Esztergom és Vidéke, 1996

1996-11-21 / 47. szám

1996. szeptember 383. Esztergom és Vidéke l\>lgáriiicstcrünk köszönti a közönscget s Évadnyitó hangverseny Csütörtökön este a Szent István gimnázium dísztermében dr. Kö­nözsy László polgármester nyitotta meg az esztergomi Városi Szimfo­nikus Zenekar új hangverseny­évadját. A polgármester értékelte a szimfonikusok és a Pro Urbe díjjal, valamint kétszeres Kiváló Együttes címmel kitünetett Balassa Bálint Énekkar kulturális küldetését váro­sunkban. Kitért azokra a külföldi sikerekre, melyeket együtteseink az utóbbi időben elértek. Az énekkar legutóbb a franciaországi Allinges­ben aratott forró közönségsikert a Chouer de Savoy nemzetközi kó­rusfesztiválon. A koncert mintegy főpróbája volt az együttes november 16-i önálló rádióműsornak, ahol a kórus Arcadelt, Kodály, Nystcdt, Rossini. Schiitz és Scarlatti műveket adott elő a Bartók Rádióban. Gyönyörű­en énekelték Kodály művei közül a János köszöntőt, a Sík Sándor ver­sérc írott Te Dcumot, a Nap Ilim­nitszt és ráadásként a sodró len­dületű Túrót eszik a cigányt Arcadelt Madrigálja, Rossini Végtére is... azt sejtöttem eddig, hogy Pétör Mestör vendégfogadójának, utóda­ként a Fürdő Szállónak, majd a né­hány évtizede hozzáragasztott szárnynak, az alattuk felfutó hév­forrásnak és a köréjük települt für­dőknek világhíre van"-sokszor és sokhelyütt emlegetik. De hogy a káptalan áldozatából 1842-re felhú­zott fogadóháznak korszakos jelen­tősége lehet, erről is értesülhettem nemrégiben. „... 1914. március 7-én itt játszották az első hangosfilmet a városban" - olvasom Pifkó Péter utcanévgyűjteményének 40. lapján (1990). Talán túlzottan szemérme­sek vagyunk. Mert ha valóban han­gosfilm volt az akkor és itt előadott, városunk e nemben farhosszal előz­te New Yorkot, hiszen Lee de Forest „Phonofilmjét" ott mutatták be 1926 tavaszán, az első hangos já­tékfilmet ugyanott augusztus 7-én. Stábot Matere. Schiitz Jónás passi­ója nagy technikai felkészültséget, tiszta, szép énekkultúrál árult cl. A Bartók Rádióban elhangzott adás után különösen büszkék lehe­tünk kivételes képességű énekka­runkra és Reményi Károly zene­igazgatóra! A csütörtöki hangverseny má­sik nagyszerű együttese, a Brass Rézfúvós Quartett egészen más ze­nei élményt nyújtott. Könnyed, szó­rakoztató válogatásuk vastapsot hozott számukra. Reményi László és Petróczy István trombitán. Hu­szár Péter harsonán és Petróczy Csaba tubán játszva igazolta, hogy az együttes képes koncert-színvo­nalon előadni olyan nehéz műveket is. mint Gershwin: I've got plenty, Roblee: Blues, Charpentier: Te Dc­um. Scheieht: Galliarde, Bach: Pre­lúdium és fúga. valamint Dvorák: Humoreszk című zenedarabjai. A volt zeneiskolásokból alakult né­gyes belopta magát a hallgatóság szívébe. Csakúgy mint a nyár dere­kán az ehingeni fellépésük során. -los Témája és címe eléggé el nem ítél­hető módon a Don Jüan vala. Csu­pán reménykedem, hogy az itteni hangosfilm-bemutató nem ezt a lér­l'i- és nőnemre egyaránt kedvezőt­len témájú művet pergette 12 év előtt. Mert ahhoz, hogy csábítgas­sunk, csábulók is szükségesek, eb­ben egyetérthetünk. Abban már aligha, hogy az elcsábult itt hango­san sóhajtozott. Ha pedig néma ma­radt, mint feltételezhető, a bemutatóval is lemaradt eléggé a város és a cég. Hiszen Babits Mi­hály már 1906-07-ben láthatta egy vándorkinematográfus Szegeden feszülő lepedőjén az angol Collins „üldözéses némafilmjét". AMozgó­fény képhez ihletet a végtelen felé száguldó autó adott, az idézetekhez a feliratozás ötleteket, a gyors kép­váltások a lüktető anapesztusokhoz nyújtottak verszenét. Lehet, még ma is száguld az autó a nézőtől el­felé. Végül valóban nyílt „állandó Nagyszámú érdeklődő és értő közönség előtt nyílt meg november 15-én 17 órakor Kertvárosban Varga László: Természetfotók című kiál­lítása. A kiállított képek mellett csodálatos ásványokat is bemutattak, tudniillik a fotós ásványkutató is! Szekeres János tanár ajánlotta „a szenvedéllyel, megszállottsággal, elmélyüléssel készített, az erdélyi táj hangulatát visszadó, a Szent Anna-tó vizéből tükröződő fonnák, csiszolt kövek Jelű leli finomságát, a szakmai tudást és-a természet nagyfokú szeretetéi sugárzó anyagól" a látogatóknak. „A fejünk búbját masszírozzuk...! Ez hangzott el jótanácsként azon az összejövetelen, amelyei a Dorogi Mozgássérültek Regionális Egyesülete szervezett a helyi Kö­zösségi Házban. Ezen a délutánon ugyanis dr. Für László, Piliscsev körzeti orvosa volt az egyesület vendége, akt akupunktiírűs gyógyítással is foglalko­zik. Előadásában hasznos tanácsokat adott azoknak, aki gyógyszerek nélkül szerelnének kínzó fájdalmaiktól megszabadulni. Für doktor előadása után a ReCom-Trade Kereskedelmi és Szol­gáltató Bt. mutatta be a mozgássérültek életét könnyebbé tevő gyó­gyászati segédeszközöket, amelyek egy része közgyógyellátási igazolványra térítésmentesen kapható. (I«y például az ST-2 kere­kesszék, a Rebolee felnőtt könyökmankó, lepegetős járókeret, méretes támbot, stb.) Az ülésen Bokros László elnök tájékoztatta a tagokat arról, hogy a sérült, beteg emberek most kedvezményes áron juthatnak telefon­hoz, úgy, hogy az összegből az önkormányzat egyharmad részt, az UTI szintén egyharmad részt vállal, és az igénylőre is egyharmad résznyi befizetési kötelezettség hárul. (Az Érintő november 17-i számából) mozi" az imént említett helyen. Rö­viddel a háború után és még a szel­lemi vasfüggöny bezáródása előtt. Magam is ültem nézőtéren: a leg­emlékezetesebb élmény Bemard Shaw Caesar cs Kleopátra című történelmi szatírájából készült szí­nesfilm volt kitűnő színészekkel, az antikvitáshoz eléggé illetlenül. Közel másfélszáz esztendeje Kenessey Albert hajón járta be „a magyar Duna mellékét Dévénytől Orsováig"\ élményeiről öt részben számolt be a Vasárnapi Újság olva­sóinak (1869). Hozzánk termé­szetesen a víz felől érkezett: „...ű Duna széles itt, éppen a város előtt húzódik valamivel összébb, hol Esz­tergomot (németül Gran) a bal par­ton eső Párkány mezővárossal derék hajó-híd köti össze, melyet 1842-ben Kopácsy József érsek ál­líttatott fel. E híd fölött van a gőz­hajók állása s a parton nem rég ültetett sétány, hol csinosfakunyhó­ban üdítő csemegék, italok várják a jövő-menőket. És itt egy kis sziget, melyen a gőzhajózási ügynökség irodáján s a mellelte lévő prímást fűrészmalmon kívül egyéb lakóház nincs, de annál több nagy kert. A kertek kőfala mellett egy kis hídon át jutunk a városba, - mondhatjuk: a magyar Rómába..." Majd remek történelmi visszatekintés után pár mondatban beszámol a város „hév­vizeiről" is: „... Nevezetes a Szent Tamás városrészben, a Sz. Tamás­hegyről szivárgó keserüsósvíz, mely a szaidschützi gyógyvízhez hasonló s újabb időkben orvosi használatra nagy kclendőségü mint a város több hővizei közül kitűnő a ( )város köze­pén lévő, melynek 23 (Reaumur) meleg s már a törököknél híres für­dője volt és 1844. óta ujdonta ké­nyelmes fürdő- és vendégházzal van ellátva. E hővíz egy angol-amerikai mű ma lmot is haji, melyet Gramling Ignácz épített..." B.F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom