Esztergom és Vidéke, 1997

1997-10-30 / 44. szám

SZILÁGYI DIÁNA ISMÉT KICK-BOX VILÁGBAJNOK! Sportmellékletünkben exkluzív beszélgetést közlünk a győztessel ESZTERGOM es VIDÉKE 1997. okt. 30.-44. szám POLGÁRI HETILAP Ara: 50 Ft Emlékezők a Városháza előtt... és a Sötétkapunál „1956 üzenete az emlékezésé, a nem felejtésé!" a Dunáról •sah.** Október 22-én délután a Kórház parkjában kezdődött az ünnepi emlékezés-sorozat, az itt elhelyezett emléktáblánál dr. Szontagh Csaba igazgató beszédét követően koszorúztak. Az egykori Nemzeti Tanács nevében Belánszky László, városunk díszpolgára helyezte el a kegyelet szimbólumát *** Október 23-án délelőtt a Városháza előtt zászlófelvonással kezdődött az 56-os forradalom évfordulójának ünnepsége. A Himnusz után Ferenczi Emőke, a Dobó gimnázium tanulója szavalta el Tamási Lajos Piros vér a pesti utcán című versét Az ünnepi szónok dr. Tóth Sándor, a tanítóképző főiskola tanszékvezető tanára, József Attila-díjas költő volt aki beszédében többek között így emlékezett: - A nemzet napszámosának egyikeként vagyok itt s az előhegyi remete, Babits Mihály gondolatait is képviselem most, aki már nem tudott semmi újat kiáltani innen, a hegyről az esztergomi lakosoknak, mint „barátaim, ősz van". 41 év óta ez az ősz Esztergomban - a halál árnyékával kísérve - más értelmet és érzelmet kapott... Most az egykori diák hadd mondja el először néhány gondolattal emlékét amely folyton visszatér 1956 októberétől. A17 éves diákét itt a ferences gimnáziumban, a ferences atyák védelmében, aki hallotta a dördülést a Sötétkapunál. Tudta a halálokat és életében akkor először rendült meg igazán a hősiesség és az áldozat fogalmától... Megijedt, mert érezte ott a jó kezek védelmében mi az, hogy hazaszeretet mi az, hogy honszeretet, mi az, hogy igazi forradalom, mi az, hogy igazság és élet? Most azokra a fiatalokra gondolok, akik elhulltak e napok alatt: egyetemistákra, főiskolásokra, középiskolásokra... Ez az ország hajlamos arra, hogy megossza erőit, hogy szembeszálljon egymással. Hányszor volt így a történelemben és félek, és félünk, hogy a jövőben is bekövetkezhet még. 1956 első üzenete etikai üzenet a jóság üzenete és a cselekvő felelősség üzenete. Másik üzenete az erősség, azaz a felelősség-vállalás volt, amely Széchenyi Istvánnak Hiteléből és írásainak mindegyikéből sugárzik. Vállalom-e ezt az üzenetet vagy nem? Ha vállalom, akkor tudjam, hogy mely oszágban élek, kiért és kikért akarok munkálkodni? Vagy legyek kozmopolita nagyvilágfi és felejtsem el a nemzetet is? Magyarország 1956os üzenete az emlékezésé, a nem felejtésé! Amikor ma politikai pártok feszülnek egymásnak, akkor keseregve, sokszor könnyezve mondom magamnak: miért nem egymás mellett, miért egymás ellen vagytok? Nincsenek már közös érdekeink, közös értékeink? Nincs már közös hazánk, nincs már közös nemzeti örökségünk? Fel kell szivódnunk a nagyvilágba? Nincstelenné és arctalanná kell válnunk nyelvünkben és értékeinkben? Vagy össze tudunk még fogni és meg tudjuk mutatni Széchenyi István lelkével a belső lélek forradalmával, hogy itt vagyunk és alkotni, teremteni szeretnénk?! A napjaink szabadsága egyre több felelősséget von maga után. A hősök, az áldozatok szellemével tudjuk azt hogy tenni akarunk a népért mert él még a magyarok Istene és Árpád nemzedéke. Ügy legyen! Az ünnepség, melyen közreműködött a Zenede fuvószenekara, a Szózat dallamaival zárult. *** Október 26-án késő délután a Sötétkapunál folytatódott az emlékezés. Itt Bencsik Péter ferences diák idézte azok alakját akik annak idején autóbusszal, lelkükben a forradalom hitével, egy jobb világ eljövetelének reményével érkeztek ide, ahol azonban harckocsigránát fogadta őket Tizennégyen életüket vesztették... Sokan helyeztek el koszorút az emléküket őrző márványtáblánál, köztük dr. Könözsy László, Esztergom polgármestere és dr. Amon György alpolgármester, RudlofTibor megyei főjegyző, továbbá egykori szabadságharcosok, valamint a város polgárai, pártok, diákok, a Holló cserkészcsapat képviselői. Az emlékezésen Vereckei Attila vezényletével közreműködött a ferences gimnázium énekkara. (Pálos) Dr. Kiss Róbert, a Parlament Környezetvédelmi Bizottságának tagja a hágai döntés utáni helyzetről tartott előadást a Liberális Klubban. A vendég elmondta: a vízlépcső ügyével már 10 éve foglalkozik és 1990-től a parlamenti bizottságban minden ezzel kapcsolatos mozzanatot figyelemmel kísér. Hibásnak ítélte azt ahogyan a hágai döntést a hazai közvélemény megismerhette. Mind a 150 pontnak jelentősége van és ezeket csak összefüggéseikben szabad tanulmányozni! - húzta alá. Szerinte a hágai ítéletben a környezetvédelem kérdése legalább olyan fontos, mint az energiatermelésé. Az igaz, hogy a jövőben közösen kell működtetni a meglévő rendszert, de szó sincs Nagymarosról! A hágai ítélet szerint ugyanis - mivel mindkét fél lemondott a csúcsrajáratásról semmi értelme a nagymarosi vízlépcső felépítésének. Ha valaki mégis erőltetné, akkor az figyelmen kívül hagyja a hágai döntést ráadásul környezeti károkat is okoz. Az áramtermelés, az árvízvédelem és a hajózás mellett azonos súlyú kérdés lett a környezetvédelem, tehát itt is alkalmazni kell a nemzetközi normákat A Mária Valéria híd újjáépítéséről: dr. Kiss Róbert a szlovákok halogató taktikáját érthetetlennek tartja, különösen azért, mert az Európai Unió támogatása mellett nekik is csak egynegyedébe kerül az építkezés. A Liberális Klub következő összejövetele november 5-én 18 órakor lesz. Vendég: dr. Nebéz-Posoay fatYán fóvárwi ügyvéd,