Esztergom és Vidéke, 1997

1997-08-20 / 34-35. szám

ESZTERGOM és TIME IDO - MU - HELY • VÁROS-VILÁG ALBUMLAPOK Mühelynapló A csend az alkotás közege (...) Bármily tá\'ol áll Kókay Krisztina munkáitól a 18. századi esztétika szem'cdélyellensége, textilfestményeinek keresetlen monumentalitása, szűkszavú drámaisága, grafikáinak hol szelúien-líraian rejtőzködő, hol energikusan feltárulkozó világa, lélektani hitelessége mégis a klasszicitás bizonyosságával tölt el. (...) - Némán, fegyelmezetten, a vonalaknak kell kifejezhetetlent kifejezni. A vonal az elemi megszólalás-kényszer eszköze és nyelve. Bár festőnek készültem és a színeket szeretem, nagyon nehezen, de rátaláltam arra a formára, amellyel elérem azt, amit akarok. A vonal hosszúsága, erőssége hordozza a jelentést. Ami bennem hangosan szól, az kívül halkan jelentkezik. Nem kiabálni kell, hanem valamilyen más erővel közvetíteni, halkan, de figyelemfelkeltően, ahogy senki más. Ahogy a fény terjed. (...) -A vonalaid létező realitások. Ott élnek, lélegeznek a szemünk elölt. Kezdetük van és végük, nem keresztezik egymást, egyéniségek, akik egymás mellé illeszkednek és tisztelik egymást. Tiszták, erősek és védtelenek. Domokos Mátyás mondta esztergomi kiállításod megnyitóján, hogy a teremtés csendes drámája ad erkölcsi komolyságot nekik, s művészi hitelt annak a vágynak, hogy valaki röntgenképet készítsen érzelmeinkről és gondolatainkról. Hogyan alakult ki ez a vonalas, sejtes építkezés? - A természet szerkezetére való rácsodálkozás közrejátszhatott. (...) Mindig ugyanazt szeretnénk elmondani ugyanarról, csak mindenki másként. Arra törekszem, hogy minél egyszerűbben mondjam el. Acsend az alkotás közege. Gyermekkoromban is leültem az esztergomi Duna-partra gondolkodni, ahol csend volt és figyeltem a víz méltóságos és egyben játékos mozgását. A zaj elnyomja a gondolatainkat. Nagy zajban nem hallod meg, ami ember és ember között közvetít. A hallgatás épp olyan fontos, mint a beszéd. „Nem elég hallgatni. Tudni kell, halálos pontossággal, mi az, amiről hallgatunk" - írja Márai Sándor. (...) (1995) Husz Mária KOK AY KRISZTINA Az Esztergomban született művész 30 évvel ezelőtt, 1967-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskolán, textil szakon; öt esztendeje nyerte el a XII. Fal- és Tértextil Biennálé fődíját. Városunkban legutóbb 1995-ben volt egyéni kiállítása, Budapesten pedig ezév nyarán. E tárlat megnyitó szövegének kéziratával Szabó Magda író lapunkat tisztelte meg. Zongoraszó a Hévíz utcában (25 x 37 cm) Fotó: Molnár Géza Selyemraj zolatok Számodra fontos a csend, a befelé forduló magatartás és szemlélődés. Az olvasás, az irodalom, jelentős szerepet tölt be az életedben. - A nyugalom, a belső csend egyfajta magatartás, természetesen alkati tulajdonság is, ami a viselkedéssel felerősíthető, a rajzzal, munkával kifejezhető. Márainál olvastam, hogy nyugalom lehet a tenger nyugalma is. Ez persze látszólagos, mert a nyugodt felszín alatt állandó mozgásban vannak az elemek. A mozgás számtalan és felsorolhatatlan mennyiségű feszültség forrása. De fontos a hallgatás is, amelynek nagy szerepe van az életben. A rajzaimon ez szünetekként jelenik meg, ilyenkor szinte rajzol a szünet. Az üres felületnek külön mondanivalója van, ahogy egy hirtelen kiáltás belevág a monotóniába, ugyanúgy egy váratlan csend, elhalkulás, szinte a kiáltással lesz egyenértékű és drámai erejűvé válhat. Amikor a külvilágban zavar uralkodik, káosz és lárma, belső elmélyüléssel, sajátos ellazulással és akarással az ember akkor is megtarthatja önmagát. így teremtheti meg az alkotó az alkotáshoz szükséges és elengedhetetlen légkört. Úgy próbálok dolgozni egy rajzon, ahogy egy vers vagy egy szöveg sűrít vagy önfeledten árad. (1997) Jóry Judit 1997. augusztus 20. Részletek Szabó Magda megnyitó beszédéből 1997. június 12., Vigadó Galéria (...) Nehéz világban élünk, nehéz körülmények között; ha a művészet nem segít elviselni, amit a történelem újra forduló tányérján élőkre a jelen problematikája hozott, nincs kormány, amely megtehetné, csak az alkotás örök, csak az alkotó jelezte út segíthet: a kiállító művész formanyelve igazán érthető. Akár egész személyes létünk egyetlen fonalán, a világ sorsa, a kozmoszé is egy hajszálnál is vékonyabb rostszálon vagy azt helyettesítő írószerszám közvetítette vonáskán is fordul, s nincs az a kötél vagy utópisztikus vízió az emberiség megmentéséről, amely olyan erős volna, mint a leheletnél is vékonyabb és feketénél is feketébb fonál vagy a sem önmagának, se másoknak nem irgalmazó vonás, amely némán is elmondja, mi elől menekülünk, honnan jöttünk, hová megyünk, s az izgalmak, félelmek, remények, kételyek dzsungelébői merrefelé nyílik a frissen született remény alig foszforeszkáló tisztása. Kókay Krisztina textilművész és grafikus, de az alkalmazott mágia mestere is, azt is tudja, amit kevesen, hogy művészete kultikus eredetű. A szál jelentőségét, az egyetlen vonalét, a fonál téphetetlen makacsságát nevelő dajkáink, minden művészet szülei, a görögök régen kitalálták, amikor a halálra szánt Thesesust a labirintusból Adriadne gombolyagja kivezeti, amikor a nem kívánt szenvedélyek meghunyászkodnak Penelope szőttese előtt, (...) s a sorsot, életünk végét a három mitológiai nő szabja meg, az élet fonalát fonó, végül elmetsző Párkák. (...) ha egészen visszamegyünk a kezdetekig, a fonal, amelyet kivételes tehetségével magához szelídített, a kolostorokig kanyarog vissza, gyónások és égbe szálló fohászkodások közé: az első szövőművészek hazánkban valamikor egyházi férfiak voltak. Innen a grafikai ábrázolás magyarázata: a művésznő, anélkül, hogy tudna róla, gyónik, mondja a mindenható Úristennek és művészete lelkiatyjának, a világnak, mindenkinek az elmondhatatlant, amelyet tűvékony grafikai jelrendszerrel közöl, mikor nem fonállal, hanem papíron dolgozik. Mindegyik képe - gobelinje, grafikája - vallomás: egy pszichiáter keresi a fonálvékony jelzések között önmagát, saját teremtményeinek megfejtését, önmaga magyarázatát, s elsőnek maga ijed meg, mikor megérti, mennyit tudott a megfoghatatlanból megfogni, e mondhatatlanból lerajzolni; vállán a szent madár, a művészet óriási felelőssége. Mostani újra jelentkezésekor megint valami újat hozott, vallomása szűkebb, titokzatosabb, ugyanakkor térlátása is változott, az ábrák elmélyültek. (...)