Esztergom és Vidéke, 1997

1997-03-06 / 10 . szám

6 Esztergom és Vidéke 1997. március 6. IFJÚSÁG Dobósok a Magas Tátrában Jólesik a pihenés Február közepén népes esztergomi diákcsoport töltött egy hetet a Magas Tátrában, közel a lengyel határhoz. A sítáborzás élményeiről, tapasztalatairól beszélgettünk Tóth Kálmánná tanárnő­vel. - Nem okozott gondol a sílécekkel, tömött hátizsákokkal történő utazás? - 80 fős csoportunk két nagy buszt töltött meg, s mire a 430 km-es út végére értünk - némi eltévedés után -, mindenki elcsigázottan vágyott a „puha kis ágyi­kójába". így aztán nem csoda, hogy so­kan sértve érezték magukat, hogy fehér­ruhás kislányok sorfala helyett a helyi internátus kevésbbé fehér lakói bámul­ták kíváncsian érkezésünket, s mégin­kább lehangolónak tűnt, hogy a takarí­tónők helyett magunknak kellett rendet raknunk szobáinkban. Hogy mindezek után nem csirkepaprikással várt ránk a konyhaszemélyzet, azt csak azok érté­kelték, akik már nem először jártak ott, és szeretik a szlovákok nemzeti eledelét, a knédlit. - Miként teltek napjaik? - Másnap elkezdődtek a„kínzások" a kiadós és otthagy hatatlan finom regge­livel, a bizonytalan egyensúlyi helyzetű lécekkel, birkóztunk a nemszeretem kö­zös bemelegítésekkel, hogy aztán min­denki beleérezzen, hogy micsoda jónak vagyunk részesei, milyen kincs ez a hó, a felvonó és egyéb apróságok. Délután az ínyencebbje a feszített víztükrű me­dencében lazította ki megroggyant lába­it. Este jött az összesereglett csoportok élénybeszámolója, aztán a vacsora meg­próbáltatásai. AÍö még bírta szuflával, az focizhatott, rögbizhetett vagy kosa­razhatott is a tornateremben. Ki tehet arról, hogy mindezek után nem is olyan biztos, hogy el lehet aludni a takarodó időpontjában. - Megúszták-e halesel nélkül? - Ahogy múltak a napok, úgy tanultak meg egyre jobban a kezdők, fáradtak el a haladók, és fogyott el alólunk a hó. A kicsik lendületét csak az fogta vissza, hogy az ún. fekete pályán síelők között történt egy baleset. A törött láb bizony megkínozta gazdáját. A sérült óriási ön­fegyelemmel vette tudomásul, hogy a túra hátralevő napjait kórházban kell töltenie. Szegény kis „hapsi" egy muk­kot sem tudva vendéglátóink nyelvén, alig várta, hogy a járvány miatti zárlat ellenére be-beszökjünk hozzá néhány vigasztaló szóra. - Milyen volt a búcsúzás? - Az utolsó este a számadásé volt. Eredményt hirdettünk a megrendezett szlalomverseny résztvevői között, és ki­kiáltottuk a „hegy ördögének" Zágonyi Kristófot. A szobarendben a lányok vit­ték el a pálmát, ők oszthatták el a beígért tortát. Citromdíjként három negyedikes fiúnk részesült egy-egy kétdecis votkás üveg gyógyvízben. Csalódottan kóstol­tak bele, mert azt gondolták, testhez sza­bottabb jutalomban részesültek. Szom­baton a szobák átadása volt a nap fény­pontja, mikoris sikerült bizonyítani, hogy sokkal piszkosabb is lehet egy szo­ba, mint ahogy átvettük. Az út hazafelé sokkal simábban ment, mint odafele. Valamennyien szomorúan konstatáltuk, hogy bizony ez a hét gyor­sabban telt el, mint az azt megelőzők. -os Négyféle iskolatípus az ipari szakmunkásképzőben Az esztergomi Ipari Szakmunkáskép­ző és Szakközépiskola 1500 diákja 46 osztályban, négyféle oktatási formában tanul. A szeptemberben induló új tanév­ben 450-500 elsőévesnek tudnak helyet biztosítani. Sinkó Gyula iskolaigazgató elmond­ta, hogy a négyéves szakközépiskolában fémtechnikát és nőimha-készítést oktat­nak. A szakmunkásképzés évtizedes ha­gyományok szerint három éves, e kép­zés keretében szerszáirikészítőket, esz­tergályosokat, karosszéria-lakatosokat, autószerelőket, központifűtés-szerelő­ket, gázvezeték- és készülékszerelőket, géplakatosokat, vas-és fémszerkezet la­katosokat, villanyszerelőket, vegyi­anyag gyártókat, bútorasztalosokat, cel­lúloz- és papírgyártókat, nőiruha-készí­tőket, fényező és mázolókat, fodrászo­kat, ács-állványozókat, szobafestő és mázolókat, valamint kőműveseket ké­peznek. Az IPOSZ-osztályokban három és fél év a képzési idő. A gyakorlatot a kisipa­rosoknál folytatják - német tapasz­talatok alapján - a leendő autószerelők, kőművesek és nőiruha-készítők. Évfo­lyamonként 60 fiú és 30 lány tanulhat ebben a formában. Kiegészítő képzést nyújtanak ezen kívül középiskolát vég­zettek számára az iskolában oktatott bánnely szakmában, elsősorban rádió­és televízióműszerész, autóvillamossá­gi-műszerész, autószerelő, elektronikai­műszerész és nőiruha-készítő szakmák­ban. A megszerezhető képesítésekkel álta­lában a környéken munkához is juthat­nak a fiatalok. A nagy gyárakkal - Ma­gyar Suzuki Rt., AMP Hungaria- kötött együttműködési szerződés keretében oktatnak több szakmát is, sőt a harmad­évesekkel e vállalatok szerződést is köt­nek. Angol, német, olasz nyelveket oktat­nak az iskolában, iskolaidőn túl sport­körben, videoszakkörben, számítás­technikai és CNC tanfolyamokon ké­pezhetik magukat a fiatalok. Sinkó Gyula igazgató váija a jelent­kező diákokat. Gyakorlatilag a beiratko­zás idejéig van lehetőség arra, hogy mindenki megtalálja a neki leginkább megfelelő szakmát. P.I. ,Itt (volt) a farsang, áll(t) a bál!" A farsang szó hallatán kinek ne jutna eszébe a bál, hiszen ez a mulatozás idő­szaka. Szinte minden iskolában rendez­nek a diákoknak farsangi bált, de nem mindenhol van a szülőknek is külön ren­dezvénye. A Gyakorló iskolában a Szü­lők Bálja is része a farsangnak. Az idén is megrendezték. Erről beszélgettem Misznéder Jánosnéval, az iskola igazga­tó-helyettesével. -Azt hiszem, hogy nyugodtan nevez­hető hagyománynak ez a bál. Mikor volt az első ilyen jellegű összejövetel, és mi­lyen céllal rendezték meg ? - Gyereket úgy lehet nevelni, hogyha ez a szülői házzal közösen történik. Eh­hez természetesen jó kapcsolatot kell kialakítani a szülőkkel, amire jó alkal­mat ad a szülők és nevelők bálja. A cél az, hogy a szülők jobban megismerjék azokat a nevelőket, akik naphosszat a gyerekeikkel vannak. Öt évvel ezelőtt rendeztük az első üyen jellegű bált. Igyekszünk olyanná tenni ezeket, hogy mindenki számára érzelmileg is sokat adjon. Ezt szolgálja a nyolcadikosok nyitótánca, amelyre rendkívül alaposan készülnek a diákok, egy tánctanár segít­ségével sajátítják el a nyitókeringő lépé­seit. Nagyon kedves dolog az, hogy szinte minden nyolcadikosnak eljönnek a szülei, sőt gyakran a nagyszülők is. - A bálokat kezdetben az iskola tor­natermében rendezték meg, aminek 1 % ösztöndíj-támogatásra! Az esztergomi tanítóképző hajdani diákjainak és tanárjainak egy csoportja 1991-ben alapítványt hozott létre azzal az elhatározással, hogy az iskola mai diákjainak ösztöndíjat juttasson. Ebben a tanévben négy leendő tanítót támogatnak rendszeresen. Szeretnék bővíteni a támogatottak számát, így aki egyetért célkitűzéseik­kel, az a személyi jövedelemadójának 1 %-át az alábbi adószámra utaltathatja: 19147668-1-11 Minden támogatást örömmel vesz­nek és köszönnek az „öregdiákok"! KET-programok Télbúcsúztató Március 7-én, pénteken 18.30: Sík Sándor: Keresztút (verses-zenés irodal­mi est, előadják Durzák Anna, valamint a Szent István Katolikus Ifjúsági Klub ének- és zenekara, helyszín a vízivárosi templom). Március 8-án, szombaton 16.00 óra­kor: Játék klub (kártya- és társasjátékok a KET és a Kulcsosok közös szervezé­sében, belépés üdítővel vagy rágcsálni­valóval). Március 12-én, szerdán 19.00 órakor: angol nyelvi klub (helyszín a vízivárosi templom közösségi terme, vezeti Wüd Erzsébet). A Somogyi Béla Altalános Iskola far­sangi napja (február 14.) idén is sok prog­rammal várta a tanulókat. A nap egyik meglepetéseként megszólalt az iskolará­dió. A mulatság, a játék délelőtt elkezdő­dött: az alsósok váltóversenyen, vetélke­dőkön, játékokon vehettek részt a felső­söknek ügyességi versenyen, Fele sem igaz játékon kellett helytállniuk. A sport­versenyek csúcspontja a tanár-diák ran­gadó volt, ahol a diákok szerezték meg a győzelmet. Délután kezdődött a bál, me­lyen felvonultak a lánynak öltözött fiúk, a hupikék-törpikék, a kis műsort előadó ötödikesek. Majd kezdetét vette a tánc. megvolt a sajátságos hangulata. Miért került át a színhely egy ilyen előkelő helyre, a Prímás Pincébe? - Egyrészt azért, mert nagyon sok segítséget kapunk a Prímás Pince veze­tőjétől, dr. Ember Istvántól. 0 igyekszik nekünk a helyiséget kedvezményesen biztosítani. És persze e hely szépsége és légköre is hozzájárul ahhoz, hogy újab­ban ezt választjuk a bál helyszínéül. - A szervezésben a diákok is részt vesznek? - Igen, szinte az egész felső tagozat segít valamiben. Idén a hetedik osztá­lyosok feladata volt a tombolatárgyak összegyűjtése, a többiek pedig a tom­bolajegyeket árulták. - A tombolatárgyak melleit hoz-e a rendezvény az iskolának anyagi hasz­not? - Tennészetesen. Amit a belépőkből és a tombolatárgyakból összegyűjtünk, azt az összeget a diákönkonnányzatnak adjuk, s a pénz további sorsáról a gyere­kek döntenek. - E bizonyára fáradságos munka mennyire hozta meg a gyümölcsét? - Ugy érzem, hogy ez a bál különösen jól sikerült, és ezt a szülők és a kollégák is megerősítették. -Az iskola nemcsak arról híres, hogy szép környezetben fekszik és nagyon jók a technikai feltételek, hanem arról is, hogy a tanuláson kívül sok egyéb lehe­tőséget biztosít a diákok részére. Gon­dolok itt a síláborra, a németországi csereutazásokra, a kézilabdások útjai­ra. A mostani tanévben még német nem­zetiségi osztályt is indítottak. Honnan ez a sok ötlet és az energia? - Azt hiszem, hogy iskolánk pedagó­gusai fáradhatatlanok, amiért nagyon hálásak vagyunk. Tőlük jönn a legtöbb kezdeményezés, de mindenkor számí­tunk a gyerekek ötleteire is. Az idén ismét rendezünk az iskolába készülő óvodásoknak egy Barátkozás az iskolával című játékos foglalkozás-so­rozatot, amire március 5-től minden szerdán 16 órától várjuk a leendő első­söket. Juhász Kata

Next

/
Oldalképek
Tartalom