Esztergom és Vidéke, 1997
1997-11-13 / 46. szám
1997. november 13. Esztergom és Vidéke ,Milyen Szent Márton ábrázoldsokat ismersz?" - kérdezte Bandi bácsi, mikor utoljára találkoztunk. Szokott barna zakóját viselte, kihajtott nyakú inggel. Augusztus vége volt. Alkonyodott. A Kucklánder felől sétáltunk hazafelé a Monteverdi utcán, a korán leszálló, langyos estében. Ismeretségünk kezdete az idők homályába nyúlik vissza: „Nézd, török turbánt visel a gonosz katona!" - mutatta MS Mester képét a Múzeumban, pöttömnyi koromban. Mikor gimnáziumba jártam, kiállítás-megnyitókon találkoztunk. „Minden jó kép önarckép!" - magyarázta Barcsai Tibor ungvári várképét a Zodiákus Klubban, kezében borospohárral. Egyetemista koromban néha a buszon futottunk össze. Mindig sietett: Pestről a Keresztény Múzeumba, majd, a Duna partján zötyögő busszal tovább Szentendrére. Neki is köszönhetjük, ha Európa része tudtunk maradni a szocialista realizmus ólomévei alatt. Közben a Kaán utca meredek részéhez érünk. „Most, hogy nyakunkba szakadt a szabadság, kötelességünk helytállni. Navigare necesse est." - figyelmeztetett. ,Milyen Szent Márton ábrázolásokat ismersz!" - kérdezte, míg lefelé lépkedtünk a kerek köveken. Legalább tíz éve nem láttuk egymást. Alig ismertem rá. Ritkuló haja hófehér lett. Sovány volt, nagyon sovány. És nagyon-nagyon öreg. Hihetetlennek tűnt, hogy csak hatvannégy éves. „Kivették a fél gyomromat." - magyarázta. „De már jobban vagyok." Sétánk alatt sűrűbb lett a sötét: a zeniten az Androméda már az ősz közeledtét jelezte. ,Milyen Szent Márton ábrázolásokat ismersz?" búcsúzott az Irinyi utca sarkán, a lámpa alatt. Három éve visszhangzik bennem ez a kérdés. A barbár népek pörölycsapásai alatt recsegve-ropogva, de állt még a római birodalom a TV. század második felében. De a limes védelme egyre nehezebb feladat elé állította a légiókat. Martinus is így került a pannóniai Savaria-ból az észak-kelet-galliai garnizonhoz. Itt, Amiens városkapujánál történt, hogy egy fagyos téli napon köpenyének felét egy didergő koldusnak adta. (Miért csak a felét? Mert a köpeny fele volt csak a légionáriusé, a másik a Kincstáré!) Rákövetkező éjjel, álmában Jézust látta, fél köpenyébe burkolódzva. Másnap megkeresztelkedett; megkapta az obsitot, majd Hilarius-hoz, Poitiers püspökéhez ment. Az ariánus eretnekekkel folytatott teológiai vitáival, de méginkább térítéseivel és szent életével hamarosan nagy hírnevet Horváthy Péter: Szent Márton ikonográfiája (Megkésett válasz Mucsi András művészettörténésznek) Barcsai Tibor: Hommagc a M.A. (olajfestmény) Az 1929-ben, Szentesen született Mucsi András művészettörténész, muzeológus 1953-1973 között volt - a Keresztény Múzeum munkatársaként - az esztergomi egyházi és állami műgyűjtemények szakértő gondozója; de városunk egész életében egyik lakóhelye és művészetpártoló-szervező tevékenységének talán legkedvesebb színtere maradt. Az Esztergomi Képzőművészek Céhe elnökéül választotta; első közös kiállításukat ő nyitotta meg 1991. október 23-án. Munkássága utolsó éveiben lapunkat is megtisztelte értékes művészettörténeti írásaival. Súlyos betegségben hunyt el 1994. február 22-én; azév március indusán posztumusz Pro Urbe Esztergom kitüntetést kapott. (Az EVID 1994. március 3-ai és 10-ei két számában idézte fel emlékét.) Márton napja: november 11. - idén 1600. évfordulóját jelenti a szent halálának, aki pannóniai lovaskatonából galliai hittérítővé vált. Róla, a nyugati világ első kolostorai api tójáról nevezték el azt a dombot, amelyen - ezer évvel ezelőtt - Géza fejedelem hívására az első magyarországi szerzetes közösség megtelepedett. Az ottani bencések I. (Szent) Istvántól már uralkodásának elején főapátsági rangot, kiváltságokat és nagy birtokadományokat kaptak. (Pannonhalma község hivatalos neve 1965-ig Győrszentmárton volt.) néanmut ftttt €i*nltnntü kmnmrü ffclí dwití pziXfiwtiXi HltTpHifH farumul Wc~ ? )|(\7^]SafcIö.umirin«;o áWtfmtmcfe gemma facerdomm^monjajiufur 'Y fY K Capti- jnUiidibir-tól-oiul iiriuptnfiimt nianintrmtllattc^^" 1" 6^^^'-''-''^ 3' íjüüajep-fimuD^ Három miniatura Szent Márton csodatételéről és temetéséről - 16. sz. eleji kódexekben (Tours, Városi Könyvtár) szerzett. Ligugé-ben - Poitiers-tól két mérföldre - megalapította a nyugati világ első kolostorát. (A másfélezer éves romokra épült kolostorban ma bencés szerzetesek őrzik a gregorián éneklés hagyományait.) 374-ben, Valentinus császár uralkodásának nyolcadik évében meghalt Tours püspöke. A város lakói Mártont hívták a helyére, aki ezen a vidéken folytatta ezután csodákkal tarkított térítéseit. (Az igazsághoz tartozik, hogy ez nemcsak templomok és kápolnák építését, de a bálványok és pogány szentélyek ledöntését is jelentette.) A Loire és Vienne folyók összefolyásánál fekvő Candes városában érte a halál, 397 őszén. Test-ereklyéjéért a ligugé-i és tours-i szerzetesek vetélkedtek; az előbbiek álmát kihasználva, az utóbbiak a tetemet az éj leple alatt bárkán Tours-ba vitték. Szent Márton sírja a középkor egyik fontos búcsújáróhelye volt, melyet zarándokok ezrei kerestek föl Szent Jakab útján, Compostella felé vonultukban. A sír fölé épült kolostor több, mint ezer éven át maradt a nyugati világ egyik messzire világító szellemi központja. Itt vezette be Alcuin, Nagy Károly minisztere a Jlét Szabad Művészet oktatását; scriptoriumából gyönyörű kéziratok sora került ki. A bazilika egyik tornya alá temették Luitpoldot, Nagy Károly császár hitvesét. A francia királyok a Szent Márton kolostor címzetes apátjai voltak: a Capeting dinasztia neve is Szent Márton szerzeteseinek csuklyájára, a cappara utal. De ugyanebből származik a capella (kápolna) szó is. A Nagy Júliusi Kapitalista Forradalom (1789) után Szent Márton kolostora nemzeti tulajdon lett. (Saját tapasztalatból tudjuk, hogy ez mit jelent!) Ezzel a pogány templomok döntögetőjét is utolérte a végzet: a kolostort és annak bazilikáját a XIX. század elején lebontották. Hajójának helyén ma utca vezet, másfél évezred történelmét csak két torony idézi. (Márton sírját a múlt század végén újra megtalálták; föléje neo-bizánci stílusú templomszörny épült.) Számtalan kép, dombormű, festett üvegablak, gobelin őrzi világszerte Szent Márton emlékét. De valahányszor, ha a köpenyét kardjával kettévágó Szent képe bukkan elém, Bandi bácsi mosolygós arcát, széles homlokát látom magam előtt. A Loire mentén, amerre a Szent Márton testét szállító bárka elhaladt - bár november volt - kizöldültek a mezők, virágba borultak a fák. Szeretném azt hinni, Bandi bácsi emlékére is dalolnak a madarak a Duna partján...
