Esztergom és Vidéke, 1996

1996-12-19 / 51-52. szám

VI. ..,•..,......•...................... IDO-MUHELY 1996./4. A Tótfalusi Kis Miklós Nyomdaipari Műszaki Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola Téglás János tanár úr fáradhatatlan szerkesztői munkájával jelenteti meg immár 20 esztendeje nagyszerű könyvsorozatát (1983-ban, Babits születésének centenáriumán ebben kapott helyet a Babits és Esztergom című gyűjtemény is, amelynek Téglás János és Bodri Ferenc voltak a társszerkesztői.) A kötetek gyakorlómunkák, amelyek kereskedelmi forgalomba nem hozhatók. Megtalálhatók azonban - helyben való tanulmányozás céljára - városunk Babits Mihályról elnevezett könyvtárában, ahová a szerkesztőnek és kiadónak köszönhetően ajándékként jutnak el. Az iskola, egykori híres tanára az utódoktól és a diákoktól értékesebb és maradandóbb emlékművet aligha kaphat: már két évtizede tekintünk érdeklődő várakozással a végzős nyomdaipari tanulók búcsúzásai elé. Hiszen fáradhatatlan és tudós tanáruk, Téglás János jelhagyó munkássága eredményeként a legméltóbb módon emlékezhetnek az együtt töltött esztendőkre, egymásra, egyben Babits Mihály életére és költészetére is, aki 1912-től 1915 végéig volt tanára az intézmény jogelődjének: a X. kerületi Tisztviselőtelepi m. kir. Állami Főgimnáziumnak. A közös kutató és alkotó tevékenységből és az oktató műhelyek (Tótfalusi Tannyomda, Athenaeum, Szikra Lapnyomda) áldozatából időközben az iskola múltjára, főként a költő tevékenységére visszatekintőn már közel száz kötetkéből álló ,J8abits-könyvtár" for-. málódott, nemcsak a tanúságtétel és a mai érdeklődés szolgálatára, de a kutatás számára is megkerülhetetlenül. A kiskönyvek többsége a gonddal felkutatott részekből összeállított egészet nyújtja alapos válogatásban és precíz jegyzetekkel: kiadatlan kéziratokat és fellelt dokumentumokat, régi újságok lapjairól megmentett cikkeket, vallomásokat, a hivatalok elsárgult aktái közül kiemelt iratokat - egy-egy jelesebb pályaszakasz ma is perdöntő, értékformáló forrásanyagát. Az idei „vaskosabb gyűjtemény" egy trilógia (A vádlott: Babits Mihály) zárókötete. „Vádlottként" az előző két kötetben előbb egy verssor (a Játszottam a kezével végéről - 1915-1916), majd egy teljes vers (A Fortissimo-ügy aktái - 1917) szerepelt, a legújabban pedig költőjük 1918/19 körüli tevékenységének „aktái" olvashatók: hírlapi cikkek és emlékezések, hivatalos és magánlevelezés, versek és vallomások, nyilatkozatok és ellennyilatkozatok, majd az 1919 őszén induló vesszőfutás hivatali és sajtódokumentációja, kihallgatási jegyzőkönyek és fegyelmi határozatok, Babits Mihály nyomdásztanulói -1996 nyomozói jelentések - egészen 1922 nyaráig. Közben az ismert történelmi folyamat, az ország és benne az író sorsát is alakító: az őszirózsás forradalom lelkesedése, meghívások, a Vörösmarty Társaság megalakulása, Ady halála, közben a Kunft Zsigmond által indított egyetemi habilitáció, amelynek hajója először az egyetemi tanács konzervatív tengerén zátonyra futott. Babits ugyan 1919. április 8-án elkezdte" előadásait, hivatalos kinevezésére csak május 8-án került sor, amelyet majd mások szeptember 17-én hatálytalanítanak. Közben a remek kollégiumok - Márai Sándor híres beszámolója erről a Vágóhíd júniusi számában, másoké későbbi emlékezések lapjain. Lendvai IstvánmX a Szózat ürügyén folytatott sajtópolémia, Szabó Dezső meghívása augusztusban és egyebek, hivatalos értesítések sokfelől, a háttérben Csinszka - Babits számára eléggé érdemes átböngészni - mint körültekintően pontos és alapos segédletet - a szerkesztő jegyzeteit. Ezeke bevezetője mértéktart életrajzi és irodalomtörténeti tájékoztatással is szolgál. A jegyzetanyagban pedig nem kevés egykorú magánhíradás (Babits Csinszkához, Tóth Árpád), naplóbekezdések (Szabó Lőrinc, Török Sophie), későbbi emlékezések (Kardos Pál), apróbb újságcikkek mondatai olvashatók - a válogatás és a „mellékapparátus" egyaránt kitűnő filológusra vall. A forráskutatás számára a két másik idei - egyaránt mini-formátumú - kötetke is bőven kínál érdekességeket. Az egyik Az Istenek halnak, az ember él című, 1929-ben megjelent verseskönyv kicsinyített hasonmása. Sok jelentős verssel (Hegyi szeretők idillje, Engesztelő ajándék, A gazda bekeríti házát, Cigány a siralomházban, Psychoanalysis Christiana, Új mythológia és mások), a családi és a - talán A VADI.OTT: BABITS MIHÁLY DOKUMENTUMOK 1918-19-BŐL BABITS MIHÁLY AZ ISTENEK HALNAK, AZ EMBER ÉL £ lÜKOK iOPHlfc NAPLÓJEGYZETEK TÓTFALUSI TANNYOMDA — 1996 * mozgalmas lett az év. Kemény támadások és piszkálódó levelek a Magyar költő 1919-ben megjelenése (november) után, jobbról és balról egyaránt. Gyűlölködés és helyezkedés. Lampert Ferenc detektív jelentése („... oly terhelő adatot, ami nevezett bűnössége mellett szólna, beszereznem nem sikerült..." - 1920. május 5.) korántsem állítja meg a vizsgálatok és fegyelmi határozatok sorát, a tanári nyugdíj megvonását. Nyugalmat végül Fenyő Miksa levele nyomán Vass József miniszter közbelépése teremt: „az izgatás bűntettében" 1922. július 10én szüntették meg végleg a nyomozást. A meghurcolt Babits tehát csak három év múltával lélegezhetett fel először. A hivatalosság gyanúja azonban betokozódva tovább lappanghatott, hiszen „a fegyelmi ügy újrafelvétele" során (1927) az ismételt beadványok ellenére nyugdíját visszamenőlegesen nem kapta meg. Maradt a neheztelés, a kölcsönös és fortélyos távolságtartás hivatal és költő között. A cikkek és levelek, az „ügyiratok" és más dokumentumok után pillanatokra - megtalált lelki béke remekműveivel. Mint a sorozat előző facsimiléiben, a verseket követően Téglás itt is egybefonva közli az egyidejű bírálatok sorát: ezúttal Illyés Gyula, Németh László, Rédey Tivadar, Bálint György, Sárközi György ismertetéseit, továbbá József Attila „merészen tárgyilagos" tanulmányát (1930), amely A Toll lapjain jelent meg, majd különlenyomatban is. Végül ennek a kemény kioktatásnak visszhangjait olvashatjuk. A „tárgyi kritikai tanulmány" további viharos fogadtatásának dokumentációját olyan régebbi gyűjtemények tartalmazzák, mint József Attila válogatott levelezése (1976) és a Kortársak József Attiláról (1987). A még apróbb könyvecske - Török Sophie: Naplójegyzetek - feltétlen nóvuma, csendes szenzációja az, hogy a korábbi önkényes és méginkább szemérmes részletközlések után teljes egészében adja az írónő - talán 1923-5an írt - visszatekintését megismerkedésük és kapcsolatuk körülményeiről és első hónapjairól. „... Úgy ismertem meg, hogy verseket hozott hozzám - emlékezik Babits egy Bálint JenöveI folytatott beszélgetésében az 50. születésnapja körül. - A versekben egypár fordulat meglepett, s iparkodtam költőjüket megismerni..." Tórök Sophie egy kissé a Költészet és valóság hatása alatt, férje példáját ugyan kevésbé „légiesen" követve számol be a közös történet első hónapjairól. A legőszintébben talán a családjától való menekülés okairól és szándékáról, a Szabó Lőrinccel folytatott - kissé gyermeteg - kávéházi tervezgetésekről. A kegyességnek" aligha minősíthető kapcsolat talán valóban az ifjú költőbarát „rendezésében" gyorsult házasságkötéssé. Csinszka és Szabó Lőrinc alakja a boldog házasokban eléggé távoli ismerőssé lényegült, és a meghajszolt író körül bensőségesebb mikrovilág formálódott. A friss visszatekintést olvasva, az kétségtelennek tűnik, hogy korántsem a gyors kiadás számára készülhetett, az érzelmek és az események itt kevéssé vannak „elfüggönyözve". A gondos szerkesztő a jegyzetekben közread még a házasságkötésről szóló újsághíreket, a Babits emlékkönyvből az első szekszárdi látogatás leírását, majd az ehhez írt rövidke kiegészítést a kéziratos vallomások közül. A néhány vallomástöredék egyike a költőfeleségek riasztó asszonysorsáról szól, kortársi példákat is sorolva. A centenáriumi gyűjtemény (Török Sophie Babitsról - 1983) anyaga az idei kiskönyvnél ugyan gazdagabb volt, de a teljesebb emlékezet érdekében és a jegyzetekben olvashatók miatt a „témát" érdemes volt ismét elővenni. Az 1918/19-es dokumentáció párjaként a húszas évek elejétől legalább annyi fényt vet a líra és sors alakulására, mint a Babits és Csinszka téma dokumentációja közel két évtizeddel ezelőtt (1979), továbbá Koháry Sarolta alig szemérmes levélválogatása a Kortárs lapjain (1978 szeptember), vagy ugyancsak az ő későbbi közlései. Munkáját szívesen említem itt - kíváncsi lennék, hogy nevét miért mellőzik oly következetesen kézikönyveink. Es persze ugyancsak érdemes lenne önállóan közreadni végre a házastársak teljes levelezését akár a ,Jdskönyvek"sorában. Reményeink szerint a nyomdásztanulók tanáruk irányításával jövőre is megajándékozzák önmagukat és a kisebb-nagyobb kötetekre - már-már ádventi szívvel várakozó- Babits-híveket. Tevékenységük az író életével és szellemi hagyatékával foglalkozó kiadói műhelyek remélhető összefogással folytatódhat tovább. Bodri Ferenc