Esztergom és Vidéke, 1996

1996-02-22 / 8. szám

1996. február 22. Esztergom és Vidéke 3 VÁROSNAPLÓ Mária-Valéria híd A magyar-szlovák egyezmény még hiányzik Dr. Haller Zoltán országgyűlési képviselő optimista: — Most már csak idő kérdése, mikor kezdődnek el a munkálatok, de hogy a híd néhány éven belül újjáépül, az már biztos!- állítja. Haller képviselő időrendben ismertette a híd múltját, az újjáépítésre tett erőfeszítéseket. Méltatta azok munkáját, akiknek köszönhető, hogy a Mária-Valéria híd eljutott az újjáépítés biztos stádiumába. Kérte, hogy a magyar hírközlés segítségével az ország szerezzen tudomást a tényről és az építési folyamat kezdetéről. Dr. Gyurkovics Sándor közlekedési államtitkár bejelentette az Esztergomban már közismert tényt, hogy az Európa Unió 5 millió ECU-t, mintegy 800 millió forintot biztosított. Hiányzik azonban a magyar-szlovák nemzetközi egyezmény, majd az azt követő háromoldalú (az Európai Unióval kibővített) finanszírozási egyezmény. Minden jel arra utal, hogy az előbbi március (?!) végéig megszületik. Juráj Palacka követségi tanácsos elmondta: személy szerint ugyancsak régi támogatója a hídnak; diplomáciai szolgálata előtt Érsekújvárban élt és dolgozott. Reményét fejezte ki, hogy a félévszázad után újjáépítendő híd még közvetlenebb kapcsolatot teremt a párkányiak és az esztergomiak között. Dr. Braun Gyula külügy minisztériumi osztályvezető, a Regionális Együttműködési Alapítvány kuratóriumának elnöke a diplomáciai lépések eredményeiről szólt, Jan Oravec párkányi polgármester pedig örömének adott hangot, hogy öt évi előkészület után már biztosnak tekinthető az újjáépítés. Kiemelte Agócs Zoltán pozsonyi mérnök-tanár közreműködésének fontosságát. Esztergom város polgármestere vagy megbízottja nagyon hiányzott a szólók sorából. Mint híre kelt, dr. Könözsy László polgármester betegsége miatt nem volt ott. Levelet küldött viszont Horn Gyula miniszterelnök, amelyet Tóth András kabinetfőnök hozott el a sajtótájékoztatóra: „Örömmel vettem azt a hírt, amely szerint az Esztergom - SturovoPárkány közötti Mária-Valéria híd újjáépítése költségének jelentős részéi az Európa Tanács PHARE programjában elkülönítette. A Kormány programjánakfontos eleme a szomszédainkkal való megbékélés ügye. A népek közötti kiegyensúlyozott kapcsolatok és a sokirányú együttműködés iránti elkötelezettség fontos jelképe lehet a több mint 50 éve csonkán álló Mária-Valéria híd újjáépítése. Magam is minden eddigi hivatalos tárgyaláson szorgalmaztam az újjáépítést. Az elmúlt másfél-két év eseményei azt is megmutatják, hogy magyar és szlovák szakemberek, politikusok, minisztériumok, helyi önkormányzatok, civil szervezetek, polgárok jószándéka és együttműködése félévszázados problémákat is megoldhat. Nagyra értékelem mindazok közreműködését, akik a híd újjáépítésének ügyét felkarolták és további jó munkát kívánok a még előttünk álló feladatok végrehajtásához. Budapest, 1996. február 16. Üdvözlettel: Horn Gyula" Az estébe nyúló beszélgetésen közúti- és hídszakértők, banktisztviselők, országgyűlési képviselők, tervezők, építők mondták el szándékukat, akik - velünk együtt már várják a munkálatok kezdetét Talán 1997-98 meghozza az újjáépített Mária-Valéria hidat! (Pálos) Mosolyog-e még...? (Folytatás az 1. oldalról) — Ez már a középiskolás korszakhoz kapcsolódik, ha jól sejtem. — Igen. Az István gimnázium humán tagozatára jártam, ahol akkor ötvenen voltunk egy osztályban. — Kikre emlékszik szívesen az akkori tanárok közül? — Kémiatanáromra, Zimányi tanár úrra mindig tisztelettel gondolok, éppúgy mint osztályfőnökünkre, Horváth Zsoltra, akitől - sok minden más mellett - elsősorban emberi tartást tanultunk, vagy Székely Jenő latintanárunkra, Csordás Andrásra, aki a matematika rejtelmeibe vezetett be. Sokat köszönhetek Marton Kálmán fizikatanáromnak is. Ó erősített meg abban az elhatározásomban, hogy a műszaki pályát válasszam. — Mi volt a legfontosabb, amit tanáraitól, szüleitől megtanult? — Itt olvasható az asztalomon, ezen az emlékplaketten: Workhard! - azaz: Dolgozz keményen! A kemény munkának köszönhetem, hogy kitűnően végeztem az iskolát, első nekifutásra bekerültem az egyetemre, s ott is helytálltam. — Az egyetemen ismerkedett meg a feleségével is? — Egyetemista koromban sokat jártam csónakázni a Dunára. Gyakran leeveztünk Pilismarótra is. Itt, a Heckenast-villában ismerkedtünk meg egy szilveszteren. Ők ott laktak akkortájt. Az édesapja erdőmémök volt. — Mikor házasodtak össze? -Én már dolgoztam akkor, menyasszonyom pedig még a külkereskedelmi főiskolán tanult. Diákként szülte meg első két gyermekünket is. Akkoriban egy kis lakásban laktunk Budapesten. A fél tankör oda járt babázni. Hamarosan megszületett harmadik gyermekünk is. Azóta megnőttek. A lányom pedagógus, imádja a gyermekeket. A nagyszülők hivatását folytatja. A két fiút a műszaki pálya érdeldi. Az idősebb nyomdász lett, a fiatalabb még főiskolás, a Kandó-ra jár, ahol én annak idején óraadó tanárként dolgoztam, a végzett mérnökök posztgraduális képzését segítettem. — Úgy tudom, a Tungsramban is töltött néhány évet. — Tóbb mint húsz évig dolgoztam ott. Akkor már egy nagyobb lakásban laktunk Pesten, de a hétvégeken gyakran jártam haza, Esztergomba. Itthoni baráti kapcsolataim továbbra is fentmaradtak, részint ezeket ápolgattam, részint dolgozgattam is. Fiatal házas voltam, kellett a pénz. Főleg víz- és fűtésszerelésekkel foglalkoztam, másodállásban. Sétáim során egyegy munkagödör láttán ma is eszembe jutnak azok az évek. Közben tanultam is: másoddiploma, doktorátus, szabadalmak, külföldi tanulmányutak "fémjelezik" ezt az időszakot. — Ha jól tudom, 1990-ben, polgármesterré választásakor költözött vissza Esztergomba? — Igen. Szüleim nagyon örültek ennek. Az élet megadta, hogy utolsó éveikben sokat lehettem velük. Rengeteget tanultam tőlük, ők voltak legnagyobb kritikusaim. — Hogyan sikerült összeegyeztetnie a családi és a hivatali életet? —-A család elég nehezen viselte, hogy nem vagyok állandóan velük. Gyermekeim részéről bizonyos fokú lázongás is mutatkozott. —Mint említette, felesége külkereskedő. Bizonyára sokat van úton. — Az első időszakban ő előtérbe helyezte az anyaságot, és ritkán vállalt külföldi utakat. Én viszont sokat utaztam akkoriban. Most már Ő az, aki többet utazgat, többet lát a világból. A feleségem sokat segített akapcsolatai révén. Például az AMP idetelepülése is nagy részben neki köszönhető. De hát mindketten sokat vagyunk úton különben is. Ó a fővárosban él és dolgozik gyerekeinkkel együtt, én itt, így aztán hétvégén vagy ő utazik ide, vagy én Budapestre. — Önt vidám alaptermészetű embernek ismerik. De hát ez a hivatal leterheléssel, gondokkal jár. Tud-e még mosolyogni? — Általában tudok, mert optimistavagyok. Bár az ember mosolya mostanában egyre fáradtabb lesz, sok a gond, a probléma. Ennek ellenére igyekszem derűsen hozzáállni a dolgokhoz. Másképp nem is tudnám ezt a munkát v égezni. Nem lehet úgy megoldani kérdéseket, hogy az ember emészti magát Megoldáskeresés közben nem foglalkozhat a saját gondjával, bajával. — Hogyan ünneplik otthon a névnapokat, születésnapokat? — Többnyire kétlépcsős ünnepség van. Először a szűk család, aztán a szélesebb kör, a baráti környezet Megmaradt a gyermekkorból hozott szokás, a vasárnapi, ünnepi ebéd, a délutánba nyúló meghitt beszélgetésekkel. A jó nagy családi asztalnál közelebb tudunk kerülni egymáshoz. — Polgármester úr, 55. születésnapján sok boldogságot, további munkájához jó egészséget kívánunk. Isten éltesse sokáig! M-K.L-