Esztergom és Vidéke, 1997

1997-07-24 / 30-31. szám

1997. július 24. Esztergom és Vidéke Gondolatok - árnyékban A napokban feleségem társaságában egy délelőttöt töltöttem el a párkányi strandon. Nem sok olyan esztergomi lehet, aki még nem próbálta ki e fürdő kellemes, langyos vizét. így aligha kell leírnom az ottani körülményeket. Nem is ez a szándékom. De az írogató emberek - mint jómagam is -, úgy tűnik, még nyaralás közben sem tudnak kibújni a bőrükből. Elmerülünk a medencék gyógyhatású vizében, megbámuljuk a napsugaraknak - és persze a férfiszemeknek - kitett vonzó idomokat, megkóstolj uk a büfék rántott pisztrángját, leöblítjük a finom Aranyfácán sörrel, majd elpilledve elnyúlunk a gyepen a fák árnyékában. De közben elgondolkodunk egy s más dolgon. Ezt persze mások is megteszik, legfeljebb nem vetik papírra gondolataikat. Az ember például elrágódhat azon, hogy miért nincsenek a strandon — de a városban sem - magyarnyelvű feliratok. Egy olyan városban, melyben a lakosok túlnyomó része magyar anyanyelvű, ahol a környéken is elsősorban magyarok élnek, s melynek idegenforgalma is szinte kizárólag a magyarországi turistákra korlátozódik! Márcsak az udvariasság is azt követelné, hogy - ha nem tudok szlovákul - ne a német vagy angol feliratokból tudjam meg, milyen rendszabályok érvényesek például a mélyvízben. Persze túlzok! Találtam egyetlen magyarnyelvű táblát: MÉLYVÍZ! Ezt viszont a stand vezetőinek saját érdeke diktálta: ki kellett írniuk, ha nem akarnak lépten-nyomon fuldoklókat menteni. No és néhány büfés is kiírta az ételek magyar neveit. Szintén elsősorban saját érdekükben. Ahhoz képest azonban, hogy Párkány egy magyarlakta terület közepén helyezkedik el, elenyészően kevés magyar szót hallani. Pedig tömve a hatalmas kiterjedésű strand, kb. tízszer annyian vannak, mint az esztergomi fürdőben egy kánikulai napon. Tele van a mellette lévő kemping is. Lehet, hogy a vendégek nem a környékről, hanem a távolabbi, szlováklakta országrészekből jöttek? Ez viszont azt jelzi: vize értékes, híre messze földön ismert. Az a víz, amely a régi esztergomi melegvizes fürdőket is táplálta! S az ember óhatatlanul összehasonlítást tesz. Miért tudta ez a kisváros létrehozni ezt a pompás létesítményt, és miért nem sikerült ez Esztergomnak?!... Az értékes víz ott van a mélyben. Megfelelő hely is akadna a Szigeten - pl. a kemping és a sportcsarnok között. Mindenkinek érdeke lenne. A helybeliek és a környékbeliek jó strandhoz, gyógyhatású fürdőhöz jutnának. Fellendülne az idegenforgalom, hiszen az átutazó turistáknak érdemes lenne ittmaradni néhány napra. Kibővülne a kemping, új szállodák, motelek épülhetnének. Büfék, éttermek sokaságára lenne szükség, melyek új munkahelyeket is jelentenének. Mindehhez gondozott parkok, parkolók társulhatnának, s tényleg a város vonzó gyöngyszeme lehetne a Sziget. És egyben komoly jövedelemforrás is! Fontos, hogy vállalkozókat csalogassunk leendő ipari parkunkba. De szerintem sokkal fontosabb, hogy a Szigetünkre találjunk olyan pénzembereket, akik üzletet látnak egy korszerű gyógyfürdő és a hozzácsatlakozó kiszolgáló létesítmények megépítésében. Maga a város is áldozhatna erre, hiszen busás haszonnal térülne meg a befektetés. Testvérvárosunk, Párkány vezetői talán elmondanák, ők hogyan csinálták! Mert - bár a feliratokból ez nem derül ki - azért ott is akad, aki beszél magyarul. Sz.B. Áradás Vágyott már a Kedves Olvasó sóvárogva egy pohár vízre? Jómagam kisiskolás kori emlékeim között szerepel egy a Vaskapuból a Fáry-kúton keresztül vezető iskolai kirándulás emlékképe, amikoris a tűző napon szomjazva ballagtunk hazafelé kora délután. A kulacs kiürült, az út távolsága egy kisgyermeknek mindig hosszabbnak tűnik a valóságosnál... Egyszóval én akkor szomjaztam igazán életemben! Egy pohár jéghideg vízre vágytam. De a forró kánikulában üdítően ható fürdőzés akár a strandon, a Balatonnál, a Palánál, vagy néha-néha még a Dunán is a legkellemesebb emlékeink között szerepel. A múlt héten viszont szorongva hallgattam (hallgattuk) a vízállásjelentést, les tük a Duna magasságát a Szigeten. Mert a jótékony víz szörnnyé is válhat Esztergomot nem egyszer késztette már készenléti állapotra. Emlékszem, valamikor az 54-es árvíz idején homokzsák készítésére mozgósították a felnőtt lakosságot A 4-5 évenként ijesztően jelentkező vízáradat nyugtalan napokat félelmetes éjjeleket szerzett azóta is az esztergomiaknak. Elsősorban persze az igazi kárvallottak a Prímás-sziget lakói nézik ilyenkor aggódva a percenként növekvő, sárgán, piszkosan hömpölygő víztömeget, s előkerülnek a szivattyúk, a gumicsizmák, a vödrök, hogy a pincékből, de nem egyszer a lakásokból is eltávolítsák a nem kívánt látogatót. Most megnyugodva tapasztaltuk a víz-szörny visszahúzódását, csak a helyén maradt iszap jelzi az áradás hatását. A napos, meleg idő kedvez a száradásnak, a régi rend helyreállásának Az idén is „megúsztuk" nagy baj nélkül? De szorongó szívvel halljuk a híreket Lengyelországból, Csehországból. Szörnyülködve gondolunk a Lajta közelének hajléktalanná vált lakóira Vagy a Dunán túrázó kis csapatra, akik eggyel kevesebben térhettek vissza otthonukba... A természet, a víz újra áldozatot követelt. Kiszolgáltatottságunkra figyelmeztetnek e természeti csapások. Sok minden ellen tudunk már védekezni, de még ma is van számos olyan terület ahol védtelenek vagyunk. Vagy mégsem? K.Sz.E. (A szerkesztő megjegyzése: A fenti sorokat a szerző még az elmúlt hét szerdáján juttatta el szerkesztőségünknek. Akkor még nem tudhattuk, hogy újabb árhullám közeleg a Dunán. A tetözés lapzártakor várható. Reméljük, e második hullám sem okoz az előzőnél súlyosabb gondokat városunkban.) Esztergom, Párkány és az egész régió idegenforgalmi, gazdasági fellendülésének kulcskérdése a második világháborúban felrobbantott és azóta csonkán álló Mária Valéria-híd újjáépítése, a forgalom megindulása. A civil szerveződések, az önkormányzatok kezdeményezésére egy évtizede az érintett kormányok is felkarolták az ügyet. Magyarország és az Európai Unió már pénzügyileg elkötelezte magát az újjáépítés mellett. Szlovákia jelenlegi kormánya halogató taktikát folytat. E témáról kaptunk áttekintést Kovács László külügyminisztertől. - A kiindulást az alapszerződés adta. Annak köszönhetően, hogy aláírásra került a magyar-szlovák alapszerződés, az Európai Unió is pénzügyi támogatást helyezett kilátásba a terv megvalósításához. A szlovák féllel folytatott intenzív tárgyalások eredményeként 1995. szeptember 28án a magyar és a szlovák közlekedési miniszterek azonos szövegű szándéknyilatkozatban fordultak az Európai Közösségek Bizottságához. Az Európai Unió Bizottsága a híd rekonstrukciójának támogatására 5 millió ECUHírünk a külügyminisztertől Magyarország és az Európai Unió akarja, Szlovákia (még) nem! összeget különített el. Egyúttal feltételül szabta, hogy a feleknek közös pénzügyi memorandumot kell benyújtaniuk, és alá kell írniuk a híd újjáépítésére vonatkozó két-, illetve háromoldalú megállapodást. A közös szándéknyilatkozat aláírását követően beindult az újjáépítéssel összefüggő egyeztetések mellett a tervezőmunka. Ennek során nehézségek merültek fel, mivel a szlovák fél ragaszkodott ahhoz, hogy a híd pilléreinek magassága a nagymarosi vízlépcső tervezésekor megadott duzzasztott vízszinthez igazodjon. A híd felépítése iránti érdekeltségünket valamint az EU felé tett kötelezettségünket szem előtt tartva magyar részről készek voltunk a szlovák igény elfogadására - azzal a megszorítással, hogy a felek jelentsék ki: a híddal kapcsolatosan egyeztetett műszaki feltételeket egyik fél sem használja fel érvként a Hágában folyó peres eljárás során. - Mitt telt a magyar kormány? És miben bízhatunk a jövőbeni - kérdeztük a külügyminisztert. - Miután szakmai szinten nem sikerült eredményt elémi, az elmúlt másfél évben megvalósult miniszterelnöki, külügy- és közlekedési miniszteri találkozókon, valamint a Vladimír Mecíarhoz és az előző külügyminiszterhez, Pavol Hamzíkhoz, illetve a korábbi közlekedési miniszterhez, Alexander Rezeshez intézett levelekben sürgettük a megállapodást Kuncze Gábor belügyminiszter április 21-ei pozsonyi látogatásakor szintén a legmagasabb szinten vetette fel a híd újjáépítésének ügyét Ezekre a kezdeményezéseinkre a szlovák válasz minden esetben kitérő és halogató volt. A szlovák kormányfő az idén áprilisban kijelentette: a bősi vízlépcső ügyében folyó hágai per befejezéséig nem lát lehetőséget arra, hogy megállapodás szülessen a híd műszaki paramétereiről. A szlovák félnek ez a magatartása lehetetlenné tette, hogy aláírásra kerüljenek az újjáépítés beindításához nélkülözhetetlen megállapodások. Az ügy iránti szilárd elkötelezettségünket bizonyítandó, az Európai Unió brüsszeli központja által kidolgozott pénzügyi megállapodást Somogyi Ferenc államtitkár úr már az idén áprilisban aláírta. Szlovákia halogató magatartásáról tájékoztattuk az EU illetékeseit is. Az előzőekben ismertetett részletek kellőképpen érzékeltetik, hogy az Esztergomot Párkánnyal összekötő Mária Valéria-híd újjáépítésének elkezdése legkisebb mértékben sem a magyar félen múlik. A kormány bármennyire szeretné, a szlovák fél beleegyezése és együttműködése nélkül nem építhet hidat a Duna magyar-szlovák közös szakaszán. Bízom abban, hogy a hágai nemzetközi bíróságnak a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos perben hozott ítélete után a szlovák fél felülvizsgálja eddigi elzárkózó álláspontját, és elkezdődhet a Mária Valéria-híd újjáépítése. (Pálos)