuk. Felülre kerüljön a fogazott része. Tojássárgával megken­jük (van, aki durvára vágott dióval meg­szórja) és a tepsiben, helyet hagyva a növekedésre, 20 percet kelesztjük. Las­sú tűzön ropogós jrirosra sütjük. Vörösbor melle ugyanebből a tésztá­ból készítjük a kandúrkalácsot Jóhosz­szú, a közepénél visszahajtott és össze­sodrott rudakat csinálunk, melyeknek hossza akkora legyen, mint a gáztepsi szélessége. Egy tepsibe mindössze négy rudat tegyünk és bőven hagyjunk helyet a kelésre. Megkenjük tojássárgával, durvasóval, köménymaggal vagy sze­zámmaggal megszórjuk, 20 percig hu­zatmentes helyen kelesztjük. Lassú tű­zön ropogós pirosra sütjük. Ha a locso­lók késlekednek, langyos sütőben vagy mikrohullámú sütőben újból felmelegít­jük. Fontos tudnivaló, hogy a háj más zsi­radékkal nem pótolható! A sütemény igen idő- és munkaigényes kalácsféle­ség, de az íze miatt nagyon megéri! Jó étvágyat, kellemes és boldog Hús­vétot kíván Horváth Gáborné dr. Turnézik a Tűzkerék A Tűzkerék R.B. megkezdte hagyo­mányos tavaszi körútját: bejárják a Du­nántúlt és a Duna-Tisza-közét, majd a fővárosban zárják a hangverseny-soro­zatot. Zalaegerszeg, Baja, Bonyhád, Kiskunfélegyháza, Dombóvár, Komá­rom, valamint a május 8-ai bátaszéki Blues Fesztivál közönsége újjáalakult együttest láthat új számokat hallhat. A zenekar tagjai: Tóth József (szólógitár, fotónkon), Tóth Tamás (basszusgitár), Geletey György (dob) és Fodor Sándor (ének). - Mi újság a zenekar háza táján ? - kérdeztük Tóth Tamást - Sok az új hír és érdekes információ a Tűzkerék R.B-nél. Január 1-től új do­bosunk van Geletey György személyé­ben. O régebben az IQ 80-ban, később a MASK együttesben zenélt. Mostani turnénk május végéig tart. E programunkat az sem zavarta meg, hogy menet közben kiszállt a Tűzkerék köte­lékéből Anda Bálint énekes. Egyből lan­dolt a helyére Fodor Sándor. Az új Tűz­kerék videoklipp forgatásán már ő éne­kelt. E dalunk címe: Kisvárosi blues, s Esztergomról szól. („Mi harangszóra keltünk, nem gyárdudára.." - hangzik el a nótában.) A hangot a budapesti Utó­pia Stúdióban rögzítettük, a filmet pedig Benedek Attila lelkes, fiatal csapata for­gatta az esztergomi Várban. A tagcserék ellenére töretlen lendü­lettel készülünk a zenekar új koncertal­buma, a „16 tonna" felvételeire. Az anyagot május l-jén a Molothow Liget­ben és május 31-én a budapesti Árkadia klubban szeretnénk rögzíteni. Nagy erőt merítünk e nehéz időszakban egy régeb­bi felvételünk nem várt sikeréből. A Ra­dics Live című kazettát még 1993-ban adtuk ki, korlátozott példányszámban. A Radics Béla szerzeményeinek koncert­változatait tartalmazó albumot a Cross­roads Records 1996 nyarán újból meg­jelentette, a rajongók és gyűjtők örömé­re. Most, úgy tűnik, megjött a szakmai elismerés is. Régen vártuk rá! A magya­rul is megjelenő Metál Hammer nem­zetközi hard rock magazin februári szá­mának kritikai rovata a maximálisan ad­ható 10 pontra értékelte az anyagot, a következő minősítés kíséretében: „A magyar rockzene folyamatainak egyik alappillére Radics munkássága.(...) Ez a koncertfelvétel egy abszolút hitelesen előadott gyűjteménye a legemlékezete­sebb Radics-nótáknak, méltó emléke minden idők legnagyobb magyar gitáro­sának." - Valóban szép elismerés, további sok hasonlót kívánunk! „ r. Pálos Nemere István REJTEKUTAK 24. Rönkök Félálmos hajnalokon eszembejut­nak és ma is érzem súlyukat A ké­sőbb kezdődő fájdalmat az alkar bel­ső oldalán, ha magamhoz ölelve hordtam fel őket. Az utca messze volt - van - és meredek a lépcső. Az egyik regényem favágós-fűrészelős részle­te éppen egy ilyen rönkhordásból származott. A fát általában nyáron és ősszel hozták. A fuvaros ledobta a pár száz rönköt az utca szélére és elment Ál­talában akác volt, néha illatos, soha­sem igazán száraz. Még a törzse is zöldes. A kezemről a kéreg hamar leszedte a bőrt. Először igyekeztem kiválogat­ni a nagyobbakat. Akadt olyan is, amit önmagában is alig tudtam felci­pelni a házhoz. Tűzött a nap és izzad­tam, aztán átlépve a küszöböt, ár­nyékvilágba jutottam Itt már kelle­mesebb volt a járás. Szálkák mentek a kezembe, ami­kor a rönkök a fűrészbakra kerültek. Az egyszeri fuvar sohasem volt elég; előfordult, hogy mivel a széntüzelésű kályha sok fát is kívánt hát télen is jött egy rakomány rönk. Régi, rossz, de vastag pulóvert húztam és mind párásabb lett a lélegzetem, a szemü­vegem Le üresen, teher nélkül, fel és vissza teherrel. Tízszer, százszor. A fűrész nem mindig engedelmes­kedett kezemnek. Görcsbe szaladt a po hó fém, csikorgott, beragadt. Dühöng­tem. De minden egyes rönköt leg­alább három vagy négy darabra kel­lett szétvágni. Olykor betokosodott bogarak, babok hullottak ki. A fűrész­>rt is összedtem. Nem felejtem a óban kaparó kezemet, a gémbere­dést. Az örömöt, ahogyan minél több kis fa sorakozott, majd került egy­másra Hol engedelmesen feküdtek le, hol szétálltak görcsösen, láthatat­lan ujjakkal kapaszkodva a semmi­életbe. Aztán a földbeásott tönkre állított darabok, a fejsze suhogása. A lecsa­pás érzése. Olykor mások elleni hara­gomat vittem az ütésekbe. így mene­kültek meg az emberek, kik utamban álltak. Kuglifává változtatott-vará­zsolt alakjuk kettéhasadva zuhant a földre és elszállt haragom A rönkök egész télen álltak az ab­lak alatt, néha oly magasra halmozva, hogy kicsit elvettek a benti fényből is. De rohamosan fogytak. Kora ta­vasszal már a macska is alig talált rajtuk fekvőhelyet magának, ha dél­tájban napozni akart egy kicsit. Volt hogy már takarékoskodni kellett aprófával, gyújtóssal, szénnel. A ház és jómagam hőskora volt, az önálló lét első harcai. Szálkák a kézben, saj­gó derék, fájó izmok. A fűrész mar­kolata, a balta nyele a kézben, a rön­kök fogása, a kéreg durva felülete. Az en rönkjeim, életem darabjai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom