Esztergom és Vidéke, 1996

1996-02-15 / 7. szám

1996. február 15. Esztergom és Vidéke 5 ÉRTÉKEINK Az utolsó pedellus A hajdani ,főigazgatótól", azaz Dédesi Lajos bácsitól már évekkel ezelőtt búcsút vettünk. A minap február 6-án - Turay Feri bácsitól is. Mindketten évtizedekig az iskola pedellusai, altisztjei voltak Vagy, ha úgy tetszik: mindenesei. Aztis mondták valaha: szolgái. Amit és ahogyan tették: az valóban szolgálat volt! Számukra aligha lehetett ismert fogalom a munkaidő kezdete és vége. Ameddig kellett: dolgoztak, amit végezniük kellett: elvégezték Mert hajdan a pedellusok ilyenek voltak. Szinte együtt éltek a diákokkal, akik előtt - ma már lehetetlennek tűnő - tekintéllyel bírtak, melyet ki szigorával, ki példamutatásával vívott ki magának. Együtt drukkoltak a nebulókkal a nehéz vizsga előtt, de elkapták a fülét, ha rendetlenkedett, ha rongált. Lajos bácsit éppen szigora miatt, meg talán azért is nevezték évtizedeken keresztül főigazgatónak, mert szinte egyenrangúnak érezte magát akár az igazgatóval is, amikor a fegyelemre, a rendre ügyelt Ezt nem csupán a cím odaítélésével méltányolták a hajdani prepák, hanem azzal is, hogy diákos nótájukba foglalták nevét. Fiatal korától lakott a házban. Feleségével, Teri nénivel együtt takarított, őrizte az iskola vagyonát, sokáig váltótárs nélkül, éjjel-nappal nyitogatta, zárta kapuit Mindenről tudott, sót úgy vélte, mindenről tudnia kellett, ami a házban történt. O volt az utolsó iskolai pedellus. Talán éppen ezért, legalább ennyit megérdemel. (Gábris) Végtére is... Prokopp János-kiállítás Budapesten A Balassa Bálint Múzeumban 1994-ben rendezett Prokopp-kiállításra felfigyeltek a szakemberek, és kölcsönkérték annak anyagát, hogy a fővárosban is láthatóvá tegyék. így rövidesen, 1996. február22-én, csütörtökön 15 órakora Budai Várban, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Székházában (Táncsics u. 1 ,)Prokopp János - Esztergom megye és város első mérnökének - munkásságát bemutató kiállítás nyílik, hiszen ő Pest-Budán is jelentőset alkotott. Esztergomba költözése előtt ugyanis - 1853-62 között - az Óbudai Hajógyár építészeti felügyelője volt. Munkakörébe tartoztak a Duna hazai szakaszának építészeti feladatai. így keriilt kapcsolatba Esztergommal, már 1853-ban. Innen vitte óbudai lakásába feleségét, Trenker Jozefát. A szép, XVIII. századvégi házuk ma is áll az óbudai főtéren, a városháza mellett (Harrer Pál u. 2.). Prokopp János legkiemelkedőbb Pest-budai építészeti munkái között szerepel például a hajógyári sziget és Óbuda közötti első állandó, szétnyitható híd, amelyet 1858-ban adtak át a rendeltetésének. A híd technikai megoldása Prokopp János egyéni találmánya volt, melyet a korabeli szakmai körök és a fővárosi sajtó is dicsőített. 1857-ben - a császári pár magyarországi látogatása alkalmából Prokopp János terve alapján emelték a diadalívet a Nagy-Duna szigetére, a Hajógyár bejáratához, és ugyancsak az ő terve szerint készítették el a díszsátort a császári pár számára a szigeten. A pesti Duna-rakpart kiépítésében - a Lánchíd két oldalán - is jelentős szerepet vitt, mivel e terület a Dunagőzhajózási Társaságé volt, amelynek ő alkalmazásában állt. A Parlament és a Vigadó előtti szép gótizáló vasrács szintén az ő terve alapján készült, s egykor az a rakpart teljes hosszát szegélyezte (e kerítés pár darabja övezi első felesége remekművű síremlékét is az esztergomi belvárosi temető hegyoldalában!). Az 1850-es években elkészítette a budai várban a Szt. György tér és a Lánchíd budai hídfő vízelvezetési szabályozását is. Hivatali munkái mellett számos magánmegbízatást teljesített a fővárosban, az 1850-es években már a gyorsan épülő bérházak tervezésében is részt vállalt. Ezt ellene is fordították: 1861 végén azzal az ürüggyel bocsátják el a Hajógyárból, hogy túl sok magánmunkát vállal. A valódi ok viszont az volt, hogy a bécsi kézben lévő Dunagőzhajózási Társaságnál a magyarok létszámát drasztikusan csökkentették. A fentmaradt iratokból kitetszik, hogy Prokopp János Pest-Budán a korszak legnevesebb építészeivel-többek között Ybl Miklóssal-dolgozott együtt egy-egy nagyobb munkán. A budai kiállításon ott lesznek esztergomi alkotásai is, hiszen ma már csak itt állnak az 5 szebbnél szebb épületei. A kiállítás bemutatja az Esztergomba szánt, de el nem készült épületek terveit is, így a városháza bővítésére készült szép, romantikus rajzokat, valamint a városrendezésre, csatomázásra és a vasútépítésre vonatkozó Prokopp-terveket. Ezen kívül - prímási mérnöki munkái közül - a legjelentősebbek egyikeként a prímási gépgyár és vasöntödét, amely később mint Petz-gyár, majd Műszeripari Művekként működött. A gyár utolsó telephelyének utcáját ezért nevezték el Prokopp Jánosról. A kiállítás 19%. április 30-ig várja a látogatókat. Prokopp Mária \ SfSsi szívesen folytatom a lakhatóbb városmiliő némi figyelemmel és parányi ráfordítással elérhető alakításáról szóló álmodozásaim, van „adat" elég. Előttem Prokopp János (1825 —1894) - Esztergom megye és város első mérnöke kiállításának (1994) dr. Prokopp Mária által kísérőként adott albuma. Itt az egyik fénykép a Petőfi utca 38. számú „Eggenhofer-házat" mutatja, mellette a református templom szerény, de mégiscsak klasszikus tartású épülete a képen már nem is látható. Más volt a tervezője is. És mindketten a Petőfi utca középpontjában állnak, közöttük a Siszler út, az emelkedő felé. öt utca összefutásánál egy szerény és talán névtelen terecske, egy kevéske zöld folt a földszinten lakóházak között. A Malonyai- és Honvéd utcák sarkán egy gyönyörű, kitűnő ízléssel és példásan helyreállított parasztbarokk épületecske vidítja még fel az erre járók komor tekintetét. Akárcsak a kedves „cégjelzések". De nehezen érhet át a túloldalakra vice-versa a gyalogos járókelő, hiszen a,Suzuki-úttal" (irány Budapest, Dobogókő, Kenyérmező, Dorog) a Petőfi utca és egyirányúsított folytatásai afféle „belvárost elkerülő főközlekedési útvonalakká" nőtték ki maguk, a kórház és napjainkban a posta felé is nagy az autóforgalom. B ár az egyszer erre tért autós a tov ábbiakban nyilván kerüli az itteni lehetőségeket, akad mit kerülgetnie a járdák mellett és az úttesten is: a „főútvonal" parkoló járművekkel és lappangó gödrökkel tele. Nyomukban a járdákról átok, ha vizes az út És persze ott a tér, amely jelöltté a Babits-centenárium idején emelkedett. Háromszöge alapvonalát korábban csupán az alacsony tűzfalat mind szermérmetlenebbül Megjelent a Kór-lap Örömmel vettük ismét kézbe az esztergomi orvosi kamara havilapját - Osvai László dr. szerkesztésében. Átolvasva, újfent csak sajnálhatjuk, hogy eme remek írások non jutnak el a szélesebb olvasói körhöz Pedig bizonyára sokukat érdekelné például volt országgyűlési képviselőnk, dr. Arató Géza „vallomása" orvosi és politikusi pályájáról, vagy kedves szerkesztő kollegánk, Szállási Árpád dr. „arcképe"-, sőt Nemeskéry Edvin gyógyszerész adatgazdag helytörténeti írása is a Gran Tours - és egyben szerkesztőségünk - székházáról, az egykori Szent István patikáról. takaró, foghíjas bokorsor határozta meg, utóbb az 1983-ban itt felállított, öntetszelgő és nárcisztikus Babits-mellszobor, mintha a költő tükörbe nézegetné magát. Vagy kétszáz lépéssel később Borsos Miklós nagyszerű reliefje látható a kórház sarkánál, erről marad még történetem. Emlékezem az 1983-as avatás részleteire. A közönség innen a pár hét előtt aszfaltozott Siszler úton a renovált Babits-házhoz vonult, a főavatók kényelmére készült útburkolaton tülkölő limuzinok között. Öröm, hogy az aszfaltot otthagyták, bár tűnődöm, hogy ebben a havsas és fagyos időben a burkolat az ottlakók örömére szolgál-e egyáltalán. Az semmiképen sem, hogy az aláírásfal a házon legalább harmadában levakoltatott. Szerencsére jó fényképek őrzik az eredetit. Az avatásra példásan rendeződött az alanti tér, akár a párizsi Place de Gaule, csak itt több lett a pázsit és jóval kevesebb út találkozik, középütt egyelőre nem áll még Diadalív. És persze nincs közepe, mivel háromszögű. De törik a járda az akkor kiépült határvonalakon, benőtte a gaz a szoborhoz vezető utacskákat, a pázsit elkoshadt csomókban áll, ha eltűnik a hótakaró. E lélegzetvételnyi, levegős terecskét szívesen védeném. Szépséges erényét az adja csupán, hogy egyáltalán létezik. Egy elhatároló bokorsorral, kitakarítva és néhány paddal, felújult gyeppel rendezettebbé tehetnénk, akár kalákában is. Másutt az ekkora városi helyre nem virágórákat építenek, ide talán ez mégsem való. Eléggé szerény a csendes házakkal határolt miliő. Meg aztán ki kapirgálná és locsolgatná következetesen a védtelen virágok tövét? B.F.