Esztergom és Vidéke, 1997

1997-11-13 / 46. szám

1997. november 13. Esztergom és Vidéke ,Milyen Szent Márton ábrázold­sokat ismersz?" - kérdezte Bandi bácsi, mikor utoljára találkoztunk. Szokott barna zakóját viselte, kihaj­tott nyakú inggel. Augusztus vége volt. Alkonyodott. A Kucklánder felől sétáltunk hazafelé a Monte­verdi utcán, a korán leszálló, lan­gyos estében. Ismeretségünk kezdete az idők homályába nyúlik vissza: „Nézd, török turbánt visel a gonosz kato­na!" - mutatta MS Mester képét a Múzeumban, pöttömnyi koromban. Mikor gimnáziumba jártam, ki­állítás-megnyitókon találkoztunk. „Minden jó kép önarckép!" - ma­gyarázta Barcsai Tibor ungvári vár­képét a Zodiákus Klubban, kezében borospohárral. Egyetemista koromban néha a buszon futottunk össze. Mindig si­etett: Pestről a Keresztény Múze­umba, majd, a Duna partján zötyö­gő busszal tovább Szentendrére. Neki is köszönhetjük, ha Európa része tudtunk maradni a szocialista realizmus ólomévei alatt. Közben a Kaán utca meredek ré­széhez érünk. „Most, hogy nya­kunkba szakadt a szabadság, köte­lességünk helytállni. Navigare ne­cesse est." - figyelmeztetett. ,Mi­lyen Szent Márton ábrázolásokat ismersz!" - kérdezte, míg lefelé lépkedtünk a kerek köveken. Legalább tíz éve nem láttuk egy­mást. Alig ismertem rá. Ritkuló ha­ja hófehér lett. Sovány volt, nagyon sovány. És nagyon-nagyon öreg. Hihetetlennek tűnt, hogy csak hat­vannégy éves. „Kivették a fél gyomromat." - magyarázta. „De már jobban vagyok." Sétánk alatt sűrűbb lett a sötét: a zeniten az Androméda már az ősz közeledtét jelezte. ,Milyen Szent Márton ábrázolásokat ismersz?" ­búcsúzott az Irinyi utca sarkán, a lámpa alatt. Három éve visszhangzik bennem ez a kérdés. A barbár népek pörölycsapásai alatt recsegve-ropogva, de állt még a római birodalom a TV. század má­sodik felében. De a limes védelme egyre nehezebb feladat elé állította a légiókat. Martinus is így került a pannóniai Savaria-ból az észak-ke­let-galliai garnizonhoz. Itt, Amiens városkapujánál történt, hogy egy fagyos téli napon köpenyének felét egy didergő koldusnak adta. (Miért csak a felét? Mert a köpeny fele volt csak a légionáriusé, a másik a Kincstáré!) Rákövetkező éjjel, ál­mában Jézust látta, fél köpenyébe burkolódzva. Másnap megkeresz­telkedett; megkapta az obsitot, majd Hilarius-hoz, Poitiers püspö­kéhez ment. Az ariánus eretnekek­kel folytatott teológiai vitáival, de méginkább térítéseivel és szent éle­tével hamarosan nagy hírnevet Horváthy Péter: Szent Márton ikonográfiája (Megkésett válasz Mucsi András művészettörténésznek) Barcsai Tibor: Hommagc a M.A. (olajfestmény) Az 1929-ben, Szentesen született Mucsi András művészettörténész, muzeo­lógus 1953-1973 között volt - a Keresztény Múzeum munkatársaként - az esztergomi egyházi és állami műgyűjtemények szakértő gondozója; de váro­sunk egész életében egyik lakóhelye és művészetpártoló-szervező tevékenysé­gének talán legkedvesebb színtere maradt. Az Esztergomi Képzőművészek Céhe elnökéül választotta; első közös kiállításukat ő nyitotta meg 1991. október 23-án. Munkássága utolsó éveiben lapunkat is megtisztelte értékes művészet­történeti írásaival. Súlyos betegségben hunyt el 1994. február 22-én; azév március indusán posztumusz Pro Urbe Esztergom kitüntetést kapott. (Az EVID 1994. március 3-ai és 10-ei két számában idézte fel emlékét.) Márton napja: november 11. - idén 1600. évfordulóját jelenti a szent halálának, aki pannóniai lovaskatonából galliai hittérítővé vált. Róla, a nyugati világ első kolostorai api tójáról nevezték el azt a dombot, amelyen - ezer évvel ezelőtt - Géza fejedelem hívására az első magyarországi szerzetes közösség megtelepedett. Az ottani bencések I. (Szent) Istvántól már uralkodásának elején főapátsági rangot, kiváltságokat és nagy birtokadományokat kaptak. (Pannon­halma község hivatalos neve 1965-ig Győrszentmárton volt.) néanmut ftttt €i*nltnntü kmnmrü ffclí dwití pziXfiwtiXi HltTpHifH farumul Wc~ ? )|(\7^]SafcIö.umirin«;o áWtfmtmcfe gemma facerdomm­^monjajiufur 'Y fY K Capti- jnUiidibir-tól-oiul iiriuptn­fiimt nianintrmtllattc^^" 1" 6^^^'-''-''^ 3' íjüüajep-fimuD^ Három miniatura Szent Márton csodatételéről és temetéséről - 16. sz. eleji kódexekben (Tours, Városi Könyvtár) szerzett. Ligugé-ben - Poitiers-tól két mérföldre - megalapította a nyugati világ első kolostorát. (A másfélezer éves romokra épült ko­lostorban ma bencés szerzetesek őrzik a gregorián éneklés hagyomá­nyait.) 374-ben, Valentinus császár uralkodásának nyolcadik évében meghalt Tours püspöke. A város la­kói Mártont hívták a helyére, aki ezen a vidéken folytatta ezután cso­dákkal tarkított térítéseit. (Az igaz­sághoz tartozik, hogy ez nemcsak templomok és kápolnák építését, de a bálványok és pogány szentélyek ledöntését is jelentette.) A Loire és Vienne folyók összefo­lyásánál fekvő Candes városában érte a halál, 397 őszén. Test-erek­lyéjéért a ligugé-i és tours-i szerze­tesek vetélkedtek; az előbbiek álmát kihasználva, az utóbbiak a tetemet az éj leple alatt bárkán Tours-ba vitték. Szent Márton sírja a középkor egyik fontos búcsújáróhelye volt, melyet zarándokok ezrei kerestek föl Szent Jakab útján, Compostella felé vonultukban. A sír fölé épült kolostor több, mint ezer éven át ma­radt a nyugati világ egyik messzire világító szellemi központja. Itt ve­zette be Alcuin, Nagy Károly mi­nisztere a Jlét Szabad Művészet ok­tatását; scriptoriumából gyönyörű kéziratok sora került ki. A bazilika egyik tornya alá temették Luitpold­ot, Nagy Károly császár hitvesét. A francia királyok a Szent Márton ko­lostor címzetes apátjai voltak: a Ca­peting dinasztia neve is Szent Márton szerzeteseinek csuklyájára, a cappa­ra utal. De ugyanebből származik a capella (kápolna) szó is. A Nagy Júliusi Kapitalista For­radalom (1789) után Szent Márton kolostora nemzeti tulajdon lett. (Sa­ját tapasztalatból tudjuk, hogy ez mit jelent!) Ezzel a pogány templo­mok döntögetőjét is utolérte a vég­zet: a kolostort és annak bazilikáját a XIX. század elején lebontották. Hajójának helyén ma utca vezet, másfél évezred történelmét csak két torony idézi. (Márton sírját a múlt század végén újra megtalálták; fö­léje neo-bizánci stílusú templom­szörny épült.) Számtalan kép, dombormű, fes­tett üvegablak, gobelin őrzi világ­szerte Szent Márton emlékét. De valahányszor, ha a köpenyét kardjá­val kettévágó Szent képe bukkan elém, Bandi bácsi mosolygós arcát, széles homlokát látom magam előtt. A Loire mentén, amerre a Szent Márton testét szállító bárka elha­ladt - bár november volt - kizöldül­tek a mezők, virágba borultak a fák. Szeretném azt hinni, Bandi bácsi emlékére is dalolnak a madarak a Duna partján...

Next

/
Oldalképek
Tartalom