Esztergom és Vidéke, 1998

1998-04-02 / 13. szám

Mesemondó verseny A Szabadidőközpontban március 24­25-én lezajlott városi mesemondó ver­seny díjazottjai: óvodások: első helye­zett: Zágonyi Petra, dicséretet kapott: Jcnikc Sára, Kisdéri Boglárka és Espcr­gcr Fanni; 1-2 osztályosok: első helye­zett Vodicska Barbara, dicséret: Dancs Judit, Kanóvszky Renáta, Fődi Berna­dett és Szabó Máté; 3-4 osztályosok: első helyezett: Ébele Klaudia, dicséret: Czakó Péter, Hegedűs Szilvia, Hula Alexandra, Molnár Alexandra, Tóth Andrea, Szebényi Ágnes és Winkfein Bernadett; felső tagozatosok: első he­lyezett: Dobos István, dicséret: Tóth Ba­lázs és Szécsi Zsolt. Mesejáték és rajzpályázat A Gyermekszínházi bérlet keretében az esztergomi Szabadidőközpontban április 17-én 14.30 és 16 órakor kerül színre a Párjanincs királykisasszony, a Hókirálynő Meseszínpad zenés mesejá­téka. A Szabadidőközpont a mesejáték­hoz kapcsolódó rajzpályázatot hirdet. Óvodás és kisiskolás gyerekek rajzait váiják arról, hogy milyennek képzelik a mesejáték főszereplőjét, a királyki­sasszonyt. A rajzokból rendezett kiállí­tást az előadás napján lehet megnézni. A legjobbak belépőjegyet és egyéb jutal­mat nyerhetnek. A munkák beérkezésé­nek határideje április 15. Esztergom és Vidéke Játssza: CSÁKÁNYI ESZTER (Herbert - Youttg - Frcnkó: Az elet édes tilka c. dalát Magócs Ottó énekli) Rendezte: FRENKÓ ZSOLT Az 50 éves Balassa Bálint Knckkar meghívására térségünk öt legjobb kórusa találkozott vasárnap délután a Dobó gimnázium aulájában. Kodály, Bárdos, Hal­mos, Verdi és más híres szerzők dalait hallhatta a közönség. A Szent István Gimnázium Vegycskarát Durzák Anna, a Dobó gimnázium leánykarát Galyasi Géza, a párkányi Slilla Pectus (ínekkart Papp Katalin, a Monteverdi Kamarakórust Hunyadi Zoltán, a Balassa Bálint Énekkart Reményi Károly vezényelte. A kórusok több mint háromórás műsora maradandó élményt szerzett a hálás publikumnak. * * * Esztergomi útravaló címen új találkozó-sorozat indul a városi könyvtárban. Vendégei - hazánkból vagy külföldről - olyan személyiségek lesznek, akiknek életet, munkásságát valamiképp esztergomi élmények is alakították. Elsőként április 3-án, pénteken, 17.30 órakor dr. Németh András orvos, író várja az érdeklődőket könyvei, kisfilmjei bemutatójára, beszélgetésre - a házigazdával: Nagyfalusi Tiborral együtt. A Szegeden élő neves sebész-urológus, címzetes egyetemi tanár 1944. november 3. - 1945. február 13. között medikusként egy honvéd csapat-kórházat vezetett városunkban, „filete felejthetetlen darabját" hagy­ta itt, ahogy Tétova esztendő című önéletrajzi regényében írja (A könyv tíz éve jelent meg először, második kiadása pedig 1966-ban.) Hétmérföldes csizmában A fenti címmel rendezték meg márci­us 26-án Tatabányán a Közművelődés Házában azt a megyei mese-vetélkedőt, amelyen régiónkból a Balassa Bálint Általános Iskola két csapata is részt vetL Az erős megyei mezőnyben - ahova a területi döntők legjobbjai kerültek - a Hétfejű sárkány elnevezésű csapat (tag­jai: Megyeri Edina, Lengyel Péter, Ko­kas Katalin, Szabó Róbert) a negyedik helyezést szerezte meg, a Ravasz rókák nevű csapat (tagjai: Kepskeméti Balázs, Gizella Ágnes, Borz Tamás, Pusztai Melinda) a hetedik helyen végzelL A tűz és a jég országában Gruber Péter esztergomi fialal­ember, a szombathelyi tanárképző fő­iskola hallgatója. Valószínűleg ő az egyetlen esztergomi, aki megfordult Izland szigetén. így hát örömmel ad­juk közre beszámolóját oltani tapasz­talatairól. 1997 nyarán lehetőségein nyílt ar­ra, hogy részt vegyek egy tudo­mányos expedíción Izlandon. Hosszú készülődés ulán, a nyár közepett, a kánikulából csöppentünk Izlandra, azaz a jég országába. Keflaviki lando­lásunk után mindenki kellő gyorsa­sággal szedte elő a hátizsákjából a meleg ruhákat. A fogadó kép kicsit lehangoló: 12 C, és esik az cső. Reyk­javikban töltött éjszaka ulán másnap terepjárókat bereltünk. Ezekkel vág­tunk neki az izgalmas felföldi túránk­nak. Izland az Atlanti-óceán közepén végighúzódó hátságból emelkedett ki a földmozgások és vulkáni kitörések hatására. Á vulkanizmus mind a mai napig aktív a szigeten. Az expedíció célja az itt kialakult vulkáni- és láva­forinák tanulmányozása volt. Ezeket pedig az ember legjobban Izland szí­vében, a felföldön tudja megfigyelni. Itt a különleges éghajlat hatására siva­tagok és félsivatagok találhatóak, míg a tengerparti sávban az évi csapa­dékmennyiség eléri a 2000-3000 mm-t is. Ebből adódod, hogy az csó­kabáljainkat nem nagyon kellett hasz­nálnunk, annak ellenére, hogy min­den útikönyv nélkülözhetetlen ruha­darabnak tekinti. Igen változatos lá­vavilágon át vezetett utunk a Vatnajö­kullhoz - Európa legnagyobb jégta­karójához. Az óriási végeláthatatlan hó és jégbirodalom lenyűgöző lát­vány volt. A Vatnajökull jégtakarója után észak felé haladtunk az Askja nevű vulkánhoz. A hely két dologról híres. Az egyik az oldalában található Sár­kányszurdok, a másik pedig a vulkán kalderája és az ebbe besüllyedt kicsi, de forróvízű krátertó. Jól esett a meg­viselt napok után a fürdőzés. Még ezen a napon folylalluk utunkat az északi Myvaln lóhoz, annak ellenére, hogy liazai idő szerint esteiedéit. Iz­landon ez ncin történik meg a nyári hónapokban, ugyanis éjszaka nem megy le a nap. Természetesen az éj­szakai világossághoz hozzá kellett szoknia az embernek. A szigeten töl­tött első éjszaka ezért nem nagyon tudtunk aludni. Ez azonban többet nem fordult elő. Megszoktuk, vagy talán a fáradtságtól, de mindig jól aludtunk a friss északi levegőn. Más­nap reggel megtekintettük a Myvatn tó nevezetességeit, az álkrátereket. Ezek a vulkánokhoz hasonló hegyek, csak nem vulkanikus úton keletkez­tek. A következő állomásunk Nainas­kard-Pokolsár volt. A név mindent el­árul a vidékről, ami nem más, mint egy iszapvulkán. Óriási iszapos to­csagókból tör fel a gáz és a gőz. A Pokolsár a Krafla vulkán oldalában laláihaló, így természetesen a vulkánt is megnéztük. Utunk ezután a Detti­vízeséshez vezetett. Méltón nevez­hetnénk ezt az óriás zuhatagot a víze­sések királynőjének. Európa egyik legnagyobb vízhozamú zuhatagáról van ugyanis szó. A látvány mellett mindenkit megborzongatott az a 2 hanghatás, dübörgés, amelyet 500 m víz okoz másodpercenként 44 m ma­gasságból lezuhanva. Másnap reggel elértük a sziget északi partvonalát, ahonnan az északi-sarkkör mindössze 20 km-re van. Innen délnek fordulva indultunk el a főváros irányába. Az út több óriás vízesés, például a Goda­foss, Gulfoss mellett haladt el. Meg­ismerkedtünk Izland másik két jelen­tős jégtakarójával is. Reykjaviktól mintegy 100 km-re elértük a gejzírek vidékét. A szigeten csak itt működnek gejzírek. Látványosan, nagy magas­ságban csak a Strokkur, azaz a Köpü­lő nevezetű lövclli fel a vizet. A gej­zírek után a Pingvellíri törésrendszert tekinthettük meg. Itt bukkan ugyanis felszínre az Atlanti hátság. így adód­hatott meg az a móka, hogy az ember átugorva egy kisebb hasadékot el­mondhatta, az előbb még Európában voltam, most pedig Amerikában va­gyok. Három napot töltöttünk Rcyk­javikban, így kiváló lehetőség nyílt, hogy kulturális és történelmi szem­pontból is megismerkedjünk a sziget­országgal. Külön meglepetés volt a számunkra, hogy el tudtunk menni az Izland - Magyarország ifi Európa-baj­noki mérkőzésére. Búcsúzóul tettünk még egy túrát a Surtshellíri lávabarlanghokhoz, ame­lyek szintén lenyűgöztek minket mé­reteikkel. Az 1970 m hosszú barlang járatainak méretei a magyarországi Baradla barlanghoz hasonlíthatóak. Ezekkel a képekkel búcsúztunk el a szigettől, és repültünk haza a forró és pukkasztó melegbe. E képsorok után bátran mondhatjuk Izlandról, hogy nemcsak a tűz és a jég országa, de a víz országa is, illetve mindez egyben a Csodák Országa. Végezetül ezúton is szeretnék kö­szönetet mondani támogatóinknak, a UTI-Egom Com Rt.-nek és a eszter­gomi Polgármesteri Hivatalnak. Gruber Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom