Esztergom és Vidéke, 1996

1996-01-11 / 2. szám

1996. február 22. Esztergom és Vidéke 3 Pillanatképek Még a nyáron történt. Állok az erkélyemen, ahonnan rálátok a lovasszobor körül kergetőző 16-17 év körüli fiúkra. Hirtelené­ben gondolnak egyet, s felsegítik társukat a szobor magas talapza­tára, ahonnan az felkapaszkodik a nőalak mögé, onnan is kinyúj­tott karjával megkapaszkodik a ló hátranyúló lábán, s társai üdv­rivalgásától kísérve lengeni kezd rajta. - Brávó, fiú! Ügyes tornász vagy!-nem állhatom meg szó nélkül. Feleszmél a társaság, felnőtt kísérőjük is felfigyel diákja pro­dukciójára. ,Elismerő" tapsom kíséretében sietősen otthagyják a szobrot, feltüremkednek autóbu­szukra... Október van, délután három óra. A bazilika mellett haladva él­vezem a csendet s a jó levegőt. Egyszercsak magára vonja figyel­memet négy 13-14 év körüli álta­lános iskolai tanuló, kik hátukon táskájukkal, nagy, kamaszos lép­tekkel sietnek a Szent István szob­ron túl, a várfalon egykor talán szobrot rejtő boltozatos kiképzés felé. Megállok. Figyelem őket, va­jon mért kapaszkodnak fel, mögé­je? Körülnéznek s észrevesznek. Megtorpannak, néhány másodper­cig mozdulatlanok, majd határozott gyors léptekkel hárman megindul­nak visszafelé. Negyedik társuk ér­tetlenül áll, kiált utánuk, majd észrevesz, s a társai után iramodik... Leesett a hó. Akollégium diák­jai hancurozás közepette a vacsora előtti szabad idejükben heves hó­csatát vívnak. Egyikük megcéloz­za a szobor nőal akj át. A fehér löveg jól látható nyomot hagy a fekete szobron; az ifjú „Napoleon" csak­hamar követőkre talál. Egyszer­csak nagyot kong a kemény - talán követ rejtő? - hógolyó találatára a szobor. Nagyon tetszik, s ezután minden sikeres dobásra ugyancsak „megkondul" az érc. A vidámságot igen, de annak ilyesfajta kinövéseit nem kedvelő rigorózus öregúr nem állhatja meg szó nélkül: - Remek, fiúk! Csak így to­vább! Megértették. Ezután már csak egymást dobálják - kevésbé kemény hógolyókkal. Három nap múlva egy kopott gumijú Trabant sűrű füstöt és bűzt eresztve zugó motorral cen­timéterenkint kapaszkodik felfe­lé a Vár utca emelkedőjén. A „hólabdázó fiúk" érszreveszik, nosza! Nekiiramodnak vagy ti­zen, s a vezető hálálkodása köze­pette „felröpítik" a kocsit az emelkedő végére... Kadosa Árpád Philemon és Baucis - nocturne ­Barátságtalanul szitál a téli ónos eső, a jeges szél is metszőbben süvít, mint ezidőtájt szokott. Kiürül a játszótér, csupán egy kabátgal­lérját feltúrt, középkorú férfi igyekszik hazafelé. Esteledik. A január kora-esti hangulatában két lassan közelgő árnyék tűnik fel. Ok azok, - a szívemnek oly kedves öreg házaspár - akik egymásba kapaszkodva télen-nyáron vacsora előtti sétáikat róják évek óta. Hétköznap vagy vasárnap, nyári kánikulában vagy a zord téli homályban találkozom velük nap mint nap. A néni egy fél lépéssel megelőzve párját szinte húzza-vonszolja maga után. Na ja, ő még csak 89 éves, hites ura pedig már a 90-es éveit tapossa. Rendületlen ez a hűség - egymáshoz, egymásért, az egymásnak ajándékozott évekért. Ezért ez a rendszeresség. A séta után jobb az étvágy, s a pohámyi bor is ízletesebben csúszik le a tévé előtt üldögélve. Annus néni, a pedáns, tiszta, áldozatkész idős hölgy éjjel-nappal őrzi az ő Feri bácsiját. Óvja a rosszullétektől, az elesés­től. De a zord időjárás viszontagságai elől nem zárja el. Kell a jó levegő, a mozgás! Az egészség szimbóluma ez az esti séta: ,Még jól vagyunk, bandukolunk, rójuk a megszokott séta-köröket itt a Béke tér kopasz, dérfedte fái alatt." Egymásba kapaszkodva, védve, féltve... Feri bácsi most dacosan rövidít az úton, fázik. S a jóságos feleség enged a kérésnek, nem ellenkezik a nyűgösködővel. Rövidebb lesz a séta. Topogás, lábtörlés, s a szél lökései elől jóleső betérés a lépcsőházba, hazaérkeztünk'. Hál'Istennek, a mai napot is túléltük! Együtt vagyunk! Együtt me­gyünk a lakásba, vetjük le a kabátot, esszük meg a szerény vacsorát,... nézzük a Híradót, s mondjuk el az esti imát: Köszönöm, Istenem a Mát, a gondos házastársat. Add, hogy holnap is együtt ébredhes­sünkV Úgy legyen! Ámen! K.Sz.E. x-x-x-x-x-x-x-x-xí-x-x-x-xí-x-x-j M6M4MMOMMMMM* V.. * STUÍOYIK^OKOIII: PARILUT"VII)I;KI; Párkány város önkormányzatának lapja • List mestského zastupitefstva v Stúrove Mária-Valéria esete a nyelvtörvénnyel Úgy tűnik, vannak még néhányan, akiknek nagyon megfelel a hídtalanság állapota Párkányban. Nyilván közéjük tartozik Josef §es­ták külügyminisztériumi államtitkár is, aki a minap a szlovák parla­ment környezetvédelmi bizottságának ülésén - a magyar-szlovák alapszerződés ratifikációjával kapcsolatos vitában kijelentette: nyelvtörvény megvédése nagymértékben elvonja a hídra szánt pénze­ket." (Lásd. Új Szó, 1995. dec. 8.) Nyilván nem kell magyarázni, hogy a célzás miért és kinek szólt. Igaz, az illetékes szlovák minisztériu­mokban úgymond mit sem tudnak az összefüggésről, sőt mi több az elmúlt hetekben egymásnak adták a kilincset Párkányban a különbö­ző minisztériumi tisztviselők, akik a hídépítéssel kapcsolatos előké­szítő munkálatokért felelnek. Az Európai Unió illetékesei, akik 5 millió ECU-t szánnak a híd újjáépítésére, bizonyára csóválhatják fejüket a hír hallatán, mivel az ő nyelvükre ez a „logikai" összefüggés bizonyára lefordíthatatlan. Úgy tűnik mostmár nemcsak a nyelvünkre, hanem a hídunkra is folyik a játék?! (sz) (Párkány és Vidéke, 1995. V. évf., 12. szám) Protekció Szerencsés ember, akinek or­vos a gyerekkori barátja! Külö­nösen, ha az sem felejtette el az együtt legyűrt uszoda-hosszakat. Lengyel doktor szeme hál'Isten­nek melegen csillan, mikor fölfe­dez a váróterem tömegében. Soron kívül beinvitál a rendelő­be, int az aszisztensnőnek, hogy kartoték se kell. Megbeszéljük, míg megvizs­gál, melyikünkkel mi történt, mi­óta nem láttuk egymást. - Mondd, te tényleg a Faze­kasba jártál? Tudnál protekciót szerezni a fiamnak? - kérdezi vérnyomás-mérés közben. Meg­ugrik a higany, kényelmetlenül feszengek. Dehát kéz kezet mos, szívességért szívesség jár. - Hogy protekcióm lenne, nem állíthatom. De utána tudok nézni, mik a követelmények, mi­kor lesz a felvételi. Mikor aktuá­lis a dolog: már idén, vagy csak jövőre? - érdeklődőm. - Hány éves most a fiad? - A jövő hónapban születik! - vágja ki a büszke atya. Horváthy Péter Megfontolandó Patkánylesen címmel írás jelent meg arról, hogy városunkban meg­szaporodtak a patkányok. Az irtás meglehetősen költséges, de van ol­csóbb mód is arra, hogy ezektől a veszélyes rágcsálóktól megszaba­duljunk. Én kertes házban lakom. Ház­tartásomban van kutya és macska is. Patkányt egyszer találtam. Döglött állapotban a lábtörlőre helyezve. Tapasztaltam: olyan házban, ahol kutya vagy macska van, sem egér sem patkány nem ver tanyát. Velencében járva feltűnt, hogy nagyon szép kövér macskák sétálnak a város egyes terein. Nem félnek az emberektől sem. Később megtudtam, hogy az ott élők hiszik: a macskák Velencét megóvják a patkányok és egerek elszaporodásától! Azért meg­lehetősen becsben is tartják őket. Ha sok patkány található egy környéken, akkor érdemes besze­rezni két-három macskát, hogy a növendékpatkányokat összeva­dásszák. Á macska önálló lény, nem ragaszkodik az ember személyéhez, mint a kutya. Beéri azzal, ha van egy száraz zug, ahová elbújhat alud­ni, időként kap egy kis tejet, és le­hetőleg nem rúgnak bele. A mesterséges patkányirtás he­lyett érdemes tehát a patkány és egér természetes ellenségét alkal­mazni „patkányfogónak". Muzslai Zsitva Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom