Esztergom és Vidéke, 1997

1997-05-29 / 22. szám

1997./t A GAZDA SZEME • ÁLOM ÉS VALÓSÁG HATTER DONTES HELYETT (?) — DE BIZTOSAN DÖNTÉS UTAN Requiem - dőlés után Az esztergomi Babits Emlékház tor­nácának autogramm-fala ma már iroda­lomtörténetünk része, turisztikai látvá­nyosság. Kevesen tudják, hogy a híres emlékfal (amelyen Illyés Gyula, Kárpá­ti Aurél, Tóth Árpád és még sokan má­sok örökítették meg esztergomi látoga­tásukat) előképe a Bánomi úton, az Einczinger-család présházának man­zard szobájában állt; az 1920-as évek elejétől az itt megforduló megbecsült vendégek szénnel, ecsettel írták fel ne­vüket a 4 x 4 méteres szobácska falára, melyet szüreti jelenetek, bordal-szöve­gek is díszítettek. Mint a Babits-villá­ban, itt is megfordultak a két háború közű irodalmi-művészeti élet jelesei (Babitson kívül Kárpáti Aurél, Sárközi György, Bajor Ágost, Hellebrand Béla, Holló Kornél, Nyergesi János, Tipary Dezső, Scheiber Hugó, stb.) valamint az Einczinger család barátai: helybéliek (köztük Etter Kálmán, Koditek Piros, Mattyasovszky Béla, Olajos István, Vécs Ottó, Walter Béla) és fővárosiak egyaránt. Az emlékszoba, az emlékfal azonban nincs többé! A tavaszi orkánerejű szél ledöntötte a bontás után átépítésre (?) váró présház meghagyott, de elégtelenül védett au­togram-falát; így darabjaira hullott, megsemmisült Esztergom újkori műve­lődéstörténetének, polgári kultúrájának egyik pótolhatatlan emléke. Holott a tragikus vég most is elke­rülhető lett volna! A Városháza bizottsági és hivatali il­letékesei tudtak az értékes autogram-fal létezéséről, hiszen a néhány éve új tulaj­donosra talált présház átalakítása építé­si engedéllyel folyt, illetve folyik to­vább.(Mostmár mindegy!...) Az építési, a bontási engedély kiadá­sakor, ugyanígy a rákövetkező helyszíni ellenőrzések során, (ha egyáltalán vol­tak ilyenek) a szakhatóság részéről ­úgy tűnik - igen csekély igyekezet mu­tatkozott, hogy ezt az értéket megment­sük magunknak és az utókornak. Jól kellett tudniuk, hogy mire adnak (át?)építési, bontási engedélyt, hiszen a hatósági jogállás eleve feltételezi a kö­teles ismereteket, ráadásul az aláírásfal megóvását többen is - még időben ­kezdeményezték Tehát ez esetben is elmaradt a kellő gondoskodás, a helyi védelem alá helye­zés (és ezzel együtt a szükséges néhány százezer forint), a tulajdonos határozott kötelezése. Az itt közölt fotó azt bizo­nyítja, hogy a helyszíni ellenőrzés hiá­nyos volt, illetve figyelmetlenül eltűrte az ún. pengefal hevenyészett, szaksze­rűtlen megtámasztását. Koditek Pál PS.: Olvasom az 1990-ts évek elején készült hivatalos jegyzéket Esztergom műemléki, városképi jelentőségű épüle­teiről. Nem szerepel benne sem az Einc­zinger-présház, sem a Bánomi dűlő(út) több olyan 18-19. században épült pin­céje, présháza, melyeknek mindenkép­pen legalább városképi védettséget kel­lene kapniuk Ezzel szemben - sajnos ez a történelem fintora! - a Bánomi dűlő néhány présháza szerepel az 7957-ben készült műemlék-jegyzékben. Tobbük­kel joggal büszkélkedik is Zolnay Lász­ló az 1960-70-es években többször is kiadott Esztergom útikönyvben. Einczinger-présház • Bánomi út 1995 május A Bartal Irnőné, Finc/inger /ívia (az egykori tulajdonos, Babits közeli barátja, L Ferenc leánya) levelében említett sorház-építés (—> albumlapunk) hiteles hír volt, de - szerencsére - a terv meghiúsult. 1995. május 24. Szederkényi Miklósáénak, a Városüzemeltetési s Mű­szaki Iroda főelőadójának előterjesztése a kulturális bizottság ülésére - a présház „dedikált falának megmentése" tárgyában. 1996. december 27. A polgármesteri hivatal mint építési hatóság en­gedélyezi az új tulajdonosok, Neuzer András és felesége által benyújtott terv kivitelezését, a présház és pince rekonstrukciójára, illetve bővítésére. (23801-3/1 996.sz. határozat építészeti műszaki leírás) A tulajdonos és a tervező vállalja a határozatban előírt kötelezést, hogy az autogram falat a bontás során eredeti állapotában megőrzi, illetve beépíti a komfor­tos családi ház tetőterébe. A bontási elvégzik, a falat megtartják. 1997. április 7. A tulajdonos - mellékelve a meteorológiai „igazolást" ­bejelenti a Városházának, hogy „a rekonstrukció alatt levő, tetőtéri, kellő­en megvédett, dúcolt belső válaszfal kidőlt. A műemlék jellegű, dc nem védett falazat megsemmisült." Bár nem szívesen, de ludomásul vesszük. Ugyanakkor elismerjük az új gazda készségét, hogy a helytörténeti értéket befogadja átalakított tulaj­donába. Vitatható azonban, hogy az ideiglenes védelem mennyire volt „kellő"; ugyanígy - Balázs Iászló főépítész szerint is, hogy volt-e következetes, figyelmes műszaki ellenőrzés. Vitathatatlan, hogy a helyi értéket jelentő présházal, benne az autogramfalal hivatalosan nem nyilvánították vedelt nek. Némi öröm a sok ürömben-. Balázs l ászló 1996-97-ben fotósorozat­ban dokumentálta a présház és a fal akkori állapotát; a helyi 14.sz.Holló Cserkészcsapat lagjai pedig ez év februárjában 50 db pauszpapír felhasz­nálásával az egész emlékfal hű másolatát elkészítették. Végül, de elsősor­ban: az új családi ház, az átalakítás és bővítés után megőrzi a présház eredeti külső arculatát. Építészeti műszaki leírás A megbízó az ingatlanon álló „Einc­zinger-pincét" lakóépületté szeretné fel­újítani. A házról statikai szakvélemény készült, melyet mellékeltünk, és amely a jelenlegi állapotnál jobb karban lévő házat ír le. A jelenlegi állapot: A mellékelt fotódokumentáció is jól mutatja, hogy a ház teljes szerkezetének a megtartását már csak a bontás során lehet mérlegelni és annak mértékét eg­zaktul meghatározni. A legnagyobb problémát a beszakadt tetőzet okozta: a falak károsodása és a födém szerkezeté­nek korhadása egyaránt ebből követke­zett. Nagymértékű pusztulást mutat az utcai homlokzat falazata is, amint a fo­tókonjói látható, a bejárat feletti kőkeret sajnos eltörött, stabilitása így időszakos. Az esővíz a vakolaton és a falazaton jelentős kárt okozott számos repedés keletkezett. A jelenlegi állapot mérlegelése: - Mivel a tetőszerkezet faanyagának teljes cseréje javasolt-annak korhadása és rothadása miatt -, indokolt az orom­zatok visszabontása is, lehetővé téve így egy koszorú készítését, mely statikailag feltétlenül szükséges. - Az átalakítás után is a földben ma­radó falazatok utólagos szigetelése nem oldható meg, ez nagyon költséges lenne, így azokat el kell bontani és szigetelés után új tartófalat építeni. Hogy a másik három oldali falazatot mentsük tervez­tem a két rövidebb oldali fal teljes kinyi­tását a keleti és a nyugati oldalon, lehe­tővé téve így ezek kiszellőzését és szá­radását. Bontani és újraépíteni így csak a hátsó hosszfalat kell. - Megtartható így a tetőtérben meglévő, aláírásokkal gazdagított belső válaszfal is, melynek műemlék jellegű védettsége lehet, várostörté­neti szempontból jelentős. A falat sta­tikai állékonyságának biztosítása céljából kellően ki kell dúcolni, fel­ületét meg kell védeni az időjárásból és a mechanikai sérülésekből eredő károsodás ellen. - A földszint feletti fafödémeket ki kell cseréim, azok korhadása és rothadá­sa miatt. Hogy a ház eredeti ízét és han­gulatát hűen meg lehessen őrizni, a föld­szint feletti mestergerendás födémet is vissza kell építeni. Ehhez felhasználha­tó a jelenlegi jó állapotú nagyméretű mestergerenda, melyet az utólagosan készített vasbeton-koszorúhoz acélsze­relvénnyel kell rögzíteni. A tervezés szempontjai: - Az épület az átépítés után a je­lenlegivel azonos szerkezetű, méretű és kialakítású kell legyen, mutatva eredeti korát és részleteit. -A tervezés során fontos szempont volt, hogy a rekonstrukció után is megtarthatók legyenek a ház terei, és jól elkülönüljön - mind szerkezeté­ben, mind pedig homlokzataiban ­mi volt a régi és mi az új.

Next

/
Oldalképek
Tartalom