Esztergom és Vidéke, 1997

1997-06-19 / 25. szám

4 Esztergom és Vidéke 1997. június 19. Esztergomi Nyár '97 A Belvárosi Kávéház kellemes hűvös termében a déli órákban rajtunk kívül egyetlen vendég sem tartózkodik. Horányi Lászlónak, az esztergomi Várszínház művészeti vezetőjének ez afféle törzshelye, ha városunkban tartózkodik - s ez mostanában gyakran előfordul. Ilyenkor Csernusné Láposi Elza is többnyire felkeresi őt mint kulturális bizottsági elnök -, hogy információkat cseréljenek. Ezekből az információkból most lapunknak is jut, s míg a hűs italt kortyolgatjuk, faggatózom: - Milyen lesz az idei esztergomi nyár? - Talán Aigner SzÜárdot kellene megkérdeznünk! - élcelődik az elnök. - Nem vagyok meterológus, így szép időt nem ígérhetek, de színvonalas, jó programokat annál inkább. Még a tavasz folyamán kiadtunk egy program-füzetet, amiben felsoroltuk mindazt, amit beterveztünk erre a nyára. Ez a tervezet némiképp módosult, de nem változott lényegesen. A napokban jelenik meg a részletes várszínházi műsorfüzet, igen gazdag kínálattal. - Hallhatnánk valamit ebből az „étlapból" ? -Én a legérdekesebbnek Weingartner Nyár című produkcióját tartom. Nem igazán tudom műfajilag besorolni, nem egy hagyományos darab nem egy történet, amelynek van eleje, közepe és vége -, ez egy hangulat, egy művészi csemege csupán. Érdekessége, hogy St. Martin írta a dalait, és szerepel is a darabban. A Madách Kamaraszínházban láttam az előadást, s különösen tetszett a fiatal és tehetséges férfi főszereplő, Viczicm Ottó játéka. Különlegesnek ígérkezik a Balassi című zenés történelmi játék is, de ez egyelőre „zsákbamacska" a számunkra, hisz itt lesz az ősbemutató, a próbáit pedig még nem láttuk. Mindenesetre én megbízom az előadás producerének, Kiss Gábornak az értékítéletében. - És Te mit emelnél ki az idei programból? - fordulok Horányi Lászlóhoz. - Jónak ígérkezik a bibliai témájú musical, a Godspell, a sepsiszentgyörgyi Tamási Aron Színház előadásában. Az igazi csemege azonban Kós Károly darabja lesz, Az országépítő, amelynek Géza fejedelem halálának 1000. évfordulója ad aktualitást. A temesvári színház produkcióját mi anyagilag is támogatjuk, azzal a feltétellel, hogy a darabot egész évben műsoron tartják, és jövőre beneveznek vele akisvárdai fesztiválra, amely tulajdonképpen a határainkon kívüli magyar művészeti csoportok seregszemléje. - Hallottam, hogy Móricz Zsigmond remekműve, a Légy jó mindhalálig musical-változatának előadásáVár a színhely '97 A helyi amatőr színpadok - első alkalommal 1992-ben meghirdetettbemutató-sorozata idén csak április 17-én kezdődött el O'Neill kétszereplős kamaradarabjával, amelyet a bottyánosok előadásában láthattunk (Éjszakai portás - rendező-tanár: Varga Péter). A további színhelyeket - Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium, József Attila Általános Iskolaszintén sorra látogató zsűrit csak június 13-án várta az utolsó, a Dobó gimnázium aulájában. Ez a kitűnő záróelőadás (Illyés Gyula: Tűvétevők) már túl kései volt ahhoz, hogy a hagyományos díjkiosztó est másnapi gálaműsorába kerülhessen, a csúcsra, ahol hatodik éve - a Vár a színhely. - Köszönjük, hogy eljöttek! Köszönjük, hogy nem jöttek el! - Nagyfalusi Tibor mint műsorvezető e szahoz esztergomi gyermekszereplőket kerestetek. Megéri a színháznak, hogy öt előadás kedvéért teljesen ismeretlen gyerekekkel vesződjetek? Hiszen ez rengeteg plusz-próbát jelent! - Móricz darabját Kocsák Tibor zenésítette meg, s nyugodtan mondhatjuk hogy ma már vüágs ikernek számít, Finnországtól Japánig sok helyen került már színpadra, s szinte mindenütt helyi gyerekszereplőkkel. Pinczés István rendező szerint ügyesek az esztergomi gyerekek. Huszonnégyen szerepelnek a darabban - zömmel iskolai színjátszócsoportok tagjai -, s szerintem egy életreszóló élmény lesz nekik - és persze családjuknak is - ez a szereplés. Feltétlenül megéri a plusz-munkát! - Már évek óta a legfőbb szervezője és irányítója vagy a várszínházi programoknak. Tulajdonképpen hogyan cseppentél bele ebbe a szerepkörbe? - 1985-ben jártam először színészként Esztergomban, Gali Lászlóval, a debreceni színház akkori igazgatójával. Ekkor beszélgettünk először a Várszínház felújításának lehetőségeiről. De nagy volt a távolság Debrecen és Esztergom között, így évekig nem került szóba e téma. Aztán 1992-ben, amikor a Padlást rendeztem, felkerestek az itteni ismerőseim, s el is jöttünk egy előadás erejéig. A következő évben ismét egy musical-lel ruccantunk át ide, a Villon és barátai-\d\. Aztán 1994-ben felkértek művészeti vezetőnek, azóta végzem ezt a munkát. -Az idén, úgy tudom, bővült a munkaköröd. Hiszen a 2000. év jubileumi rendezvényeinek tervezésében is tevékenyen részt vállalsz... - Ez egy nagyon izgalmas feladat. Bár 2000-ről van szó, de már most ide irányult a figyelem. Nemcsak erkölvakkal üdvözölte június 14-én este a szép számban megjelent helyi nagyérdeműt, illetve az előzetes ígérkezésüket (szerencsére!) be nem tartó esőfelhőket... Az égi áldásból csak cseppek hullottak (az est második felében. esi, de komoly anyagi támogatásra is számíthatunk, s ha terveinket következetesen keresztülvisszük, nagyon színvonalas és változatos programokat nyújthatunk az idelátogatóknak. -Persze, ez egy négyéves folyamat - veti közbe a KISB elnökasszonya. - S nemcsak 2000-re gondolunk, hanem már a következő éveket is ennek a szellemében tervezzük. E héten hirdettünk meg például egy pályázatot egy történelmi drámára, melynek témájaként az államalapítás, a kereszténység felvétele küzdelmes korszakának magyarországi eseményeit határoztuk meg. - Sok vita volt azon - ragadja vissza a szót a művészeti vezető -, hogy nyílt vagy zárt legyen-e apályázat. Végül salamoni döntés született: „részben nyílt" lett, ami azt jelenti, hogy minden folyatamosan publikáló író részt vehet rajta. A díjazott művekből aztán többet is előadnánk, talán már a következő és az azt követő években is. - A várszínházi előadásokon kívül milyen tervetek van még ? - Tobb is van. Ezek között szerepel például egy nemzetközi történész konferencia, témája az államalapítás. Előkészítés alatt egy nyári nemzetközi képzőművész tábor is - elsősorban a testvérvárosok művészei és a határainkon túl élő magyar festők, szobrászok részére. Be akarunk rendezni egy múzeumhajót a Dunán. Fedélzetén kortárs művészek kiállításai, koncertek lennének. Kikötne a Dunamenti volt és jelenlegi fővárosokban - Regensburgban, Bécsben, Pozsonyban, Esztergomban, Budapesten -, mintegy összefűzve őket, történelmüket, kultúrájukat. Megemlíthetném a vár-rekonstrukcióval összefüggő kultíz óra után). Ennél is nagyobb - és szintén közös - örömet szerzett, hogy jutalmakból, díjakból idén bőséggel jutott, a képviselő-testület Kulturális, Idegenforgalmi és Sport Bizottságának, főként pedig a várszínházi alapítványnak köszönhetően. A zsűri az egyéni szerepformálást értékelve, öt diákszínpad 37 színjátszóját érdemesítette - könyvjutalványok formájában kiosztott - elismerésre. (Névsorukat legközelebbi számunkban közöljük!) A csoportok közül a József Attila iskola mindkét színköre - a színvonalas együttes-játékért-jutalmat kapott (rendező-tan árok: Pifkó Péterné és Meggyes Miklósné); a Franka színkört (rendező-tanár: Pásztó András) a zsűri az együttes-játék díjával, a Szent István gimnázium színpadát a rendezés nagydíjával jutalmazta (rendezőtanár: DurzákAnna). A Dobó-gó színpad a rendezés és az együttes-játék turális és protokoll-rendezvényeket és a különböző populáris helyi eseményeket is, mint például a gasztronómiai napok, a sportversenyek. - Az idei esztergomi nyárnak mi lesz a csúcs-eseménye? - fordulok ismét az elnökasszonyhoz. - Kétségtelenül a Szent István Napok. Mostantól így nevezzük az augusztus 20-át és a hozzá kapcsolódó napokat. Az idén 18-án kezdődnek az ünnepi események: a Géza-évforduló kapcsán emléktáblát avatunk a Várban, emlékérmet és emlékkönyvet bocsátunk ki, este pedig bemutatják a Várszínházban Kós Károly drámáját. 19-én Szent Adalbert évfordulója lesz - különféle egyházi rendezvényekkel -, este pedig a szokásos tűzijáték és utcabál. 20-án a hagyományos Széchenyi téri és szentgyörgymezői programok várnak az érdeklődőkre. Mindezeknek az ünnepségeknek Magyar Bálint közoktatási miniszter lesz a fővédnöke. - Tavaly a Széchenyi téri program elég szegényesre sikeredeti. Gondolom, levonták a szervezők a tanulságokat. - A legfőbb tanulság, hogy profikra kell bízni a szervezést! Az idén az Interszezon-nal, a visegrádi várjátékok szervezőjével vettük fel a kapcsolatot. Az ő tapasztalatuk a garancia rá, hogy az idén sikeresebben zajlik majd az ünnepség. - Lesz-e mindehhez elegendő pénz? - kérdezem végül. Horányi László kézmozdulata kifejezően jelzi: ez nem az ő reszortja. Magunkra is hagy, mondván, egy sürgős telefont kell lebonyolítania. Csernusné Láposi Elza nagyot sóhajt, mielőtt válaszolna: - Az a legnagyobb gondunk, hogy a képviselő-testület a bizottságunk 10 milliós igényét 7 millió alá szorította, s ebből nagyon nehéz megrendezni az idei kulturális programokat, kiállításokat, támogatni a könyvkiadást, a különféle helyi művészeti csoportokat az idegenforgalmat a médiát és a sportot is. Még szerencse, hogy pályázatok útján szereztünk néhány milliót úgy hogy az idei nyár rendezvényei nem kerültek veszélybe... így már csak a jó időért kell szurkolnunk. Szába összevont nagydíját érdemelte ki (rendező-tanár: Meggyes Miklósné). Az elismerést tanúsító okleveleket és jutalomtárgyakat Csernusné Láposi Elza, a KISB elnöke, Horváth Béla, a Vármúzeum igazgatója és a várszínházi alapítvány kuratóriumának elnöke, valamint dr. Amon György alpolgármester adták át Az est műsorában a hazai deszkákon fellépő volt amatőrök: Pálos Zoltán, Fandl Ferenc és Horányi László (a Várszínház egyik művészeti vezetője) után két olyan diákszínpad következett amely eddig még egyszer sem mutatkozott be a várhegyi színhelyen. Előbb a Franka színkör a mesteremberek színjátékával Shakespeare Szentivánéji álom című drámájából; majd az istvánosok Tamási Áron: Énekes madár című komédiájának előadásával. A közönség nagydíja - a szűnni alig akaró taps-zápor - főként ez utóbbinak jutott ki. Újvári