Esztergom és Vidéke, 1997

1997-09-25 / 39. szám

TARK A - B A R K A Ötven évvel ezelőtt történt ez az eset, október táján. Szüreti bál volt éppen az Olvasókörben. Ott lézengtem én is - 17 évesen - a táncolók között, de sajnos, a kislányt, akinek annak idején csaptam a szelet, nem láttam sehol. Frici barátom - felfedezve kedvetlenségemet, s tudván az okát is - vigasztalgatott - jó szóval, no meg egy-két pohár borral. Egyszer csak felcsillant a szeme: - Te fisti! Adjunk neki éjjelizenét!... Én ismerem náluk a járást, gyakran megfordulok ott, szegrőlvégről rokonok is vagyunk. - Mégis, hogyan gondolod? méláztam el az ötleten. -Hazaugrom a gitáromért, aztán megbeszéljük - tett pontot az ügy végére Frici. (Megjegyzem, a szerenád akkor még divat volt, s egyáltalán nem tűnt tébolyult ötletnek.) Kati - merthogy így hívták a lányt - szüleivel és nagyapjával lakott egy nagy házban. Magas kerítés védte az udvart az illetéktelenektől. Frici szerint Kati szobája az udvarra nyílt, s hogy az ablaka alá Kérek egy sztorit! Szerenád - kutyavonítással - aki elmeséli: E. István kerüljünk, át kellett másznunk a kerítésen. Mindketten jó tornászok voltunk, így ez nem okozott gondot. Hanem mikor a deszkakerítés túloldalán lehuppantunk, kellemetlen meglepetésekben volt részünk. Frici, úgy tűnt, mégsem ismerhette jól a körülményeket, mert pont egy rózsaágyás kellős közepében landoltunk. Nos, hogy nincsen rózsa tövis nélkül, fájdalmasan tapasztaltuk. Alig keveredtünk ki azonban a szúrós ágak közül, egy nagy fekete kutya rontott ránk. Frici a gitárjával hadakozott, jómagam egy hirtelen kirántott rózsa-karóval próbáltam távol tartani dühös támadónkat. - Borzas, te! Hallgass már el! Hát nem ismersz meg?! - csitítgatta barátom az ebet. Az végre megnyugodott, így aztán odasomfordáltunk a Frici által kiválasztott ablakhoz. Ó belecsapot a húrokba, s rákezdtünk két szólamban az ismert dalra: „Csak egy kislány van a világon..." Sajnos, a két szólamból rögvest három szólam lett, mivel Borzas is csatlakozott az alkalmi mini-kórushoz. Elkezdett éktelenül vonítani, valami borzalmas, magas hangfekvésben. Csititottuk volna mi, de hát éppen el voltunk foglalva az intonálassal. Az eredmény valami ilyesmi volt: -Az is az én... nem hallgatsz, te ronda dög... drága galambom... vau-ou... A jó Isten... vau... jaj de nagyon... csitulj már el... szeretett... - és így tovább vagy öt percen át. A szomszéd kutyák is vérszemet kaptak. Mire az utolsó strófa végére értünk, már zengett a környék a kutyaugatástól. Volt abban a szemérmes szoprántól a bősz basszusig mindenféle vonyítás... Kati ablaka viszont sötét maradt. Úgy éreztük, már a fél utca rajtunk röhög. A szeretett lány meg eközben talán horkol a paplan alatt!... Hát,... mit is mondjak,... nem volt valami nagy sikerünk. Mindez szombat éjjel volt Másnap aztán - hazafelé menet a templomból - összefutottam Katival. - Képzeld, Pisti - újságolta derűsen -, a múlt éjjel két ütődött pasas bemászott a kertünkbe, összetaposta a rózsákat, s addig kornyikáltak a töksüket nagyapám ablaka alatt, míg a környék összes kutyája megvadult. Én éppen Dorogon voltam a keresztanyáméknál. Apámék a verenada függönye mögül lesték a produkciót, s elmondásuk szerint majdnem halálra nevették magukat. Nem tudod, kik lehettek? Persze, nem tudtam. Fogalmam sem volt róla. Frici sem dicsekedett el senkinek csúfos szerenádunkkal, így aztán mostanáig - ötven éven át - megőriztük a titkot Jeles napok, népszokások SZEPTEMBER-OKTÓBER SZENT MIHÁLY HAVA Szeptember 8.: Mária - Kisboldogasszony, Szűz Mária születésnapja. Gárdonyi Géza azt írja, hogy amikor egy kislány megszületik, a világon valahol egy kisfiú elmosolyodik álmában. Mária születésénél az egész világ mosolygott, mert közeledett az üdvösség, a megváltás hajnala. Ősi, „pogány" népszokásokban bővelkedett hajdan a „Kisasszony napja". A nőknek ezen a napon tilos volt a dologtevés, különösen a fonás. Ezen a napon kellett szénát, szárat, almát, fűzfát szenteltetni orvosságnak a tehénbetegségek ellen; de a búzát is csak kisasszony-napi harmat óvhatta meg az üszkösödéstől. Sok helyen úgy vélik, hogy a Kisasszony hajtja el a fecskéket. Szeptember 24.: Gellért velencei bencés szerzetes, majd apát, a Szentföldre indult, de hazánkba érkezve, itt maradt. Szent István fia nevelőjévé, majd csanádi püspökké tette. Vatha pogány lázadói Buda környékén elfogták, és a róla elnevezett hegy tetejéről a mélybe taszították. Szent László királysága idején avatták szentté. Szeptember 29.: Szent Mihály főangyal, a mennyei seregek vezére, a lázadó angyali seregek legyőzője. A gonosz elleni küzdelem és győzelem jelképe. Nevének jelentése: az Istenhez hasonló. Mihály napja a hónap és egyben az évszak legjelentősebb napja. A gazdasági életben a bérleti szerződések és szegődmények hagyományos határnapja, illetve az új bérbev evések és a következő évre szóló szegődtetések időszaka. Európa-szerte pásztorünnep e nap. Mihály a temetők védőszentje is. MINDSZENT HAVA Október 4.: Assisi Szent Ferenc a középkor egyik legnagyobb szentje, rendalapító. Három rendet alapított: egyet a férfiak, egyet a nők, egyet pedig a világban élők, a családos emberek számára. Assisi Szent Ferenc humanizmusa a társadalmi problémákra irányította a figyelmet, arra ösztönözve a keresztényeket, hogy minden erejükkel csökkentsék az emberek testi és lelki nyomorát Október 6.: Az Aradi Vértanúkraa múlt századi magyar Golgotára emlékezünk e napon. Október 20.: Vendel skót nemzetségből származó remete, aki pásztorként dolgozott. Európaszerte 1500 templomot szenteltek tiszteletére. Esztergomban a Szt. Anna templom mellett egy szép Szent Vendel szobor emlékeztet ra. A pásztorok, földművesek és az álattenyésztők védőszentje. Október 23.: Nemzeti Ünnep, az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója. Október 26.: Szent Dömötör, a juhászok napja. Ekkor zajlanak a hangos mulatozásokba torkolló Dömötör-napi juhászbúcsúk. Október 28.: Simon és Júdás apostolokat egy napon ünnepeljük, mert hosszú ideig közösen hirdették az evangéliumot Perzsiában. Hitükért vártanúhalált haltak: Simon apostolt kettéfűrészelték, Júdást pedig lefejezték. Az állatok kihajtását erre a napra be kellett fejezni, mivel jön a hűvös idő: „Megérkezett Simon Júdás, / Jaj már neked pőre gatyás." Igen régi hagyomány a napokig tartó párkányi Simon-Júda-vásár. A „Vénasszonyok nyara" szeptember utolsó, illetőleg október első felében szokott beköszönni. Puha, simogató napsugár ömlik el ekkor a tájon. Fényéből hiányzik már a nyár izzó lobogása. A gyümölcsérlelő őszi fény áldást sugároz minden növényünkre. A színesedő fák alatt hallatszik még a pirregő tücsök andalító muzsikája, de levegőég végtelen országútján már vonulnak vándormadaraink a távoli téli szálláshelyeikre. E két hónap legjelentősebb mezőgazdasági társas munkája: a szüret! A szüreti munkába bekapcsolódik a család apraja-nagyja, sőt a rokonok, ismerősök kölcsönösen is segítik egymást Egykor, a közhírré tett szüretkezdet után a szőlőhegy felszabadításával, a hegykapuk megnyitásával láthattak a szedéshez. A 16.-17. században a megélénkült szőlőhegyeken zenélés, nótázás, fegyverdurrogás hallatszott. A szüreti szokások mai formájukban a szüreti felvonuláshoz és a bálhoz kötődnek. Egyes szüreti ünnepségek Bacchus-kultuszra utaló elemeket is tartalmaznak. A szüreti felvonulás alakoskodásra is módot nyújtott: a maskarások részben a szőlőművelés mozzanatait jelemtették meg (kötözőasszony: férfi rossz női ruhában, tolvaj és csősz harca, életképfigurák stb.). A vidám szüret költőinket is megihlette. Kisfaludy Sándor Csobánc című verses elbeszélésében például a badacsonyi szüretet jeleníti meg: „Bő, víg népes volt Badacsony / Az akkori szüretben: / Mozgott, hangzott az egész hegy / Fenn és alatt, kinn és benn... /Harsogtak a tárogatók, / A hegedűk zengének, / Szól a duda, tapsol a tánc / S a sarkantyúk pengének!" A régi szüreti hagyományok nem halványulnak el Esztergomban sem, Szentgyörgymezőn még ma is élnek. Október 4-én lesz a látványos szüreti felvonulás, utána pedig az Olvasókörben a szüreti bálon táncolhat, akinek kedve szottyan rá. Klotz József