Esztergom és Vidéke, 1996

1996-01-11 / 2. szám

1996. február 22. Esztergom és Vidéke 3 Pillanatképek Még a nyáron történt. Állok az erkélyemen, ahonnan rálátok a lovasszobor körül kergetőző 16-17 év körüli fiúkra. Hirtelenében gondolnak egyet, s felsegítik társukat a szobor magas talapzatára, ahonnan az felkapaszkodik a nőalak mögé, onnan is kinyújtott karjával megkapaszkodik a ló hátranyúló lábán, s társai üdvrivalgásától kísérve lengeni kezd rajta. - Brávó, fiú! Ügyes tornász vagy!-nem állhatom meg szó nélkül. Feleszmél a társaság, felnőtt kísérőjük is felfigyel diákja produkciójára. ,Elismerő" tapsom kíséretében sietősen otthagyják a szobrot, feltüremkednek autóbuszukra... Október van, délután három óra. A bazilika mellett haladva élvezem a csendet s a jó levegőt. Egyszercsak magára vonja figyelmemet négy 13-14 év körüli általános iskolai tanuló, kik hátukon táskájukkal, nagy, kamaszos léptekkel sietnek a Szent István szobron túl, a várfalon egykor talán szobrot rejtő boltozatos kiképzés felé. Megállok. Figyelem őket, vajon mért kapaszkodnak fel, mögéje? Körülnéznek s észrevesznek. Megtorpannak, néhány másodpercig mozdulatlanok, majd határozott gyors léptekkel hárman megindulnak visszafelé. Negyedik társuk értetlenül áll, kiált utánuk, majd észrevesz, s a társai után iramodik... Leesett a hó. Akollégium diákjai hancurozás közepette a vacsora előtti szabad idejükben heves hócsatát vívnak. Egyikük megcélozza a szobor nőal akj át. A fehér löveg jól látható nyomot hagy a fekete szobron; az ifjú „Napoleon" csakhamar követőkre talál. Egyszercsak nagyot kong a kemény - talán követ rejtő? - hógolyó találatára a szobor. Nagyon tetszik, s ezután minden sikeres dobásra ugyancsak „megkondul" az érc. A vidámságot igen, de annak ilyesfajta kinövéseit nem kedvelő rigorózus öregúr nem állhatja meg szó nélkül: - Remek, fiúk! Csak így tovább! Megértették. Ezután már csak egymást dobálják - kevésbé kemény hógolyókkal. Három nap múlva egy kopott gumijú Trabant sűrű füstöt és bűzt eresztve zugó motorral centiméterenkint kapaszkodik felfelé a Vár utca emelkedőjén. A „hólabdázó fiúk" érszreveszik, nosza! Nekiiramodnak vagy tizen, s a vezető hálálkodása közepette „felröpítik" a kocsit az emelkedő végére... Kadosa Árpád Philemon és Baucis - nocturne Barátságtalanul szitál a téli ónos eső, a jeges szél is metszőbben süvít, mint ezidőtájt szokott. Kiürül a játszótér, csupán egy kabátgallérját feltúrt, középkorú férfi igyekszik hazafelé. Esteledik. A január kora-esti hangulatában két lassan közelgő árnyék tűnik fel. Ok azok, - a szívemnek oly kedves öreg házaspár - akik egymásba kapaszkodva télen-nyáron vacsora előtti sétáikat róják évek óta. Hétköznap vagy vasárnap, nyári kánikulában vagy a zord téli homályban találkozom velük nap mint nap. A néni egy fél lépéssel megelőzve párját szinte húzza-vonszolja maga után. Na ja, ő még csak 89 éves, hites ura pedig már a 90-es éveit tapossa. Rendületlen ez a hűség - egymáshoz, egymásért, az egymásnak ajándékozott évekért. Ezért ez a rendszeresség. A séta után jobb az étvágy, s a pohámyi bor is ízletesebben csúszik le a tévé előtt üldögélve. Annus néni, a pedáns, tiszta, áldozatkész idős hölgy éjjel-nappal őrzi az ő Feri bácsiját. Óvja a rosszullétektől, az eleséstől. De a zord időjárás viszontagságai elől nem zárja el. Kell a jó levegő, a mozgás! Az egészség szimbóluma ez az esti séta: ,Még jól vagyunk, bandukolunk, rójuk a megszokott séta-köröket itt a Béke tér kopasz, dérfedte fái alatt." Egymásba kapaszkodva, védve, féltve... Feri bácsi most dacosan rövidít az úton, fázik. S a jóságos feleség enged a kérésnek, nem ellenkezik a nyűgösködővel. Rövidebb lesz a séta. Topogás, lábtörlés, s a szél lökései elől jóleső betérés a lépcsőházba, hazaérkeztünk'. Hál'Istennek, a mai napot is túléltük! Együtt vagyunk! Együtt megyünk a lakásba, vetjük le a kabátot, esszük meg a szerény vacsorát,... nézzük a Híradót, s mondjuk el az esti imát: Köszönöm, Istenem a Mát, a gondos házastársat. Add, hogy holnap is együtt ébredhessünkV Úgy legyen! Ámen! K.Sz.E. x-x-x-x-x-x-x-x-xí-x-x-x-xí-x-x-j M6M4MMOMMMMM* V.. * STUÍOYIK^OKOIII: PARILUT"VII)I;KI; Párkány város önkormányzatának lapja • List mestského zastupitefstva v Stúrove Mária-Valéria esete a nyelvtörvénnyel Úgy tűnik, vannak még néhányan, akiknek nagyon megfelel a hídtalanság állapota Párkányban. Nyilván közéjük tartozik Josef §esták külügyminisztériumi államtitkár is, aki a minap a szlovák parlament környezetvédelmi bizottságának ülésén - a magyar-szlovák alapszerződés ratifikációjával kapcsolatos vitában kijelentette: nyelvtörvény megvédése nagymértékben elvonja a hídra szánt pénzeket." (Lásd. Új Szó, 1995. dec. 8.) Nyilván nem kell magyarázni, hogy a célzás miért és kinek szólt. Igaz, az illetékes szlovák minisztériumokban úgymond mit sem tudnak az összefüggésről, sőt mi több az elmúlt hetekben egymásnak adták a kilincset Párkányban a különböző minisztériumi tisztviselők, akik a hídépítéssel kapcsolatos előkészítő munkálatokért felelnek. Az Európai Unió illetékesei, akik 5 millió ECU-t szánnak a híd újjáépítésére, bizonyára csóválhatják fejüket a hír hallatán, mivel az ő nyelvükre ez a „logikai" összefüggés bizonyára lefordíthatatlan. Úgy tűnik mostmár nemcsak a nyelvünkre, hanem a hídunkra is folyik a játék?! (sz) (Párkány és Vidéke, 1995. V. évf., 12. szám) Protekció Szerencsés ember, akinek orvos a gyerekkori barátja! Különösen, ha az sem felejtette el az együtt legyűrt uszoda-hosszakat. Lengyel doktor szeme hál'Istennek melegen csillan, mikor fölfedez a váróterem tömegében. Soron kívül beinvitál a rendelőbe, int az aszisztensnőnek, hogy kartoték se kell. Megbeszéljük, míg megvizsgál, melyikünkkel mi történt, mióta nem láttuk egymást. - Mondd, te tényleg a Fazekasba jártál? Tudnál protekciót szerezni a fiamnak? - kérdezi vérnyomás-mérés közben. Megugrik a higany, kényelmetlenül feszengek. Dehát kéz kezet mos, szívességért szívesség jár. - Hogy protekcióm lenne, nem állíthatom. De utána tudok nézni, mik a követelmények, mikor lesz a felvételi. Mikor aktuális a dolog: már idén, vagy csak jövőre? - érdeklődőm. - Hány éves most a fiad? - A jövő hónapban születik! - vágja ki a büszke atya. Horváthy Péter Megfontolandó Patkánylesen címmel írás jelent meg arról, hogy városunkban megszaporodtak a patkányok. Az irtás meglehetősen költséges, de van olcsóbb mód is arra, hogy ezektől a veszélyes rágcsálóktól megszabaduljunk. Én kertes házban lakom. Háztartásomban van kutya és macska is. Patkányt egyszer találtam. Döglött állapotban a lábtörlőre helyezve. Tapasztaltam: olyan házban, ahol kutya vagy macska van, sem egér sem patkány nem ver tanyát. Velencében járva feltűnt, hogy nagyon szép kövér macskák sétálnak a város egyes terein. Nem félnek az emberektől sem. Később megtudtam, hogy az ott élők hiszik: a macskák Velencét megóvják a patkányok és egerek elszaporodásától! Azért meglehetősen becsben is tartják őket. Ha sok patkány található egy környéken, akkor érdemes beszerezni két-három macskát, hogy a növendékpatkányokat összevadásszák. Á macska önálló lény, nem ragaszkodik az ember személyéhez, mint a kutya. Beéri azzal, ha van egy száraz zug, ahová elbújhat aludni, időként kap egy kis tejet, és lehetőleg nem rúgnak bele. A mesterséges patkányirtás helyett érdemes tehát a patkány és egér természetes ellenségét alkalmazni „patkányfogónak". Muzslai Zsitva Ágnes