Esztergom és Vidéke, 1997

1997-01-30 / 5. szám

1997. február 20. Esztergom és Vidéke 31 ERTEKEINK EMLEKEINK Ezú tori koszön ö m...! Igen. Köszönöm az esztergomi Vaszary Kolos Kórház orvosainak se­gítségét! Tudásuk legjavát adták egészségemért. 65 éves egyedülálló nyugdíjas vagyok, tíz éves korom óta szívbeteg. 55. évemben agyembóliát kaptam... Féloldali lebénulással. Osvai László főorvos úr volt a kezelőorvosom. Köszönet Néki! Még a szavával is gyógyított. Egy-egy nagyvizit után be-beszaladt hozzám Dinnyés József főorvos úr is, hogy meghallgassa a szívemet. Mindig figyelemmel kísérte szívem állapotát. Köszönöm, Főorvos Úr! Három év múlva Szontagh Csaba igazgató-főorvos úr eljuttatott Bu­dapestre a Korányi Szanatórium Cardiológiai Osztályára, ahol előkészí­tettek a szívműtétre. Naszlady professzor úr megjegyezte: „Magát egyik pesti kórházban sem tudták volna jobban helyrehozni az agyembóliá­ból." A Városmajori Szív és Érrendszeri Klinikán megtörtént a műtét. Azóta Szontagh Csaba főorvos úrhoz járok ellenőrzésre, Szívbetegségem mellett nőgyógyászati problémák is jelentkeztek, így 1996 februárjában abrázió vált szükségessé. Berbik István főorvos úr igen nagy gondot fordított reám a szívem állapota miatt. Nem kevésbé Nagy László adjunktus úr, aki elvégezte a műtétei. Mindkettőjüknek nagy-nagy köszönet! 1996 novemberében újra bekerültem a kórház nőgyógyászati osztály­ára. Állapotom szükségessé tett egy nagyobb műtétet. Az orvosi konzul­táción Szontagh főorvos úr aggodalmát fejezte ki, és szívem állapota miatt műtét helyett sugárkezelést tanácsolt. Zámbori főorvos úr elhelyezett Budapestre a Szent István Kórházba, hogy ott történjen meg a műtét vagy a sugárkezelés. Az ottani konzultá­ción elfogadták Szontagh főorvos úr véleményét. Megtörtént a sugárke­zelés. Amikor itthon felkerestem Szontagh főorvos urat, mosolygott és elégedett volt. „A két rossz közül a kisebb rosszat választoltuk" - mondta. Valaki nekem egyszer így jellemezte Szontagh főorvos urat: „Tudása van, de nincs szíve, nem érez a betegekkel." Nem jól leitta az illető. Igaz, hogy nem szereti a szimuláló betegeket, és nem dédelgeti betegeit. Ahol viszont oda kell figyelni, ott nagyon odafigyel és cselekszik. Milyen megnyugtató hozzá járni ellenőrzésre! Kedves esztergomiak! Aki hívő ember, adjon hálál a Gondviselőnek orvosainkért, kórházunkért. A nem hívő ember is elgondolkodhat azon: nem a véletlen irányította életemet, hanem Valaki felülről úgy, hogy mindig elküldte a legmegfelelőbb orvosokat. Akárhogyan is áll az egész­ségügy Magyarországon, mi, esztergomiak ne csüggedjünk, hiszen bíz­hatunk orvosainkban, kórházunkban! Lehet, hogy egyesek megmoso­lyognak, idealistának tartanak. Vállalom. Az vagyok. És ezért van, hogy beír beteg szívvel, de vidám lélekkel élem napjaimat. Érdemes! Mécs Mária 1 f fi f: JM| I I Bfr ' ^mL.f -kSH • VB ^ -M v H A szólisták és az est karnagya a zenekar előtt Barokk-est kiváló szólistákkal Január 25-én este a Pro Urbe-díjas Városi Szimfonikus Zenekar IV. bérleti hangversenyére zsúfolásig megtelt a Dobó gimnázium aulája. Dömösről kii­lönbusszal érkeztek, de Budapestről, Miskolcról, Dorogoról és más szomszé­dos településekről is számosan jöttek el a zene szerelmesei. Reményi Károly zeneigazgató vezeté­sével a 18. század német és olasz kivá­lóságainak darabjait szólaltatta meg a zenekar ezen az estén. Telemarni német zeneszerző korának legtermékenyebb muzsikusa volt, több zenedarabot írt, mint Bach és Hándel együttvéve. Ez a hihetetlen termékeny­ség ráadásul könnyed és derűs szellem­mel párosult. D-dúr koncertjének előa­dását a három trombitás, Reményi Lász­ló, Szádóczki Iván és Petróczi István szólójátéka tette emlékezetessé. Sammartinni, a milánói dóm egykori orgonistája, pedagógus, zeneszerző és karnagy az olasz barokk-muzsiká legje­lentősebb képviselője. F-dúr koncertjét blockflötére írta, amit most zenekari kí­sérlettel a budapesti Reményi Ágnes ját­szott el könnyed eleganciával. Cimarosa, az olasz vígoperák meste­re, később a szentpétervári operaház di­rigense, sokoldalú zeneszerző volt. C­moll oboaversenyét Tatár Beáta miskol­ci vendégművész játszotta kiváló tech­nikával és átéléssel. (Tatár Beáta is Re­ményi-tanítvány, városunkból került a Zeneakadémiára, majd zenetanár és a Miskolci Szimfonikusok előadóművé­sze lett.) Szünet után Bach egyik legkedvel­tebb művét, a D-dúr szvitet hallhattuk. A három trombita-szólista már a Tele­mann-darabban is kitűnően játszott, most pedig szinte egymást múlták felül játékukkal. Sikerükben közrejátszottak a zenekar szólamvezetői, Pásztóiné Nádudvari Erika (első hegedű), Magya­rovicsné Bakó Tünde (másodhegedű), Baranyai Irén (cselló) és Reményi Jó­zsef (csemballó) is. A közönség élvezte a színvonalas elő­adást, és nem fukarkodott a tapssal sem. Pálos A Széchenyi tér 24. számú ház falán egyszerű márványtábla, a belvárosi te­metőben szerény sírhalom őrzi a kiváló repülőgép-konstruktőr, a világrekorder pilóta, a városunk műszaki kultúrájá­nak kialakításában fontos szerepet vál­laló mérnök, Lampich Árpád emlékét. Tehetsége már fiatal mérnökként a kor egyik legizgalmasabb problémája, az aviatika felé vonzotta. Az I. világhá­borút követő súlyos gazdasági helyzet, a repülőgép-építésre vonatkozó szigo­rú békeszerződési korlátozások nem kedveztek a magyar aviatikusok mun­kájának. Mégis 1921-ben megalakulta Műegyetemi Sportrepülő Egyesület, ahol lelkes csoport gyűlt össze a repü­léstechnikák művelésére. Köztük talál­ható Lampich Árpád is, aki a tervezési munkájába bevonta az újért lelkesedő fiatal műegyetemi hallgatókat - a ké­sőbbi kiváló konstruktőröket - mint például Bánhidi Antalt, Rubik Ernőt, Samu Bélát. A súlykönnyítés jegyében Thorotz­kai Péter alumínium ötvözetű kismo­torjához 1923-ban megtervezi az L-l típusjelű, 12 m fesztávolságú, 120 kg­os együléses gépet, amely a Mama ked­vence nevet kapja. 1925-ben a tovább­fejlesztett Thorotzkai-motorral létre­hozza az L-2 Róma típust, amely a kategóriájában elért három világre­korddal és több nagy túrarepüléssel nemzetközi hírűvé vált. A kiváló konst­rukció második világrekordját - a 16 Wienner-Neustadtba, ahol alapvetően hozzájárult az osztrák repülőipar fej­lesztéséhez. A II. világháború után számottevő repülőgép-építéssel országunkban egyedül az Áero-Ever Kft., majd álla­mosításával az esztergomi Sporiárú ter­melő Vállalat foglalkozott Itt készül­tek Lampich Áq^ád korábbi műegyete­Ertékteremtők (2.) LAMPICH ÁRPÁD órás, leszállás nélküli 1033 km-es zárt­körű távot - maga Lampich Árpád tel­jesítette. Az L-típusok sikeres sorozata következik: konstrukcióit a kiváló re­pülőtulajdonság, a szerkezeti megoldá­saikban évekre előremutató műszaki bravúrok jellemezték. Ezért őrzi a Köz­lekedési Múzeum fő helyen a három­szoros világrekorder Róma-konstruk­cióit Nemzetközi elismertsége alapján kap meghívást az 1930-as évek elején az európai aviatika egyik fellegvárába, mi tanítványának, Rubik Ernőnek az iskola- és teljesítmény-vitorlázógépei. Az újjáéledő katonai repülés moto­ros kiképzőgép igényei, a meglévő is­kolagép-állomány nagy javítási szük­ségletei a sikeres és fejlődő esztergomi gyár felé irányította a figyelmet. Az egyre növekedő és egyre bonyolultabb feladatokhoz ki kellett alakítani a mű­szaki, szakmunkás gárdát de megfele­lő épületeket és technológiai folyama­tokat is. E rendkívüli szakértelmet és felelős­séget igénylő munkára kap főmérnöki jj megbízást 1951 tavaszán, ahol rövid ij időn belül találkozik Lehner Károllyal, ji az új igazgatóval. A nagy tudású, ta- ij pasztalt szakember és a fiatal, agilis, jj bizonyos repülős múlttal is rendelkező jj igazgató szerencsés találkozása volt a i záloga annak a dinamikus fejlődésnek, ii amely a vállalatnál ekkor megindult. \ A szovjet konstrukciójú JAK-18 jj motoros kiképzőgép dokumentációjá- jj nak honosítása és azzal párhuzamosan jj sorozat-gyártásba vétele nagy sikert ji hozott, melynek forráspontjaként Lam- £ pich Árpád rendkívüli műszaki kvalitá- ij sait kell értékelni. ji Az 1956-ban bekövetkezett tragikus ji halála miatt nem érhette meg az utolsó jj nagyszabású szakmai kihívás végső ji beteljesülésének sikerét. Azonban em- ji beri értékeinek tanúi tanításainak to- ji vábbvivői lettek, így az 1960-as évek- jj tői napjainkig zajló ipari, technikai át- ij alakulásnak végül is sikeresen tettek jj eleget. * Mihály József ij

Next

/
Oldalképek
Tartalom