Esztergom és Vidéke, 1997

1997-12-18 / 51-52. szám

SSiS'Kmm MŰVEK ÉS ÉVEK • VÁROS 1967 1992 Kókay Krisztina 30 5 A fővárosban élő, Ferenczy Noémi-díjas textilművész 1943-ban Esztergomban született. Az Iparművészeti Főiskolán 1967-ben szerzett nyomott anyag és kézifestő tervezői diplomát. Öt éve, 1992-ben a szombathelyi XII. Fal- és Tértextil Biennálé fődíját nyerte el. Válogatott textiljeit és grafikáit ezév nyarán Budapesten mutatta be (Vigadó Galéria, június 12 — július 6.; EVID, 1997. augusztus 20.), ősszel pedig szülővárosában. A fővárosi kiállítás katalógusának bevezetőjéből: „A férfi portré (...) Balassi alkati és arcvonásbeli jellegzetességei mellett egy korabeli vitéz, vagy egy reformkori mesélő kontaminációja is lehetne. Egy szinte általánosítható arc (...) az aprólékos kidolgozás, a mentecsatt és a kétoldalt indázó, ornamentikával telített anyagcsík (atlasz, tafota, bársony vagy damasztdarab) idézik a kort. A vertikális Balassi portré párdarabjának tekinthető a horizontális távlati rajz: Esztergom látképe, a táj arca, a város arca. A térképszerű mű korabéli Hufnágel-metszeteket idéz. (...) két szubtilis és naiv mű, finom rajztudásról árulkodó ikerportré, portrépár (az arc és az arculattá formált táj)" (Jóry Judit) Esztergomi tárlatát a Keresztény Múzeumban, 1997. október 10-én Wehner Tibor művészettörténész nyitotta meg. A KIÁLLÍTÁS JANUÁR 5-ÉIG MÉG MEGTEKINTHETŐ. (...) Állandóságot, folyamatosságot jelez az a látszólagosan külső körülmény, hogy bár a művész évtizedek óta Budapesten dolgozik, ma is élők a szülővárosához fűző szoros kapcsolatai, elszakíthatatlanok az Esztergomhoz kötő szálak. Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy a kilencvenes években rendezett két esztergomi önálló kiállítást követően most ismét egyéni kollekcióval mutatkozik be itt hanem az is, hogy Esztergom különös, nehezen kitapintható, de mégis biztosan jelenvaló áttételek révén - talán mint atmoszféra, vagy mint szellemiség, mint emocionális árnyaltságú tartalom, mint egy-egy emlékidéző, de mégis az elvonatkoztatásba hajló motívum - ma is ott motoz egy-egy Kókay-kompozíció mélyrétegében. Állandóságot jelez az is, hogy a művész megőrizte a technikai, mesterségbeli sokoldalúságot a többszólamúságot. A tradicionális, a klasszikus gobelin mellett továbbra is jelentős szerepet kapnak munkásságában a textilfestmények, és mindezeken túl a textilművészeti munkássággal egyenrangú, azonos jelentőségű alkotóterületté bontakozott a grafikai, a grafikusi műteremtés. Mindeme konstans tényezők mellett változások is jellemzők a három évtizedes alkotóútra: s itt talán az a legfontosabb tényező, hogy az alkalmazott műnemeknek búcsút intve kizárólag autonóm, specifikusan művészeti-esztétikai szándékot megtestesítő munkákkal lép nyilvánosság elé, és az, hogy régen elszakadt a leképezéstől, a való világ konkrét motívumainak konkrét megidézésétől, s egy olyan elvont kép-matéria-közeget munkált ki, amely kizárólagosan sajátja. A festői hatásokban pompázó, a hagyományokhoz még kapcsolódó gobelinek kíséretében a festett textil faliképek leginkább hálószerkezetek, apró rácsok, szövedékek rejtélyekkel átitatott motívumáradásából épülnek. Rendszerükben függőleges és vízszintes, ferde vonalak húzódnak, teremtenek hangsúlyokat s hálóvá váló szerkezetüket kis elmozdulások torzítják el, vagy inkább: borzolják meg. Mint amikor meglebben egy fátyol, mint amikor megzavarja a szellő a vízfelületet, vagy mint amikor átsuhan az emberen valami kis fájdalom. A szabálytalan futású körvonallal határolt mezők apró összetevőinek zuhatagát rendszerint megbontja a hiány: megtöri egy-egy villámlásszerű, keskeny sáv, kráterszerű, üres foltfelület repedés. A grafikákon - a rajzokon és a nyomatokon - az absztrakció líraisága és a szürreális látomás álomszerűsége vív egymással harcot vagy talán inkább: kapcsolódik harmonikusan egymásba; oldottság és szerkesztettség tűnékenységei, keménységek és lágyságok, éles és puha formák alkotnak olyan egységet amelynek megbontásai is rendszeralkotó elemmé szintetizálódnak. Leheletfinom kidolgozás, mérhetetlen aprólékosság, hihetetlen türelem jellemzi Kókay Krisztina vonalait és vonalkáit, toll- és ceruzanyomait: fantasztikus részletelem-halmazokból szövedékszerű építkezésből- megszámlálhatatlan összetevőből nagyívű összefoglalások teremtődnek. De hogy mi a tárgyuk, mi a tartalmuk a Kókaytex ti leknek és -grafikáknak, az nem tudható, nem határozható meg bizonyossággal. Az elvont dolgok elvonatkoztatott képi rögzítéseinek forrásvidékét talán a külső világ közegeitől távol, a belső, a lelki tájakon lelhetjük meg. Kókay Krisztina pályája eggyéfonódott a magyarországi textilművészet megújulásának, virágzásának korszakával - ám ez az alkotó nem a látványos megújító kezdeményezéseknek áramlatához kapcsolódott, hanem magányosan taposta ki útját alakította ki pozícióját amely az elmélyült meditáció művek által teremtett, autonóm világa. Kókay Krisztina befelé figyelő, ősi alkotói átszellemültséget keleti meditációs vonzódásokat sugárzó művei nemcsak az alkotás, hanem a kellő alázattal gyakorolt befogadás aktusának fontosságát is hangsúlyozzák. (Wehner Tibor megnyítójánól)