Esztergom és Vidéke, 1997

1997-05-29 / 22. szám

ÍWt:tÍÍ IDÖ-MŰ-HELY Április végéig volt látható a Petőfi iskola Híd Galériájában Kántor János és két fiának közös tárlata. Az ismert grafikusművész rajztanára az iskolá­nak, amelynek fiai, Balázs és János tanulói voltak. Nyaranként innen indultak a bajnai képzőművészeti táborokba, s innen érkeztek a kaposvári művészeti szakiskolába. Munkáikkal szerepeltek már formatervezői pályá­zatokon, de nekik ez az első igazi kiállításuk, festői-grafikusi bemutatkozá­suk. Az apa - akinek az indíttatást nagyrészt köszönhetik - idén ünnepelheti 50. születésnapját, és első esztergomi tárlata óta 30 év telt el. Ok hárman így, egymással teljesek - emelte ki Maier-Kránitz László április 18-ai meg­nyitójában, amelynek most rövidített változatát adjuk közre. Alkotó generációk találkozása ön­magában olyan természetes, mint a sodró folyam, mint a Duna vizének áramlása. Évezredek óta adjuk át egy­másnak az alkotás gyönyörűségének titkait; de az, ahogy itt és most gene­tikai folytonosságnak és alkotói stí­lus-hasonlóságnak is tanúi lehetünk: meglehetősen ritka. Mit jelent ez? Számomra azt, hogy Kántor János ennyire gazdag. Nemcsak egy betel­jesedett alkotói pályát, de két felké­szült gyermeket - művész-utódot - is magáénak tudhat. Irigylésre méltó gazdagság! (....) Ez már nem szárnypróbálgatás, ez már repülés, igazi mitologikus érte­lemben. Reméljük: anti-ikaroszi szár­nyalással, hogy sohase kelljen megta­pasztalniuk a zuhanás önpusztító ha­talmát, ami egyébként a művészetnek nevezett fennkölt játékban szintén benne van. Hit - kísértés - zuhanás - megvál­tás-feltámadás... Mennyire jól tudta ezt a művészcsalád szellemi rokona: Kondor Béla. Önmagát elégetve, 41 évesen távozott közülünk; de teljes életművet hagyott ránk. Jelet, amely iránymutató örök értékünk. Kántor János nyíltan vállalta örök­ségül Bálint Endre szürrealista, népi motívumokból is építkező világát és Kondor látomásainak filozofikus, morális erejű útmutatását. A mester­ségbeli, manuális tudásra nézve is példás követője mesterének. Cizellált rézkarcai, elmélyült meditációban fo­gant nyomatai lenyűgözően jelenítik meg az Ember-Krisztus morális emel­kedettségét. Azt, hogy minden élet­szakasznak megvan a keresztje, hogy ki vagyunk szolgáltatva az életáldo­zatnak. De csak így tudunk magunk után jeleket hagyni. Hiszen a legtöké­letesebb jel maga a kereszt. A ember drámai lény. Mindannyi­unk drámája maga az élet, amelynek filozófiai és morális alapkérdéseire a művész megpróbál a maga nyelvén, az alkotó egyéniségek végtelenül sokféle „nyelvjárásában" válaszolni. (...) Kántor művészetének lényege az a kérdéssor: Mi az ember? Mit érek én, bűnösként és ártatlanul? A művészi válaszadás: a könyörtelen élvebonco­lás, a szüntelen lelkiismeretvizsgálat hajtóerejével a bűn súlyos terheitől való megszabadulás, a szárnyatlan szárnyalás kísérlete. Szemben az örök gravitációval, felülemelkedve a nagy emberi színjáték - az öntömjé­nező álszentek, a csörtető értékrom­bolók - lármás jelenetein. Kántor János fiai szintén válaszke­resők: eszköztáruk (még) sokban ha­sonlít az „atyamesteréhez"; küzdel­mük - a sajátosan eltérő egyéni szem­léletért - érzékelhető. Balázs inkább grafikus alkat, zárt egyéniség, érzé­keny vevőrendszerrel, erős fantáziá­val. Négy évszak című színes rézkarc­sorozatát antikizáló stílusban alkotta meg, jellemzője a leheletszerű finom­ság, a klasszicizmus formanyelve. A pszichologizáló expresszivitás jegyé­ben készült figurális festményei arról tanúskodnak, hogy kedveli a színpad­szerűséget, a gesztusjátékokat. Az ifjabbik János festő-egyéniség. Képein tetten érhető a Kaposvári Csi­ki Gergely Színház közelsége, előa­dásainak hatása. Módszere a meghök­kentés, a szándékos taszítás, forma­nyelve egyben-másban már 21. szá­zadi. A száj harmonikus c. képe a túl­hangsúlyozottság erejével hat, ki­emelve a kezeket, az arcokat, a legne­hezebben megformálható, de legtöb­bet kifejező testrészeket, amelyek ré­vén a legtöbb árulkodó jelet adhatjuk emberi mivoltunk legbensőbb tarto­mányaiból. Amelyekkel talán a legke­vésbé vagyunk képesek tettetésre, ha­zugságra... Színvilága erősen nyers, ahogy ezt a tudatosan vállalt exp­resszivitás megkívánja. (...) Az idősebb Kántor (Kontár) János egyik képe Rembrandt keresztjének egyéni változata. Ezzel az üzenettel: az emberiség illetve bármely tömege, közössége mit tud kezdeni Krisztus­sal? Valóban: mit tud kezdeni?!... És ez a város mit tud kezdeni gondolko­dó értelmiségeivel, - és egyáltalán tud-e valamit egy-egy prófétikus sze­mélyiségével? Megadja-e neki azt a megbecsülést, amit megérdemelne? Az idén ötvenéves Kántor János már rég kiérdemelt legalább egy gyűj­teményes reprezentatív tárlatot vala­melyik rangos kiállítóhelyen. Vajon meddig kell még erre várnia? Maier-Kránitz László Ezen és a következő három oldalon tanárok és/vagy írók, költők játsszák a főszerepet, t lőször Onagy Zoltán szólal fel, válaszul Szába elmélkedésére, amelyet a Költészet napja ürügyén publikált (ÍVID, ápr.17.). Majd mindenkori tollforgatóknak ajánlott jótanácsokat olvashatunk - szinte bizonyosan (??...) Balassi Bálint eddig ismeretlen írását, amelyei 1594-ben, esztergomi halálos ágyán testált az utóko rra. (léhát május 19-ei sebesülése és május 30-ai halála között.) Az 1926-ban alakult esztergomi Balassa lársaság alapítói közül ­Bányai Kornél költővel együtt - Féja Géza volt a legismertebb. írói híre-rangja 1978-ban bekövetkezetl haláláig tovább gyarapodott, különösen az 1936-ban - idén halvan esztendeje - megjelent Viharsarok című szociográfia per alá helyezése nyomán. Az évforduló alkalmából Békéscsabán, az írónak a legnehezebb években (1945­1956) menedéket adó városban április 16-án emlékkonferenciát rendeztek. Ezen városunkat előadóként Sárándi József költő és jóma­gam képviseltük, léja korábbi menedékéről, az önmagára találást, erőgyűjtést tápláló esztergom-tábori évekről (1924 1932), illetve „a hely szelleméhez" és itteni barátaihoz - többnyire volt tanítványaihoz - fűződő, haláláig vissza-visszahívó kapcsolatairól beszélve. Féja itt, a fiúnevelő intézet rideg fogolytábori körülményei között találta meg az otthonteremtés társas boldogságát. 1926-ban feleségül vette tanártársát, Farkas Gizellát, aki számtani, mértani, természettani oktatott. 1930 novembere tragédiával sújtotta őket: a fiatalasszony fiút szült, majd gyermekágyi lázban elhunyt. Természetesen fiuk, léja 1 nőre is vendége volt a békéscsabai konferenciának, lőle kap­tam meg szülei egykorú fényképeit, ahhoz a szép emlékezéshez, amelyet volt tanítványa írt, és egy másik - a Münchenben élő Molnár József - szívességének köszönhetően jutott el a kertvárosi Féja Géza Közösségi Ház vezetőjéhez, Madarasné Benedek Anikóhoz. Dékány András, az 1950/60-as évek nagyon népszerű ifjúsági író­ja volt; "harminc esztendeje 1967. május 30-án (mint Balassi) halt meg. József Attila és társai Kedves Szerkesztő Urak! Engedjétek meg, hogy - szigorú korlátaimat ismerve - mélyenszánt­sak némüeg, és megkíséreljem Szába urat megnyugtatni korunk költészetét ületően. Közben mondjak követhető kedvest, jókedvű racionálisai, száz­szor bebizonyosodottat a költészetről, a vers születéséről, a kalandokról, amelyek a vers életét kísérik, amíg meglehetősen bonyolult, cifra utakon a szeretett olvasóhoz megérkezik. Előbb bevezetnék. Nem nagyon, csak egy kicsit. Szába szerkesztő úr napjaink költé­szetét meglehetős vehemenciával és ingerültséggel veri le az asztalról, ki­véve Orbánt, Csoórit és társaikat. Meg nem kérdőjelezve nevezettek közeli, gondolatébresztő technikáját, nem árt megjegyezni, Orbán Ottó életműve nem kizárólag mai versei­ből áll, Csoóriról nem is beszélve. Nem árt megjegyezni azt sem, hogy nevezett költők egy hagyomá­nyos, tehát elfogadott, az olvasó agyában már területet foglalt stílus képviselői. Orbán a hagyományos változó, Csoóri a klasszikus-hagyo­mányos stílusé. Mi a költészet, feladata szerint? Megfogalmazza - a kor bejáratott eti­kai és esztétikai normáinak megfele­lően vagy ellenkezve velük - a kor általános érzeményeit, gondolatait, értékeit, ítéleteit. A pillanatot. A rene­szánsz, a későreneszánsz, a szecesz­szió, a rokokó, a szocialista realiz­mus, a vele párhuzamos lázadó expe­rimentális (kísérleti) költészet, a kon­cept, a letraszet, az avantgárd, új­vagy későavantgárd mind megteremti a maga generációs közegét, megszüli a maga éltetőit, gyakorlóit A dolog természetéből adódóan a forma, bár­mely kor bármely formája divatlova­gokat is felszínre dob. Az adott kor; annak szerkesztője és olvasója nem képes eldönteni, ha egyáltalán el akarja dönteni, hogy új, addig nem látott formai értékek alakulásának, erősödésének tanúja, vagy netán kóklerek táncolnak a tájban. A költészet a létét szüntelen meg­újulásának is köszönheti. Annak, hogy lázadó, hogy nyelvezetét tágítja, eszköztárát bővíti, úgy, hogy olvasói egy korábbi stiláris modell elfogadá­sával - valójában - elutasítják őt. (Nem egy bizonyos költőről beszélek, nem egy bizonyos versről, hanem a költészet folyamatos megújulásáról, annak alkotói igényéről.) Az átlagol­vasó a korszakos jelentőségű költök életmüvét csak lezárulta után kezdi értékelni Ez ritkán történik meg a lusta és ellenálló irodalomtörténet kö­vető és elismerő mozgása nélkül. A saját levében élvezettel fürdőző iro­dalomtudományt pedig többnyire csak a nyers, direkt politika képes ki­billenteni, miként ezt a közelmúlt mó­kás pálfordulatai mutatják. Ha az irodalomtörténet szabadon, erőszak nélkül, esetleg némi nemzeti indíttatással talál rá némely alkotóra, mint Balassi Bálint és Csokonai ha­gyatéka esetében történt, a folyamat lassú. A politika jótékony segedelme nélkül az olyan költőzsenik királysá­ga is nehezen alakul, mint az emlege­tett Radnóti, József Attüa esetében. Juhász Gyuláé pedig külön dolgo­zatot igényelne, (Folytatás a IV. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom