Esztergom és Vidéke, 1997
1997-10-30 / 44. szám
2 Esztergom és Vidéke 1997. november 20. „... jó lenne az emlékhelyet visszaállítani..." (II.) Szinte meglepő, hogy Dobozy Mihály már-már mitikus hősiességét, Honában a párjához mindhalálig hűséges, a vitéz életét is menteni szándékozó honleányt a 19. század elején és főként „a polgári lexicon" szócikke nyomán először az öntudatra ébredt osztrák romantika jeles képviselői idézték és ünnepelték nagy rokonszenvvel és magyar barátaikkal összefogva, amikor a kitűnő magyar ifjak bécsi forgolódásai során „az együvétartozás eszméje" egy kissé felmelegedett A Habsburg-párti birodalmi patriotizmus szellemi összefogásának határvidékein tisztelet ébredt a magyarság, „a Nyugat védőbástyája" iránt Több bécsi folyóirat így pl. az Oesterreichischer Plutarch... (1807 — 1812), majd főként az Archív für Geographie, Historie, Staats- und Kriegskunst már az első évfolyamától (1810) kezdődően több magyar történelmi tárgyú rövid írást ad közre a Miscellen (Vegyesek) című rovatában főként báró Mednyánszky Alajos tollából, aki,regéinek és mondáinak" megalkotása előtt remekül kamatoztatta itt Budai Ferenc „polgári lexiconát". Egy apró cikkben az Arc/iív 1810/144. számában (november 30.) olvasható itt Dobozi Mihátyék története, majd a győri Hochenegger Lőrinc kanonok, a püspöki líceum tanárának hosszabb elbeszélése Doboziról (1818/118.sz.). Ez a két írás két bécsi német költőt is megihletett: Wenzel Aloys Swoboda tanár Dobozi történetéről írt baüadájaitt az 1819/138-139. számban, I. G. Passy jogtudósé pedig az 1824/157. számban lett olvasható az ekkor és itt szinte folyamatos „balladaköltői verseny", egyben a megnövekedett érdeklődés eredményeként Az említett „külső munkatársak" mellett az ez idő tájban Bécsben tanuló Kisfaludy Károlynak a „témaválasztásokban" nem csekély része lehetett, az Archív szerkesztői és írói között több barátja volt Amikor hazatért, bátyja és pártfogói segítségével megteremtette az Aurora című „irodalmi zsebkönyvet" (1822 — 1837), amelynek első kötetében Kisfaludy Sándor műve, a ,Dobozi Mihály és hitvese. Rege a magyar előidőkból." megjelent A balladai erényeket is felcsillantó költemény „személtetésére" a szerkesztő vázlatai nyomán a bécsi Martin Scharmer rajzáról a pozsonyi Blaschke János „rézmetszetű átiratában" a heroikus példázattá nemesült történet „képírt" változata is látható, amely utóbb néhány mestert festői feldolgozásra ihletett Kisfaludy Károly mintegy mellékletül el is meséli itt, hogy mi látható a méltán elhíresült apró metszeten: ,JDobozy, a nemes magyar vitéz, hogy életét romlásnak indult hazájának fentartsa, szép hölgyét lovára ültetvén, mentséget keres - A szép hölgy odaöntve, férjét szorosan átkarolva, tekint fel a bajnok szemébe, nem félelem, de szent buzdulat, szelíd elszánás nyugszik édes képén. Szíve már sem a földé, túl fellengez a boldogabb tájékon - Dobozy némán hajtja le fejét szíve felé és karjával a porfelleget hasítja és azon szó, melyet utóbb ejt: Menjünk! menjünk, a míg lehet! szerelem és bosszús érzemény közt egész lényén elömölve látszik. Hátul török lovagok száguldanak, kik a portól eltakarva, itt-ott tűnnek elő." Soha kedvesebb képleírást amelynek a rege és a metszet társaságában aligha tudott ellenállni az olvasó, evvel a nemzeti közvélemény. De a rajzvázlatok és a „képmagyarázat" mellett a történet megragadja Kisfaludy Károly írói képzeletét is: a témáról egy verstöredéke és egy prózai kísérlete, egy eposzi próbálkozásának hexameteres invokációja és egy drámai mű torzója került elő a hagyaték fiókjaiból, akár a Mohács című elégikus remekmű „előfutáraiként" (1824). A „Dobozi-téma" Bécsben is kísértett tovább: Töltényí Szaniszló gazdász, majd orvos és ekként egyetemi tanár, a kitűnő magyar szonettköltő (1795 — Graz, 1852) ,J)obozy Mihály Hütvösének halála" című színpadi jelenetének szövege olvasható a bécsi, de magyar nyelvű Kedveskedő első és egyetlen évfolyamában, az 1824/15. szám lapjain. Érdekessége, hogy a hős a színpadra karjaiban hozza „hütvösét", az agyonhajszolt ló már kimúlt a színfalak mögött, így törnek rájuk a rivallgó törökök. IIIMW IIWI WMMMH^^ Onagy Zoltán Nap. 39. Mi van a hó alatt? Éjszaka leesett az első hó. Nem komoly, nem lesz belőle hófúvás, útakadály. Havacska. Nem alkalmazható túl sok mindenre, arra mindenesetre megfelelő, hogy ne kelljen takarítani, gereblyézni, söpörni. Nem kell átvizsgálni a tegnapokat, az Éjen november 7.-ket az átmentett szövegszerkezetet az ismétlődéseket nem kell csodálkoznunk, ha nem akarunk csodálkozni, hogy jé, kéremtiszteletvel, hát ez tiszta Április 4., mutatóban, ijesztésüL Arád '56. Elönti az utcákat a képernyőt a hangszórókat a teret a réteket a felszalagozott kopjafákat Tiszta meghatottság az ország. A gyerekek, akiknek ez az egész szólna, akik fogékonyak volnának a hősi tettekre, egyetlen percre nem állnak meg a hivatalos áradatban, vigyorogva kirándulnak, szalonnát sütnek, lányra vadásznak A lányok fiúra. Ahogy nedvesen zuhog hajnalban, némi eső is van benne, a földre érve nem takar rendesen, kilátszik alóla a lóláb. Negyven fölött aki megélte az elmúlt negyvenet már nemigen kell a lábhoz tartozó lovat is látnia, végigtapogatnia, nem kell bizonylatot ellenőriznie, hogy tudja, vén, fogatlan, vak, gebe, ha versenyló is volna hajdanábandanában. Jó ez a kis hó. Jó ez a kis téli előzetes. Jó rá gondolni, hogy 17 000 forint lesz az idén egy kis lakótelepi lakás fűtése. Ezer forint egy laló szaloncukor. És a zsír. A hús. A cigaretta. Az áram. A reálbér. Mit fizetek azért hogy a reálbér emelkedjen. Még szerencse, hogy a gazdaság titokban meglódult De mi nem látunk sokat ebből. Annyit semmiképp, hogy nyugodtak lehessünk. Jó ez a kis Ifi október végén. Arra éppen jó, különlegesen jó, hogy nem kell betakargatnunk az illúziókat Ha itt az idő, az illúzió önállóan, segítség nélkül magán házzá a plédet. Lehet hogy vándorszínészeink még elő is adták valahol a végzetes dialógus vérfagylaló jelenetsorait Kisfaludy Károly, „a dunántúli vetélytárs" kedvét a témáról készült töredékek befejezésére nyilván Kölcsey Ferenc Dobozi című balladájának (Csenke —1821. november 4.) az Aspasia című másik „irodalmi évkönyv" egyetlen számában való megjelenése és sikere is szeghette (1824), ugyanitt lett olvasható Vörösmarty Mihály eposzának, a Zalán futása címűnek egy jellemző részlete is. A Dobozi-téma irodalmunkban evvel zenitjére jutott De az Aurora regéje, metszete és képmagyarázata nyomán kezdődött egy majd teljes századon át tartó sikere a képzőművészetben, előbb egy ismeretlen magyar képíró fantáziáját ragadva meg: műve ma a MTA Képtárában látható. Egy hasonlóképpen anonim mester kezétől származó, ennél szabadabban komponált és feltehetően későbbi alkotást az esztergomi Keresztény Múzeum gyűjteménye őrzi néhány évtizede. A metszet kompozícióját 1830 táján a görög eredetű, Bécsben született és Pesten működő „cégér- és oltárképíró", Diamanti Laccatari (Laccataris Dömötör, 1798 — 1864) festette meg. Képén egy pufók és súlyos díszekbe öltözött pár üli meg az erdős és sík vidéken meghajszolt apró és mokány lovat A Dobozi Mihály menekülése (MNG) mellett a magyar hazafivá lett görög művész másik legmaradandóbb alkotása a pesti Szent Rókus kápolna egyik mellékoltára felett látható, munkásságának méltatása monográfusáia vár. Alig egy évtized múltán pedig egy Velencében készült melankolikusan honfibús rajzon a sikeres magyar képíró, Kovács Mihály formálta másként a végzetes tragédiát. Az általa rajzolt pillanat a halottai mellett csatára bőszült hős gesztusa inkább már Kölcseyt idézheti (Eger, Vármúzeum). (Folytatjuk) Bodri Ferenc Sobieski János lengyel király emlékezete Sobieski János lengyel király hadvezéri képességeit már a korabeli Európa is sokra tartotta. Megítélése e vonatkozásban máig sem változott Ugyanakkor politikai tevékenysége már korántsem mutat ilyan pozitív képet A XVÜ. században egyre szembetűnőbb módon nyilvánult meg a lengyel pariamentizmus működésének betegsége. Az általánossá vált liberum vető alkalmazásával bármelyik követ indoklás nélkül megszakíthatta a parlament munkáját A szinte működésképtelen szejm mellett egyre nagyobb szerepet kaptak a tartománygyűlések a szejimikek. A mágnások a nemesi „aranyszabadság" védelme alatt saját hatalmuk kiépítésén fáradoztak A királyi hatalom ijesztően meggyengült Az 1674-ben trónra került III. János világosan látta, hogy az állam működése kritikussá vált Véleménye szerint a lengyel szejmek „ csaknem ugyanúgy tönkreteszik a Köztársaságot, mint az ellenség". Hatalomra kerülése után belpolitikai célkitűzései - a királyi hatalom megerősítése, az öröklődő monarchia megteremtése, a szejmek parttalanná váló tanácskozásainak korlátozása, a liberum vető eltörlése - a belső bajok orvoslását szolgálták volna. A túlságosan erős belső, elsősorban mágnás ellenállás azonban megakadályozta a reformok végrehajtását A király zseniális éleslátását bizonyítja külpolitikai álláspontja is. Felismerte, hogy az ország legveszélyesebb ellenfelei a szomszédos államok, ezért szerette volna elérni, hogy a porosz fejedelemség az ő családjában öröklődjék. A bolti tervek megvalósítását szolgálta a franciákkal kötött titkos megállapodás (1675. jún. 11. Jaworow) és a Svédországgal kötött szerződés (1677. aug. 4. Gdansk). Békét kötött a törökkel is ennek érdekében. A megváltozott európai helyzet - a svédek vereséget szenvedtek a dánoktól és a poroszoktól, a győztes Franciaország és Poroszország közeledése - romba döntötték Sobieski baltikumi terveit Ez indokolta elsősorban, hogy a király visszatért a Habsburgok melletti és törökellenes politikához. Az 1683. évi török ellen elért győzelmek fénylő betűkkel írták be Sobieski nevét a történelembe. A hadjáratról - más források mellett - elsősorban feleségéhez, Marysienka dArquien asszonyhoz írt levelei tudósítanak Az „Esztergommal szembeni Párkányból" már azt írja, hogy nagyobb győzelmet aratott mint Bécs alatt „ Elmondhatatlan, hogy ma mindenki mily vidám, pár nappal ezelőtt aligha akad ember, aki ezt hitte volna. Az egész magyar királyság legerősebb vára, érseki székhely, a hatalmas vár magas sziklás helyen emelkedik..." (Kovács István fordítása). A várvédők négy napi ostrom után megadták magukat „a király úr kérésére, csupán a bántatlanságot és annyi holmit kérve maguknak, amire okvetlenül szükségük van." Nekünk, esztergomiaknak különösen érdekes olvasni a királynak a várhegyről írt sorait: „Ebben a Strigoniumban néhány igen szép raritas (ritkaság) van. Legelőször is az egész hegy, amelyen a vár áll, csupa különféle színű márványból van, nevezetesen olyan piros színűből mint amilyen a krakkói várban a kápolnákban van. Másodszor, hogy ebből a hegyből nem is tudom hány meleg forrás fakad, úgyhogy ennek a víznek a tócsáiban a békák még Szent Simon és Júdás napján is így brekegtek ' re re re', mint nálunk májusban. A várban lévő kápolna (Bakócz kápolna - Cs. E.) tiszta márványból épült, melyből a pogányok maguknak mecsetet csináltak, mi pedig ugyanezen szent apostolok napján misét mondattunk és Te Deum laudamus-t énekeltünk, száznegyven év után először." (Szakács Lajos közléséből). Az 1683. évet követő csaták kimenetele már nem hozott olyan dicsőséget Sobieskinek, mint a bécsi, párkányi, esztergomi győzelmek. Halála (1696) után megkötött karióczai béke (1699) eredményeként került vissza Lengyelországhoz Podólia és fejeződött be a háború Törökországgal. A lengyel szakirodalom Sobieskit az utolsó kiváló lengyel uralkodónak tartja, aki hazáját jól szolgálta. És tegyük hozzá, jói szolgálta a magyar-lengyel barátság fennmaradását is azzal, hogy közvetíteni próbált Thököly Imre és Lipót császár között de mindinkább azzal, hogy Magyarország török uralom dőli felszabadításának elindulását döntően neki köszönhetjük. A hála és emlékezés koszorúját az Esztergomi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat és az esztergomi lengyelek 1997. október 28-án rendezett ünnepség keretében helyezték el az Erzsébet-parkban felállított Sobieski emlékoszlopnál. Csombor Erzsébet
