Esztergom és Vidéke, 1997

1997-05-01 / 18. szám

Esztergom és Vidéke 1997. míyus 15. Kühn 145 évvel ezelőtt kezdte meg tanári működését az esztergomi Szt. Benedek rendi gimnáziumban Kühn Rajmund. O rakta le az alapjait annak a fizikaszertárnak - vagy mint ahogyan akkor nevezték: fizikai múzeumnak melynek legszebb darabjait ma is láthatjuk a Szt. István gimnázium tantárgytörténeti gyűjteményében. Ezt a ma már országosan is ismert gyűjteményt nemcsak a hozzánk látogatók ismerhetik meg, hanem híradást kaphatnak róla a világ bármely táján más régi iskolák gyűjteményének társaságában - a nemrégiben elkészült CD ROM lemez segítségével. Az 1849-ben kibocsátott, de Magyarországon csak 1850-ben alkalmazott iskolaszervezési rendelet az úgynevezett „Entwurf' (de Organisation de Gymnasien und Realschulen in Oesterreich) értelmében a hatosztályos gimnáziumok egy részét, amelyeknek a körülményei alkalmasabbak voltak, nyolcosztályos főgimnáziummá szervezték, a rosszabb feltételek mellett működő gimnáziumok pedig négyosztályos algimnáziummá váltak. Az esztergomi középiskola algimnázium lett! Ezután hosszú tanügyi diplomáciai munka kezdődött a főgimnáziumi pozíció eléréséért. Az esztergomi érsek, a pannonhalmi főapát, az. esztergomi városi elöljáróságok, a miniszter között megkezdődtek a tárgyalások a főgimnázium szervezése ügyében. Végül is a bencés rendiek lemondtak a nagyszombati gimnáziumukról, s az így felszabadult személyi állomány és anyagi eszközök segítségével lehetőségük nyílt arra, hogy az 1852-es tanévet ünnepélyes keretek között főgimnáziumként nyithassák meg. Az Entwurf nemcsak létrehozta a nyolcosztályos gimnáziumot, hanem szabályozta a tanári működés feltételeit is. Pontosan meghatározta a tanárok számát az egyes iskolatípusokban; a gimnáziumokban 12, az algimnáziumokban 6 tanárt kellett alkalmazni, ezek közül az egyik az igazgató. Az Entwurf megerősítette az 1848. április 7-én kinevezett magyar kormány közoktatási miniszterének, br. Eötvös Józsefnek a középiskolák megreformálására vonatkozó elgondolásait, miszerint meg kell szüntetni az addig alkalmazott „egy osztály egy tanár" rendszert, és helyette be kell vezetni a szaktanári oktatást. Eötvös világosan látta, hogy az oktatás minőségi javulása csak a jól képzett szaktanárok munkájától várható. A kötelező tárgyak tanításához megkövetelték a szaktantárgy oktatására képesítő hivatalos bizonyítványt, míg a szabadon választható tárgyak tanításához ez nem volt szükséges. Mivel a főgimnáziumok működése komoly tárgyi és személyi feltételekhez volt kötve, a főgimnáziummá válás színvonalas munkára ösztönözte az itt tanító tanárokat. Ettől az időtől kezdve beszélünk természettudományos oktatásról. Rohamosan szaporodtak a természettudományok tanításához szükséges szemléltető eszközök, ebben az időben rakták le az alapjait a pár évtized múlva párját ritkító fizikai szertárnak, kémiai laboratóriumnak, biológiai gyűjteménynek. A főgimnáziummá válás évében (1852) az újonnan kinevezett tanári kar névsorában találkozunk Kühn Rajmund (1828. dec. 15. - 1884. ápr. 11.) nevével. O tekinthető a szertár megalapítójának. 16 évig tanított fizikát Esztergomban. Édesapja asztalos mester volt, így hazuról hozta azt a kézügyességet, amely a fizikai eszközök készítésében is megnyilvánult. A kőszegi bencés gimnáziumban befejezve tanulmányait, kérte a pannonhalmi szent Benedek-rendbe történő felvételét. A noviciátus után Győrben folytatott filozófiai tanulmányokat, ahol az 1846/47-en tanévben Kreusz Krizosztom volt a fizikatanára. A fizika iránti rendkívüli érdeklődése már itt észrevehető volt, és itt kezdődött a később barátsággá nemesedett tanártanítvány viszony, amely a Kreusz és Kühn közötti kapcsolatot mindvégig jellemezete. 1852. augusztus 7-én tanulmányait befejezve - áldozópappá szentelték, és Rimely Mihály főapát az esztergomi főgimnáziumba helyezte. Amikor Kühn elfoglalta első munkahelyét, majdnem üres fizikaszertárt talált, még a legszükségesebb eszközök többsége is hiányzott. Ez nem törte meg lelkesedését, a szülői házból örökölt kézügyessége most nagy hasznára volt. Jól értett a fa és a fém esztergálásához, az üvegtechnikához. Kitűnő fa- és fémesztergái voltak, üvegfúvó és kovácsműhelyt is létesített a szertárban. De a pártfogók támogatása sem maradt el. 1854-ben Rimely Mihály főapát egy 130-szoros nagyítású csillagászati távcsövet adományozott a szertárnak. A távcső a bécsi Prokesch műhelyben készült, oldalán a 46-os sorszám látható. A Prokesch műhely híres természettudományi szemléltető eszközöket és kísérleti műszereket előállító cég volt. Jedlik is gyakran betért ebbe a műhelybe. A távcső jobb kihasználása érdekében a rendház tetején egy jó szabad kilátást biztosító obszervatóriumot létesítettek, amelyet á város érdeklődő közönsége is látogathatott. Kühn ebben az obszervatóriumban rajzolta fel igen nagy pontossággal az ott áthaladó délkört, amelynek a segítségével olyan tökéletesen tudta megállapítani a pontos időt, hogy Schmidt Nándor neves esztergomi órásmester óráinak a járását ennek alapján hitelesítette. Itt az obszervatóriumban Kühn egy napórát is szerkesztett. A távcső a mai napig is üzemképes. Tavaszi és őszi estéken tanulóink a város melletti dombtetőről gyakran nézegethették vele a Hold krátereit, a Jupiter négy holdját, és a Szaturnusz gyűrűjét. A szertárt gyarapító ajándékozók között találjuk Jedlik Ányos nevét is, aki saját maga által készített optikai ráccsal gazdagította a gyűjteményt (sajnos ezek a darabok elvesztek). De ott találjuk a pártfogók között Kühn egykori tanára, Kreusz Krizosztom neve mellett más tanártársak, tanulók, barátok, egykori tanítványok nevét is. Kühn rendkívül rokonszenves egyénisége más támogatókat, segítőtársakat is vonzott a szertárfejlesztő munkához. Ilyen hűséees segítőtárs volt Esztergom már szeretett volna egyetemet...! Mátyás király kérésére 1465-ben II. Pál római pápa Vitéz Jánoshoz intézett egyik bullájában felhatalmazta az esztergomi prímást, hogy egyetemet alapítson az ország bármely városában, amelyet e célra a király kijelölne. Mátyás készséggel látott az egyetem megalakításához, hisz ebben az időben a vagyonosabb magyarok a bécsi, párizsi, bolognai, páduai egyetemeket látogatták, míg a szegényebbek a pécsi egyetemet, mely a teljes négy fakultással sem bírta a terhet. A pápai bulla azt a kívánalmat is tartalmazta, hogy az egyetem a bolognai egyetem mintájára szerveztessék. Nem így történt, a tanárokat nem a hallgatók választották, hanem Vitéz nevezte ki, a peres ügyeket nem a rektor, hanem Vitéz, az egyetem kancellárja bírálta el. A tanintézet rögtönös felállítását úgy látszik az késleltette, hogy Vitéz Esztergomban szerette volna felállítani azt, s különben í sem lehetett azonnal a szükséges tanárokat beszerezni. „A király azt határozván, hogy Pozsonyban állíttassák fel az egyetem, egy kiváló pozsonyi polgárnak örökös híjján a fiskusra maradt házát ajándékozta oda az egyetem céljára, egyúttal a szomszédos telkekkel annak területét is megnagyobbítván, hogy így a tanárok s tanulók ott lehetőleg elégséges lakást találhassanak." A költségesebb és nehezebb részt, a tanárok beszerzését Vitéz János vállalta magára, oly lelkesedéssel, hogy kortársai az Universitást Vitéz egyetemének nevezték. Az egyetem ugyan két évtizeddel túlélte alapítóját, azonban még ennek életében elvesztette legnevesebb tanárait, mint például az Esztergomból odakerült Regiomontanust, aki aztán Nürnbergben telepedett le. Mátyás halála után csakhamar vége lett az egyetemnek, az épületet széthordták. (Szilvek Lajos dr.: A Pécsi Egyetem története c. munka alapján - dr. Etter Jenő könyvtárából) Leutelt Vince császári és királyi nyug. áll. tüzérkapitány is, aki szívesen vett részt mindenféle barkácsmunkában, szerelésben. Az 1869/70-es tanév végén kiadott évkönyvben már 444 féle eszközt sorolnak fel a természettani (fizikai) szertár állapotának ismertetésekor. Ebben a felsorolásban csillaggal jelölték meg azokat az eszközöket, amelyek Leutelt Vince közreműködésével készültek. Közel hetven eszköz mellett találhatjuk meg ezt a jelzést. Dr. Nemtsák János ny. főreáliskolai tanár, Kühn tisztelője és jó barátja elbeszéléséből tudhatjuk meg, hogy Kühn olykor fél éjszakát is a szertárban töltött, az eszközök készítésével, javításával foglalatoskodva. A nyári szünetekben gyakran kereste fel Kühnt laboratóriumában az esztergomi születésű Schenek István, gyógyszerész, kémikus, egyetemi tanársegéd. Több fizikai tárgyú értekezést, magyar és német nyelvű fizikai tankönyvet írt. 1865-ben tankönyvbírálatra kérték fel, több szakkönyvet fordított magyarra. Rimely Mihály főapát 1865-ben bekövetkezett halála után, Kreusz Krizosztom, Kühn atyai barátja, egykori tanára és tanítótársa lett a főapát Az új főapát jól ismerte Kühn kiváló gyakorlati képességét, és elhatározta, hogy a rend gazdasági ügyeinek intézésébe vonja be. Kiküldte az 1867-es párizsi világkiállításra, s megbízta, hogy útközben tanulmányozza több németországi birtok kezelését. 1868-ban a kismegyeri bencésbirtokjószágkormányzója lett. Anagyon rossz talajviszonyokat, a kavicsos, homokos talajt fásítással megjavította, és a többi bencés birtok művelésénél is alkalmas gazdasági rendszert dolgozott ki. Hasonló sikereket ért el tejgazdaságban, sertéstenyésztésben is. Szabadidejében virágtermesztéssel foglalkozott. Már 1852-ben sokat szenvedett a reumatikus fájdalmaktól, de barátja, Schenek István, aki kiváló szakembere volt a homeopátiás orvoslásnak, meg tudta gyógyítani, s még 10 évig egészséges volt, de 1872-ben ez a kór újból rátört. 1884. április 11-én halt meg. Bányai Mátjés