Esztergom és Vidéke, 1997

1997-05-08 / 19. szám

1997. április 24. Esztergom és Vidéke 5 KIÁLLÍTÁSOK KONCERTEK Esztergomban, ebben a Dunamenti kisvárosban, ahol nemcsak az utolsó 50 évben állt meg az idő, de már talán az egész 20. században nem mozdult semerre, mégis életrevaló művész-kör alakult Öt éve ennek, ami nagy idő ebben a rohanásban, az értékek döbbenetes inflálódása közepette, az újdonságért és az információért mindent megadó világban. Talán valóban a kisváros poros levegője mumifikálta az Esztergomi Művészek Céhét, vagy a művészetellenes tényezők szorították szekérvárba az alkotókat - mindegy. A lényeg az, hogy léteznek, és markáns, másutt meg nem fogalmazható művek születnek az esztergomi műtermekben. Dehát mitől pont itt? Hogyan lehet az, hogy egy kisváros ilyen sok jó tehetségű művészt mondhat magáénak? Talán, mert ahogyan Esztergom az öreg kontinenst átszelő, kultúrákat összekötő Duna partján perifériára került, ahogyan túlnőtte őt a 20. század európai értékrendje, úgy erősödött itt a művészek kitartása az ember megtartására, a művészet értékeinek átörökítésére, továbbvitelére. Talán, mert itt hatottak egyformán Két esztergomi művész - Prágában Részletek Kaján Imrének Kovács Melinda és Kaposi Endre prágai kiállításán elhangzott megnyitójából a művészi dac erősödése irányába előbb a konzervatív katolicizmus, majd Kelet-Európa vörös izmusai. Itt mindig megtalálhatta a jószemű alkotó a hétköznapok szürrealizmusát. Talán, mert dolgozni itt, Esztergomban lehet csak igazán. A világ furcsaságaiba belefáradt emberek hagyják művészeiket: csináljanak, amit akarnak. Hagyják őket a saját világukon belül. Nincs valamely testület „oltalma alatt álló" művésztelep, nincs vezetőknek súgó hivatalos műtörténész, csak nagyon szerény támogatás. S ha ehhez hozzávesszük, hogy Esztergom a magyar államiság bölcsője, ezeréves első székhelye, akkor talán nem véletlen, hogy az esztergomi művészek, így Kovács Melinda és Kaposi Endre biztos ésszel és kézzel használják a történelmi időt, mikor képeiket komponálják. Talán nem kell bizonygatni, milyen erős formai, tartalmi ereje van az országszerte látható ipari rommezőknek, ahonnan Kaposi Endre objektjei származnak. S mindnyájan ugyanazokat a dél-európai tévétudósításokat nézzük, ahol az ember már nem élet, csak hús - s ez az, amiért Kovács Melinda aló. század németalföldi vadász- és konyhacsendéleteit értelmezi újra. A mai közép-európai képzőművészet természetesen - utói akarva érni a Nyugatot - habzsolva fogadja be a leginkább Amerikából eredő új törekvéseket, s megpróbál ehhez igazodni. A ma ilyen indíttatású művészete azonban egyetlen alapról indul: „mindenáron valami újat!" De az a „művészet", amit az új vezényel, nem pedig a belső indulat, máról holnapra régivé, érvénytelenné válik, maguk a művészek sem igen emlékeznek már saját blöffjeikre. Becsüljük hát meg azokat, akik hozzánk szólnak, és akik nem feledik el, honnan jöttek. Kovács Melinda még nagyon fiatal: innen a harmincon rendkívül érzékeny a lét-nemlét probléma legapróbb dilemmáira is. Az emberélet olcsósága, a múlandó természet örökléte, az emberi gesztus ereje mind úgy jelenik meg munkáin, mintha már láttuk volna. Kaposi Endre „szemétszobrai" ugyanezen érzés mentén említhetők: ezek a vasak mind egy olyan ipar maradványai, amely még az ember kezenyomát viselte magán. Emberi formájuk volt e tárgyaknak, emberi ésszel követhető alakjuk. A belőlük keletkezett szemét sem igazán taszító, és íme új konstrukciók komponálására hív. Kár is volna tagadni, hogy nehezen igazodunk el ezredvégünk képzőművészeti labirintusában. Az utókor kellően távoli és szigorú rálátása kell majd erre az időre, mi az, amit megtart, s mi, amit elrejt. Remélem és hiszem, hogy Kovács Melinda és Kaposi Endre munkái abba az első csoportba tartoznak majd! Holland gospelkórus a Ferences templomban A világhírű Shirchadasj ének- és zenekar péntek esti vendégszereplésére a főleg fiatalokból álló közönség zsúfolásig megtöltötte a Ferences templomot. A 70 tagú művészegyüttes műsorán - „Yes, Lord!"- az eredeti black gospeltől a rockig mindeféle stílusú vallási témájú dalok szerepeltek, amelyek Jézus Krisztusról, az élet forrásáról szóltak. A Máltai Szeretetszolgálat javára felajánlott koncert előtt Bert Leeuwis karmester és művészeti vezető elmondta lapunknak, hogy az esztergomi koncerttel kezdik el 13. magyarországi turnéjukat, és másfél hét alatt 11 fellépésük lesz. - A Shirchadasj az évek során többször járt Magyarországon, és mindig szeretetteljes fogadtatásban részesült. A magyarokkal való kapcsolatunkat igazán nagyra értékeljük. Mostani látogatásunk alkalmából szeretnénk megosztani hallgatóinkkal a zenét, a barátságot, a szeretetet és a hitet. Együttesünk 24 évvel ezelőtt alakult főiskolai hallgatókból, azóta a csoport évente változik, a régiek mennek, újak jönnek. Számomra nagy élmény, hogy ezekkel a fiatalokkal dolgozhatom együtt - mondta a karnagy, majd hozzátette: - Az együttes tagjaival együtt remélem, hogy sok új baráttal fogunk találkozni ezen az estén. Bízom benne, hogy önök is átélhetik Isten szeretetét dalainkon keresztül. Műsorukat a közönség vastapssal honorálta. P.I. Dalosünnep - 38. alkalommal Hagyomány már Esztergomban, hogy május első vasárnapján, az Anyák Napján rendezik meg a város diákkórusainak seregszemléjét. A kórusok idei bemutatkozására a Dobó gimnázium aulájában került sor igen közepes érdeklődés mellett. A résztvevő csoportok száma is kevesebb volt a szokásosnál, hiszen mindössze négy általános iskolás énekkar (az Arany, aPetőfi, a Balassa és a József A. iskola kórusai), valamint három középiskolás dalárda (a Dobó és a Ferences gimnázium együttese és a Liszt Ferenc Vegyeskar) lépett a közönség elé. A kórusok felkészültsége, műscrválasztása vegyesnek mondható: hallhatunk igényesen, magas színvonalon előadott műveket is, de előfordult, hogy a fellépők önbizalma meghaladta képességeik szintjét. De bármilyen is volt a dobogóra lépők teljesítménye, nagyobb odafigyelést érdemelt volna fiataljaink évi egyetlen közös bemutatkozása. Az Énekek Ünnepe Május 14-én 9 órától Pilismaróton, a Bozóky Mihály Általános iskolában vagy - az időjárástól függően - a sportcsarnokban rendezik meg a kamarakórusok és szólóénekesek osztályozó versenyét. Jelentkezés: Pro Musica Antiqua Egyesület, Szentendre, Tel./fax: 26/310-429. Krajcsirovits Henrik képei a Sziget Galériában A kortárs grafikus művészet jeles egyénisége a Tatabányán élő Krajcsirovits Henrik főiskolai képzőművész-tanár. Az esztergomiak közül sokan ismerik, hiszen tíz évig tanított a tanítóképzőben, s évente láthattuk alkotásait is. Tavaly a Sugár Galériában csodálhattuk precíz vonalvezetésű képeit, most 24 új művét hozta el, köztük az Öreg Harlekint, mely önarcképe, és 1996-ban készült. A Csíkok és pöttyök, a Farkasalmák, a Virágok című csendéletek, a Hegyek és virágok, a Parton, a Kékmadár című tájképek színei, szépsége a művész kiteljesedését üzenik. Végképp összeforrott műveiben a rajztanár gondossága és a témához illő formanyelv. Művészettörténészek írják munkásságáról: „A hullámzó, ívelő, visszaforduló, egymásba kapcsolódó, egymást átható körvonalakkal ölelt tájmotívumok alkotásain kemények és lágyak egyszerre, a belső erővonalak és a körülfogó ívek kompakt, feszes ritmusba komponáltak. A képek érthetőek, hamar szót értenek a látogatóval, a nyugalom szelíd bölcsessége sugárzik róluk." Ezeket a gondolatokat megnyitó köszöntőjében dr. Varga Győző, a Megyegyűlés alelnöke idézte, miközben megköszönte a művésznek, hogy elhozta hozzánk képeit. A képek május 15-ig tekinthetők meg a Gyakorló iskola aulájában. (—los) Kiállítások - Az Osztrák Kulturális Intézet és a Duna Múzeum Európai Közép Galéria közös rendezésében május 7-én 17 órakor nyílt meg Inge Morath „Duna" c. fotókiállítása, melyet Lugosi Lugo László fényképész ajánlott a megjelent érdeklődők figyelmébe. A kiállítás május 26-ig tekinthető meg az Európai Közép Galériában. - A Somogyi Béla Általános Iskolában május 9-én, pénteken délután 17 órakor nyílik meg Dobroszláv József festőművész kiállítása, mely május 30-ig látható tanítási időben (8-18 óra között).